Még keményebb az idő, mint tegnap, tehát ma se megyek "hajózni". Legalább elintéztem a "hivatalt". Bedobtam a gázártámogatás iránti kérvényt az Államkincstár Bartók Béla úti gyűjtődobozába, merthogy ketten vagyunk a nyugdíjamra, tehát minden suskus nélkül jogosultak vagyunk rá. Aztán kiautóbuszoztam Rákospalotára ahol a "Lángőr"-nél megvettem a PB gázbekötéshez a cuccokat a hajóra, mert a csövet a jobboldali polcok végleges beszerelése előtt kell behúzzam a foxliban az acél védőcsövekbe. Feladtam a postán a csekkeket, el is ment a délelőtt. Délután néhány érdekes szakirányú hajós blogot olvasgattam, amikre az egyik kedves könyves kuncsaft Jenővári Feri hívta fel a figyelmemet, másoknak is ajánlom. ( http://meduza.uw.hu/, http://www.glatisant.hu/ ) Ennek a könyves őrültségemnek, meg a hajóépítés másiknak az az egyik rendkívül pozitív hozadéka, hogy hasonszőrű abnormális, szóval rendes emberekkel ismerkedek meg, elkerül a nyugdíjaskor fenyegető elszigetelődése, volt nap amikor szinte a szó szoros értelmében "rojtosra beszéltem a számat", de látogatóimat (akiknek a többsége persze hajósember, de nem mindenki és ezt igen figyelemreméltónak gondolom) a tőlem telhető legnagyobb figyelmességgel szolgálom ki és semmi esetre sem tekintem szimplán kuncsaftnak őket. Nem is értem azt a sok rideg boltost, miért ilyen apatikusak. Ez is olyan "bogácsszindróma". Amúgy talán nem etikátlan, ide idézem egyik olvasó Emailjét
"Szia Tengerész!
Őszínte elismerésem a fantasztikus fordításért és nyelvezetért! Az ünnepek alatt végre hozzájutottam a Könyvhöz és egyszerűen le vagyok nyűgözve. A Héttengeren féle fordítás elbújhat mögötte! Nem is értem miért nem csaptatatok fel műfordítónak.
BUÉK!
Keszthelyi Dávid"
Nos mit tagadjam az ilyesmi az ami megerősít abban, hogy érdemes volt minden "józan" megfontolás ellenére belevágni a könyvbe.