Három napot megint kint voltam egyfolytában a hajón. Vasárnap további rétegeket ragasztottam a grósz bummjára. Hogy a hőségben be ne kössön munka közben a ragasztó, J ügyesen segített, villámgyorsan kentük ketten és raktuk, szorítóztuk a fákat egymásra, összesen öt rétegből áll és a kőris lécbetétek közt üreges. Hétfőn reggel hétre, üzemkezdésre visszavittem a 60db kölcsönszorítót a "Készbútor kft"-seknek, (http://www.keszbutor.hu/term.htm megérdemlik, hogy ideírjam őket, mert nagy segítség nekem a sok szorító, amiket igazán önzetlenül adnak)  majd a még rajta levő feleslegek miatt elég súlyos fadarabot, bízva az időjárás megjavulásában Miklóssal és Bélával kicipeltük Amapola mellé a bakokra. Mondjuk a tűző napon se egy kéjmámor dolgozni rajta, de még mindíg kellemesebb, mint a Viza katlanjában. Hol van már a maróval vezetősinek mentén való  óvatoskodás! Belejöttem a dologba. Hihetetlen mennyit számít a gyakorlat. Eszembe jut, amikor anno Rangoonban (ma azt hiszem Jangun, vagy tán Mianmar?) néztem, ahogy a rettenetesen bonyolult cikornyákat vésték a fa falba a mesterek (mert ezek aztán azok voltak a szó legnemesebb értelmében) mindenféle előrajzolás nélkül (!!) és két oldalról indulva középen összetalálkoztak pontosan a mintának megfelelően! Ezt teszi a gyakorlat. És már nem sokat méricskélek. Szemre mindent. (na jó a hosszat azért nem)  Ha szemre jó, meg kézzel simítva is, akkor ennél jobb nem kell.  Igazából csak egy kis fém derékszöget használok ellenőrizni a gyalulás közben a hasábot. Körfűrésszel a ceruzával berajzolt vonal mentén két oldalról (vastagabb az anyag, mint a max. fogásmélység) levágom a kúposítás miatti felesleget, majd kézi abrichterrel, később a csodás ropánttal kialakítom a két végén elvékonyodó nényszög keresztmetszetű rudat. Ma estére mind a hátsó árboc csonkavitorla rúdja (hogy a helyes magyar nevén is említsem a mizzen gaffját) mind az 5,20 hosszú  nagy bumm nyolcszögletűre gyalultatott és azokat a kőris erősítéseket is felragasztottam, amikbe bevágom a shottok csigáit tartó kötélgúzsok vájatait. Ez így tudom nem túl érthető, de a lényeg, hogy semmi szin alatt se akarom a rudakat átfúrni és ezzel meggyendíteni a csigáknál. Bummpatkó felesleges, mert nincs nút a rudazaton sehol, tehát a csigákat egy egyszerű gyűrű fogja tartani. Ezt pedig a mai elkoptathatatlan, elszakíthatatlan kötelek korában teljesen felesleges lenne  fémből  készítenem. A kötél karikákat az ezeken a helyeken megvastagított fába mart hornyok fogják pozicionálni. A bummra ma délután ki is martam a köteleknek a hornyokat, a végleges csinos formákat sok-sok csiszolással kell majd kialakítsam. Apropos csiszolás. A guta üt meg. Szombaton rájöttem, hogy nem élhetek valami nagy bivaly szalagcsiszoló nélkül, mer az a kicsi B&D amit sok éve használok ezekhez a nagy fákhoz eléggé öcsi. (volt egy nagy SKIL-em is, de ellopták amikor feltörték a pincét még sok éve  édesanyámnál)  Na berobogtam a szomszédos OBI-ba és vettem tizenháromezerért egy  CROSS márkájú holmit, nincs is vele semmi baj, bár barkács termék, de eszi a fát mint a mesék fanyűvője. Nos "J", aki minden reklámújságot begyűjt, amiket én egyrészt sose olvasok, másrészt kidobálok, egyszercsak hoz egy OBI újságot, amiben a szalagcsiszolóm hétfőtől akcióban 8000-ért kapható.....

Ma délutánra NAGYON elfáradtam. Egészen visszaesett a teljeítményem. A felgyógyulásom óta tartó folyamatos túlfeszített munka hőségben, vagy a tűző napon úgy tünik elég sokat kivett belőlem. Talán holnap pihenek egyet, úgyis van némi teendő itthon is. A meleg nap után lefürödve, "tisztába téve" a mai napot is egy laza koktéllal zártuk az orrdecken ücsörögve, a hűvösödő alkonyban a Dunát, a madarakat bámulva, a jól végzett munka örömével eltelten.