Tegnap méretre szabtam a vizes betápot a kerticsaptól és megcsináltam a sodtronyátfeszítést a tornác ereszcsatornától a jakuzzi sátortető oszlopáig. Ezen megy majd a melegvíz visszatérő cső a kollektortól, illetve a hidegvíz előremenő a dézsa aljától az ereszcsatorna szintjén felszerelt szivattyúig. Ma felkötöztem a visszatérőt és bevezettem a kádba, a végét rozsdamentes nehezékkel lesúlyozva, hogy biztosan ne ússzon fel a víz tetejére, ezzel lelevegősítve a rendszert. Elsőre kipróbáltam, hogy "üresben" valójában mennyi emelőmagasságot "tud" a szivattyú. Ehhez nem a végleges helyére raktam be, hanem mindjárt a dézsa alján lévő csonkra és beraktam egy manométert, ellenőrizendő, mennyire igaz a gyárilag a szivattyúra írt 4-6 m emelőmagasság.
Mondjuk ez nem egy precíziós műszer de a négy méter (0,4 Bar) biztosan megvan. Eddig pipa. Ezután a szivattyút átraktam az eresz alá és bekötöttem a végleges csövet, felkötözve a sodronyra. A szivattyú nyomócsonkja és a kollektor belépő vége közt még van egy elzáró csap, más szerelvény nincs a rendszerben, itt már kihagytam a manométert, miután nincs jelentősége, az már az eddigiekből kiderült, hogy a kis szivattyúnak esélye nincs a kb. 6-7 m magas gerinc alatt elhelyezett kollektorba benyomni a vizet gravitációs körülmények közt, itt csak a hálózati nyomással ELŐRE feltöltött és légtelenített zárt rendszerben való kerigtetés jöhet számításba. (Amúgy csak quasi "zárt" a rendszer, hisz a dézsa felülről nyitott, de mindaddig amíg a mind az előremenő szívó, mind a visszatérő nyomóág a vízszint alatt van, továbbá sehol nincs benne levegő, ez egy fordított, vízzel teli "U" csőnek felel meg.
Feltöltöttem hálózatról vízzel (miután a dézsa tele volt, zárt belső "ürítő" csap mellett ) a szívóágon át (sárga/zöld tömlő) a kollektort miközben J figyelte a dézsát, hogy meddig bugyborékol, azaz mikor nyomja ki a kollektorból a levegőt. Amikor szólt, hogy már nem bugyog, elzártam a töltést, kinyitottam a belső ürítő csapot, elzártam a külső csapot amin át a tömlővel töltöttem, így ettől kezdve már ez a szívócsonkja volt a napkollektornak. ÉS BEINDÍTOTTAM a szivattyút. De csalódásomra nem nyomta a vizet a dézsába. Bevallom nem ezt vártam. Hiába tapogattam szorgalmasan a víz alatt lévő csővéget nem nyomott egy fikarcnyit se. Elzártam a belső ürítő csapot és visszanyitottam a hálózati betápot, azonnal elkezdte lökni a tetőn máris melegedni kezdő vizet a nyomóágon. Ekkor leültem gondolkodni.
Annyira, hogy közben meg is ebédeltem. Aztán megint rányomtam a hálózati vizet és kinyomott egy csomó levegőt erős bugyogással. De a saját keringetés továbbra se indult be.
Lehetőségek:
1. Kicsi a szivattyú teljesítménye a feltekert 150 méter 20-as csőhöz, magyarul a rendszerben keletkező áramlási veszteségeket nem tudja legyőzni, nagyobb szivattyú kell. ( ez a kellemetlenebbik)
2. Még mindig van levegő a 38 feltekert menet valamelyikének felső pontján, ami rugalmasan ellenáll a szivattyú nyomásának, tipikus légtelenítési probléma. De nem tudok hosszasan (hogy biztosan "kisöpörje" a levegőt) több nagynyomású vizet adni a rendszerbe a hálózatról, mert "kiönt" a kád. Megoldás, miután két egyforma szivattyúm van (eredetileg két kollektort terveztem) a másik szivattyút berakom "sorbakötve" a talajszintre a dézsa tövébe (ahol az első próbánál volt, ahogy a képen is látszik) és akkor a nyomást megduplázom. Ezzel a kétszeresére megnövelt nyomással remélem kisöpörni a rendszerből a maradék levegőt.
Holnap barackot megyünk szedni, de majd utána kiderül mire megyek a két szivattyúval. Ha működik és kijön még buborék, pláne ha sok, akkor van remény rá, hogy a továbbiakban egy szivattyú is fenn tudja tartani a keringést. Ha nem, akkor BIZTOSAN nagyobb szivattyúra lesz szükségem. Izgalmas egy ilyen kísérlet.
