Nagyon vártam, hogy hozza már a postás a kedden feladott (http://www.autobontokalocsa.hu/) trabiműszert, meg a túláramvédő kapcsolót. Na ma megyek a hajóra, ott a cédula a levélszekrényben, a postásnak esze ágában se volt kézbesíteni a csomagot, bár "J" a jelzett időpontban otthon volt, csak fel kellett volna csengetnie, ha nem akart emeletet mászni, de egyszerűbb neki, ha én megyek a küldeményért a postára. Szóval hétfőn majd meglesz a cucc.
Ma rákentem az utolsó lakkokat a járóra. Ilyen lett.
Jó érdes, ezen nem fogunk megcsúszni. Mondjuk ráülni pl. nem ajánlatos, mert szerintem egy ülésből elfogy a nadrág.
A hátulja így néz ki.
Azért ilyan kacifántos, mert a gunwale készítésekor lehullott íves kőris maradékokból és az árbocgyártás fenyő lécmaradékaiból készült, így erős, rugalmas és könnyű. Mielőtt a felső, ugyancsak maradék rétegelt lemez csíkot (nem ért végig sajnos, mert a táblaméret 2,50 , ez meg valamivel több mint 2,70m) ráragasztottam volna megkértem "Z"-t a 100 kilós műhelyszomszédot, sétálgasson egy kicsit rajta és miután őt kibírta gond nélkül, a teherpróbát sikeresnek minősítettem és bátran befejeztem a járót.
Nekiálltam a cockpit szegélylécei befejezésének, ezeket durván már kifűrészeltem korábban, amikor még attól tartottam, hogy kiakolbólintanak a műhelyből és a hajón helyhiányos helyzetben kell befejeznem, de most ezt is meg tudom csinálni a műhelyben. Mondjuk egészen pontosan hol a hajón illesztgetve, méricskélve, hol a műhelyben faragva. Persze mindíg az a szerszám kell, ami éppen "odaát" van, erről már panaszkodtam, de annyira bosszantó, hogy muszáj megint felemlegessem.
Ma dél felé benéztem a gumicsónakszervízbe egy kis beszélgetésre az autóját szombati pihenésképpen a kapu közeli műhelye előtt szerelő "F"-hez, amikor csöng a telefonom. Hát egy kedves korábbi hajólátogató házaspár áll a kapuban, akik amikor megnézték az árbocműhelyben a munkámat, említettem nekik, hogy a maradékokból fogok csinálni kürtőskalács készítő enyhén kúpos hengert, mert nagyon szeretem ezt a süleményt, és majd Amapolán faszénparázson fogunk sütni, amikor már unjuk a pecsenyét. No azt mondták, hogy ne vesződjek vele, ők hoznak nekem ilyet. Szóval föltekintek és ők állnak a kapu előtt ilyen szépségeket lóbálva.
Nos amikor kapok valami igazán használható ajándékot, azt mindíg az ajándékozóról nevezem el. Így fúrtam pl. ma délután a cockpit jobboldali szegélylécébe a "pin"-eknek (nem tudom magyarul hogy nevezzem azokat a fa izéket, amikre a shottokat akasztom) a 25-ös furatokat a legnagyobb "Pistifúróval", és a kürtőskalácsot is a " Judit- és Lacifán" fogjuk sütni. Amúgy éppen a jobboldali szegélylécen fekszenek, ott ahova még nincsenek befúrva pinek furatai. A kiszélesedő részbe hat pin lesz bedugva az orrvitorlák és a grósz shottjainak. A fa alatt 3-as acéllemez erősítés van, bár a 28mm vastag kőris is olyan bivalyerős, hogy ez alighanem túlbiztosítás a részemről. Visszatérve a "J/L" fákra, a használat előtt olajjal be kell majd ereszteni őket, csak arra kell majd vigyázzak, nehogy megszokásból lenolajat használjak étolaj helyett. :-))
