Sajátságos manővert csináltunk ma. Tegnap "Z" a watchman az Adonyról szólt, hogy péntek reggel elmegy az Adony és viszi az uszályait, meg a kotrót. Szóval az összes rozsdás vasárút amire idáig kötve voltunk. Na szép. Merthogy ugye gépet nem sikerült csinálnom, nem tudok mozogni a hajóval. Kispekuláltam, hogy sok kötél és némi ügyesség segítségével a folyással hátra lehet ereszkedni az uszályok mögé, és ha elmentek, felhúzódzkodni az ittmaradó pontonra (direkt jó, hogy nem fizették ki a csinálóinak, isten tartsa meg a jószokásukat, így ittmaradt), de ez egyedül, Amapola 16 tonnájával se egyszerű, de a Bagóval mellékötve aztán végképp manőverképtelen vagyok. No hívtam "B"-t jöjjön, aztán álljunk át együtt, egy hosszú kötéllel, meg indítson motort, és ha kell mozdítson. No ez hiba volt, mert "B" vérszemet kapott, hogy milyen jópofa dolog lesz azzal a pici hajóval ezt a nagy cuccot mozgatni, én meg mondom hadd legyen meg az öröme, elengedtem a kötelet, menjen egy kört. Annyi hozadéka azért volt a dolognak, hogy immáron megnyugodtam, long kiel ide, long kiel oda, Amapola remekül kormányozható, legalábbis előremenetben, mert ha nem így lenne, már összetörtük volna az orrát orrsudarastúl, meg az oldalát is. Ugyanis az történt, hogy "B" valami okból megindított egy fordulót és a csutka kormányocskájával véleményem szerint tökéletesen kormányozhatatlanul, teljes sebességgel mentünk egyenesen a túlparti betonfalnak. Beugrottam Amapola kormányához és belekormányoztam, amit ugyan "B" úgy értékelt később, hogy egész jól vitte a hajót, amíg el nem b@sztam a manőverét, de én mindenesetre megnyugodva konstatáltam, hogy megúsztunk egy iszonyatos nagy csattanást. Ezután megkérdeztem akar e még egy kört, de elég volt neki, így elkezdtünk közelíteni az általam tegnap kiszemelt zugoly felé az uszályok meg egy munkadereglye és a part közti szűkületbe. Na ide nem volt egyszerű betalálni ilyen kétszemélyes kormányzással, mert a Bagót hajtó Balkancar targoncamotor olyan hangosan dübörög, hogy semmiféle ordibálással nem lehet kommunikálni. További nehézség, hogy a Bagóban irányváltó helyett egy Zsuk sebességváltója van beleapplikálva, ezzel a tréfás szerkezettel viszont hátrában alig húz a hajó, de keresztbe azért, így kettőnket mellévett alakzatban, nagy valószinűséggel fordít. Végül is, miután egy ugrássak levetettem magam a dereglyére, sikerült eltartani annyira, hogy csak néhány négyzetcentiméterről vitte le a szegélye a hajóm orrtőkéjéről a festéket, a többi már gyerekjáték volt, jelenleg behúzott orrsudárral békésen pihenünk új helyünkön. Amit sejtettem, de most már tapasztaltam is, ezzel a hajóval nagyon más a manőverezés, mint az 1200 kilós 25-ös jolléval.
A délután lányom összes lakásaiban a gáztűzhelyek, mosógép kikötésével és a WC tartály bekötésével telt. Kaptam egy jó hírt. "B L" olvasóm írt a "Kalocsabontó"-ból (akitől a ruszki harckocsi áramvédőkapcsolókat is kaptam a horgonycsőrlőhöz), hogy talált nekem indító-mágneskapcsolót az önindítóhoz, merthogy nagyon úgy tűnik a ragasztott nem működik, azért veri a védelmet. Elkötés nincs a kapcsolásban, ha egy izzót teszek a mágnestekercs helyére, világít semmi gond, valószinűleg nem tud rendesen behúzni és így nagy áramot vesz fel.
