Hangulatom a mélyponton. Mindjárt érteni fogjátok. Előre bocsájtom, egyszer láttam egy olyan filmet, ahol egy PC előtt üldögélő, ember egyszercsak felugrik és ripityára töri a monitort, ugrálni kezd a billentyűzeten és cafatokra rugdalja a gépet. Nos én ezt az embert tökéletesen megértem. Aztán. Halottak napja van. Elgondolkoztam azokon akiket szerettem és szerettek, a szüleimre, akikre naponta gondolok, akikkel gyakran találkozom álmomban, akik minden cselekedetemben, gondolatomban benne vannak még akkor is, ha ez akkor nem tudatos bennem. Hogy miért vagyok képtelen mégis kimenni a temetőbe és mint minden más rendes ember virágot tenni az urnakőre, ha ugyan ki nem dobták már a hamvaikkal megtöltött konzervdobozt, nem értem. Egyszerűen nekem nem megy ez a temetőzés. Anyám mondta, hogy csak az hal meg, akit elfeledtek, ezek szerint amíg én élek ők is fognak velem élni, de én a temetőbe hozzájuk nem megyek. Rossz ember, rossz gyerekük vagyok? Csak itt mélázok és eszembe jut amikor ezt, vagy azt mondták, a szerszámokat úgy fogom ahogy apám tanította, olyan szavakat használok, amiket anyámon kívül mástól az életben soha nem hallottam, de nem megyek a temetőbe. Mi ez? Még mindíg nem dolgoztam fel az elmúlásukat? Vagy éppen hogy nagyonis? Aztán. "J" beteg. Még szerencse hogy éppen kifaragtam a végleges latex matracokat a szalonba, most azon fekszik szegényke. A tünetek influenzára utalnak. Egyszer beoltották ellene, addig hol megkapta, hol megúszta, de azóta minden szezonban elsőnek megkapja és a szezon végén mégegyszer. Most is elég volt bemennie a körzetibe feliratni a szokásos gyógyszereit, amiket évek óta szed egyéb bajaira, máris megfertőzték a rendelőben.
Na ennyit a nyafogásról. Szóval a laptoptalan napok alatt fekhelyszabászat volt, tüzifahasogatás, kéziratlektorálás, meg ilyesmi. Visszatérva amivel kezdtem. Úgy alakult a világ, hogy azért, hogy a munkánkat végezni tudjuk, vagy egyszerűen csak az amőbaember szintje felett létezni tudjunk, szükség van a géphasználatra. Viszont ezeken a gépeken minden bizonytalan. Legalábbis számomra. De azt hiszem nem vagyok ezzel egyedül. Én ezt sose tanultam, de mivel a munkámhoz elemi szinten használnom kellett, megkínlódva, autodidakta módon elvoltam vele. Ha meg elakadtam, ott volt a rendszergazda, eligazított. De kimaradtak az alapok és most hiányoznak. Az elmúlt napok történései ezzel kapcsolatban. Amit már írtam, nem ismétlem. Amikor másodszorra is előjött ugyanaz a hiba, mint amivel a Belo megküzdött, hívtam telefonon, de Agárdon volt, így jutottam a mostohatesójához, aki igazi pécéguru. Aprácskánt kezdtük, aztán egyre több darabban volt a gép, adatmentés folyt fél éjszakán át, persze én ekkor már nem voltam ott, de reménykedtem, hogy kimentve újratöltve rendben lesz. De nem. Másnap hív a Gábor, hogy ajaj, nem indul a gép, ennek nem szoftveres hibája van,hanem hardveres, tehát olyasmi, mint amikor a rádió, vagy a TV elromlik, alighanem ez vágta tönkre a szoftvert is. Kb 6 éves a gép, ennyi a normál élettartama, újat kell venni. Jó. (Jó a frászt, de mit csináljak?) Ehhez a vastartalékhoz kellett nyúljak, de hát nincs más megoldás. Éppen a bank pénztárában várok a pénzemre ami merőben szokatlan dolog, mert idáig a neten bankoltam,amikor felhív "G" és közli a jó hírt, szétszedte a gépemet még apróbbra és összerakva megint működik, nem kell újat vegyek. Heuréka! De. Miután az történt, hogy a kioperált winchesterről egy speciális eljárással lett az anyag az ő gépére lementve, majd a kitakarított gépemre visszatöltve, minden cucc ott van, csak éppen a felét nem tudom használni. Mert azok a programok viszont amik működtették volna, na azok nincsenek. Ahogy "G" magyarázatát értelmezni próbálom, olyan ez, mintha egy könyvtár katalogizálva van, de elvész a katalógus, plusz összekeverednek a könyvek, minden ott van, csak nem lehet semmit megtalálni. Illetve az egyszerűeket még csakcsak. Tehát a képeket, levelezést ha jól keresem igen, bár azok is máshol vannak, mint annakelőtte. De mondjuk volt egy rakás tengeri térképem, amik egy navigációs rendszer tartozékai voltak, az ikonok még ott vannak (bár azokat is csak keresővel lehet megtalálni, tehát aminek elfelejtem a nevét akkor annak annyi) na azokra hiába kattintok, nem tudja megnyitni. Vagy volt egy Sharp managerkalkulátorom, amiről éppen a biztonság miatt elmentettem a gépre a teljes anyagot, az is használhatatlan, pedig olyanok vannak benne amiket nem tudok máshonnan előszedni. Szóval mindenem itt van a szekrényben, csak kulcsom nincs hozzá. Minden másképp van mint eddig. Az egeret nem ismerte fel az átok, csak egy rakás ki-be dugdosás után. A Tmobile mobil net kütyüt újra kellett telepítsem, mert azt se ette a mocsok, fogalmam sincs hogy fogok Skipeolni és még mi jön elő, iletve mi nem jön elő. Semmit se találok. Ami meg megvan az máshol és másképpen. Olyan ez az egész PC világ, mintha minden autót másképp kéne vezetni. Ki kellene találni mindegyiknél, hogy ennek itt lent van a kuplungja és jééé, a másiknak meg a kormány közepén. Miért nincs ez szabványosítva? Az egész világon ha metrikus csavart kérek ugyanazt adják. Miért van az, hogy a szoftverírók olyanok mint a költők, mindenki más rendszert talál ki? Vagy csak nekem tűnik ez ilyen érthetetlenek? Valószinű. Mindenesetre elhatároztam, hogy elkezdem az alapokról megtanulni valamilyen szinten ezt az egészet. Mert én nem bírom ki, hogy valamihez ennyire ne értsek. Ha valaki tud valamilyen netes irodalmat ehhez, kérem jelezze! Aztán ha valaki küldene egy olyan képet, ahol egy szoftvercsináló látható karóba húzva, na azt megtenném háttérképnek, mert most csak kék képernyőm van, mert naná, hogy a szép régi tenger a keresztvitorlázatú hajókkal eltűnt.
