18:56 Ma, eredeti szándékunktól eltérően mégiscsak partra léptünk. Ugyanis elfogyott a kenyerünk. Na elbuszoztunk a csepeli piacra és ha már ott voltunk...aki olvassa ezt a blogot egy ideje, tudja a folytatást. Apropos aki olvassa. A tegnapi rádióriport egyenes következményeként az oldalletöltések száma felszökött 1693-ra, a 472 látogató 687-szer olvasgatta a blogot és a "Feed", amiről fogalmam sincs hogy mit jelent 2491, bár az már tegnapelőtt is 2652 volt, azelőtt meg 2735. Amúgy a napi látogatók száma 200-250 közt mozog már gyakorlatilag évek óta és nyilván most is vissza fog esni pár nap múlva, ahogy elfogy az érdeklődés, megszűnik az újdonság varázsa. Legutóbb az Index cikke után volt ekkora felfutás, abból is legfeljebb néhány megrögzött olvasó maradt. Nos, nem mondom, hogy bánnám, ha ezres napi olvasottságom lenne, végülis nem akarok álszerény lenni, de ez a kétszázas napi állandó olvasótábor is éppen eléggé megtisztelő. Korábban többször kaptam tippeket, hogy legyen a blogban reklám, meghogy ebből lehetne pénzt csinálni, nos az én naplómban soha nem lesz reklám, ez csak rólunk szól és csak azoknak, akiket nem érdekel az intelligens mosópor, se a fogysztószerek, se a hajnövesztők, se a potenciálnövelők, se a kebeldúsítók. Amúgy ezekkel a reklámokkal gyerekkoromban találkoztam először, a "Tolnai Világlapjában", de meggyőződésem, hogy egyidősek a médiával. Ha a történelem során beváltak volna, mostanra csak nádszálkarcsú, lobogósörényű nagycsöcsű feminák és szálkás izomzatú, kecskepotenciálú torzonborz Tarzanok lennének a világon...hm.... ettől mintha egyre távolodnánk. Érdekes módon eszesítő szereket nem reklámoznak, még a végén működne valamelyik, és akkor lőttek a reklámnak. Na ott tartottam, hogy piac. Vettünk hát a kenyér mellé zsemlét, krumplit,gombát, petrezselymet, csirkecombot, csirkemájat (eddig töltött csirkecomb vasárnapra, amikor a kislányom is velünk ebédel a hajón), hurkát, ilyen, meg olyan kolbászt, tepertőt és ami még most nem jut eszembe. Ennyit a kenyérvásárlásról. Szakadó hóesésben értünk vissza, sebaj, néha azért kell egy kicsit levegőzni is. (Hehe. Amit elfelejtettem, a szemetet elvinni...Majd holnap..tegnap is ezt mondtam.)
Harmadik mese:
Idő; '60-as évek. A hajó Csepelen, a Vámmentes Kikötőben áll, előző este érkezett meg levantei útjáról. Charlie kapitány a kabinjában járkál föl s alá. Elegánsan, mint mindig. Az ablakából már korábban látta, hogy a hajó felé közeledik a vállalat alacsony igazgatója és hatalmas termetű főmérnöke. Behívja az első pincért, valamit magyaráz neki, majd a vendégek elé siet, hosszan és szívélyesen üdvözöli majd felkíséri a parancsnoki kabinba és hellyel kínálja őket.
- Kedves direktorom, főmérnök úr, először is mivel kínálhatlak meg benneteket? – Kávé gondolom mindenképpen jól fog esni így reggel. – De milyen itallal szolgálhatok? – Esetleg némi szendvicset is ajánlhatok?
- Én a magam részéről, ha lehet egy kis gint innék – így az igazgató – meg igen, valami harapnivaló is jól esne, és a kávé nagyon jó ötlet. Köszönöm.
- És te főmérnök úr?
- Kávét én is kérek, és ha van egy kis whiskyd, azt megkóstolnám Coca Colával. És igen ennék egy pár falatot is.
- Nos, direktorom, akkor ez rendben is lenne, csak azt mondjátok meg, hogy milyen szendvicset szeretnétek?
- Charlie-kám, ha lehet, akkor csípős szardíniás, citromos szendvicset kérek, de csak keveset – mondta az igazgató.
