Ma is szép idő volt. De még kicsit a tegnapról, csak tegnap valahogy úgy elfáradtam, hogy nem volt már este lekierőm blogolni igazán. Szóval békésen matatok a satunál, csinálom a távvezérlés rudazatát
, amikor erős csapkodást hallok a vízből (!!) a hátam mögűl. Hátranézek...JÉZUS!!! Egy feketeruhás alak vergődik a vízben az elsüllyedt ponton korlátja alatt!! .....Beletellt egy-két másodpercbe amíg felfogtam, hogy egy neoprénba öltözött búvár, csak úgy sznorkerrel, maszkban, szóval semmi vész, nincs rajta uszony se, csak úgy csizmában, azért a nagy csapkodás, nyilván az előző nap folytatásaképp, amikor azon töprengtünk milyen technikával kéne kiemelni a pontont, éppen felderíti a víz alatti állapotokat. Ha búvár akkor meg hadd vergődjön, az a dolga! De egy pillanatig a frász jött rám. Délután meglátogatott Minyo, aki egy fotóművész és csinált teleobjektívvel képeket a túlparti lépcsőkről, mert most éppen ez vág bele a művészi koncepciójába, de mellékesen engem is megörökített munka közben.jpg)
, meg kicsit beszélgettünk is az élet nagy dolgairól.
Na ma reggel nagy jövésmenésre megyek ki a pontonra, megjelent a búvárcsapat, meg a szokásosak a sólyáról és nekiláttak a ponton kiszivattyúzásának, ami nem volt egy egyszerű történet. De délre megvoltunk vele, a lékesedés a vízvonal fölé került, így aztán némi nyers erőszakkal a fiúk ki is sólyázták a roncsot a partra. Némileg sajnálom a dolgot, mert ez a fenéken keményen ülő félig elsüllyedt nagy vas remek fix pont volt, amióta ősszel elmerült, nem kellett többet kötelezni a vízállásnak megfelelően, mert mindent, így a hozzákötött többi pontont, közte azt is amihez Amapola kötve van tökéletesen rögzítette akármekkora vihar is támadt. Na a pontonozással elment a délelőtt nagyrésze, de azért ma befejeztem a vasaim lefestését
, holnap össze is rakom
végre a motor-irányváltó átalakított működtetését.
Miközben dolgozom, körbevesz az élővilág, a parton jönnek mennek a rucák és "J" kedvence a cankó ( http://www.oiseaux.net/madar/billegetq.canko.html ) is fel
tűnik rendszeresen a parti köveken. Nem magyarázatképpen, de ezt a képet nyolcszoros telével csináltam róla és még ki is nagyítottam utána vagy ötszörösre, hát ezt az ő sasszeme egyből kiplankolja a parton, de én....még a képen is gondom volt megtalálni.
A dolmányos varjú mindet észrevesz és miután megállapította, hogy nem vagyunk veszélyesek nyugodtan ücsörög mellettünk a korláton.
Jönnek mennek a mailek, kommentek dinghi ügyben, nos a korábban tárgyalt stitch&glue építés helyett én a screw&glue, vagy nail&glue eljárást alkalmaznám (mindkét elnevezést én ötlöttem ki), azaz forgácslapból, tehát hitvány és olcsó (? mi az olcsó manapság?) anyagból készítek pár építőbordát és arra hajtom a főzésálló rétegelt lemez palánkokat. Ettől a szépségen kívül súlymegtakarítást remélek, mert 6-os helyett 4-es anyagból készíteném a héjat, kihasználva, hogy a klinker szerkezet quasi hosszbordákkal merevít. Továbbá elvetném az ülések alatti légszekrényezést, mert egy partraszálló csónaknál ez értékes rakodóhelyet vesz el, helyette csinálok egy kihabosított kettős feneket, ezzel merevítem a taposófelületet, az oldalirányú huppogást az evezőpad a beleintegrált swertszekrénnyel és a távtartókkal inercianövelt kettős párkányléc gátolná.
Ez a video mutatja, hogy az így készült csónakot bár nagyobb mint amit én tervezek, két ember könnyedén elbírja. https://www.youtube.com/watch?v=n3xjKXIKtyg&feature=player_embedded Az építés olyan 2:45-nél kezdődik.
