Reggeltől mondta a rádió, hogy elromlik az idő délutánra. Ki is löttyintettem két vödörből az esővizet és kiraktam a pontonra száradni, hogy ha bejön az eső meg a hideg, addigra valami tüzelőt behozzak bennük, mert komoly lehűlést jósoltak. De ennek délelőtt még semmi jele nem volt, sőt az ebéd utáni alvásból ébredve is barátságos meleg napsütésben  aprítottam, hegesztettem, a vasakat a decken. Valahogy el kell helyezzem az árbocfényt, ami motoros üzemben 225 fokos szögben világít előrefelé. Namármost ugye az árbocok fekszenek a felépítmény tetején és csak akkor fognak felállni, ha vitorlázható vizekre kerül a hajó, itt a folyamon egyelőre "motorcsónaknak" fogom levizsgáztatni, ergo valami quasi árbocot kell csináljak az árbocfénynek. Ez eddig rendben van, de hova tegyem ezt az ideiglenes árbocot? Igazából elég macerás, ahol elférne ott útban van, ahol nincs útban, oda nem lehet egyszerűen odavezetni a villanyt, végülis egy ravasz, két 10-es csavarral a gázpalackos láda tetejére könnyen felerősíthető és eltávolítható, mindössze 30 cm magas "árbocot" álltam neki készíteni 25X25-ös zártszelvényből. Ebbe egy 2"-os csődarabot is behegesztettem, ide lesz  betűzve egy rúd amire az idegen ország lobogója kerül, ha külföldön hajózunk. Na az utolsó varratokat hegesztettem amikor az északról közeledő ijesztően sötét felhőtakaró ideért. A semmiből erős szálroham tört ránk, a száradni kirakott festékes vödrök csak úgy röpültek (egy a hajóra egy a vízbe), és röpült minden, ami nem volt rögzítve, illetve nem volt dögnehéz. Gyorsan összekaptam a cuccaimat (a legegyszerűbb munka során is rengeteg a szerszám amivel ki kell vonulni) és "J" leadogatott mindent a fuxba, ahol sebtiben elpakoltam, aztán kihalásztam a vödröt a vízből és tartva az esőtől, gyorsan összekaptam valamennyi tüzifát és bevittem a cockpitba, mert negyedóránként egy fokot esett a hőmérő( 25 fokról mostanra lett 12), és ha még eső is lesz, nehogy már vízhatlanba kelljen kimenni ha netán be kell fűteni. Aztán mégse lett eső, legalábbis idáig, de a víz percek alatt tarajos hullámokat produkált, a süvöltésben egymás hangját is alig hallottuk. Szerencsére hat kötéllel vagyunk kikötve és amióta a tőlünk kettőre lévő ponton elsüllyedt, a kikötőhely biztonsága nagymértékben megnőtt, mert az a fenéken lecövekelve magát stabilan megfogja a többi rákötött pontont, meg minket is minden vihar ellenében. De még így is félelmetes az ilyen idő, azt meg hogy a nyílt vízen törjön ránk a hátam közepébe se kívánom, de még az ellenségemnek se. A szabad ég alatt ilyen viharban valahogy beszűkül az ember tudata, koncentrálni kell a legegyszerűbb dolgokra is, mert valahogy minden nehezebben megy, mint máskor, ráadásul a döntéseket gyorsan kell meghozni. Átéltem pár komoly vihart a Balatonon kint a vízen, amikor nem volt más választásom, hát azt mondom aki egy kicsit se fél olyankor azzal valami nagy baj van. A fuxban odalent még egy réteg festéket felkentem a készre hegesztett árboccsutkára, aztán mára "fájront".