- Charlie-kám, van brailai brindzád, meg görög olajbogyód, fekete? Igen, és ha nem veszed tolakodásnak, jól esne egy kis füstölt lazac. Nem tudom van-e még a múltkoriból? De tényleg csak néhány falatot!
- A falatok után gondolom, jól csúszna egy kis sör. Remek olasz Dreher söröm van.
Ezzel mindenki egyetért.
Charlie kapitány odalép az íróasztala felé szerelt, vízmentes bányatelefonhoz, nagy-keservesen lebirkózza helyéről az erős rugóval rögzített, legalább 3 kilós öntött fém kagylót. A zsömlényi, fekete gumival borított, hallgatót a füléhez szorítja, és beleszól:
- I. pincér! Itt a parancsnok. Józsikám, Hozzon fel a kabinomba kérem, 4 kávét, 1 kupica gint, 1 whiskyt, egy jó hideg Coca Colát, és készíttessen a portugál csípős szardíniából vékony citromkarikákkal falat-szendvicseket!
Charlie kapitány közben az asztal előtt sétálgat. Szabadon mozoghat, mert a telefonkagylót nem köti drót a fali készülékhez. Az igazgató ámulva, hitetlenkedve nézi, a főmérnök – mint aki rájött valamire – fensőbbségesen mosolyog. Charie tovább beszél. – Igen, és hozzon még egy kis brindza-tálkát fekete olívabogyóval, meg füstölt lazacos falatkákat. – És persze, négy hideg Dreher sört is. Na, és ne felejtsen el szólni a gépüzemvezető úrnak, hogy vendégeink vannak, és a kabinomba kéretem!
A nagy marha telefonkagylót ledobja az íróasztalra, hogy csak úgy döng. Pillanatok múlva kopogtatnak, és megrakodva belép az I. pincér. Szépen tálal az asztalon, pontosan a rendelt ételt-italt hozta, töltöget. Ismét kopogtatnak, most a hátsó fedélzetre nyíló ajtón, és bejön a gépüzemvezető. Szívélyes üdvözlések, mindenki helyet foglal.
- Parancsoljatok, egészségetekre! – emeli poharát Charlie kapitány.
- Charlie-kám – szólal meg a főmérnök – na, ne csigázz bennünket tovább! Milyen újabb játékot vettél Bejrútban ez alkalommal?
- Nem értem mire gondolsz, igazából szinte semmit se vettem.
- Ugyan, ne mondd nekem, hiszen nincsen drót a telefonkagylódban, biztosan valami kis rádiótelefon van benne! – tromfol a főmérnök.
- Kérem kérem…. Szó nincs ilyesmiről. Mióta ismerjük egymást?….Nna! Nem nagy ügy, tudtam mit fogtok kérni.
És visszaküszködi a kagylót az asztalról a helyére, a fali aljzatra
- Egyebekben ez a magyar bányatelefon egy nagy kalap szar, teljesen használhatatlan.
Nos ha Charlie bácsi abban reménykedett, hogy ettől a kis színjátéktól valaki a fejéhez kap és használható telefonokat rendel a hajókra, vagy legalább az újabb építésűeket nem ezzel szerelik fel, tévedett. Én az Újpest hazajárón még 1975-ben is ugyanilyen telefonokkal kínlódtam. Úgy gondolom a hitvány mágnesanyag miatt a dinamikus mikrofonok és hallgatók eleve rövid ideig lehettek működőképesek, a hajókon meg évekig használták, használtuk (volna) őket. Akármit találtam ki, csak ordítva lehetett valamennyire használni és kizárólag a lakótérben. Ha a gépházba kellett szólni ott a gépzaj elnyomta a halk hangot, valóban nem értek szart se. A történelem előtti réz szócső többet ért.
19:24 Ma írtam a "Hajóskapitánynak", mert a Tilos Rádió kerekasztalt tervez több egymást követő adásban is a Duna régóta érdemi "vitahiányos" ügyének tisztázására. Keresek olyan szakembereket, akik ehhez a beszélgetéshez érdemben, demagógia nélkül tudnak hozzászólni. Elég már a sok ködösítésből. A Hajóskapitányra a Pernahajder Campbell hívta fel a figyelmemet, legutóbbi postja rendkívül figyelemreméltó, akár az egész blogja.
http://duna.blog.hu/2011/01/24/duna_szabalyozas_politikai_ongyilkossag_3#comment-form
