Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Vasárnap.

2009.11.22. 19:56 :: A Tengerész

Tegnap folytattam az árboc csiszolását. Ez már kézzel történt az utolsó fázis a végleges forma kialakításában. Estére késznek nyilvánítottam. Szép és jól néz ki. Nos nem mondom, hogy nem lehetne még napokig kerekítgetni, mert ahogy símogatom, érzek még szögletességet, de elég. Ha valaki kritizálni fogja, azt lelököm a hajóról.

   Nekiálltam kifaragni azt a bakancs alakú fadarabot, amire az árbocsudár talpa támaszkodik majd. Elöször 8 réteg deszkát összeragasztottam, 6 fenyőt és 2 kőrist. Így erősebb, mintha egy fából csináltam volna. A munkához bevetettem a legbrutálisabb szerszámomat. Sarokcsiszoló, olyan tárcsával, mint a láncfűrész. Eddig csak egyszer használtam, és most is borzasztó óvatos voltam, mert semmilyen szerszám használata során nem aggódom, legyen az a lakatosok suttyomban használt száztonnás présgépe, vagy bármi, de ettől félek. Egyetlen hibás mozdulat és máris hiányzik egy-két ujjam. Viszont a fát keni-vágja, mint a vajat. A Sprok Antal faművésztől láttam használni és megirigyeltem, de csak végszükség esetén merem használni. Ez az az eset volt, mert kézzel, vésővel tízszer annyi ideig tartott volna.

Persze csak a durváját lehet vele kialakítani, a végleges formát különböző finomságú fíber csiszolótárcsákkal adom meg neki. A helyére ragasztottam az árboc deréktörzs felső, lekúposított részének tövére, ahol direkt síklapra munkáltam az amúgy mindenütt kerekített anyagot. Biztos ami biztos, két átmenőcsavarral még meg fogom erősíteni.

Szegény "J" beteg. Hogy ez most a háegyenegy, vagy csak sima influenza, a fene tudja. (mondjuk azt se tudom, hogy a hivatalos statisztikákat hogy csinálják, mert ha kigyógyul belőle, biztos nem megyünk laborvizsgálatra, hogy mi volt ez) Sokéves tapasztalat szerint valamelyikünk kezdi, aztán a másikunk is elkapja, így nem tudom mikor fogok én is bekrepálni. Úgy, hogy gyertek a könyvért, mielőtt kidőlök én is!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr211544569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása