Azaz megint eltelt egy hét, itt a blognap. Elöször is lebuktam, "RP" figyelmeztetett, hogy a vagonok és titkos ládák tudója nem az igazi Trébics, hanem Privát Elek volt. Hiába... öregszem. Már a Rejtő Jenő se megy fejből.
Ponyva ügyben egyelőre parkolópályán vagyok, "F" mint az őrült gumicsónakokat ragaszt hajnaltól késő estig,
nem ér rá velem foglalkozni. (egyszer írnom kéne azokról, akik iszonyatosan sokat dolgoznak ebben az országban, amíg a többség csak azt várja, hogy valakin élősködhessen)
Mindenesetre a csőtartókat mind megcsináltam, kiszabtam az ablakokat, szegőket, toldásokat, aztán majd szombat este megcsináljuk, addig ideiglenesen betakartam a cockpitot, mert nem kéne most egy eső ott.
Tovább nyomultam a főárboccal. Mindenestül beköltöztem a Vízügyesek csarnokába, ahol a másik árbocot is csináltam és eszményiek a munkakörülmények. Csináltam a lakatosoktól kölcsönkért+saját 60X40-es zártszelvényekből egy 9m hosszú árbocgyalupadot és megkezdtem az elemi alkotólécek hossztoldását. 
Sok beszélni/írnivaló nincs róla, a munkafázisok megegyeznek a másik árbocéval, amiről már korábban részletesen írtam, csak a munka több, lévén hosszabb és vastagabb munkadarabról szó.
Ilyen lesz a keresztmetszet.
Az átmérőt 20mm vastag rétegekből (a collos deszka vastagsága gyalulás után) ugye 9 réteg adja ki. Minden "elemi szálban" két hossztoldás van, így a 14 szálban 28. Hát nekikezdtem. A kezdetben izgalmas hosztoldások elkészítése mára halál unalmas robottá silányult, előkészítéssel, hossz és szélességi szabással mondjuk egy órát számolva mindegyikre az kb. három munkanap, további kettő a végek tömör részének kialakítása, aztán a rétegek összeragasztása legalább újabb kettő, szóval a nyers árboc kerekítés előtt is legalább egy hét. A kerekítés , csiszolás lakkozás egy újabb hét, tehát minimum két hét az árboc pihenőnap nélkül. De közbejött a hibapont. A Hoblernél vett faanyag még a keskeny szálakat se adta ki. Elmentünk hát újabb anyagért és most jött a pofáraesés, sehol se kaptam megfelelő minőséget a városban. A Jafholznál, amiben pedig nagyon bíztam se volt asztalos minőségű légszárított anyag. Zatik dettó. Mit tegyek? Volt nagyjából megfelelő, tehát aránylag csomómentes 5m hosszú, 20cm széles collos ukrán fenyő egy nagy rakás, de ez épületfa, azaz nem olyan száraz, szabad ég alatt tárolt. Nem az a baj vele, hogy szőrös, ahogy a gatterból kijött, úgyis le kell nyomjam vastagsági gyalun az egészet, henem hogy ismeretlen nedvességtartalmú. Mivel másra nem számíthattam, átválogattuk a hegynyi anyagot és kiválasztottunk 13 szálat, amit hazahurcoltunk és elraktároztuk megfelelően spónungokkal kihézagolva a csarnokban ahol pillanatnyilag éjjel nappal 30 fok körüli a hőmérséklet. Ha szerencsém van,(mint volt tavaly a körisfákkal) nem reped szét és nem görbül karikára száradás közben. A kérdés az, mikorra szárad ki feldolgozhatóvá és hogy honnan tudom meg, hogy száraz e már?? Ezúton kérek minden olvasót, hogy ha tud elérhető nedvességmérőt, amivel a fákat ellenőrzik és van mód kölcsönzésre, kérem jelezze, mert nagyon megvagyok most lőve ezzel a negyedkész dúccal! Nem tudom meddig lesz módom ebben a "kölcsönműhelyben" alkalmanként dolgozni, mert ha kiadják valakinek tartós bérletbe, kirúgnak belőle és vehetem a hátamra a fáimat, meg a 8,20 hosszú árboctorzót. NAGYON be kéne fejezni ezt az árbocot!
Amúgy továbbra is kint lakom a hajón és úgy nagyjából agyondolgozom magam, de hát most a megfelelő ehhez az időjárás. Esténként már sötétben leheveredek a függőágyamba (amit még vagy 30 éve vettem Malajziában, de mindezidáig még soha nem használtam, na most felkötöttem a hajó fara és a mandulafa közé) etetni a szúnyogokat, bámulom az eget, a csillagokat (de szép lenne az ég enélkül a borzalmas városi fényszennyezés nélkül) az égen áthúzó repülők fényeit, hallgatom a tücsökmuzsikát és elmélkedem a magam és a világ dolgain. Ez a program nálam magasan felűlmúlja a TV nézést. Amikor már nagyon összecsíptek, bemenekülök a szúnyoghálóval védett hálókabinba és álomba zuhanok.
