Tegnap este visszajöttek "E" ék a Baylinrrel. Ma búvárkodás volt délelőtt. Némi izgalommal álltam a dologhoz, soha nem csináltam mégy ilyesmit, hogy készülékkel merüljek a víz alá. Beöltöztem (ez a legnehezebb a dologban, azt a tapadós neoprén ancúgot felhúzni, nem tudom a búvárok is ennyit kínlódnak e vele mint én) és alámerültem.... Volna. Mert a 14 kiló ólom kevés volt, mindig feldobott a víz, kepesztenem kellett a lentmaradáshoz, ami lihegéssel, buborékok tömkelegével jár, szóval nem működött a dolog. Elmentem a gumicsónakos Ferihez  plusz ólmot kölcsönkérni, de nem volt otthon, a búvárok meg sehol, szombat van, pihennek a Margit híd után. Végülis egy tekercs ólomcsövet kötöttem pluszban magamra (milyen jó, hogy én nem hagyom ott az ilyen hasznos dolgokat a sittben), így már nagyjából súlyon voltam, pár deka hiányozhat csak már, mert kifúváskor lebegek, beszíváskor úszom csak fel.

Hozzákészülés.

Elrugaszkodás. (látszik a hátamon az ólomcsőtekercs)  

És már csak a buborékokból látszik, hogy "búvár dolgozik a hajó alatt".

Nos az algagátló remekül működik, a legalsó képen látszik ahogy nagy foltokban válik le a hajófenékről ahol hozzáérek. Tehát megtelepszik ugyan, de a legkisebb erőhatásra lejön, reményem van rá, hogy menetben egyszerűen a vízáram lemossa. De ha beletanulok ebbe a búvárkodásba, megpróbálom egyszerűen szivaccsal letörölni. Ehhez két dolgot kell feltétlen fejlesztenem. 1. Kell öntsek ebből az ólomtekercsből, plusz még egy kicsit hozzátéve a fürdőszoba felújításkor kitermeltből egy, az övemre passzoló további súlyt, 2. Meg kell oldjam egy régebbi szemüvegem beleépítését a búvármaszkba, mert így nem látok rendesen. Amúgy amiért tulajdonképpen a mai merülés történt az rendben van. Az anódok bár valamennyit lunkeresedtek, de bőven van anyag, nem kell cserélni, az algagátlóról már szóltam, amúgy meg minden rendben van odalent, ezt a búvárkodást azért még szokni kell, pl bevallom kicsit féltem az elején, amikor elmerültem, ösztönösen kapkodtam a levegőt, amíg le nem győztem az érzést, ami tulajdonképpen a fulladástól való félelem lehetett. Meg is kérdeztem amikor feljöttem, hogy a kompresszor hogy bírja a fogyasztást, de megnyugtattak, semmi baj, normálisan ki-be kapcsol.

Délután régi program valósult meg. Elautóztam a Poszlovszki Rezsőért és feleségestül unokástul elhoztam őket megnézni Amapolát. Akik netán kezdettől olvassák ezt a naplót és még emlékeznek az első lépésekre tudják, hogy Rezsőnek múlhatatlan érdemei vannak Amapola építésében, ő esztergálta a csavartengelyt a bronz perselyekkel csapágyházakkal, tömszelencével  és tengelykapcsolóval, valamikor 2004-2005 fordulóján. Most jár a 90. évében, hálistennek egész jól mozog, nem jelentett neki gondot beszállni a hajóra. Kellemesen elbeszélgettük a délutánt "J" almáspiskótája  és némi vörösbor mellett, aztán hazasofíroztam őket.