Legalább 900 %-al felértékeltem a forintot! Ez alighanem példátlan e fizetőeszköz történetében és nagy igazságtalanság lenne ha nem kerülne bele a nevem a történelemkönyvekbe. Az történt ugyanis, hogy a napkollektort tartó fa távtartókat(amik a bontott rekamié fa keretéből készültek) az alumínium lemezre hosszú popszegecsekkel erősítettem fel. De a fához szükségem volt nagy alátétekre a szegecsfejek alá, meg a túloldalra a lemezre is a húzóerő megosztására. Volt egy fél marék húszfilléresem a történelem előtti időkből, azokat kifúrtam és príma alátét lett belőlük. Miután egy ilyen legalább 2 Ft-ba kerül manapság, így lett a húszfilléresből 2 Ft érték.
Reggel még fene hideg volt, amikor kifelé jöttem a hajóról a solar panelek üvegére rá voltak fagyva a vízcseppek amik az esti párából csapódtak le, szóval egész biztosan nulla fok alatt volt a hőmérséklet. A sikító meg a fúrógép ahogy fújta a kezemre a hűtőlevegőt, majd lefagytak az ujjaim. Szerencsére gyönyörűen sütött a nap, így a délelőtt közepére már kellemes volt odakint dolgozni. A nap végére beszabtam a kőzetgyapotot a "tepsibe" és a fa tappancsokra rozsdamentes lemezből hajlított félbilincsekkel felerősítettem a sík-kollektort.
Mindenütt igyekeztem elkerülni, hogy az alumínium ház bármiféle fémes kapcsolatba kerüljön a vörösréz kollektorral így az alumínium elektro-korrózióját okozva.
Tegnap reggel kidöntöttem a Tequila árbocát és délután E sólyáján kiemeltük a vitorlást a vízből és begurítottuk az "esernyő" alá, ahol a tél folyamán új kormányt akarok rá szerelni.
Tegnapelőtt feltűnt, hogy Sz emelgeti a jobb első lábát álló helyzetben, amikor meg mászkál sántít. Alapos vizsgálat után nem találtam semmi sérülést és emlékeim szerint a reggeli sétáról még bicegés nélkül jött haza, szóval itthoni baleset érhette. J persze mindjárt a fejére olvasta az egyik főbűnét, hogy állandóan gödröket ás, ő is megvizsgálta, végül arra jutottunk, hogy az egyik körme be van hasadva és valószínűleg megsérült a belső élő rész. Mindjárt állatorvost emlegetett, de én az orvosi beavatkozást mindig megpróbálom elkerülni, így langyos vízben megmostam a jószág lábát és a legkisebb oldalcsípő fogómmal megmanikűröztem a behasadt körmöt, vigyázva, hogy ne vágjak bele az élő részbe, de minél rövidebb legyen ami kiáll és felkoppan a talajon, ezzel fájdalmat okozva. Beszórtam előbb sebhintőporral az egészet, aztán kaptam Zsuzsától E feleségétől jódos sebfertőtlenítő sprayt és azzal is lefújtam. Szinte azonnal csökkent a sántítás és mára el is múlt, holnaptól ismét visszatérünk a napi két sétához és az egyszeri labdázáshoz. A reggeli "séta" amúgy ( ebben az időszakban, tehát amikor minden vadon élő állat kicsinyei már felnőttek) nálunk azt jelenti, hogy Sz szabadon szimatolva rohangál a szántóföldön úgy 5-10 km-t, időnként felverve a fácánokat. Mindig frászba vagyok, hogy puskavégre kapják a vadászok, merthogy a törvény szerint ez szigorúan tilos, de egyszerűen nincs szívem megtiltani neki, kárt nem tesz a vadállományban és a testi fejlődése és egészsége szempontjából ez a mozgás rendkívül fontos, én nem lennék képes napi 10 km-t futni vele. Ráadásul gyorsabban fut mint én akár biciklizni képes lennék.
