Haladok, haladgatok. Mármint a könyvvel. Idemásolok egy dolgot, amit egy kommentre (@sanyi65) küldtem, mert fontosnak tartom.
Szóval SOHA nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz. Meg kell érezni a szerző legpontosabb mondanivalóját és stílusát. Isten bizony, még az is fontos (nekem, bár lehet, hogy túllihegem a dolgot)hogy hogy néz ki a képeken. Milyen szöveget sugall a fizimiskája. Én azért merem bátran humorosra köszörülni a szöveget, mert a tartalmán kívül a képeken örökösen és nem-kényszeredetten szélesen mosolygó szerző tollából csak ilyen jöhetett elő. Ha egy Savanyújóskát látnék magam előtt, sokkal sarkosabbra szabnám a Bandi fordítását. Persze csak egy icipici ollóval nyirbálok, mert a szövegnek azért nagyon pontosnak, hűnek kell lennie. Kényes dolog ez. Nem az én stílusom, hanem Bisseté kell, hogy lejöjjön a lapokról, bár azt hiszem, hogy lelki rokonok lehetnénk akár, nem véletlen, hogy belebolondultam ebbe a könyvbe. Azonkívül mindketten július 15-én születtünk, ami azért elég érdekes véletlen. Igaz, hogy ő 62 évvel korábban.
Remélem a héten megvagyok a munkámmal és irány a tördelő, majd újabb átolvasás és a nyomda. Cél a karácsonyi könyvesbolt megnyitása Amapolán!
Csak hogy érzékeltessem, mennyit hagytak ki az eredeti három kötetből az 1967-es 322 oldalas "Héttengeren"-ben. Csak a most készülő harmadik kötet 470 oldal. De hát Kádár idejében nem lehetett a két világháborúról, a Brit haditengerészetről és Churchilről olyanokat lefordítani, mint amilyeneket a Biset írt.