Ha nem mérgelődtem (és aggódtam) volna ki magamat eléggé tegnap, akkor ma folytathattam. (Azért a technika az csodálatos, Skipeon folyamatosan tudom "látogatni" a lányomat.) Miután a laborleletből kiderült a diagnózis (https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=DS2ck7AHqRc#! nem túl megnyugtató), ráadásul évek óta nem szedett antibiotikumot, tehát kizárt, hogy az okozta, most viszont antibiotikumot kap... már amikor. Merthogy most az infúzió helyett tablettákat kap. De az orvos csak elrendelte, de elnézték a kórlapot és nem adták neki, ő meg nem gondolta, hogy a kórházban baromira résen kell lenni, ellenőrizni mindent, mert ha nem, akkor bármi előfordulhat. Aztán a nap folyamán kiderült valahogy, hogy jééé, ennek a betegnek "izét" kéne adni, de a gyógyszer addigra elfogyott. Akkor már a gyerekem is érdeklődött, hogy akkor most vele mi lesz, merthogy kigooglizta a fenti linket és az a mániája, hogy szeretne még élni. Na nagynehezen kapott egy receptet, hogy menjen ki a patikába és vegye meg, de mert ebből a gyógyszerből többfajta hatóanyag mennyiségű létezik, a doki nem tudta melyik kapható, de mondta a gyereknek, hogy majd ha visszajön a patikából, megmondja neki, hogy amit hozott abból mennyit szedjen. ( nekem rejtély, hogy miért nem írta rá a lehetőségeket a receptre, mert akkor a patikus is megmondta volna neki) Szóval megvette a gyógyszert, de amire visszaért, az orvos valahova elkolbászolt. Megkérdezett egy másikat, aki azt mondta menjen és keresse meg valahol, mert ő nem tudja(akarja) eldönteni mennyit szedjen a más betege. Na ekkor rágott be az én csemetém, hogy harmadszor szakítják meg az antibiotikum kúrát, ami ellenkezik minden szabállyal, ő keres gyógyszert és most még szaladgáljon a kórházban valaki után, aki majd kegyeskedik megmondani a dózist. Így sikerült a fülöncsípett orvosból kipréselnie egy javaslatot, hogy hát akkor kezdje el szedni egyesével a tablettáit, amit a később előkerült első orvos megerősített. Itt tartunk, a tünetek nem szűnnek, csapataink a betegséggel és az egészségüggyel harcban állnak, kormány a helyén. A gyerek kapcsán összefutottunk az ágya mellet az anyjával, azaz ex feleségemmel, egy biztos, sokminden közrejátszott abban, hogy nem tudtunk tovább egymással élni, de az, hogy ne lett volna jó anya az tuti nem volt közte. Tigrisként védi az egészségüggyel szemben a gyereket, viszi a kajákat, kényezteti. Hogy hogyan mennek a dolgok kedvenc hazámban, apró példa ami vele történt. Kikapcsolták a lakásában a villanyt, pedig automatikusan utalja a bankja az ELMŰ számlákra a pénzt, szóval nemfizetés nem fordulhat elő. Bement reklamálni. Az áramszolgáltató irodájában sor várakozik, leülni nincs hova az ügyfél ácsorogjon. Egy nagyon öreg néni is szédeleg a sorban kis szatyrával, de már alig áll a lábán. Kata ( a gyermekem anyja) energikus asszony, szól az egyik ablaknál, hogy ugyan már adjanak egy széket a néninek! Válasz: "Ücsörögjön otthon!" Na , a rosszhoz szólt az ügyintéző, a lényeg, lett szék, de naná, hogy amikor a sorszáma sorra került, mitteszisten pontosan ahhoz a nőhöz került a problémájával, akivel a szék ügyben csatázott. Az illető elkezdett törleszteni. Semmit nem értett, semmit nem javasolt, semmit nem akart elintézni, a lényeg, K húzzon haza és várja, hogy méltóztatnak visszakötni az ok nélkül kikapcsolt áramot. Pedig a székdologból okulhatott volna. De hát még mindig nem szólalt meg a harang a fejében, a hülyékben alacsony a veszélyérzet. Tigrisanya bement a főnökhöz és elbeszélgetett a fejével. Amire kijött az ügyintéző ki volt rúgva. (ehhez persze az kellett, hogy ez nem az első panasz volt rá)
Valaki kommentben tréfásan megszólt, hogy milyen visszafogott voltam a száguldozó vízirendőrőkkel a napokban. Kis adalék, hogy mire lehet számítani. Lányom és barátja Óbudán sétáltak. Eső után jókora tócsák. A sétálóutcában a rendőrőrs előtt álló kocsiba beszáll két rendőrsuhanc, hosszúfény felkapcsol bele a képükbe és megszólal a hangszóró "Félre az útból szarháziak, indulunk!" És csikorgó kerekekkel nekilódul az autó szolgálni és védeni, ők félreugranak, miközben lefröcsköli őket tetőtől talpig a tócsa vizével. Végkövetkeztetés? Mottó? Tanulság? Ebben az országban az él vissza csekélyke (vagy hatalmas...mondjak nevet nord 47?) hatalmával aki csak tud. Elműs vagy rendőr, tökmindegy. Mondjuk az Elműs megszívta. Remélem azt a rendőrt is eléri majd valami. Mondjuk betegként kerül az egészségügy karmai közé.
RT ezt írta a minap Emailben, olvasván a korábbi blogomat: (ő Kanadában vette a hajóját bizonyos Bobtól)
Vili, azt nem értem pontosan, hogy a kanadaiak miért tudnak normálisak lenni. (Nem azért, mert gazdagabbak.) A Bob-ék közt harcos biznisz (hajóvásárlás) közben, ahol érdekek sérültek (pl Bobé), olyan nyugisan lehetett érezni magát az embernek, amit itthon egy postai vásárlás során se lehet elérni. Itt mindenki idegbetegnek tűnik. Azért szeretek "nyugatra" járni, mert olyan mint egy lelki gyógy-szanatórium. Még az olaszoknál is ezt éreztem, de a horvátok közt már ritkán. Ők is a mi fajtánk. Azt hiszem az "emberi minőség" kopott el nálunk - ez megvolt pl. a 60 éves, alig iskolázott Vince bácsiban, aki itt a faluban segített nekem pincét betonozni. Tiszta "gentleman" volt.
Nekiálltam napkollektort csinálni. Régóta tépelődök a dolgon, ha nekiindulunk nem lesz parti áram és villanyboyler, én meg utálok hideg vízben zuhanyozni, a nap meg ezerrel süt (néha), a balatonudvari házban is azt csináltam, remekül bevált. Hajón egy kicsit másfélét kell kitalálnom, kevés az elérhető szintkülönbség a kollektor és a tárolóedény közt, nem valószínű, hogy beindul gravitációs úton a keringés, alighanem be kell tegyek egy szivattyút egy termosztáttal, ami elég költséges lesz a fene egye meg. Elsőre az a ragyogó ötletem támadt, hogy kamion motor hűtőket fogok használni, fel is hívtam a MP-t tanácsért, de aztán elgondoltam, hogy azok fagyálló keverékre, ioncserélt vízre valók, alighanem vékonyka csőkígyókkal, ha én hálózati vízre használnám, egykettőre elvízkövesednének. Elrobogóztam hát a boltba rézcsőért meg idomokért, olyat csinálok majd mint Balatonon, csak kényszeráramoltatással.
