Mostantól offline írok wordben és feltöltöm amikor összeállt valami a nap során.
9:14 Néha azért nem árt TV-t nézni. Tegnap reggelizés közben ahogy tegnap írtam, bekapcsoltam a TV-t és megtudtam, hogy a világ eddig ismert legzseniálisabb festményhamisítóját Hoffmann Elemérnek hívták. Számomra evidens, ha valaki olyat tud festeni, mint Picasso, vagy Modigliani, az legalább akkora festő mint azok, sőt miután mindegyikük stílusában tud „eredetit” alkotni, tehát sohase másol, hanem új alkotást készít, akkor nagyobb náluk, mert egyedül akkora, mint azok mindnyájan egymás vállára állva. A világ nagy gyűjteményei, a múzeumok féltett kincsei közt számtalan Hoffmann Elemér hamisítvány található és szerintem ez így nagyon rendben is van. Bár nekem is lenne egy belőlük. Egyetértek azzal a valamelyik filmben szereplő detektívvel, aki arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a franc fog nyomozni képhamisítók után, ott egye meg a fene, hogy a milliárdosok valódi, vagy ugyanolyan, de hamisított képekre költik a vagyonukat, amikor a darabolós gyilkosok meg szabadon flangálnak.
Fáj a fejem, alighanem megfáztam a kinti munkák erőltetése közbeni fagyoskodás során. Ma pihenőnap lesz, olvasás blogolás heverészés, aszpirin és némi pálinka. Ma kaptam egy mailt a Toldy Mikitől (aki nem emlékszik rá amit korábban írtam róla, volt gépüzemvezető tengerészkollega, jelenleg a Ráckevén shelterező VIZA gépésze) akinek személyesen volt alkalma ismerni a korábbi mesém hősét Charlie kapitányt. Ide másolom a levelét, mert fontosnak tartom, hogy minden lehetséges módon nyomok maradjanak az elmúlt magyar tengerhajózásról és annak bármely szempontból kiemelkedő alakjairól.
A tények a következők. Charlie captain, tisztességes nevén Szabó Károly, a valaha körünkben forgott legjobb tengerész volt! Minden rosszat el lehet róla mondani, részeges, fura modorú, sokszor a viselkedése alapján hülyének is vélhető - sokan meg is tették és utána csodálkoztak - , sőt szellemiekben számtalan társa túl is tett rajta, de tengerésznek egy sem volt jobb! Gyakorlatból mondom! Csak egy-két eset a sok közül. Én is a kompániába tartoztam 1966.-ban mint frissen kinevezett III. gti és a II. őrséget adtam, lévén csak ketten voltunk tisztek, az I. gti Mártha Józsi volt! Tehát a szereplők együtt, Charlie bácsi a híd és a hajó ura. A hajó, az akkor hetedik életévét taposó "Tokaj" m/s, a második az új hazajáró sorozatból, az új tipus minden betegségével és a kor összes rákfenéjével, elsősorban a devizahiányból jövővel. Úgy jártuk a megszokott útvonalat - Al-Duna, Égei, Levante maximum Alexandriáig, hogy a bussolán kívül nem volt használható, beépített navigációs berendezés a hajón. Renibe mentünk, vagy valamelyik román kikötőbe, nem emlékezem, a félúton beálló ködre annál inkább. Sűrű, tejfehér massza, a hajó orra látszott, semmi több. Mi kolompoltunk, meg dudáltunk keményen, de hogy hol vagyunk, azt csak a Jóisten és....Charlie bácsi tudta! És ő igen! Kb. a normális horgonyzóhelyi érkezés idején, a maga különleges modorában megjelent a hídon, körbeszaglászott: "Eh, eh, kérem, kérem! Iszapszag van, szóljanak a chiefnek, horgonyt dobunk! Megérkeztünk!" És lehúzta a szamárfüleket lassúra. Másnap, vagy harmadnap fölszállt a köd, mi a szulinai horgonyzóhelyen himbálózunk, ha nem is a közepén, de jó helyen! Ne kérdezd, hogyan csinálta. Nem tudom! De ugyanígy megúsztuk shelterben azt a vihart is, amikor néhány tucat mérfölddel odébb a görögök jóval nagyobb komphajója, az Iraklion elsüllyedt. Szóval nagy tengerész volt az öreg! És nyugodtan írhatom: öreg, hiszen kereken 30 évvel volt idősebb tőlem, és egy tojáshéj a fenekén kezdő géptisztnek akkor ez még többek is tűnt.
