Folytattam a vasmunkát. A decken dolgoztam egész nap, így egyből észrevettem, amit "J" már napok óta szívdobogva várt, megjelentek az idei kiskacsák. Anyjukat "kacsasorban" követve az egynapos csöppségek ott pedáloztak el a vízen Amapolától 20-30 m-re. Gyorsan hívtam az én drágámat, had gyönyörködjön a pingponglabda nagyságú apróságokban. Alighogy kiért a deckre, látjuk ám, hogy a dolmányos varjú megtámadja a családot, nyilvánvalóan "gyerekrablási" szándékkal, de a harcias kacsamama elhárította a veszedelmet. Hanem veszély veszélyt követ, éppencsak elűzte az egyik támadót, jött a következő, egy kanos gácsér vetette magát a derék családanyára és mit sem törődve a szerteszét spriccelő bukdácsoló aprónéppel, a szemük láttára megerőszakolta az anyjukat, sőt miután végzett, jött a következő briganti, de az már hoppon maradt, mert a kis család kimenekült a parti sziklák közé. Ilyen disznóságok történnek a közvetlen közelünkben. A bölcs természet gondoskodik a kiskacsákról, pont a csőrméretükhöz igazodó, legfeljebb ha 10-15mm-es apróhalak ezrei, de inkább tízezrei nyüzsögnek a napmelegítette felső vízrétegben a hajó mellett, ezek is most kelhettek ki. Pár hete késő este olyan locsogástól hangos ívás volt odakünt, hogy bent a hajóban felfigyeltünk a szokatlan zajra, kimenve a deckre amikor megvilágítottam a vizet, félarasznyi halak tömege járta mámoros násztáncát, itt az eredmény. Szex víz alatt és felett, a szaporodás csodája, itt a szemünk előtt dúl az élet. "J" megszállott természerbúvár, órákig figyeli a halak, madarak életét, eteti a halakat az időnként ránkszáradó, vagy ránkpenészedő kenyérrel, megfigyelte például, hogy a ravasz szürkevarjú a halaknak bedobált kenyeret elzabálja a halak elől, de ami száraz kenyeret kirak neki a partra azt mielőtt elfogyasztja, letipeg vele a vízhez és beáztatja, hogy könnyebb legyen elfogyasztani.Szemmel láthatóan a varjak az intelligencia csúcsai a környező állatvilágban, amikor "J" kifésülte a Deni bundáját, a fűben hagyott "kutyagyapjút" az utolsó szálig elhordták fészket bélelni. Azt meg sose hittem volna, hogy a varjú rákot fog ( kirángatja a kövek közül a vízparton a siklókat is), ha nem a magam szemével látom a pontonunkon otthagyott rákpáncélt, lábakat, meg a két nagy "szabóollót".
Remekül haladtam a dolgaimmal a jó időben, ha minden jól megy a hét végére megvagyok a csutkaárbocon a lámpával és a kormányállásba a kiemelt távvezérléssel, ennek az oszlopára alkottam egy bombabiztos, hajókürt működtető, leginkább WC lehúzószerű izét, meg ide lesz kitalálva a horgonycsőrlő FEL-LE kapcsolója is. Ez utóbbi most jutott az eszembe, teljesen megfeledkeztem róla, még jó hogy az ember naplót ír és ilyenkor kénytelen mégegyszer átgondolni a dolgokat.