Reggel a Hungária körúton teljes sebességnél lefulladt a robogó alattam. Ebben az a legkellemetlenebb, hogy az automata kuplung azonnal intenzív motorfékezéssel reagál a gázelvételre, tehát a lefulladásra is és ráadásul persze ilyenkor a féklámpam se gyullad meg, szóval ha mögöttem nyomja valaki, ami ugye forgalomban eléggé valószinű, elüthet simán. Szerencsére megvan az az önvédelmi jószokásom, hogy ha nem jön semmi keresztben, azonnal átmegyek a piroson, Kresz ide, vagy oda, viszont ilyenkor az autók állva maradnak a lámpánál, egyedül mehetek, míg ha egyszerre indulok az autókkal, azonnali a veszély, hogy valamelyik sietős lenyom a járdaszélre, vagy egyszerűen kinyom a sávból a másik kocsi alá. Most, miután átmentem a Zrínyi Katonai Akadémia szombaton ember nem járta, de az iskola magas státusza miatt hosszasan piroslámpás zebráján, amire a falka utólért én már a járdaszigetre feltólt robogó mellett vakargattam a bukósisakomat. Indítózásra, berugásra nem reagált semmit. Egyszercsak egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam berugni teljesen feltekert gázkarral, azonnal beugrott. Rápattantam gyorsan, mert ilyenkor el is indul nyomban, de 10 méter után ismét lefulladt. Szerszám bármit is megnézni, semmi se volt nálam, nem részletezem, a lényeg így mentem Csepelig. A Soroksári úthoz érve annyit javult a helyzet, hogy két lefulladás közt 100 métert is megtudtam tenni. Minden indítózás előtt megdöntögettem a gépet, mert az a fixa ideám támadt, hogy vízes benzint tankoltam, ami megült a karburátor úszóház aljában és az a kevés ami a tetején van csak teljesen nyitott pillangószelepnél tud begázosodni, de el is fogy hamar, de ha szorgalmasan döntögetem a motort, csak elfogy a víz egyszer a sok újraindításkor cseppenként. Igaz vagy nem, sose fog kiderülni, mindenesetre az, hogy a végén már egész hosszan tudtam menni ezt valószinüsíti.
Délelőtt felraktam az utolsó réteg fehér zománcot a felső szegélyre, ilyen lett.
Azután felragasztottam a vízvonalat Tesa szalaggal a tervezett vízvonal fölé úgy 12-14 centire és az az alatti részt körbefestettem Katepoxszal, majd gyorsan le is szedtem a szalagot, mert a Tengerésznél egyszer rajtahagytam hosszú ideig és a naptól rásült, nem tudtam levakarni se, úgy kellett lecsiszolni. Többen rákérdeztek, mitől vagyok olyan biztos benne, hogy valóban ott lesz a vízvonal, ahová festem, nos nagyon bízom magamban, de akkor sincs nagy baj, ha pár centit ferde, utólag majd gyűjtök kidobott akkumulátorokat, kiolvasztom az ólmot belőlük és majd egyenesre ballasztolom vele a hajót. Egy jó darabot a fenékből is lefestettem, mint a képen is látszik, erre jön majd két réteg piros algagátló festék, a fekete felett meg egy sárga csík lesz. A Katepoxot 1:1-ben kell keverni térfogatra, ezzel nics bajom, vettem két kávékiöntőt, ezzel meregetem a 20 literes laták fenekéről (mostmár, hogy a vége felé járok), de a Rezakrilt súlyra kell keverni, 1:3 arányban. Erre csináltam egy mérleget.
Bemérek egy súlyrész "B" komponenst, majd a távolabbi bevágáshoz rakom az ellensúlyt és hozzáadagolom az "A"-t, amíg újra vízszintes lesz a mérleg karja. Valamikor a kofák ilyet használtak a piacon.
A délután aminek a fenék befejezésével kellett volna eltelni, ráment a robogószerelésre, megpucoltam a gyertyát, bár egyáltalán nem volt vészesen kormos, leengedtem a karburátor aljából a feltételezett vizet (megkóstoltam, benzinizű volt, de azért lehetett víz is) és a szakadozott olajjal átitatott légszűrő szivacslap helyett beraktam egy darab klíma szűrőt. Ettől olyan dinamikus lett a pici, majd kiugrik alólam gázadásnál és a végsebesség is megnőtt. Hazafelé nem állt le egyszer se. Mostanában ez már a második ilyen "veszteségidő" amit valamiféle szereléssel, de nem az Amapoláéval töltök, tegnapelőtt a kontakthibás rádiót javítottam, amit mindíg oda teszek ahol épp dolgozom, ezokból sokszor esett le már innen-onnan, így már alig van "emberi" formája és leginkább a szigetelőszalag tartja össze, nos a sokadik leesés után felvette azt a csúnya szokást, hogy hol szólt rendesen hol meg csak suttogott, ilyenkor mindíg oldalbarugtam, ami egy darabig használt, de szaggatottá tette a munkát. Harmadszorra szedtem szét, mindíg találtam valamit amit megforrasztottam, de nem használt, viszont tegnapelőtt nagyítóval átnézve a tápegységpanelt az egyik elko lábát meglátva és újraforrasztva végre megszünt a bosszantó hiba.
