Reggel van. Jézusom tébolyító a katyvasz. Megpróbáltam mindenkinek aki az első kötetből vásárolt Emailt küldeni, hogy jöhet a másodikért, meg sorszám ha kell stb. Egy csomó visszajött, hogy nem működik az Email cím, amin fél éve még leveleztünk. Lehet, hogy a tökéletlen nyilvántartásom miatt többen többször is megkapták a mailt, másokat meg kihagytam, aztán véletlenül olyanoknak is küldtem, akik nem vettek az elsőből, soha nem is akartak és nem érdeklődnek se a hajók, se a hajóskalandok iránt, csak valami miatt ott voltak a listán és a fene se emlékszik mikor mivel kapcsolatban került oda, szóval elnézést! Megyek is bowspritet gyalulni mielőtt belehülyülök!

No mostmár mindjárt holnap van. Gyalultam, faragtam, rengeteget csiszoltam. Kialakult a bowsprit végleges formája. Most voltam gondban. Ugyanis iszonyatos a "hóesés" a hatalmas nyárfától néhány méterre, szóba se jöhet semmiféle kencézés. Végül is bevittük a TM-el a Vizára, bár ott is hömpölyög a nyárfapehely, amit befúj a szél elől a partraszálló hajó amúgy fedett  hajóhombárjába, de legalább nem röpköd úgy, mint Amapola körül, hogy szinte levegőt se lehet venni tőle. Délután egy kis maradék parkettlakk higítóval meghigítottam lenolajkencét és kétszer alaposan lekentem a dúcot. Az első kenés után, hogy jobban beszívódjon, hőlégfúvóval végigmelegítettem az egészet, olyan kellemesen forróra. Itta is rendesen a lenolajat. Elég sokat tépelődtem a lakkozás előtt. Ugye vannak a korszerű többkomponenses magas UV állóságú lakkok, amik biztos, hogy sokkal hosszabb védelmet adnak, mint a hagyományos lenolajjal kezelt és utána sok réteg csónaklakkal, tehát oldószeres egykomponenses lakkal lekent felületek. De, 1. Ez a legolcsóbb. (persze ez se olcsó) 2. Nem kell pontos mennyiséget keverni, ami vagy elég, vagy kevés, vagy sok. Második esetben újat kell keverni, ami megint vagy elég, vagy kevés, vagy sok. Minél kisebb a mennyiség, annál nehezebb eltalálni a keverési arányt. Ha meg sok akkor a drága anyag kárbavész, mert beköt az edénybe. Az ecsetet drága sok higítóval ki kell mosni, vagy eldobni minden munka után. Ha meg később valahol megkopik, csak ugyanezzel az anyaggal illik javítani. Viszont a "Viking "(ugyanaz amúgy mint a "Neptun", vagy a "Matróz" lakk) mezei csónaklakkból annyit használok amennyit akarok, szintetikussal higítható, az ecsetet meg csak bedugom másnapig egy kis higítóba, amit másnap elhasználok a lakkhoz, vagy akár bedugom vízbe, nem fog beszáradni. Akármikor javítható vele a korábbi lakkozás mindenféle macera nélkül, egy kis csiszolás után. Egyetlen hátránya, hogy kevésbbé tartós. Na majd háromévenként egy réteggel felfrissítem, ha megmattul. Szóval győzött a Viking az Epifanes felett. Legalábbis nálam. Most megnéztem az árat, az Epifanes kétkomponenses PUR lakk pontosan TÍZSZER annyiba kerül, mint a Viking. Ennyivel nem tart tovább az biztos. Tehát az ár/érték arány magasan engem igazol. És akkor még ott van a fent részletezett könnyebb felhasználhatóság. Amúgy meg ha a PUR lakk mellett döntenék, a Budalakk Rezakril 2K lakkja ugyanaz, mint az Epifanes. Csak ezt a sznobok nem tudják.