Piacnap, tehát délelőtt irány a piac. Lehet menni gyalog, biciklivel és hajóval. Remek DDK-i szél fújt, kitaláltam, hogy az egyetlen stílusos megoldás a Mákvirággal vitorlás üzemmódban. Mindjárt tudtam, hogy J-nek nem fog tetszeni (mondjuk erősszeles kreuz odafelé ez tény). Az én drágámnak semmi kifogása a vitorlázás ellen, de piacra menni bevásárolni vitorlással?  Na ne!  Ugye a nőket sokminden különbözteti meg a férfiaktól, de azon kívül ami a legjobban érdekel bennünket férfiakat belőlük, van egy fontos tulajdonságuk, nem szeretnek semmiféle kockázatot vállalni és soha nem engednek a járt utat el ne hagyj elvből. RP ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha a nőkön múlott volna soha nem jött volna le az ember a fáról. "Ne hülyéskedj Jenő! Oda le?? Minek? Nem jó volt eddig itt nekünk?" Engem viszont rabul ejtett a vágy, hogy a piacozás vitorlázva történjen, és J tiltakozása ellenére felszereltem a bocit. Ez a tiltakozás a férfipartner bármiféle nonkonzervatív lépése ellen amúgy rendkívül praktikus dolog és ezzel minden nő tisztában van. Ugyanis a következő dolgok történhetnek: 1. Remekül sikerül a dolog, akkor a pasas boldog és ez feledteti a korábbi női gáncsoskodást, szó se esik többet a dologról. Ha netán mégis megemlíti a férfi, el lehet intézni azzal, hogy "Én csak jót akartam, már az is baj?!! Veled nem lehet értelmesen beszélni, mert olyan makacs önfejú akaratos stb. vagy ..."  és megy a duzzogás amíg a férfi porig nem alázkodik a családi béke kedvéért. 2. Bejön a hibapont, hisz kockázat volt ami rosszul sült el. Na akkor jaj a férfinak, szélsőséges esetben akár a maradék életen át lehet ekézni, "Jenő látod én megmondtam, de veled nem lehet értelmesen beszélni mert egy önfejű akaratos...". Szóval a nő mindig nyer, mert minden felelősséget áthárít a férfira, ha nem sikerül az akció kedvére diadalmaskodhat, viszont az akció sikere esetén élvezi annak előnyeit. Hát én felvállaltam, minden ellenkezést letörtem és beültettem életem párját a dinghybe. Hogy tisztázzuk a kockázatot. 1. Leáll közben a szél. Eredmény; evezhetek oda-vissza a hosszú úton inam szakadtából, ráadásul közben hallgatva hogy "ugyeénmegmondtamdete" . 2. A most is jó erős szél annyira beviharosodik, hogy nem bírjuk és vissza kell fordulni és akkor hallgathatom, hogy...stb. Még megfordult a fejemben, hogy berakom biztos ami biztos a motort, de olyan kevés a hely a kis csónakban, hogy ezt nem szívesen teszem, hátra a tükörre meg nem tudom rakni, ha ott a kormány. De mázlim volt. Az erős szél kitartott, ez kreuzban  odafelé kifejezetten jól jött, hamarosan láttam kedvesem arcán, hogy képtelen haragudni, mert élvezi a dolgot, jókat nevettünk magunkon amikor a híd alatt kellett átmenni. Ezt kicsit magyarázom. Számomra teljesen szokatlan dolog volt eleinte ez a belvízi vitorlázás. A balatonihoz szokotthoz képest itt soha nincs kifújt szél. Minden háznak, minden fának megvan a vízen a szélzavaró hatása, az ember örökösen turbulenciák közt vitorlázik, 30-40 fokos szélfordulók természetesek, erős szélben meg állandó széllökések tarkítják a szélfordulókat. Egyik pillanatban rohan a hajó, aztán megtorpan és magától vált csapást, vagy áll szélbe hülyén csapkodva a bummal. Esetleg vágja nyakon az embert. Szóval jött a híd. Eleve kicsi a nyílás, ráadásul két oldalt horgászok vannak marha hosszú botokkal messzire behajigálva a cájgjukat, mert MINDEN horgásznak az a fixa ideája, hogy a halak a másik part közelében vannak. Szóval PONTOSAN szembe fúj a szél és ott kell átkreuzolni. Minden horgász meg van győződve, hogy a vitorlás kizárólag az ő bosszantására van a vízen és most jön ez a hülye is a másfél méter széles csónakjával és ahelyett, hogy pont középen menne ezzel maximum másfél métert zavarná a halakat, ehelyett össze-vissza cikázik. Bezzeg az ő unokatestvérének a sógorának a bátyja mesélte egyszer, hogy a vitorlással olyan egyenesen lehet menni hogy csak!  Na szóval van a híd nyílása. A hídra két oldalt magas töltésen vezet fel az út, akárhonnan közelítek a lepörgő örvénylő széláramban kell haladjak, hol feláll, hol megdől a hajócska, hol "fel tudok menni "és már azt hiszem, hogy "veszem a nyílást", aztán egy pillanat múlva majdhogynem hátat kell fordítsak neki. De aztán szerencsésen  becsúsztunk a dűznibe és hopp a híd máris mögöttünk volt és még anyáink se csuklottak. Kikötöttünk a piacnál lévő szabadkikötőben, lévén "teherhajóval" voltunk semmi nem akadályozta a vásárolt mennyiséget, vettünk is egy zsák krumplit a gyümölcsök mellett. És kérem velem volt a szerencse, csak akkor fordult viharosra az idő, amikor már ott voltunk a piacon. Szép tarajos hullámokon szálltunk csónakba és raumban rohantunk hazafelé. Mit nekünk híd?! ( Gondolom a horgászok megállapították, hogy időközben megtanultam vitorlázni, végre egyenesen megyek és mennyivel gyorsabb is így.) Szóval jól sült el a dolog, maximum ezért a blogbejegyzésért kapok majd a fejemre, de remélem a délután enyhítő körülmény. Ugyanis jót "élményfürdőztünk", J-t 50 percig dögönyözték, én közben mindenféle hőmérsékletű vizekben és gőzökben fürdettem magam, aztán együtt lubickoltunk és a napot a Csöni vendéglőben fejeztük be megismételve a tavaszi  sikeres menüt. Szép napunk volt ismét.