Hazaugrottam, de csak egy éjszakára. Keményen dolgoztam hat napot egyfolytában. Kezdődött a Vizára való ismételt beköltözéssel, szerszámokkal, anyaggal. Nem részletezem, meg képet se csináltam róla, hisz a grósz gaffja ugyanúgy készült, mint a többi üreges rúd, több lépcsőben ragasztva, miközben kint hol esett az eső, hol kisütött a nap. Inkább lerajzolom, milyen a közepe. A rajz nem léptékhelyes, sőt még csak nem is arányos, de jól látható, hogy néz ki a holmi, mely ahogy keskenyedik a középtől a két vége felé, úgy fogy az üreg, miközben a falvastagság állandó. Elmondani könnyű, megcsinálni kissé nehezebb. Hétfőn megint visszaköltöztem Amapola tövébe és nekiláttam a négyzetes rudak kerekítésének. Semmi cicó, csak a nyers erőszak, gépigyalu, a legdurvább körtárcsás csiszoló, kézi gyalu és a bika szalagcsiszoló  80-as papírral. A végén 100-assal kézzel. Így is jó sokáig tart, és még hátráltat a trópusi hőség is, ráadásul a nap jelentős részén odatűz a nap, ahol a bakok vannak lehegesztve, bevízszintezve az "U" gerendákra, amin a hajó kielje is áll. De amúgy nem panaszkodom, még ez is jobb mintha esne az eső. Aránylag elég jól bírom a meleget a napon. Napok óta ijesztget a meteorológia a 83-as UV bé sugárzással, csak ezt nem tudja senki, hogy mi a dimenziója ennek a számnak, mintha azt mondanánk, hogy valami 83 hosszú, vagy nehéz.

Elment kedd reggel a jó kis fedett műhelyem, itt szedik a fiúk a köteleket, majd elindul a hajó.

Behajóznak a 7 órakor nyitó Kvassay zsilipbe,            Vasadics  Laci a kormánynál búcsút int ,

rájuk csukják az ősrégi, még szegecseléssel készült zsilipkapukat, majd a túloldalon  

 kihajóznak a Nagydunára,

irány Újpest.

Hiányoznak a cimborák is nemcsak a "műhelyem". Olyan üres nélkülük a part és hiányzik a néhány szó, amit időnként váltottunk munka közben. Azért persze nem maradtam társaság nélkül, "J" is kint volt velem a mai nap kivételével végig, meg gyakran jött hajónéző látogató is, (pl. www.photoblog.com/minyo/2009/07/13/ ) csak a könyvet viszik kevesen. Ma megjelent a Török Ervin is, speciális járművével túrázva, mely két négyszemélyes indián kenuból összeállított katamarán, (tavaly még egy kenuból és egy kajakból állt a jármű, de azóta fejlesztett) középen egy lefűrészelt lábú kerti széken trónol egy terebélyes napernyő alatt és kormányozza az alkotmányt hajtó Tomos 4.5-ös motort. Éjszakára a parányi decken felvert sátorban alszik. Miközben az árnyékban ücsörögve beszélgettünk, szóba került, hogy ki hányban született és hirtelen belémvágott egy gondolat, nem tudta egyikünk se, hogy hányadika van, megnézem, a telefonomon, hát mit tesz isten, ma van a születésnapom. 64 éve délután fél hatkor láttam meg a napvilágot.

A rudak kerekítését nehéz fotózni, mert sehogy se férnek el látványos módon a képen, ezen azért látszik ami már kész, meg ami még csak nyolcszögletű. Inkább pár részlet ami beszédes, 

 A vályatok, ahová a csigák bekötnek majd,

Vagy a grósz gaffjának vége.

Ja. És van még egy találmányom. Ez a kanadai nagyjából csomómentesnek titulált, valójában kevés apró tűcsomóval pettyezett fenyő anyag amit a Jafholznál vettem, azért tartalmaz  pár helyütt nagyobb, 10-12mm átmérőjű csomókat is. Ezeket mielőtt használatba vettem volna őket egyáltalán, kifurkáltam a RP-től kapott fafúrókkal és a lyukat kitöltöttem epoxigyantával. Ezután lettek egyengetve, ragasztva stb. Szemre olyan, mint újkorában, tehát csomónak néz ki, de már nem az. Hasonlóképpen, amikor a fákat megmunkáltam, a gyalulás, csiszolás során egyszerre csak kibukkantak elnyújtott, az erezetek közt szigetként megbúvó kisebb gyantafészkek. Ezeket kiolvasztottam hőlégfúvóval (a gyantát elraktároztam forrasztáshoz) és az üreget kitöltöttem megint csak epoxival.

Most pár napig megint nem lesz naplóírás, mert megyek a hajóra és egy darabig biztos nem jövök haza.