Tegnap délután sárkányeresztés volt. "J" szülei szerelmesei a horvát tengerpartnak, évek óta "még utoljára egyszer" odamennek egy hétre elbúcsúzni tőle. A buszon még volt hely, így a turnussal némi útiköltségért "J" is velük ment, hogy beüljön az Adriába, aztán este a visszajövő turnussal hazajöjjön. Fűzött engem is, hogy menjek vele, de azért, hogy jóesetben nyolc órát szúrja a fenekem a strandon a szikla, nem buszozok 12 órát oda, tizenkettőt vissza. Így a Papa Trabantjával kisofíroztam őket a buszhoz aztán kilátogattam a Dürer kertbe Tilos maratonra. Aki nem ismeri, minden évben van egy hetes buli, ahol a hallgatók megkísérlik összedobni azt a pénzt ami a rádió következő évi működéséhez nélkülözhetetlen. Eközben közös főzés van, koncertek és a rádió a támogatókat emléktárgyakkal ajándékozza meg. Ezért járok már régóta Tilos rádiós pólókban, különösen amióta a vitorlás versenyek májói lerohadtak rólam. Szóval adakoztam, ettemittam, meg jót beszélgettünk, aztán kihoztam a kocsit ide a hajóhoz, hogy majd ha letelt a nyaralás haza tudjam a szüléket vinni a busztól a cuccokkal.
Ma délelőtt kibringáztam a csepeli piacra a szokásos paprika-paradicsom-eper beszerzés végett, mely most némi töpörtyűvel is kiegészült. Délután behegesztettem a második zártokot az ajtórácsba, utánreszeltem a kulcslyukakat, minden varratot átcsiszoltam és forgó drótkefével kitisztítottam a salaktól, majd simára gletteltem. Holnap a festés jön.
Látom a kommentekben, hogy előjött a hajózási vizsga és regisztrációs díjak áremelése. Nekem ezzel az a bajom, hogy a semmi kerül többe. Mert egy autót legalább felraknak a fékpadra és egy költséges szervizállomáson többé-kevésbé korrekt vizsgálatnak vetik alá. De azért fizetni, hogy egy tisztviselő ötévente kijöjjön és ellenőrizze a tűzoltókészüléken a pecsétet, meg leltározzon, marhaság. Komoly, tengerrel rendelkező országok sem foglalkoznak ilyesmivel. Tipikus magyaros túllihegése a dolgoknak, a hivatal saját magát tupírozza. Az egész a lehúzásról szól. Ugyanilyen nulla a köbön a különféle vizsgapapírok megszerzése. Ha befizetek néhánytízezer forintot és részt veszek egy egyhetes tanfolyamon, ha bevágom a HSz-t kapok egy olyan papírt amivel vitorlás, motoros hajót vezethetek 20m hosszig. Egy hét alatt nem kehet megtanulni hajózni. Nem is kell. Ráadásul az, hogy egy 200 kilós motorcsónakkal megtanul odaállni valaki egy bólyához, semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy ugyanezt könnyedén képes lesz megtenni egy 15 tonnás kishajóval is. A tengeri papírok meg...A hatóságnak be kell mutatni azokat a hajónaplókat, amik bizonyítják, hogy ennyi meg ennyi mérföldet hajózott valaki. Nos ez meg esetenként úgy néz ki, hogy kimegy a csapat nyaralni, aztán az utolsó nap megírják a naplót, hogy mindenkinek kijöjjön ami kell. Nem mondom, hogy minden oktatással foglakozó cégnél így megy, de van ilyen. Szóval aki akarja megtanulja (de ehhez nem kell feltétlen iskola), aki nem megoldja. Ezen semmiféle vizsgamódszer nem tud változtatni. talán meg kéne nézni, hogy csinálják mondjuk a lengyelek, a hollandok, a németek, az amerikaiak, az ausztrálok, szóval csupa olyan ország akiknek a hajózási hagyományai és a hajózható vizei legalábbis nem alávalóbbak, csekélyebbek a mieinknél és azt lemásolni. Szerintem nem lenne ördögtől való, ha a mi pocsolyáinkra egyszerűen eltörölnének minden vizsgakötelezettséget. Márcsak azért is, mert se szeri se száma azoknak a vizsgázott "nagyhajósoknak" akik még a legegyszerűbb útjog (jobbcsapás/balcsapás) szabállyal sincsenek tisztában, még vitorlás versenyen se.
Akiga már pedzeget egy dolgot a kommentjében. Nos itt mellettem azt mondják a fiúk, hogy még ez a két tanfolyam lemegy amire már begyűjtötték a tanoncokat, aztán vagy lehúzzák a rolót végleg, vagy átteszik a vizsgáztatást Szlovákiába.
