Huhú, mit ígértem.... Megpróbálom naponta, de most nézem, csak fotóból 313 db van a gépben, azokat ki kell válogatni és beszerkeszteni, közbe meg minden lóg a levegőben itthon, csak a 10 nap alatt kapott Emailek kezelésével elment egy fél nap és a Szmájli kutyát is orvoshoz kell vinni holnap, mert ez a makacs seb nem javul a lábán és a Sárkány Gyurinak is tettem egy felelőtlen ígéretet (merthogy aggódott, hogy miket is fogok róla írni), hogy csak azt rakom ki amit előtte leokézott, és tényleg személyiségi jogok meg ilyesmi, de nagyon bennem van a mondanivaló szóval folytatom.
Tehát 5.-én összecsomagoltunk és a Sári Pista kisofírozott minket este a HÉV végállomásra. Budapestre utaztunk, az ottani lakásban (én csak úgy hívom "munkásszállás") aludtunk és a reggeli Intecityvel indultunk Kelenföldről Fonyódra. Nekünk már ingyen van a vonat, csak a helyjegyet kellett megvenni, ezt a Mária intézte, mert neki van nyomtatója, mit mondjak dolgozott rajta vagy egy fél órát, de ismételten bebizonyosodott, hogy az a leggazdagabb akinek barátai vannak, akik segítenek ha kell. Merthogy a két kutyát amíg távol voltunk Icuka és Mária gondjaira bíztuk, nélkülük nem tudtunk volna menni sehová. De még Zoli (M férje) is segített, mert amikor futni ment, vitte magával a Sz kutyát. Szóval remek dolog ha az ember számíthat a szomszédokra. És persze ők is mindig számíthatnak ránk.
Kicsit visszakanyarodok Dr Sárkány Györgyre, aki mostanra már csak a "Sárkánygyuri". Az, hogy az ember beszáll valakivel egy hajóba, nem egyszerű dolog. Nálam legalábbis nem. Pedig én elfogadónak vallom magam, hajlandó vagyok mindenkit tolerálni bizonyos határig, remélve, hogy az én háklijaimat is el fogják viselni, ebben még a hajózásból vannak emlékeim. De voltak akikkel sose sikerült "kijönni", ezeket kerültem, ezekkel "nem vegyültem" (mondták is rám, hogy nagyképű vagyok.... lehetséges) de ez egy nagyobbacska tengerjárón még csak lehetséges valahogy, de egy 13 méteres hajón aligha, az összezártság, pláne ha az ember parancsnoka az illető (tengerészül "Isten után az első", márpedig hiába csak egy kishajó, a skipper akkor is főnök) nagyon kellemetlen lehet szerencsétlen esetben. Szóval jónak láttam S Gy-t leinformálni előtte. Szerencsére volt közös ismerős, aki már hajózott vele és nagyon pozitívan nyilatkozott róla, így ezt a nehézséget is leküzdöttem. Alaposan körbeszerveztem a leutazást, J-vel meg kellett vívjak, mert kezdetben ragaszkodott, hogy vonattal menjünk Splitbe, ahonnan indult a túra, merthogy fárasztó autóval, ráadásul a Suzukinak épp 8.-án járt le a forgalmija ( amit a Sári Pista autószerelő unokaöccse vitt vizsgázni, cserélte ki a két hátsó lengéscsillapítót és bravúros módon szerzett hozzá kölcsön vonóhorgot, mert anélkül kivágták volna a vizsgán, merthogy az autókereskedő átvágott két éve, és S P fizette ki az egészet és nekem meg a zsebemben maradt a pénz az indulás izgalmában, szóval mondom A BARÁTOK a legfontosabbak) nem volt autóm, de S Gy felajánlotta, hogy visznek minket az övékével, merthogy úgy alakult, hogy mindössze négyen leszünk, ők ketten Ibolyával a feleségével, meg mi ketten J-vel.
Kemény küzdelem volt a cuccokkal, HÉV-ről villamosra, utcára, fel a második emeletre, le másnap reggel az utcára, metró, Kelenföld vasútállomás és a végén Fonyód vasútállomás ahol S Gy várt minket, végre színről színre láttuk egymást, akik innentől kezdve majd 10 napig fogjuk egymás levegőjét szívni. Még egyszer mondom, nálam ez nem egy egyszerű dolog, felszínesen könnyen igazodom, de alapvetően nem vegyülök könnyen. Az első benyomás határozottan jó volt, és előreugorva az időben, végig annak is bizonyult, szóval jó szívvel ajánlom Gyurit (mostantól csak Gy) mindenkinek aki menni akar vele hajózni. Merthogy ő ezt az ügyvédi irodája működtetésével párhuzamosan űzi.
Némi kávé, fagyi, sütemény és ismerkedés Ibolyával (mostantól csak I) Gy feleségével Fonyódon és máris suhantunk a horvátországi Split felé, mely induló kikötőnk volt.
A Merci falta a kilométereket, az út hálistennek minden esemény nélkül telt el és délutánra Splitben voltunk. Kikötő, megláttuk a hajót, mely 10 napon át az otthonunk lesz ( a fotó már másnap készült),
a szokásos bepakolás, elhelyezkedés, ezzel el is telt a nap, ami után korán nyugovóra tértünk. Másnap reggel J, aki tudja a hajós illemet már a stégen fésüli hosszú haját.
A kikötő tele van.
