Megbolondult a szerver. Vasárnap írtam egy jó hosszú bejegyzést és csak az első bekezdést mentette el. Amikor a második mentést csináltam..volna, megmakacsolta magát és sehogy se volt hajlandó eltárolni. Addig nyüstöltem, amíg mindent kitörölt. most meg visszaadta az első elmentett darabot. ezt:
Gyönyörű idő volt ma. A szokásos módon kezdtem, lesöpörtem a deckről a faleveleket, aztán alaposan leslaugoztam, hogy szép tiszta legyen a hajó. Amire végeztem persze újabb falevelek hullottak rá, ezt a munkát folyamatosan lehetne végezni, de hát más dolgom is van. A kéményt meg kell hosszabbítsam, mert ezzel az alacsony csőcsonkkal a szél befujja a fűstöt a cockpitba a ponyva alá. Hengerítettem egy méteres csövet 1-es vörösrézlemezből, ebbe hőszigetelve fogok beledugni egy kisebb átmérőjű kályhacsövet, így megszünik reményeim szerint az a kellemetlenség, hogy a hideg csőcsonk lekondenzálja a füstgázt és a kicsorgó felkete lé összekoszolja a kabintetőt. Volt pár vendég is, "J"
És innen semmi folytatás. Fogalmam sincs már mit akartam írni kedvesemről.
Lagymatagon indul a harmadik kötet eladása, de remélem karácsonyig azért begyorsul. Folytattam a kéményt. Tegnap vettem egy méteres 100-as rozsdamentes kályhacsövet, beledugtam a réz hengerbe és körben kitömtem a kb. 10mm-es hézagot kőzetgyapottal. Felszereltem a csőcsonkra, vidáman pipálja a füstöt az égbe. Eddig jó. Nade! Ma felraktam a szélkakast a méteres kémény tetejére és a legrosszabb sejtéseim egy órán belül beigazolódtak. Bizisten számítottam rá, de azért picit reménykedtem, hogy hátha mégsem. De bizony hogy! Szóval a lemez szélkakas ugye hideg, akár korábban a hőszigeteletlen kéménycsonk. Namármost a méteres hőszigetelt kéményen gyakorlatilag hőveszteség nélkül felszalad a füst, tehát bent marad a füstben a nedvesség, gőz állapotban. De amikor eléri a füst a vékony lemez szélkakast, azonnal kicsapódik rajta a nedvesség és a fekete lé végigfolyik immár a szép vörösréz, na jó még nem szép, de lesz majd ha kiszidolozom, kémény oldalán. Ha majd hidegebb lesz és folyamatosan kell fűteni, lefolyik a tövére, majd onnan a felépítmény tetejére, tehát ott vagyok ahonnan indultam. Merthogy csak az egyik ok volt, amiért a kéményt csináltam, hogy a szél befujja a füstöt a cockpit ponyvája alá, a másik az volt, hogy azt vártam, hogy a hőszigetelt kémény bent tartja a párát a füstgázban és az majd csak valahol a környezeti levegőben lehülve fog kicsapódni. Ez tökéletesen működik is nyitott végű kéménnyel, de ha felrakok bármi lemezszerkezetet a tetejére azonnal folyik róla a lé. Namármost a kéményt nem lehet fedő nélkül hagyni, mert beesik az eső és ráadásul olyan fedő kell ami beáll szélirányba, hogy ne essen be alá a csapó eső akkor se ha fúj a szél, illetve ne nyomja vissza a füstöt, mert megfulladunk, magyarul szélkakas kell. De azt belülről, ahol a füstgázzal érintkezik hőszigetelni elég lehetetlen válallkozásnak tünik. Nincs is ilyen gyárilag sehol, ugye a kutyát se érdekli, ha fent a tetőn kormos a kémény. De hajón az más. Most valami olyan kéményfedőn agyalok, ami belülről höszigetelt és nem önbeállós, hanem kézzel kell beforgatni szélirányba, reménykedve, hogy az tartós lesz. Nem vagyok boldog.
Azt hiszem rájöttem mivel folytattam a vasárnapi bejegyzést. "J" főzött ebédet a Siva kutyának hétvégére. Ő amolyan mindenkikutyája lett, a kirúgott őrzővédő szolgálat embere hagyta itt (aranyos gazdi mi?) szegényke koldul ahol tud. Rendkívül barátságos jószág, két éve született, párhónaposan így nézett ki, .jpg)
anyja kőkemény obsitos rendőrkutya volt, ezeket szolgálati idejük lejártával elárverezik. Még évekig aktív volt, de idén elborut elmével elkódorgott valahová és soha többé nem került elő. Szomorú kutyasors, legalább annyira, mint némely emberé. Egy kölyköt ellett (a Sivát), idős korára frigyre lépett egy hatalmas életveszélyes Rottweilerrel, szintén a környék kutyájával. Attól életveszélyes, hogy már többször majd a nyakam törtem rajta, mert mindenhová lefekszik ahol piszokul útban van, különösen sötétben fekszik előszeretettel a létra tövébe, küszöbre, járda közepére, fekete szinével beleolvadva a környezetébe, és a boga Istennek se megy arrébb, mégha rálépek se. Siva is követte céda anyja nyomdokait és már harmadszor esik teherbe, legutóbbi lovagjával szemérmetlen módon Amapola tövében tarották nászukat, egy ugyancsak környékbeli masszív farkaskutyával, és amikor szelíden korholtam erkölcstelen magatartásáért ahogy kutyaszokás szerint seggel összeragadva áldogáltak, csak fátyolos szemmel bután bámult rám. Nagy dolog a szerelem, pár napig amíg tartott, még enni se volt hajlandó, ha a "legény" nem volt a közelben, vonyítva kereste. Na 60 nap múlva meg is lett az eredmény, 10 gyönyörűséges fekete gombócka barna tappancsokkal gyömöszöli anyját kiszopva belőle minden anyagot, szegény sovány mint a deszka. Szóval ha valakitől idegen ez a fajkutyahívő sznobság, néhány hét múlva ha már elválaszthatóak lesznek, vihet magával a könyvek mellé egy jókiállású házörzőpalántát is, mert fogalmam sincs mi lesz a sorsuk ha ittragadnak.
