Mindenféle "nemszeretem" melók voltak, a fürdőszobában csaptelepet kellett cserélnem (én ilyet még nem pipáltam), a bronz öntvény (!) kilyukadt, amikor kinyitottuk az egykaros csapot, alul cérna vékony sugárban spriccelt. Kezdetben észre sem vettem, csak mindig törölgetni kellett a vizet a mosdóról körben, J el is intézte azzal, hogy én képtelen vagyok kulturáltan kezet mosni "úszik" utánam a fürdőszoba. Mondjuk valami igazság van benne, de hát én általában koszosabb kezeket mosok mint ő, szóval nagyobb a felhajtás is, de jelen esetben nem kizárólag én voltam a bűnös.
Aztán a múlt hét szombaton úgy jöttünk haza a piacról, hogy állandóan leállt a csónakmotor, az okát most se tudom, de ha van sport amit utálok az a két kilométeres motorrángatás. MOST se tudom mi volt a baj, de szétszedtem a karburátort, megpucoltam a gyertyát (a gyertyakép kifogástalan volt, ahogy meg van írva az irkában "őzbarna" színű), megnéztem a tankot nem vizes e a benzin, hibát nem találtam, de most működik megint. Ha már kézben volt a motor kiszedtem a vízpumpa impellerét is, hogy megnézzem rendben van e, nem volt egyszerű megtalálni, mert ennek a 2,2-es Suzukinak nem ott van ahol a "rendes" csónakmotoroknak, szerencsére a neten találtam robbantott ábrát, megkentem szilikonzsírral, az balzsam minden gumialkatrésznek, összeraktam, az is rendben van. A hajtóműben olajat akartam cserélni, de olyan aranysárga benne a meglévő, hogy nem tartottam szükségesnek.
Ma esett az eső délelőtt, amikor elállt végre nekiállhattam az "ültetvénynek". A zöldbélű cukordinnyék jó ökölnyiek, így oldottam meg a statikáját a karónnevelésnek.
A gerezdes sárgákból ezek az elsők amik "felfüggesztett büntetést" kaptak. Kicsit még nagy nekik a háló, viszont kettő is van benne, majd belenőnek.
Bent voltam SP-nél a kórházban, nem igazán javul, bár este jött az örömhír, hogy mindkét kezén már érzi a kisujjait, talán megállt és visszafordult a betegség.
