Na kérem. Nem hiába kívántuk egymásnak, ez már egy boldog újév. Én pl baromi boldog lettem attól, hogy a reggel konstatált tócsa a kerti vízcsap mellett nem attól van, hogy szétfagyott (miután ostoba módon megfeledkeztem a víztelenítéséről, olyan sokáig nem volt fagy, és kint dolgozván mindig valamihez kellett a víz) merthogy csak a fagy beálltával állítottam át az altalajcsapot, hanem attól, hogy nem állítottam át egészen ütközésig és a leeresztő járaton szivárogni kezdett az éjjel. Nekikészültem a kiásásnak, de szerencsére rájöttem, hogy felesleges a pánik, csak rendesen rá kellett zárni és máris leállt a vízóra kis kerekének lassú forgása. Más talán bosszankodott volna a dolgon, de én sikernek fogtam fel, hogy rájöttem mielőtt elkezdek ásni. Ilyen szerencsés természetem van nekem. Valaki érdeklődött a kívánságkommentek közt, hogy a macska is jól érzi e magát, nos a jószág a nap nagyrészében a Judit foteljében shelterezik, kitúrva J-t a helyéről, valahogy így.

Amikor meg nem, akkor kint üldöz mindent a kertben ami mozog. De hogy segítene mondjuk tüzelőt behordani azt nem. Ja és ha felébred azonnal kajáért kuncsorog. Mint említém beálltak a keményebb fagyok, a hajón most voltam kint bekészíteni a kályhába a fát, 8 fok van a szalonban, legmelegebb, 11,4 fok a hűtőládában van, ami ilyenkor télen nincs bekapcsolva és őrzi az átlaghőmérsékletet. Olyan este 8 óra tájban szoktam begyújtani, amire néhány órával később kimegyek zuhanyozni és nyugovóra térek a hőmérséklet felmegy 25-30 fokra, ez reggelre lehűl 15-re. Idebent is vége a télikert okozta lébecolásnak, a napi egyszeri begyújtás helyett vissza kellett állni a korábbi telekben alkalmazott, az üvegház építése előtt szokásos kétszeri befűtésére a cserépkályhának. De végülis a fele lement a télnek, a felhalmozott tűzifának meg legfeljebb a negyede ha elfogyott és ha hiszitek ha nem, a napok is észrevehetően hosszabbodnak, szóval csupa jó hír.

Na azért ezt a mai megrázó élményemet még elmesélem. Ma reggel ébredezvén bekapcsolom a rádiót és lustálkodok az ágyban ( a hajót már nem billegtetik a hullámok, hártyajég feszül a vízen szél semmi és ilyenkor senki se csónakázik már , ha így fagyna be, hamarosan lehetne korizni) és mit sem sejtve hallgatom amint bizonyos Tóth Kinga verseit és zenéit mutatja be az egy órás művészeti műsor. Fogalmam se volt róla, hogy ez a hölgy létezik és hogy milyen a munkássága, lelkem teljes odaadásával fordultam felé, költő ennél szebbre nem is vágyhat, mintha ember nem járta lakatlan sziget szűz homokján hagyna lábnyomokat a felfedező. Nos bemutatok valamit amit a művésznőtől elsőre megleltem a neten: http://www.litera.hu/hirek/all-machine-toth-kinga-versei Most ehhez tessék hozzátenni, hogy a rádióban elhangzott versek messze nem voltak ennyire összeszedettek, nagyjából a szavak közt semmiféle mondatképzésre mutató jelet, vagy egyéb algoritmust nem lehetett felfedezni, ennél csak a zenéje volt sz@rabb. Nem tudom mire utalhatott a szerkesztőriporter, amikor két műalkotás bemutatása közt megjegyezte, hogy "felfűtött hangulat uralkodik a stúdióban", alighanem valami olyasmi történhetett ott a bejátszás alatt amiből a hallgatót kihagyták.

17:54 Na itt https://www.youtube.com/watch?v=ckzCowvz9ms már kicsit többet lehet felszívni a művészetből. Akinek nem tetszik az ugye nyilván egy földhözragadt tapló. Még a régi vicc jut eszembe. Két művész beszélget:

-Te beleszarjunk a zongorába?

-Ezeknek?? Úgyse értenék...