A forgó daruszárak egy-egy 30cm magas csőtalpban állnak. Namármost mivel az eső végigcsorog az íves szárakon, így megáll a talpban és belülről korrodálja a vasat. Elkerülésére két mód kínálkozik. 1. Kifúrom a talp alját pár helyen, hogy kifollyon a víz. Ennek az a hátránya, hogy befelé is folyik esetleg, valamint a kenőzsír meg kifele. 2. Egy esővédő gallért csinálok a talp fölé a daruszárra. Ennek a második megoldásnak egy ideiglenes primitív változata működött idáig, PVC fóliával és szigetelőszalaggal. (lásd keddi bejegyzéshez tartozó képet) Na be is ázott. Most megcsináltam az első véglegeset 2-es acéllemezből, hegesztve, ez aztán nem fog beázni, 8 centi az átfedés. Alatta a talp belülről rendesen be lesz zsírozva, hogy könnyedén forogjon és a párától se rozsdásodjon. Így néz ki.
Jár az agyam egy ideje egyfolytában. Az a helyzet, hogy az első amit megcsinálok a rudazatból az az orrsudár lesz. Ezen fogok "bemelegíteni" az árbocgyártáshoz, ez mégis csak egy kisebb, 3 méter körüli darab. Kell hozzá csináljak egy hosszú gyalupadot a hajó mellé (sajnos nincs fedett műhelyem, marad a fóliatakaró) és ha már ott van, akkor mi lenne, ha forgatható lenne a munkadarab, szóval egy quasi eszterga.....Végül is csak egy villanymotor és némi merészség.... Van mindkettő....Rettenetesen izgat a feladat, újabb kihívás lázában égek. Persze nem lehet egy 10 méteres tuskót mondjuk 5000-el megpörgetni, mert kirepül és agyonvág valakit. Tehát nem egy hagyományos értelemben vett esztergapad. De lassan forgatni és közben egy távtartón vezetve mellette tologatni a felsőmarót.... Szóval valami ilyesmi.
