Ahogy hzizi (majdnem) mondja az eső monnyon le! De nem akarom elkiabálni, errefelé ma nem esett. Bár a nap nagyrészén nem voltam itthon, villanyt szereltem "J" szüleinél, mert hálistennek a derekam ha nem is javult még meg, de úgy tűnik jó úton van a javulás felé. Ilyenkor meghúzom a széles súlyemelő övemet a derekamon ami támaszt ad a 4-es, 5-ös csigolyáknak. A maradék időben kutysétáltatás volt. Kissé komplikált a kutyapecérek élete, amikor a tüzelő szukát kell tréningezni. Elmondom hogy zajlik a "séta", ahogy a gazdájának is megírtam:
Az a szerencse, hogy bátrabb kan nincs a környéken, eltűnt az a hatalmas rotweiler, amelyik a környék összes szukáját lerendezte, még a saját lányával Sivával se szégyellt vérfertőző viszonyt ápolni. Szegény gondolom elpusztult, mert már 6 éve amikor idejöttem is "benne volt a korban". Szóval kialakult egy rendszer. Indulunk bringával a körútra, valahol egyszercsak feltűnik a Zsömi és elkezd legyeskedni, ez a büdös kurva meg szemmel láthatóan szívesen fogadja. Na akkor én üvöltök, amitől a Zsömi elkezd iszkolni, a Deni utána, mert biztos szégyelli, hogy az udvarlója ilyen gyáva kukac. Száguldunk, elől a "Zs" utána én tekerek és hangosan fenyegetőzök, mellettem, utánam a "D". Amikor a portához érünk "Zs" úgy gondolja, hogy ez a "ház", itt már nem érheti bántódás, a portás megvédi, leül a seggére, "D" leállna, de én ráparancsolok, hogy "tovább", így engedelmesen nyargal velem, "Zs" meg szomorúan bámul a távolodó remény után.
Hamár állatszerelemnél tartunk ideteszem a kedvenc állatos képemet, "leánykérés" címet adtam neki.