Emberek, magyarok, férfiak és asszonyok! Na meg lányok és fiúk, meg mindenki! NAGYON köszönöm a gratulációkat, a jókívánságokat. De előlről kezdem, vagy majdnem az elején. Múlt hét kedden kimentünk J-vel a hajóra és annyira nem volt kedvünk hazajönni, hogy csak ma este tértünk vissza a "munkásszállásra", leginkább az itthoni virágokat meglocsolni, meg a maileket megválaszolni. Hát ahogy kinyitom a gépet, egy egész oldal kibontatlan levél! Ugyanis az Index lehozott egy cikket rólam és Amapoláról, ( http://index.hu/bulvar/2009/05/30/a_hajo_neve_amapola/ ) mely nyomán elöntöttek a levelek. Itt akarom megköszönni mindenkinek, aki írt rendeteg kedvességet, és elnézést, de képtelen vagyok mindenkinek válaszolni, megköszönni, tanácsokat adni azoknak akik olyanokat kérdeznek, amiről könyvek százoldalakon írnak és emberek egész életük tapasztalatával jutottak el válaszokig, szóval ahogy illene, de akkor nem tudnék se hajót építeni, se ezt a blogot írni. De mindenkinek írom, hogy nagyon megtiszteltetek a leveleitekkel, kommentjeitekkel és az, hogy ez a blog, amit idáig átlag napi 50-70 ember olvasott, most ez felszökött 1700 olvasószám fölé, nos ez ugyancsak megtisztelő, ilyen elismerésre sose vágytam és nem is tudom igazán örüljek, vagy aggódjak miatta, hisz amit írok azt mindíg is szabad stílusban tettem, egy elképzelt szűk közösségnek, néhány barátnak gondoltam olvasni és nem gondolom, hogy hivatásos "ÍRÁSTUDÓ"-vá kéne válnom, ami ilyen olvasottságnál már illenék, de nem leszek. Persze ami a valószinű, a cikk nyomán sokan "belémolvastak" aztán ez pár nap múlva visszaesik az olvasottságom, és ez így is van rendjén.
Na ennyit a blogról, gyerünk a hajóra. Hát kifogtuk a pocsék időt rendesen, gondolom sokakkal egyetemben "élveztük" a pünkösdi erős lehülést esővel. Szégyenszemre be kellett gyújtani a szalonban a kályhába. De! Ez is egy sikertörténet. A kályha egy begyújtásra berakott legfeljebb 2-3 kilónyi puhafával, egy egész napra meleget csinált. A 8-12 fok külső hőmérséklet mellett a belső hőmérséklet bő fél óra alatt felment 30 fokra, (ajtót kellett nyitni némi hideget beengedni) ekkorra leégett a tűz, de a samottbetétes kályha estig tartotta bent a 22-24 fokot. Szerettem volna az orrsudárt összes alkatrészével egyetemben készre csinálni, de a szakaszos eső eléggé belassított, de azért idáig eljutottam.
A daruszár alatt álló J honvédségi mikádóján érzékelhető, hogy milyen időjárásban került sor mindezen munkálatokra. Forró kakaóval melegítettem elgémberedett testemet. Mivel még nincs a hajón a gáztűzhely, ezért a tejet a gáz forrasztólámpával kellett megmelegítsem.
Közben K Raguza nevű vitorlása E-vel Balkánkerülő útra készülődött a Viza mellé kötve. 
A Dunán le-, a Fekete-, Márvány-, Égei tengereken áthajózva mennek az Adriára, majd a hajó ott telel és jövőre jönnek haza vele Francia-, Német, Osztrák, Szlovák vizeken át (Szajna, Rhone, Majna, Rajna, Duna). Elég rendesen felpakoltak, a Raguza tükre mélyen a víz alá merül a sok betyárbútorral megterhelve. Elbúcsúztattuk őket, de még a Kvassay zsilipbe való be és kihajózásukra is kikísértük őket, hogy erőt öntsünk beléjük a hosszú útra.
A zsilipelés után (az indulás után fél órával) megálltak és elkezdték rendesen elpakolni az indulás előtt úgy nagyjából behajigált motyóikat. Hja a hajózás 50%-ban leginkább cuccolásból áll.... A zsilipet viszont csak meghatározott időpontokban nyitják.
.jpg)
Az állandóan csepergő eső miatt elég sokat szerencsétlenkedtem a lakkozásal, festéssel, így sok volt az állásidő. Közben a vizi életet figyelgettük. J még guvatot is felfedezett (aki nem tudná egy szépséges vizimadár) a sólya melletti nádasban. Szinte hihetetlen az az intenzív élet ami mindössze néhány méterre a kikötőpontont hegesztő, krampácsoló iparosnépségtől mitsem zavartatva zajlik a vízparton. Szárcsák támadják a vizipockokat (pézsmapatkány, nutria ?) ahogy azok a fészkükből ki-be úszkálnak, kacsák a nemrég kikelt selypegő apróságaikkal pedáloznak a vizen, vöcskök buknak elő a víz alól, apróhalakkal a csőrükben, de a tavaly megismert teknősbékák eltüntek. A vízminőség sem lehet azért olyan rossz, kihalásztunk egy vizen lebegő hátizsákot, (benne volt minden irata, forgalmi engedélye, bélyegzője stb egy fiatalasszonynak, akit egy éve raboltak ki, szerencsére egy telefonszámot is találtam, így érte jöttek azonnal, ahogy felhívtam ) tele volt apró rákokkal. Amúgy ha már itt tartunk, ahogy elmesélték, amikor a gyerekek szeme láttára kilopták a kocsiból a hátizsákot és az esetet a rendőrségnek Angyalföldön bejelentették, azok azt kérték, hogy ne tegyenek feljelentést, mert úgyse lesz meg a tettes és rontja a statisztikájukat. Ennyit a kreatív rendőrségünkről. Amikor a KJ biciklijét ellopták a kertjéből, akkor is ezt kérték a csepeli rendőrök.