Korai indulást terveztünk.... lett belőle olyan 10 óra körüli, de hát nyaralunk, nem sietünk sehová. Kis intermezzo, J itt áll mellettem és kikéri magának, hogy ilyen "dagadt képet" berakok róla a blogba, de hát én nem értek a photoshophoz és ha értenék hozzá sem hazudnék képben, ilyenek vagyunk (ÉN is) csak rólam nincs kép mert én fotóztam.
Indulunk motorral, mert sajnos szél az kevés. Egy dolgot el kell fogadjak. Vagy vitorlázunk és akkor sehova se jutunk el, vagy majdnem sehova azon helyek közül, melyeket felkeresni vágyunk, vagy motorozunk... sokat és akkor lehet utat tervezni. Én vitorlázni szeretnék elsősorban, de ahhoz nagyon nem kedvez a szél. Gy-nek kész terve van az egész útra, és hát ő a captain, ráhagyom a döntést. Különben is ő ismeri a helyeket. Néha ugyan szelíden lázadok, van néhány "becsípődése", nem szeret hátszelezni (amúgy én se) mert fél a halztól, ami kézenfekvő egy olyan hajónál aminél a biminitől( napvédő tető) nagyjából semmit nem lehet látni a vitorlákból, márpedig hátszélben rohadtul kell figyelni a vásznakat, persze gyenge szélben kipillangózhatnánk és leköthetnénk a bumot, hogy ne tudjon áthalzolni, de belátom a melegben a fenének van kedve melózni vele, amikor ott a motor csak be kell röffenteni s megyünk 6 csomóval, vitorlával meg másznánk jóesetben másféllel. És nem mellékesen oda jutunk és akkorra amikor akarunk. Aránylag hamar megfertőződöm a chartervitorlázás egyszerűségével, persze ennek a végén ára van (mármint a 10 nap alatt felhasznált olyan 150 liternyi gázolajnak), de hát egyszer élünk! Szóval ez nagyon különbözik a balatoni verseny és túravitorlázástól amihez szokva vagyok, de megértem a szempontokat és nincs ellenemre. Gy-nek amúgy nagyon rossz véleménye van a balatoni vitorlázókról, ennek szerintem egy oka van, nem nagyon találkozott igaziakkal, csak inkább hajótulajdonosokkal, ez a két halmaz messze nem azonos, de erről most nem nyitok értekezést.
A hajón egy rakás, általam alig ismert és soha nem használt kényelmi berendezés van, melyek nagyon megkönnyítik a hajózást. Mindjárt elsőre itt a chartplotter, épp az aktuális irányt mutatja ahogy indulunk Split Marina Castellából Loviste felé ahol horgonyon fogunk éjszakázni. A vastag piros vonal a "rotta", a nyíl rajta a hajó aktuális helye, a vékony sárga a track, a vékony piros a pillanatnyi orr- iránya a hajónak. Hoppá! Itt jegyzem meg, hogy végig a pici sportkamerát használtam, mert ahhoz, hogy "igazi" fényképezőgépet használjak, az egész hajózás alkalmatlan, mert nagy a gép, a kis kamera meg elfér a zsebben, mindig kéznél van, telefon szintén nagy és utálom, mert napfényben nem látok rajta semmit, ezért hát az összes képem dongás torzítású a széleken, ez a kompromisszuma a könnyű fotózásnak. Lehet ezért is nagy J hasa a képeken. Majd mondom neki.
A chartplotter egy olyan elektronikus térkép, mely jelen esetben egy tableten mutatja egy műholdas jeleket vevő szoftver segítségével a hajó útvonalát (tengerészül a "rottát"), mely néhány ujjmozdulattal tervezhető, látható a hajó aktuális helye a track (turistául csiganyál) és minden fontos adat, sebesség, pillanatnyi irányszög stb. szóval MINDEN ami szem szájnak ingere és amit az "én időmben" szextánssal, körzővel, vonalzóval, kronométerrel, csillagászati táblázatokkal, folyamatos javítást igénylő papírtérképpel, sőt néha még mágneskompasszal, sebességmérővel és egyéb komplikált firlefrancokkal végeztek a navigátorok, ráadásul gyakran a sanyarú körülményeknek adottan pontatlanul. Na most minden hülye centméter pontosan tud navigálni ha a kezébe vesz egy ilyen eszközt, használom is nagy örömmel.
A másik a három műszer a kormányállásban.
Balról jobbra széliránymutató (sose használtam, ha néha vitorláztam akkor a fockra mentem, számomra nincs jelentősége) középen felső skála mélységmérő, az egyik legfontosabb műszer, alatta lévő skála a sebesség, nem működik, alighanem belakta a vegetáció a víz alatt a jeladó propellert, amióta GPS mutatja a sebességet nincs jelentősége, jobbra pedig a compas, itt épp 126 fokba kormányzok. A compas alatt a legfontosabb kényelmi eszköz a robotkormány, egy mozdulat a jobb piros megnyomása és a hajó máris arra kormányozza magát ahol épp a kormánykerék áll, a bal piros meg visszaadja a kézzel kormányzás lehetőségét, a négy középső feketével 1, illetve 10 fokonként lehet minden egyes megnyomással balra illetve jobbra korrigálni az aktuális menetirányt. A maradék két gombot nem használtuk, nem is tudom mire jó.
Mára elfáradtam, holnap folytatom a mesét.
