Na kérem! Az új tojóláda működik!
M a régi trükköt alkalmazta, odarakott egy tojást, mire a tyúkanyó mellé tojt egy másikat.
A vasárnapot gyakorlatilag átaludtam. A nappalt és az éjszakát is. Kicsit elfáradtam a három heti napi nyolcórás műszakoktól. A mai se volt pihenés, a múltkori nagy vihar szétszaggatta a télikert tetején az árnyékolót, le kellett szedni a maradékot és helyette felterítettük és lekötöztük a régi ótvaros nádszövetet. Még jó, hogy elraktam, hogy "egyszer még jó lesz valamire". A végleges megoldás az lesz, hogy van egy vég magyar vitorlaanyagom, vagy 25 évvel ezelőttről, abból az időből amikor még valamelyik gyár kísérletezett ilyennel, jó erős anyag, de nincs kalanderezve, ezért volt alkalmatlan igazából versenyvitorlának, viszont remek viharvitorlákat szabtam belőle annakidején a Tengerész-re ( az első magam építette hajómra egy 25-ös túrajolléra). Na ennek a maradékából fogok napvédőt varrni a télikert tetejére, ez az én életem alatt már nem fog szétszakadni bármekkora vihar is lenne.
Na szóval télikert tető. Ha már ott voltam nekiálltam kitakarítani a felette lévő esőcsatornát. Hosszú bottal piszkáltam, vízsugárral mosattam a rengeteg belerohadt falevelet, ágakat. Amikor létráról kézzel kotortam kifelé a trutyit, valami beleszúrt a karomba... mi a fene, aztán látom... darázs, a szó szoros értelmében darázsfészekbe nyúltam. Az volt a szerencse, hogy a másik kezemben volt a slaug, a pisztolyt gyorsan szórófejre állítottam a vékony sugár helyett és fröcsköltem vele pofán a támadó darázshadat. De így is alaposan összecsípték a karomat, sokáig éreztem szúró fájdalmat a csípések helyén, mostanra kissé bedagadt az alkarom és már nem szúró a fájdalom, hanem olyan mintha összeverték volna, tehát erős, sajgó izomfájdalom, éjszakára rakok rá borogatást.
Két év halogatás után kivezettem a villanyt a zenepavilonba a padlásról, ennyi meló elég is volt mára, zuhanyozok és megyek a hajóra aludni.