Namost. Több mailíró kérdezi, mi is ez a könyv, amit emlegetek. Biztos csak az utolsó bejegyzést olvasták az Index cikke hatására. Alant elismétlem, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon lagymatag az érdeklődés a második kötet iránt, még azok se jönnek, akik az elsővel egyező meghatározott sorszámmal kérték a második kötetet. Sajnos ha a nyakamon marad a kinyomtatott 230 példányból több mint 80 db, (azaz kb 150 eladott példány fedezi a költségeimet) akkor nem tudom megfinanszírozni a harmadik kötetet, nekem anyagi veszteség, akik meg olvasnák, azoknak szomorúság. Nem akarok sírni, de nagyon sajnálnám, ha ez a csodálatos könyv, aminek a második kötetéről is remek visszajelzéseket kaptam azon kevesek némelyikétől aki megvették, (gyakorlatilag a "letehetetlen" a szerintük rá illő jelző) íly módon befejezetlen maradna.
SIR JAMES BISSET
CSAVARGÓK ÉS ÚRI HÖLGYEK
A „VITORLA A LÁTHATÁRON!”című első kötetből megismert ifjú Bisset belátja, hogy az idő eljárt a szivének oly kedves vitorlás hajók felett. A gőzhajók elterjedésével és főleg a Szuez és Panama csatornák megépülésével lezárult egy fejezet a hajózás történelmében, gőzösökön keres állást. Járja a kor hányatott sorsú tengerésztiszjeinek rögös útját, rozsdás teherszállítókon, mocskos szénszállítókon, jobb, rosszabb, vagy még annál is rosszabb parancsnokok alatt sajátítja el azt a tudást, amivel végül mindössze huszonnégy évesen megszerzi a Különleges Hosszújáratú Tengerészkapitány képesítést. Szorgalmához szerencse társul. Állást kap a Cunard társaságnál mely akkor a világ legnagyobb hajózási vállalata. Szolgál itt is csavargó hajókon, melyek a legkülönfélébb árúcikkekkel megrakva járnak kikötőről kikötőre, eljut a „titokzatos keletre”, és dolgozik hatalmas, az Atlanti Óceánt menetrend szerint járó utasszállítókon, melyek a XIX. századi Európa exodusa idején szállítják a Földközi Tengerről a kivándorlók millióit, többek közt magyarokat az Amerikai Egyesült Államokba, a korlátlan lehetőségekkel kecsegtető „Igéret Följére”. Közben egyre feljebb lép a szolgálati ranglétrán, érdekes kiképzést kap a haditengerészetnél, és második tiszt a Carpathia utasszállítón amikor az a Titanic túlélőit kimenti. „Elsőszájból” olvashatjuk a legendás katasztrófa, és a mentés hiteles történetét, a bekövetkezésének körülményeit, valamint hatását a világ hajózásának megreformálásában. Bisset magávalragadó történetét olvasva vele együtt járjuk a végtelen vizeket a gőzhajós hőskorszak, azóta kohókban megsemmisült, vagy a tenger mélyén örök álmukat alvó legendás hajóinak fedélzetén.
Természetesen amíg a készlet tart az első kötet is kapható változatlan 4000Ft-os áron.
Ennek az ismertetője:
SIR JAMES BISSET
VITORLA A LÁTHATÁRON!
Háromárbocos teljes vitorlázatú hajó! A legszebb dolog amit emberkéz valaha is épített. Még száz éve sincs, hogy az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva a Panama csatorna megnyitása után megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakva uszályként.
1898 kegyetlen hideg, esős októberében egy tizenöt éves, harmincöt kilós legényke, e könyv szerzője didereg a County of Pembroke bark fedélzetén, mint elsőutas tisztjelölt, hogy elinduljon élete első földkerülő útjára. Csenevész testében minden akadályt legyőzni képes elszánt szív dobog, csak a tengert, a hajózást kivánja, bár legmerészebb álmaiban sem gondolná, hogy mekkora karrier előtt áll. Kivételes tengerészpályáját három kötetben írta meg, miután hatvannégy évesen mint a Queen Elisabeth kapitánya és a Cunard társaság commodoréja, mellékesen két világháborúban kitüntetett hős és „Sir” visszavonult.
Ez a könyv az első kötet, melyben Bisset leírja a gyermekkorától felnőtté éréséig tartó időszakot, négy földkerülő útját vitorlák alatt, melyből a negyediket már ifjú tisztként tette meg. Az olvasó megismerheti belőle egy tiszteletreméltó tengerészhagyományokkal rendelkező nemzet fiának magávalragadó, néha izgalmas, néha érzelmes, időnként humorral és alapos szakmai részletekkel fűszerezett lenyűgöző élettörténetének első fejezetét. Olyan emberét, akinek az élete példa lehet minden magára valamit adó kalandos kedvű fiú és szilárd akaratú férfi számára.
Ja és a Siva kutya a halászlévacsorát követő napon hat pici kölyöknek adott életet, "akik" a rettenetes büdös vacokban kitartóan szopják lesoványodtt fáradt anyjuk csecsbimbóit.
