Jó és rossz dolgok kergetik egymást. Előbb a rossszat, essünk túl rajta! Épp a dieselszakemberrel hasalunk a gépház előtt (már persze miután a kutyát arrébbhessegettem, mert neki mindenbe bele kell dugni az orrát, és pont ott ahol a legjobban útba van), amikor csörög a telefonom. A lényeg, még a héten ki kell költöznöm a műhelycsarnokból. Ettől féltem. Kétségtelen, hogy előbb utóbb ennek be kellett következni, de olyan jó volt ott parkolni, bringával, robogóval, gumicsónakkal és két köbméternyi kacattal, ami "még jó lehet valamire". Aki netán régóta figyelmesen olvassa ezt a naplót, gyakran találkozhat olyannal, hogy ezt vagy azt olyasmiből csináltam, olyan dolgot használtam fel hozzá, amit már évtizedek óta őrizgetek. Nos ez csak azért lehetett, mert az annakidején hasznosnak, felhasználhatónak vélt anyagokat, eszközöket, tárgyakat nemcsak megőriztem, hanem fejben tartottam (na ez a művészet) mim van és hol. Mondjuk ha elvonulok majd innen úgyis lezárul ez a korszak, a hajón nincs helye ennyi kacatnak, de addig sokmindent kell megoldjak, amihez szükség lehet erre az arzenálra. Kitalálni műszaki megoldásokat, szerkezeteket kétféleképpen lehet. Az első, a "hivatalos" eljárás, megtervezem majd beszerzem hozzá az anyagokat, amikből megcsinálom. A második, tudom mi a feladat, áttekintem a rendelkezésre álló anyagokat legalább fejben, és azok adnak inspirációt a hogyanra. Szinte mindíg ez utóbbi működik nálam. A lényeg, a kacatokat valahová deponálni kell, bármit kidobni korai. Az elkövetkező hétvége feladata ennek a megoldása. Mielőtt bárki is felajánlaná sufniját, pincéjét, köszönöm,  ilyen helyem nekem is van, de ez a"raktár" itt kell hogy legyen karnyújtásnyira. De meg fogom oldani.

És most a jó. Tegnap elhoztam a szakembert a hajóra. Itt székel nem túl messze a Soroksári út 164-ben, valami rettenetesen lepukkant, volt szocialista textil nagyüzem területén, a szétesőfélben lévő épületek mellett lévő düledező kalyibák  egyikében. Külön megérdemelne egy hosszabb tanulmányt, hogy mi lett a sorsa annak a sok nagyberuházásnak, elvetélt ipari fejlesztésnek, melyre az apám élete, meg az enyém fele ráment, hogy szerezték meg ügyes "ingatlanfejlesztők", beruházók, vagyonkezelők, szóval bérbeadók, hogy nem költenek rá egy fillért se, hogy omlik porrá, miközben a romok közt az aprók, a kényszervállalkozók telephelyecskéi tenyésznek, mint döglött kutyában a férgek. De nem itt van annak a helye, "ugorgyunk", mint Pósalaki úr mondá! Szóval felkerestem a szakembert. Első kérdésem mindjárt a bemutatkozást követően az volt, hogy nincs e belőle ennél az XXL-esnél néhány számmal kisebb, mert az én motorom mellett ennyi hely nincs a gépházban. Na kisofíroztam a hajóra a mester megtekintette a gépet, aztán fordultunk mégegyet, mert visszamentünk a műszereiért. Az eredmény siralmas. Minden rosszul van összerakva. Egy papírra pontosan jegyzetelem az utasításokat, közben lassan értelmet nyernek a szervizkönyv homályos, rosszul fordított mondatai. Alaposan visszaismétlem a leckét, mit hogyan, aztán visszaviszem a műhelyébe Kiss Gyulát, mert megérdemli, hogy teljes nevén említsem, merthogy olyan tökéletesen kiokított, hogy utána este leszedtem a szelepházfedelet, az adagolót, beállítottam a gyári jelekre ékszíjtárcsa jelzést, adagoló ricnis kereket, szelephézagot, mindent megcsináltam, de este már nem akartam motort indítani, mert "J" ilyenkor már elpihen a TV előtt. Na reggel lekuporodok a gépházba, "J" indít, motor elsőre gyönyörűen beindul. De! Az egyes henger magasnyomású csőcsatlakozása a porlasztócsúcsnál spriccel. Sajnos az adagoló ki-beszerelése, acélcsövek görbítgetése állítgatása során a csatlakozás menete félrekapott, megsérült, ez javíthatatlan. Menés a "KGY"-hoz, mit tegyek? Ad egy marékkal az ő kacatjai közűl, de sajnos a menet nem stimmel. Deni autóba be, merthogy egyszerűen nem bír megülni a fenekén ha elindulok, hiába marasztalja "J" állandóan utánam szökik, irány a Báthory utcai Merci bolt. Boltos matat a PC-n

-Hányas henger?

-Egyes

-Pont az van csak, de kicsit húzós az ára.

-Ajaj (gondoltam ez a százforintos vacak akkor tán 1000), mennyi?

-Hatezerkétszázhetven

-......(van más választásom?) kell.

Fizetek, hozzák.

-Megint ajaj. Ez nem az. Annyit nézegettem már, hogy minden kanyarjára emlékszem. EZ NEM AZ.

-Itt nekem ez van. Tudja az alvázszámot?

-Na azt nem. (Hol van az már?)

-Van a gépben egy másfajta is, az csak készletben van, 13000.

-Láthatnám?

-Csak rendelni tudom.

-Akkor nem kell. Én ezt MA megoldom. Merci bontó van a közelben?

-Üröm, meg...

-Azt én is tudom, közelebbiben reménykedtem.

Pénz vissza, irány Üröm. Hét-nyolc éve is van annak, hogy ott jártam, amikor kitaláltam, hogy ilyen motor lesz a hajóban és szemeztem a kínálattal. Rövidre fogom, volt, vettem egy teljes garnitúrát 2000-ért, a hajóra érve felraktam az egyest, mindenféle hajlítgatás nélkül egyből passzolt a helyére (ez is bizonyítja, hogy jól áll az adagolóm), az új beállításhoz kicsit rövid a gázbowden, ezért kézzel adom lent a töltést miközben fent "J" indítózik, a motor gyönyörű egyenletesen jár, és ami a legfontosabb, "J" kinéz hátul és SEMMI FÜST se kis, se nagy gáznál! És amit még feltétlen meg kell itt említsek a Kiss Gyula egy fillért se kért a segítségért, azért, hogy két órát otthagyattam vele a rengeteg munkáját, elhurcolva a műhelyéből, kioktattatva magam a 123-as Mercedes motor beállításának rejtelmeiről. Nem ez az első, hogy valaki önzetlenül segít nekem. Igazából egyedül építem a hajót és mégse egyedül, mert akárhányszor kevés az erőm, a tudásom, mindíg akad valaki aki kihúz a csávából. Ha valakinek diesel autó gondja van én csak azt mondom hívja a 2808021-et kérje a főnököt, ő az aki rajtam is segített. Azt persze ne remélje senki, hogy rajta is ingyen fog segíteni,  talán kell ehhez az is amit nálam a hajón látott, ami már többeket indított arra, hogy ebben az őrült projektben egy kis segítséggel ők is beszálljanak. Köszönet érete és nincs elfelejtve! (Gut Ungarisch gesagt haben)