Sűrű három nap volt. Ott kezdődtek az események, hogy pénteken volt az ötven éves (!!) érettségi találkozónk. Mi a "kemény mag" amúgy minden évben ősszel találkozunk a Moszkva téri "Trombitás" kocsmában, de ez a mostani, tekintettel a kerek évfordulóra különleges esemény volt. De haladok sorjában. Feladat volt a macska beoltatása, azt is Pesten intéztem, ezért már korábban elhatároztuk, hogy már csütörtök délelőtt felutazunk Budapestre. Ehhez képest a vízművesek reggel megjelentek a szokásos gyógyránézésre a csatornabekötést illetően. Namondom ha ezek végre csinálnak is valamit, akkor hogy fogok én elindulni. Na mondja a brigadéros, hogy "Ne örüljön, nem lesz ez megy ez olyan könnyen!". Nab@zbeg mondom én, nekem mondod?! Ha egy hete meglett volna, akkor se lett volna "könnyen". Így csevegtünk békésen, miközben, lássatok csodát ember leereszkedik a gödrömbe és elkezdi folytatni az utcán keresztbe az árkot! De nagyon utálta csinálni, az látszott méterekről is. Ketten voltak, egy ásott, a másik biztatta. Hagytam kibontakozni és a harmadik méteren (amiből előtte való nap kettőt én termeltem ki) fény derült a rejtélyre. Az a 75-ös cső amit én próbáltam kimosatni, amire ők karmantyút raktak korábban, az csak egy 3m-es védőcső volt, annak a belsejében volt az 50-es igazi, annak a végén egy kupak, azon koppant a szerszán, az volt a "dugó". Miután kiásta az ember az egészet, lerántották róla a védőcsövet és ott volt az igazi. Na vették a lapátjukat és leléptek, mondták az ő dolguk idáig tartott. Én meg, ha már az utca félig kereszbe volt árkolva, folytattam  a túloldali vízpartig még 5 métert és gyorsan beástam az út alá egy 110-es csövet amin kiviszem majd a hajóra a villanyt és a vizet. Itt nehezebb volt az ásás, mert az út felső rétege kulé kaviccsal van telítve, ahogy az autók betömörítették olyan mint a beton. De megoldottam és még az út alatt menő telefonkábelt se vágtam el, bár ilyen hülyén kábelt földbe fektetve még nem láttam, se fedőtégla, se homokágy. Közbe másik szerelőpár érkezett, elszorították a leágazást és ráapplikálták egy toldással (még jó, hogy volt 2 m plusz csövem) a 6/4-es golyóscsapomat. De közbe rettenetesen ment az idő, Argay Gyuri, az állatorvos barátom a Lónyay utcában csak du 6-ig rendel! Megbeszéltem az urakkal, hogy szombaton (folyamatos műszakban dolgoznak) itt leszünk, délután megcsinálhatjuk végre a rákötést a szennyvízátemelőből általam odáig vezetett csőre. (naná, hogy nem jöttek, mostmár korom sötét van, nem is fognak, de nem is reméltem, hogy betartják amit ígértek) Ebéd, zuhany, öltözés és usgyi.  Speciális háromtusa volt ez,  5m árokásás csőfektetéssel és betemetéssel, 360 evezőcsapás lóhalálában kikötéssel és partracuccolással (macska ketrecben, kerekes banyatank és hátizsák, mindkettő megpakolva), majd 800m futólépés a HÉV végállomáshoz, helyfoglalás lihegés, vonat már indul is. Innen már minden sima, CC beoltva, még elbeszélgettem a Gyurival egy sör mellett, aztán felköszöntöttük J szüleit, mert pár nap különbséggel most van a szülinapjuk. A tortába kevés híján belealudtam, mert  elég sokat kivett belőlem ez a nap..meg az előttelévők. Tegnap felhívtam a Marton Gyulát, hogy megbeszéljük mikor menjek a  tiszteletpéldányomért, a könyvéből, kitalálta, hogy a Laktanya utcában a volt hadihajós laktanya falán lévő emléktáblát koszorúzzák, azon ő ott fog díszelegni, menjek oda én is. Korábban érkeztem, de nem bántam meg, mert abban a kis utcában van a Varga Imre múzeum. http://www.korpanorama.obuda.hu/korpano_varga-imre-muzeum.php Bementem körbenézni...mindenkinem ajánlom. Kár hogy kevés volt az időm, néhány szobor előtt tudtam volna tízperceket is állni, hagyva, hogy belém hatoljon a szellem. Aztán hadihajóskoszorúzás, aminek nem vártam meg a végét, részben mert sose voltam hadihajós, részben meg mert nem akartam elkésni az Üteg utcából volt iskolámból, ami akkor a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó Villamosenergiaipari Technikum volt most meg Verebély László szakiskola  http://www.panoramio.com/photo/9997494 és hogy rövid legyek semmi se olyan benne mint 50 éve volt.  Jól kinosztalgiáztuk magunkat. A költözködés melléktermékeként miközben elcsomagolt használható nadrág után kutattam (nem találtam, maradt a farmer) megtaláltam egykori diáksapkámat, meg a fotó Szipál osztálytabló A4-es kópiáját, ezekkel virítottam a találkozón, ahol végülis komoly létszám, 20 fő jelent meg a 35 fős osztályból. Többen voltak igazolatlanul távol, vannak néhányan  akik valami rejtélyes sérelem okán nem jöttek el, van aki politikai szintre hágott és úgy tűnik büdös neki a régi brancs és sajnos hatan már nem élnek. Tanáraink közül ketten élnek még, egy volt ott, az osztályfőnökünk rossz egészségi állapota miatt már nem tudott eljönni. Ahogy boldogult műhelyfőnökünk Reich Pista Bácsi mondta "iparági gyerekek" a portáskabinett előtt..