No. Visszaállt a normális állapot. Ahogy sejtettem, az Index cik utáni felfutás lecsengett, az olvasottságom visszaesett a korábbi szintre, ismét egymás kőzt vagyunk. Esszük a világ legdrágább cseresznyéjét. Merthogy leginkább azért jöttünk le Balatonra, hogy a finom germersdorfi csresznyém amit olyan kemény madárijesztőállítással próbáltam megvédeni a rigóktól, seregélyektől, (csak részleges sikerrel, az alsó ágakról mindet lezabálták) ne rohadjon a fán. Szóval ha kiszámolom a benzinköltséget, kijön olyan 4000Ft-ra a cseresznye kilója. De hát Horvátországba tavaly a primosteni fagylaltot nyalni se volt olcsó, így mulat egy magyar nyugdíjas. Az idő csodálatos, kicsit még itt maradunk, de a jövő héten tovább folytatódik a hajóépítés, mert a nyár telik-múlik és még sok a tennivaló, amit még a jó időben kell elvégezzek.
Kedd.
2009.06.09. 09:30 :: A Tengerész
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
IQ_nuku 2009.06.10. 07:20:09
Tetszik a blog is és a hajóépítés is. Gratulálok!
Eddig nem kommenteltem és eztán sem leszek bőbeszédű.
phaidros 2009.06.10. 10:31:27
Bár az irígység rossz szó erre, mert az szerintem azt jelenti, hogy "ha nekem nem lehet, akkor neki se lehessen", pedig épp ellenkezőleg, még az is lejön, hogy nekem is lehetne - csak éppen még meg kéne találni, hogy mit. A blog témájához nem mérhető apróságok, pár éves tervek és célok persze vannak, de Tengerésznek valami olyan van, ami tényleg az ultimate cél számára, gyakorlatilag ezért él-hal. Nekem ehhez még el kell érnem azt a kort, hogy az egyéb dolgokat letudjam.
Na mindegy, figyelek. :)