A tőle 12 évvel fiatalabb másik szereplő egyébként - legobb tudomásom szerint - soha nem volt vele együtt, mint güv. Nagyemberünk rövidesen átnyergelt a Székesfehérvár típusra és onnan ki sem lehetett robbantani, lévén jóval kényelmesebb volt a kápó részére, mint az előző sorozat hajói. Charlie bácsi pedig maradt ezeken a hajókon.
Annyit még adalékként: Mártha Józsinak kiváló memóriája volt, de...és ezt nem én állapítottam meg, hanem a nagyon sokra becsült Jeney Imre barba. Együtt voltunk a Cegléden, és az egyik beszélgetés után, amikor Imrével kettesben maradtunk, mondja: "ez a Józsi tanulja a könyvet!" Fölkapott fejemre mondta el: megfigyelte, hogy amikor valami, számára érdekes olvasnivalót talált, Nagyemberünk sokszor visszalapoz és látható szájmozgással követi a szöveget. Bizonyára így volt, hiszen állandó vizsgáztatás folyt és mindig az olvasottakból! De ezt Te is megtapasztaltad!
Az elmondottakhoz hozzáteszem: Charlie bácsit minden furasága ellenére kedveltem, mert egyenes és jellemes ember volt! Nem lopta el a kambuzát, gyűlölte a hülye, rosszindulatú embereket és a rossz tengerészeket! És a főnökség előtt sem gazsulált, ha nem ment a dolog egyenes úton, akkor rádöbbentette a vezérkart egy idiótának tűnő húzással, hogy neki van igaza. Röviden: szerettem az öreget! És - ha emlékeim nem csalnak - ez kölcsönös volt!
Szóval Charlie bácsi. Ugyancsak a Rijeke felé menő vonaton hallottam ugyancsak a Mártha kápótól:
Triesztben álltunk a……(Természetesen a hajónévre így 35 év múlva már nem emlékszem) amikor Charlie kijelentette, hogy vesz magának egy biciklit. Milyen jó lesz az, amikor majd kint lesz a telken, kicsit elkerekezni ide-oda. Ki is ment a városba, meg is vette és közölte, hogy elindul „bejáratni”. Teltek az órák Charlie sehol. Ennek fele se tréfa, az Öreg aligha lehet egy gyakorlott bringás, csak nem érte valami baleset, menjünk már ki és nézzünk körül a városban, amerre a kerékpárosok járnak! Aki tehette, nyakába vette a várost, de Charlie sehol. Én is nekivágtam. Miközben a többiek távolabbi helyeket kerestek fel én az Ökrösbe néztem be legelöször. ( Most kis magyarázat. Az „ökrös „ egy kocsma volt közvetlen a kikötő bejáratánál, mindössze párszáz méterre a hajóktól, azért hívták a magyar marinájók így, mert egy, amolyan vidámparkos bikafej volt az ajtóban, aminek a szarvait némi pénzbedobás után össze lehetett nyomni, és attól függően, hogy mennyire volt erős a próbálkozó, olyan hangerővel bömbölt a „jószág”, meg valami mutató jelezte, hogy nyuszi vagy, vagy medve.) A kápó meg alighanem a hatalmas testével nem gondolt hosszasabb keresésre, idáig futotta az energiájából, kis túlzással még a hajóról is oda lehetett látni.) Hát ki ül a legszélső asztalnál? A Captain! Ennyi elég is volt neki a kerékpározásból. A bringa az asztalhoz közeli kerítésnek támasztva, előtte poharak és hátradőlve kedvtelve nézegeti a járművét.
-Charlie, már mindenfelé kerestünk…féltünk valami bajod esett…
-Igen? Semmi bajom. Bringáztam egy kicsit.
-(hm..lehetett tán 300m is)
Ülj le Józsikám, nézd milyen szép ez a kerékpár, igyál valamit! Hát nem gyönyörű? Mégiscsak kell egy kis sport az embernek!
15:15 Van egy Jan Sanders albumom, azt lapozgattam az imént. Még Amszterdamban vettem, mert nem tudtam ellenállni a tengerészhumorának. 1919-ben született a művész, olyan hajókon hajózott, amik az én időmben már elmúltak a tengerekről. De a "spirit", az megmaradt. Sajnos nincs szkennerem, nem tudok belőle ide betenni, de találtam ezt-azt a neten egy "Egyenlítői keresztelő" képet ideteszek (persze ha sikerül)..jpg)
És egy másik kép, mintha magunkat látnám a múzeumban amikor mint ifjú tengerészek elvetődtünk oda.
