Nehéz munkán vagyok túl. A stég bejáró fölé kilógtak a parti nagy fűzfa ágai. A fa teljesen elöregedett, vastag ágakat tör le róla a vihar, hullik az ember fejére, veri a bejáró mellé kikötött kishajóim árbocát. Amúgyis veszélyes, hogy egy viharban az egész fa kidől. A fák, ahogy az emberek is, megöregszenek, betegek lesznek, csak a városi széplelkek gondolják azt, hogy örökéletűek, kivágni bűn őket. Aztán amikor rázuhannak egy házra, kilapítanak pár autót, netán embert, akkor mindenki csodálkozik. Már tavaly télen bejelentettem az önkormányzatnál, hogy ez a fa veszélyes, de azt a választ kaptam, hogy a víztől számított 4 m-a Vízügyé, nem önkormányzati hatáskör. A Vízügy meg tudom, hogy azzal nem fog foglalkozni, hogy engem, vagy a stégemet agyonvág(ja) egy fa. Mindenki sajnálkozni fog, ha otthagyja valaki a fogát, benne lesz a TV híradóban, de addig magam vagyok a problémára. Na tegnap rászántam magam és egy láncfűrésszel, bozótvágó késsel (már a felfelé tartó út is nehéz volt a keresztbe nőtt vékony ágak miatt) felmásztam úgy 10 m magasba megszüntetni az útban lévő ágakat. Minden ágat kipróbáltam, elég erős e mielőtt belekapaszkodok, ráállok. Nagyon csalós volt, egészen biztonságosnak kinéző ágak is törtek amikor ránehezedtem, persze vigyáztam és ki is kötöttem magam, az más kérdés, hogy mi lett volna a bordáimmal, ha egy szál kötélen maradok függve némi zuhanás után (se biztonsági övem, se beülőm nincs), de erre szerencsére nem került sor. Bevallom féltem odafent, de végülis minden jól végződött, az ágakat sikerült lefűrészelni és épségben lejutottam. A nap további része, meg a mai teljes egésze azzal telt, hogy a lefűrészelt ágakat láncfűrésszel, machetával felaprítottam és eltalicskáztam. Jó fárasztó munka volt, de megszűnt a bejárót fenyegető veszély és az árbocoknak sincsenek útban az ágak. Növényzet szempontjából amúgy az egész utca rendezetlen, a minap egy tűzoltóautó hajtott be (egy beszorult őz mentésére érkeztek), panaszkodtak, hogy nem férnek el az utcában a benőtt ágak miatt, mert úgy néz ki, hogy amit a hetente egyszer erre járó kukás autó leszaggat, az a szabad űrszelvény, ami annál nagyobb jármű, az ebbe az utcába nem fér be. A fűzfák eleve el vannak öregedve, a vastag ágakon látszik, amiket lefűrészeltem, hogy a belsejük nem olyan szokásos módon "beles", ahogy a vágásérett féké szokott lenni, hanem az átmérő felében, kétharmadában pudvás, bármikor eltörhet.
Hétfő.
2015.08.03. 23:33 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.