Szégyen gyalázat, tegnap csak itthon henyéltem, kipihenve a gyógyfürdőt. Ágyba kértem a reggelit, le se vettem a pizsamát egész nap, szóval úr voltam, de nagy! A TV csatornákon kattintgatva belebotlottam a régi "Fekete Gyémántok" Jókai regényéből készült filmbe, na ott is ragadtam. Láttam persze annakidején, tán kétszer is, meg olvastam vagy háromszor, kedves könyvem volt. Most, amikor a Berend Ivánt alakító Huszti Péter magyarázza népének, hogy kétszer kettő az mindíg négy és a tőzsde csak a börzekóklerek hitvány önbecsapása, elgondolkodtam a mostani pénzügyi válságon, hogy amit Jókai 150 éve leírt, még mindíg érvényes. Valahol olvastam, hogy megkérdeztek egy bölcset, mi a legjellemzőbb az emberre. Nos az, hogy semmiből se tanul. Ma hallom a rádióban, hogy Németországban megsokszorozódott a szélsőjobboldali hőzöngők száma. Felnő a háború utáni második, harmadik nemzedék és a lecke felejtődik, a nemzeti emlékezet a borzalmakat kalanddá, a szégyent dicsőséggé szinezi. Na ma már dolgoztam a hajón, a végre megszáradt baloldali polcdeszkákat a helyükre csavaroztam, rá is pakoltam ami csak ráfért és a jobb oldali polcos állvány alatt egy réteg fedőfestéket rákentem a régi alapozott hajófenékre.
Szombat.
2008.12.27. 23:52 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.