Na jól kinézünk, Medárd napja van és esik az eső. A vízről jöttem be sietve, mert megint leragadt egy tuskó mellettünk és nekiálltam csónakkal kihúzni, nehogy rámenjen valami evezős, hát nem a nyakamba szakadt az ég!? És most negyven napig így fog esni. Semmit nem tudok csinálni, minden félbehagyott melóm a fuxban, vasat szabni hegeszteni kéne de hát csak idebent teszefoszáskodok. Ilyenkor felmegyek a netre és jól felbosszantom magam. Megkaptam a beosztásom ( http://www.noltv.hu/video/3500.html#comments ) egy lastres nicknevű kommentelőtől, szóval veszélyesen ostoba vagyok... Hát nem bánnám, ha lastres felfedné a valódi nevét és elérhetőségét, szívesen vitatkoznék vele, ha netán csak megtévesztett hívő, de bár én vállaltam a nevem ő viszont csak a névtelenség mögé bújva aláz, szóval alighanem a szokásos nagyszájú senki amilyet a netdemokrácia hozott létre milliót. Ez a fajta választja meg sőt termeli ki a leghülyébb, legkártékonyabb politikusokat.
21:05 Esett elállt, esett elált...de inkább csak esett. Ebéd utáni szunyókálásomból riportercsapat ébresztett, (pedig még volt 20 percem a megbeszélt fél négyig, de hát félreértették az időpontot) a http://www.emlekpontok.hu/hu/esemenyek/ projekt keretében gimnazista lánykák és egy tanerő érkeztek, kamerával , hogy a "Nagy idők kis tanúja" projekt (ezt a nevet persze most találtam ki) keretében egy mélyinterjúban faggassanak a múltról. Rajtam csak a "begombot" kell megnyomni és jönnek elő a történetek, észre se vettük, hogy két órát beszéltem, végülis a kamera akkuja szabott határt az interjúnak, mert azt mondta, hogy No Power és mivel másik battery nem volt a kamerához így abbamaradtunk. Továbbá abba maradtunk, hogy lesz folytatás valamikor. Azzal viszont mázlink volt, hogy szépen kijavult az idő, kiültünk a nemrég vásárolt összecsukható horgászfoteljainkba (régen vágytam már ezekre a luxuscájgokra, már bőrkeményedésesre ültem a fenekem a hajón a különféle alkalmi ücsörgőkön, mint pl vödör deszkával, sámli, fuxtető, deck szegélyléc etc.) a pontonra, ott volt elég fény és a ferencvárosi pályaudvar vasútforgalma csak árnyalta a háttérzajokat amiket a tőkésrécék keltettek pacsálásukkal, gágogásukkal. Egy kicsit még sikítóztam fúrtam a vasakat a fuxban, de nem erőltettem a dolgokat, holnap is lesz nap, minden napba annyit kell belerakni amennyi belefér és ennek (is) vége immáron.