Két napig egyfolytában esett, de tegnap végre kisütött a nap. Na nem nagyon, csak úgy épphogycsak. Az elmúlt napokon annak ellenére, hogy országosan árvizek, belvizek dúlnak, itt szinte kiapadt a hajó alatt a folyó, a szabályzott szakaszon alaposan lecsökkentették a vízszintet, hogy a belvizek minél könnyebben lefolyhassanak. A csökkenés olyan gyors volt, hogy pénteken még gond nélkül szálltunk csónakba a stégről, szombaton meg amikor hazajöttem alig tudtam felmászni a mellmagasságba "emelkedett" placcra. Azóta ha lassabban is, de napról napra tovább csökken a vízállás, Amapola alaposan ül a fenéken,

ennyire még soha nem állt ki a vízből, most sehova se tudnánk elindulni, igaz nem is akarunk, vége a hajózásnak idénre, meló van dögivlel, csak ez az átkozott eső hagyná már abba pár hétre! Szóval tegnap kihasználtam a jó időt és nekiálltam magasnyomású mosóval lemosni a hajó vízvonal alatti részét. Ehhez kölcsönkértem E hónaljig érő, alul gumicsizmákban végződő gumigatyáját és körbegázolva a hajó körül letisztogattam ameddig kiállt a vízből, de még az alatt is amíg hozzáfértem. Az alga könnyen lejött, meg a festék is foltokban, jövőre ki kell vegyem a hajót a vízből és újra kell festenem a vízvonal alatt, még fogalmam sincs hol fogom tenni, mert nem egy egyszerű dolog kidaruzni. És drága mulatság lesz. A darazsak beköltöztek a stéglejáró lépcsői alá, engem már négyszer összecsíptek, én nem csinálok belőle nagy ügyet, persze nem mondok kedveseket, de családom nőtagjai hisztériás rohamokban törnek ki minden csípéstől. J parancsba adta, hogy irtsam ki őket, csak azt nem tudom hogyan. Ha már kéznél volt a mosó, bő fél órát nyomtam a lukba a nagynyomású vizet (közben a támadókat vízzel tartva távol magamtól) abban reménykedve, hogy beomlanak a járatok és elmossa az egészet a sár, befullasztva a fiasításukat, elpusztítva a jó édes anyjukat. Hát az egész nem ért semmit, ma ugyanolyan vidáman röpködtek ki -be (na jó lehet, hogy szomorúan a tegnapi ténykedésem után, de mindenesetre változatlanul). Nekem kellett lemászni a háztetőről a hajóra kimenni szerszámért, mert J nem volt hajlandó a lépcsőn kimenni a stégre. Még C is pánikol (ő is lány), kikerülve a lépcsőket a partról ugrik be a járóra. Ja, merthogy nem mondtam, ma kicseréltem egy törött palát a háztetőn, itt beáztunk amikor a legnagyobb zuhé volt, az egyik eternit lap sarka letört, aláfészkeltek a darazsak, kirágták egy tenyérnyi foltban a tetőfóliát és beköltöztek a hőszigetelésbe. Csak a baj van ezekkel a nyavalyás rovarokkal. Még szerencse, hogy innen korábban már kiköltöztek (lehet nem bírták a sok esőt), mert a háztetőn az ablakpárkányra és a létra tetejére tett egy szál deszkán egyensúlyozva nem lett volna nagy élvezet harcolni velük.A fólián a lukat beragasztottam, a törött lapot egy E-től kapott darabbal pótoltam, mert nekem egy darab tartalékom sincs. Sajnos a tetőn láttam még pár repedt darabot és igazából nem tudom mit csináljak velük. Mászkálni rajta nem lehet, mert félek eltörik még több, talán ha egy nagy szivacslapot felrakok és rá deszkát amin hasalok, de mitől nem fog elcsúszni, szóval nem egyszerű. Igazából egy új tető kellene a meglévő fölé, de az a ráégetős fajta bitumenes zsindely utánzatú izé nem tetszik, a Lindab, vagy más cseréputánzatú könnyüfedés meg rettentő drága. A teljesen új tetőhéjazat meg szóba se jöhet, az azbesztcement veszélyes hulladéknak minősül, már a meglévő tető sittrebontása is egy vagyon, az újjáépítése meg még nagyobb költség. Közben kivitelezőkkel tárgyalok a gázbekötés dolgában, az se lesz aprópénz, pedig az egészet magam fogom megcsinálni, csak a préskötéseket kell ehhez szerszámmal rendelkező szerelőnek rányomni, meg az egészet nyomáspróbázva átadni a gázszolgáltató meósának, mert nekem erre nincs jogosítványom. De csak az anyagköltség százezer felett van, plusz ki kell ásni 20 folyóméter árkot, szóval kicsit összecsapni készülnek felettem a hullámok ami az anyagiakat illeti. Még szerencse, hogy J pár hónap múlva nyugdíjas lesz, kap majd vagy havi 28000-et na abból majd telik már mindenre. :) Az elmúlt esős napokban egy szépség volt, a drámai égboltok és naplementék látványa. Sajnos utóbbiak a túlparton egyre jobban vonulnak déli irányban, ami  a napok rohamos rövidülését jelzi. Sokszor olvastam különféle könyvekben, hogy az egyenlítő környékén milyen gyors a naplemente, szerintem ez egy olyan legenda amit valaki leírt és azóta ismétlik akik egzotikus regényeket írnak, de soha ki se tették a lábukat a belvárosból. Én jártam arrafelé, de nem tűnt fel, hogy itt lassabb lenne, amíg beszaladok a fényképezőgépért, mire kiérek már vége is a látványnak.

Ha rossz az idő csak aludni lehet.