Ma kirándultunk. Kibicikliztünk a Tescoba, mert akciós volt pár dolog, amit venni kellett. "J" állandóan figyeli az akciókat, amiről a reklámot mindig bedobálják az otthoni levélszekrénybe, én  korábban automatikusan kidobtam minden reklámot, de ő odafigyel a részletekre és beláttam, valóban érdemes. Ha az ember képes arra, hogy csak az akciós terméket vegye meg akkor amikor szüksége van rá, valóban lehet spórolni. Persze önfegyelem kell hozzá, mert minden más vásárlás csábításának ellen kell állni és csak azt szabad így is megvenni amire valóban szükség van. Péntek piacnap, ilyenkor szokott "J" hazamenni a Garayra, ma kitaláltam, hogy bringával megyünk ketten. Nem mondom, hogy túl lelkes volt az én drágám a sportos kirándulásárt, félt, hogy nem fogja bírni a távolságot, de beadta a derekát és nagyon vitézül bírta is a dolgot. Persze nem diktáltam erős tempót és odafelé félúton egyszer meg is pihentünk letelepedve fagyizni egyet az árnyékban. Merthogy már jólesik elbújni a nap elől, szóval itt a nyár. Kell az edzés, nem jó ha csak tespedünk a hajón. Szokás szerint többet vásároltunk, mint amit normális módon el lehet a kerékpár csomagtartóján szállítani, mondjuk odafelé beugrottunk az OBI-ba "J" bringájára venni egy kosarat, de ezzel is csak több lett a cucc, mert nem úgy van, hogy csak ráakasztom a kormányra és használom, hanem szét kell szedni kicsit a dolgokat a felerősítéshez.  De ahol a szükség, ott a segítség, éppen tépelődünk, hogy tudjuk a pékárút, zöldséget valahogy felgumizni az én csomagtartómra, felakasztani nylonzacskóban a kormányra, amikor a szomszéd megjelenik egy XXXL-es szuper "banyatankkal" (gyakorlatilag egy 50 literes zsák egy molnártargoncán), és azon töpreng, hogy tudná a kukába kidobni, mert neki már nem kell. "NEHOGY KIDOBD MÁR!!" Hopp beleraktam minden cuccunkat, és gumipókkal felkötöttem a fogantyúját a kerékpárom csomagtartójára és mint egy remek bicikliutánfutóval, hazagurultam vele Amapolára. "J" mindvégig a nyomomba volt és időnként tudósított a rakomány állapotáról, elmondása szerint néha egykeréken fordult utánam a "pótkocsi", de nem volt semmi "esemény". Hazafelé "J" a végén még le is előzött, prímán bírta a túrát minden korábbi kishitűsége ellenére, remek stílusban bringázik, nem dobálja magát mint a lányok közül sokan, amúgyis  férfias a stílusa, mert férfikerékpáron tanult és nem tud másképp fel és leszállni, mint a nyereg felett átlépve, hiába van női gépe, egyszerűen nem tud felszállni úgy ahogy a lányok. Csak a forgalomtól fél nagyon, de szerencsére egyre több a kerékpárút, ma se kellett sehol az autók közt szlalomoznunk, amit azért ha egyedül megyek és az a rövidebb út én azért gyakran megteszek. Hazaérve tartottunk egy vérnyomásmérést és minden paraméterünk megegyezett a gyári értékkel, szóval kell majd máskor is ilyen túrákat tennünk.

Ezzel el is ment a délelőtt. Délután folytattam a hajófar (pupának azért mégse nevezném ezt a kb. másfél négyzetméternyi fedélzetrészt) körüli tevékenységet, helyén a kis alu csőárboc, világít a horgonylámpa, fent van a digitális TV antenna, a farlámpába még be kell forrasztani a  hat LEDből álló fényforrást. és rá kell applikálni a rádió antenna pálcáját. 

A farlámpa az egyetlen, ahol nem gyártottam rézlemezből új fényterelőket, mert az eredeti alumínium olyan jó állapotban volt, hogy sajnáltam kidobni. Szóval azért én is "megalkuszom" olykor dolgokkal. Viszont a Tönkő Gábor féle hulladékból olyan remek csőkorlát lett a farlámpa köré, mintha mindig is erre való lett volna, védi a lámpát, remek kapaszkodó, szóval a hajóépítésben sok múlik a fantázián, ezért művészet. A horgonylámpa is Tönkő féle hulladék, egy NDK (!!) gyártmányú pici aranyos rozsdamentes lámpa, igazi bordázott üveggel, csak meg kellett javítani kicsit meg  egy új vörösréz zárólemezt csinálni a tetejére és máris új életre kelt, ahelyett, hogy a kukában végezte volna, átadva helyét valami "modern " műanyag vacaknak.