Természetesen nem folytattam a hajón a takarítást, mindig volt fontosabb dolog, amíg ilyen jó idő van a szabadban dolgozom, ma például elraktam a bontott stég faanyagot amit S-től kaptam, abból lesz tavasszal a zöldséges ágyás oldala. Eddig csak oda volt dobálva az "esernyő" alá, most hátrahordtam a jövendőbeli  ágyás helyére, téglákra helyezett raklapra rakásoltam hézagolva és letakartam használt kamionponyvával.

Amúgy a paradicsomágyás még mindig ontja a termést, ez az aprószemű koktélparadicsom valami vad egyed lehet, mert felkúszott a fenyőfára, a legfrissebb termések olyan 6 méter magasan vannak, hát azok már nem lesznek leszedve. Már az is nagy dolog, hogy jócskán bent járunk a novemberben és még mindig minden reggel szabadföldi friss paradicsomot reggelizek. Az íze már nem pont olyan mint nyáron volt, mert a nap ami úgy látszik az ízt adja, már jóval kevesebb, de azért még jó. A boltinál meg sokkal jobb. A nemesebb fajták, a sárga, a szív alakú, a nagybogyójú már rég letermett, de ez az aprószemű még működik. Lehet a hó alatt is teremni fog. Egy baj van csak vele, hogy eltárolhatatlan, ami reggel még friss, estére már poshadt. Az utolsó szem sárgadinnyét egy hete szedte le J, de nemcsak kicsi volt, akkora mint egy nagyobbacska alma, de ehetetlenül édestelen. De ebből a kezdeti zöldségkertészeti gyakorlatból sokat tanultam, jövőre sokmindent másképp fogok csinálni.

Tegnap osztálytalálkozóm volt a szokásos helyen a Moszkva téren a Trombitásban. Előtte az volt a tervem, hogy beugrom a Kassa (később háború után átkeresztelték Debrecenre) nevű Duna-tengerjáró hajóra, ami a Döbrentei térnél van kikötve az alsó rakparthoz, ahol a Kopár István tartott beszámolót a Földkerüléséről a hozzám hasonló extengerészeknek, de amikor a Batthyányi téren a metróból  felszínre akartam bukkanni, rendőrök állták utamat. Én és még vagy ezer ember anyázta magában, félhangosan, vagy hangosan a felcsúti csüngőhasú megváltót, meg a tömeggyilkos török haverját akinek a tiszteletére egy napra áthúzták mindenki tervét aki Budapesten el akart jutni A-ból B-be. Így aztán visszacsoszogtam a tömeggel sodródva a metróba és a Moszkva téren, ugyancsak nem egyszerűen, mert ott is rettenet tömeg torlódott fel a mozgólépcsőn és a kijáratoknál, a felszínre törtem.

12-en jöttünk össze a 34 -es osztálylétszámból, négyen vagy öten eltűntek, van akit érettségi óta se láttunk, néhányról tudjuk hogy élnek, de nem keresik a társaságunkat valamilyen okból és tízről tudjuk biztosan, hogy igazoltan vannak távol, elhalálozás okán. 

Én amíg tehetem biztos ott leszek, mert a 4 együtt töltött iskolaéven túl immáron az azóta eltelt találkozások is összefűznek minket. 

Hazafelé olyan köd volt este 11 órakor amikor a Dunán keltem át a szigetünkre, hogy a túlpart fényei egyáltalán nem látszottak, indulás után az induló oldalhoz képest vettem emlékezetből iránylatot, aztán amikor azok a fények félvíz környékén eltűntek, a célpart fényeire navigáltam és a parthoz egészen közel korrigáltam, csak  5 stégnyit tévedtem. Amúgy gyönyörű éjszaka volt, nem is volt hideg, a víz tükörsima, csak mindenről csorgott a víz a nagy párásságtól.

Ma, lévén péntek a délelőtt nagyrésze autós bevásárlással telt, a dolog cseppet sincs terhemre, de szívből kívánom, hogy a Sári Pista minél előbb átvegye helyemet az autója volánjánál. Sajnos egyelőre még messze van ettől, az állapota ugyan javul, de a változást inkább hónapról hónapra lehet érezni, nem napról napra.

Mai ajánlatom: