Hajónapló

Tegnap 10:10-kor megvolt a hibás áramkör. HEURÉKA! De a ház hálózata romokban, a kötések kioldva, szétvágva, szétolvasztva. Annyiban nincs meg a "megvan", hogy a hiba feltehetőleg egy, a padlásra menő, de a ház külső hőszigetelésekor láthatatlanná váló kábelben van, amit nem lehet lekövetni, de meglesz az, csak  a padlást kell végighasalni, fejlámpával a kacatok közt és megfelelő elszántsággal. Még elsuhantam biciklivel a városba a  villanyosboltba, mert változtatni akarok a főelosztó megközelíthetőségén,

az egészet kihelyezem egy jobban hozzáférhető helyre. Ehhez kellett anyagbeszereznem, még épp elcsíptem a 13 órás zárás előtt.  A tegnapi nap további része a saját magam által okozott "károk" helyreállításával telt, azt vártam, hogy délután hatra kész minden, helyette a ház felében MÉG MINDIG nem volt villany.

A leghatározottabban nem értettem a dolgot, de olyan rettenetesen fáradt voltam, hogy még dühöngeni se volt erőm, abbahagytam az egészet és lefeküdtem guvadni a TV elé. Felébredtem valamikor este, ettem valamit, kicsit olvastam, aztán visszaaludtam, reggel hatkor ébredtem igazából. Reggel még felkelés előtt, tiszta fejjel végig gondoltam az egészet és arra a meggyőződésre jutottam, hogy amikor magamat hajszolva az utolsó kötést visszasorozatkapcsoztam, akkor egy eret egészen biztosan kihagytam. NEM LEHET MÁSKÉPPEN! Na felkelvén reggeli piepre után felmásztam a helyre és valóban, jobban megnézve, egy ér kimaradt! Remegő kézzel és inakkal (tudjátok mennyire fárasztó századszor is felmászni-lemászni a hokedlira, ágyra, sámlira?... na jó fiatalon, mondjuk úgy 60 évesen meg se kottyant volna) megcsináltam a kötést, ráadtam a feszültséget és mindenütt van villany a házban! Hogy a zárlatos kábel mihez megy az majd még kiderül, mondom a padlás a gyanús, de olyan nagyon fontos hely nem lehet, mert akkor az feltűnne, hogy hol nincs áram. Hosszabbító kábelek felszedve, minden fogyasztó a saját konnektorából rendben üzemel, még a WC csészében is nyomja a melegvizet a puncimosó, szinte helyreállt a rend, úgy döntöttem ma a továbbiakban pihenőnap, csónakkal megyünk fesztiválozni a piacra! https://www.programturizmus.hu/ajanlat-oszi-aszok...

13:31 Most értünk haza.

Menetben odafelé.

Vásári kavalkád a piactéren.

Aki csak számít, szervezet, civil szervezet egyesület itt mutatja meg magát standdal. 

 A piros-fehér az Ráckeve város történelmi zászlaja.

Horgászok, vadászok, sőt pártok is, sütnek-főznek, állítólag lehet kóstolni, sőt ki is van írva, de én, bár éhes vagyok nem tarhálok. 

Na tőlük pláne nem.

Itt viszont jóbarátaink sütik a palacsintát.

Ez a kislány még meg is cukrozza nekem.

Kérdezem "hol a persely?"... mert én ingyen nem eszem, adakoznék. De nincs persely. Hát nem is fognak ezek győzni nincs bennük semmi merkantilista szellem. :(

 Meló folyt. köv. holnap.

Nem tudom mennyire rossz, vagy éppen jó, de nem az épületen kívül van a földzárlat, az összes kimenőt kiszűrtem, szóval nem földkábel. Valahol a falakon belül van. Az ellenállásmérés hatástalan, bizonytalan a zárlat valahol a megohm kategóriában jelentkezik csak, miután ellenállásméréssel nem tudom igazán behatárolni, most erenként próbálom "kicsengetni" az így behatárolt szakaszt darabolva, hogy hol van és főleg MI AZ? Mert ha egér rágta meg a kábelt, vagy valami más oka van a dolognak, lehet meg se találom magát  a hibahelyet ha az hozzáférhetetlen helyen van. Mert a falakat nem fogom megbontani emiatt. Szóval a hibás szakaszt ki kell majd váltsam.  Sok helyen meg kellett bontsam a rendszert és  külön meló lesz helyreállítani. Semmi mással nem tudok most foglalkozni.

Reggeli séta a napraforgóföld mentén.

Először elvitték a méhészek a beporzókat rejtő kaptárokat, aztán lehullottak a szirmok és most száradnak a szárak. 

Érdekes módon az út másik oldalán ahol learatták a búzát már több mint egy hónapja, betárcsázták a tarlót amit felvert azóta a gaz, elkezdett sarjadni a napraforgó,

de ezek egészen másfélék. Kicsi virágok, alacsony szárakon , apró levelekkel. Mintha díszkerti virágok lennének. vajon vetették őket, vagy véletlenül lettek? 

Egyelőre semmi eredmény. de munkálkodok. Csak ez fárasztó aprómunka.

A bontható kötéseket kioldom, de ahol forrasztás van egyelőre csak ellenállásokat mérek és abból próbálok következtetni.  

Hoztak egy új disznót a szomszédba Juditék.

Majdnem elfér tenyérbe. Állítólag ez is törpemalac. Ja...Lajos is annak indult aztán mostanra vagy 100 kiló.

Hétfőn még füvet nyírtam, meg elkentem a maradék vörös festéket a hajóra, aztán mindenféle terveim voltak erre a hétre, de bejött a pechszéria. Hétfőn este épp Kata lányommal eszmecsréltünk videochaten, amikor blackout volt a házban. Na akkuslámpa, utcai világítás ég, szóval itthon kell keresni a hibát, egy kismegszakító idebent lecsapódva, de felnyomni kevés a mérő alatti is levágott odakint. És miután a Fi kapcsoló nem működött, ez valami kapocszárlat, nem földzárlat. Visszanyomva minden rendben. Nem szeretem az ilyen "maguktól elmúló" hibákat, de hát ha nincs hiba nincs mit keresni. Megbeszéltük lányommal a megbeszélendőket (zárat szereltünk a berlini lakásában), aztán békésen ülök a PC előtt amikor megint sötétség. Visszakapcsolom megint a két kismegszakítót, nézem az órát, aztán, hogy egy jó óra múlva is még mindig van villany, nyugovóra térek a hajón. Ja... azt nem mondtam, csak a ház egyik felét érintette a hiba a másik, ami másik áramkörön van működött tovább, csak azért lett teljes sötétség, mert a mérőszekrényben a plombált Elműs kismegszakító is lekapcsolt. Reggelre kelve nem ég a villany a fürdőszobában. J mondja, hogy úgy reggel 4 óra tájt volt a lekapcsolás. A másik áramkör viszont a ház másik felén jó. De nem sokáig. Egyszercsak levág a Fi kapcsoló is, szóval teljes sötétség. Tegnap estére csináltam ideiglenes áramellátást a betápról sok hosszabbítóval és helyi lámpákkal, ma kiszűrtem a gyanús helyeket, zárlat úgy tűnik nincs, viszont a Fi relét veri az egyik áramkör, azt továbbra se lehet használni. Túlterhelés kizárva 4 A-t mérek lakatfogóval a betápon. Ha még mellé megy a mikro és a villanybojler akkor sincs ez több 12-nél. Nagyjából itt tartok ma délutánra.

Ha nem lenne világos ez itt a benti ágyam,

szétszedtem az egész elosztót, hogy le tudjam választani rendesen az áramköröket és ehhez ne kelljen állandóan felállni az ágyra. Ez itt a Fi relé és a már épségbe helyezett működő áramkör,

a többi fontos fogyasztó, ami  a másik áramkörről kapott tápot (hűtőszekrények, helyi lámpák, PC, mikrohullámú sütő, szennyvízátemelő, villanybojler hosszabbítóval. Minden kihúzható dugaszt kihúztam a konnektorból az érintett áramkörben, de csak veri a Fi relét. Fogós ravasz kérdés. Gyanús volt  a hajó parti tápja, nemcsak kihúztam, de ki is kötöttem... nem lett jobb a helyzet. Amit eddig megbontottam minden kötés szépséges. Úgy kezdtem, hogy nem szeretem a maguktól elmúló hibákat, hát ezt a magukat megmutatni nem akaró rejtőzködőket még annál is kevésbé. Folyt köv. holnap.

Ha szombat akkor piacmenet. Persze nem mindig, de J-nek nagyon mehetnéke volt. Annyira, hogy tegnapelőtt megfűzte SP-t, amikor az utcán összefutottunk többen, hogy menjünk együtt az ő nagy csónakjával. Naaztán sorba mondták vissza a résztvevők, mert mindenkinek más dolga volt, SP ma reggel utoljára, mert neki meg pénzes fuvarja lett ma délelőttre, úgyhogy maradtunk ketten J-vel, így elég volt a kis munkacsónak is.

Az idő abszolút alkalmas volt a csónakkal piacozásra, reggel kicsit hűvös, elkelt a hosszúnadrág és a flanel ing, de visszafelé már pólóban is izzadtam. Főleg mire kiemeltem a csónakot a stég alatti helyére. Eltűnődtem, hogy vajh meddig fogom tudni még csinálni.

Odafelé meg azon tűnődtem, hogy azért mégiscsak nekünk a legjobb a világon.

Óriási piac volt, hatalmas tömeg, ami nyaranta teljesen normális, de azt hittem most már mégiscsak lement a szezon de nem. Tulajdonképpen csak egy kis petrezselymet meg fehér hagymát vettünk, mert a régi, második szezonos petrezselyműnk már felmagzott, az új meg egyszerűen nem kelt ki, még a másodvetés se, fene a vetőmagba, más meg minden van itthon. A lényeg csak a lődörgés és a turkálás volt, amit én utálok, de a nők, így J is egészen másképp van ezzel. Tele a padlás (szó szerint) rongyokkal, meg a ház is, meg a hajó is, most szerencsére sikerült minden vásárlásnak ellenállnom. SŐT nekem se vett semmit, ami plusz jó pont, mert pl. ezt a foszladozó gallérú inget itt a képen még legény koromban kaptam anyámtól, olyan 35... max 40 éve, szerintem PIACRA még tökéletes. Akart venni jövő évi naptárt is, de mondtam ne kapkodjunk, majd ha biztosan élünk még akkor. Így is felelőtlen költekezésbe kezdtem, Vas Gabi rábeszélt hogy 3 évre vegyem meg NOD vírusirtót, mert akkor spórolok egy csomó pénzt, hát hogy fogom sajnálni, ha mondjuk 2 év múlva feldobom a talpam. (viccvót)

Tegnap kertészkedtem, meg leszedtem most már az árnyékoló nádszövetet a télikert tetejéről (alaposan el is fáradtam, mostanra kevés egy ilyen napot kipihenni az éjszaka, kell utána még egy nap lógás, reggel erőt kellett vegyek magamon végigmenni a kutyával a szokásos kb 3 km-t és nem lecsalni a felét), innentől inkább csak süssön be oda a nap és melegítsen az üvegház. Bár a napsütés napközben még intenzív, tegnap este 60 fokos volt a napkollektor által melegített víz a zuhanyozáshoz a hajón. De éjszak a már hűvös van. Mindent összevéve én elégedett voltam az idei nyárral, nem voltak olyan extra melegek mint tavaly, mondjuk eső lehetett volna több is, a szántóföldön elég nagy a szárazság, de a napraforgó és a búza egész jól bírta legalábbis amennyit én értek hozzá. Idehaza meg a kertben intenzíven öntözünk, a petrezselymet kivéve amit ültettünk, minden szépen termett. Most például mindjárt saját termésű kelkáposztafőzeléket fogok enni.

Bibibiii van SAJÁT mini békánk. Napok óta  a kutyák ivóvizében lakik, egy rozsdamentes fületlen lábasban amibe a kerticsap alatt a víz csöpög.  Ha megijed, kiugrik a mellette lévő virágcserép alatt lévő tócsába, aztán visszaugrik a lábasba.

Egy szelet kenyér se volt már itthon, úgyhogy menni kellett. Meg az okmányirodából is hívtak telefonon, hogy elkészült az új regisztrációs kártyája az autónak. Merthogy bár a vizsgán átengedték a kocsit, de beírták, hogy a regisztrációs kártya (azt se tudtam mi az, de elmagyarázták, hogy az a kis matrica ami az első szélvédő belülről nézve jobb alsó sarkába van ragasztva) sérült, cserélni kell. ( az még + 2100 a negyvenvalahányezer Ft vizsgadíjhoz) Na ennek külön koreográfiája van ha így jártok tudjatok róla. Megette a napsugárzás, le kellett vakarni több darabban, de előtte lefényképezni, aztán a hulladékot borítékban leadni a kormányablakban és a képet az okostelón bemutatni. Még így is macerás volt, mert se a képből, se a ragadványokból nem lehetett pontosan leolvasni, nekik meg nincs benne a gépben, mert ők csak adminisztrálják, de nem náluk van a nyilvántartás, nincs hozzáférésük. Ezért nekem ki-be kellett szaladgálnom az autó és a kormányablak közt. Mert a rendszám, a forgalmi, a személyi igazolványom kevés az azonosításhoz. Mindazonáltal mert (lekopogom) épp felszállóágon vagyok mindent sikerült elintézni. Itt a matrica és be is vásároltunk. 

Persze J csak kis kocsit vett ki a sorból a Lidl előtt, hisz "csak" kenyérért ugrottunk be (mindig ez van), de azért megtelt a szekér, mert az én drágám még írt mellé egy hosszabb listát is "hamár úgyis megyünk".

Ez 21000 Ft. A 30000 Ft-os nyuggerutalványból. A két sörömet nem lehetett abból fizetni, mert az "alkohol". Hiába mondtam, hogy "a sör az NEM alkohol". Szerencsétlen pénztáros kislány szenvedett az utálványokkal (SIC), mert óvatosan letépkedni és külön rakni az ebből fizethetőket (J vett két pólót magának, na azt se lehet ebből fizetni) külön macera, meg is jegyzi, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna hozzácsapni a nyugdíjhoz, nem állom meg megjegyezni félhangosan, hogy " akkor nem lehetett volna mellé tenni Orbánbasi levelét, amitől azt reméli, hogy rá fogok szavazni, de én biztos NEM, rohadjon meg, meg az is aki rászavazott". Hát olyan zajos helyeslés tört ki mögöttem a sorban álló nyuggerek közt, hogy kedvem lett volna kormánydöntésre indulni velük.

Néha egészen szerencsés módon "jószériák" indulnak meg korábbi pechszériákat követően. Miután két nap alatt sikerült kihevernem a Pestre-menés és az aznap általános fáradalmait, Vas Gabi távfelügyelettel és egy félnapos kemény munkával leirtotta a számítógépemről az összes akadályozó nehézséget, amit hosszas munkával felhalmoztam. Mert volt itt egy papír az asztalomon, amire jegyzeteltem a PC használat közben felmerülő nehézségeimet, és az ötödik pont után úgy döntöttem, hogy most aztán már muszáj telefonos segítséget kérjek. G persze leb@szott, hogy miért vártam ilyen sokáig, mert ilyenkor a "titkos féreg" csak még jobban berágja magát az áldottan átkozott masinába, de hát az ember így nyolcvan felett már nehezen lépi át a saját árnyékát. Szóval öttel csökkent feladatszám, sőt miután lejárt a vírusirtó licence, azt is meghosszabbítottuk, méghozzá három évre, ha előbb meghalok piszok dühös leszek, hogy hiába fizettem többet a szükséges időnél. Rendes volt a NOD is, anélkül, hogy egy fillért is fizettem volna automatikusan meghosszabbították a védelmet, majd küldik a számlát, ami persze nem olcsó, meg ha nem fizetem ki, gondolom törlik a szolgáltatást, de akkor is kedves tőlük, hogy megbíznak bennem addig is. (mindazonáltal az életemben/életünkben a fő ellenség az informatika, J-nek például utóellenőrzéshez időpont kellene a Péterffyben amit ELVILEG telefonon lehetne kérni, de nem működik az illetékes kórházi telefon)

Aztán. Akik rendszeresen olvasnak, azok tán emléxenek rá, hogy nemrég masszív afférom volt az MVM-mel egy, a hibájukból történő  túlszámlázás és értetlenkedésük következtében bekövetkezett ostoba levélváltás miatt, ami annyira kiborított, hogy egészen goromba válaszokat generált belőlem. És az imént olvasom az Emailüket, elismerték, hogy igazam van (volt, sőt lesz) és javították a mérőállást. Most beléptem az MVM netes felületére, ott már törölték a hibás (az általuk becsléssel meghatározott) mérőállást, de a hibás számlát még nem. Azt hiszem most büntetésből egy darabig nem kapnak pénzt, amíg a fogyasztással el nem érem az összeget. És lehet, hogy rájuk írok, hogy fizessenek kártérítést is. A baj ott van, hogy kiadták a számlázást alvállalkozónak és kettejük szoftverje nem kompatibilis. De hát én ennek a kijavításához kevés vagyok. Szóval nem akarom elkiabálni, de mintha felszálló ágon lennék... HACSAK holnap nem jön valaki kikötni a villanyt.

Rosszul indul ez a hét. J szomorúan ballag be reggel hozzám, aki a PC előtt bogarászom a mai felhozatalt, már túlvagyok a reggeli kutyázáson, meg a reggelizésen is. Mondja (66 évesen) meghalt  Pannika, barátunk, J egykori munkatársa a Servinternnél. Korábban elesett, eltörte a lábát, megoperálták, de mindenféle gyulladások indultak el a szervezetében, újbóli műtétre lett volna szükség, de nem volt "időpont". Egyre halasztódott a dolog, a különféle szervei nem tudták kivárni, egymás után álltak le és meghalt. Persze lehet akkor is meghalt volna ha azonnal felnyitják és kipucolják a lábán a sebet, vagy akármit, de ez most már soha nem fog kiderülni, meg minek is? De azért nekem az egész olyan  mint a középkorban, amikor a sokadik beöntés és érvágás se tudta leállítani.... mondjuk a tüdőbajt, akkor meghaltak az emberek. "Isten akarata", mondták rá ilyenkor. Hát a nemrég 75 évesen elhunyt Kásler Miklós, egykori egészségügyért is felelős miniszter azt mondta, hogy a tízparancsolat betartása sokat használ a betegségek ellen.... PERSZE, betartani nem árthat, de lehet ha ő is jobban betartja, elérte volna azt a szép kort mint én, aki pedig, BEVALLOM, ifjan gyakorta vétettem, főleg a hatodik ellen. Szóval az ember fejéből nem megy ki, hogyha a nemzet pénzét nem  óriásplakátokra és egyéb "kormányájékoztatás"-nak nevezett nemzethülyítésre költenék, hanem a kórházi várólisták rövidítésére, akkor TALÁN Pannika is megúszhatta volna.

Tegnap volt a "kislányom" első hazai szólófellépése egy Ó utcai jazzkocsmában. Ebből a szempontból az egész napomat átrendeztem az ő segítése érdekében mert, miután nem él már Budapesten, sőt az országban sem, meglehetősen szétszórtak a hazai lehetőségei. Mivel ez a blog, a hajózás helyett immáron a lassú öregedésből ad előtanulmányt az ifjabb generációknak, leszögezem, hogy (ami engem is napról napra, így tegnap is meglepett) öregkorban úgy tűnik a megszokás lesz az egyik legfontosabb az életükben (természetesen a folyamatos felejtés és egyre szaporodó testi nyavalyák mellett). Én például megszoktam, hogy minden étkezés után automatikusan elalszom, na ebből tegnap semmi se jött össze a felborult nap miatt. Este fél nyolckor érkeztünk a hely bezárt ajtaja elé, mert elvileg nyolckor nyit és ugye a "zenekar" technikájával előtte "be kell állni". Hát a beállásnak nyoma se volt, ácsorogtunk az ajtó előtt, ahol egy számomra ismeretlen, de a lányom által szemmel láthatóan jól ismert, ölelkezéssel üdvözölt baráti pár állt, bemutatkoztam nekik, mondtam, hogy a Kata apja vagyok, mire a hölgy azt mondta " nem mondod!" és puszit nyomott az arcomra, rámijesztve, hogy "teúristen EZ ismer engem, énnekem meg fogalmam sincs hogy kicsoda". Ez amúgy állandó félelmem, mindenkit elfelejtek, már fiatalon is azonnal elfelejtettem bemutatkozás után a neveket, mostanra meg gyakorlatilag mindent ami a "rövid távú memória" kategóriába sorolható. (Ha már jazz, erről a csodálatos Ray Jessel itt énekel {hozzám hasonlóan a beszélt angolt gyengén értők számára a szövegkiírásos lehetőséget ajánlom}, Isten nyugtassa a MESTERT!)

Aztán fokozódtak a nehézségeim, kinyitott a hely és egyre többen lettünk és egyre több bemutatkozás és egyre több reménytelen névmegjegyzés, alig két olyan volt akit valóban ismertem és megjegyeztem régről. Mondjuk a kellemetlen szituációk elkerülésében sokat segített a kukaságom. Valaha olyanok voltak számomra a társas összejövetelek, hogy gyakorta vettem magam észre azon, hogy kizárólag én beszélek és a társaság nagy része körém gyűlve engem hallgat. Nem törekedtem én soha erre, de egyszerűen így alakult. Na amióta félsüket, és majdnemnéma lettem ez abbamaradt. Háttérzaj, mindenki zsizseg, mindenki mindenkit túlkiabál, amig nem romlottam suttogóra, addig nem is gondoltam volna mekkora jelentősége van a hang dinamikájának. Most túl a társasági/társalgási érvényesülésen, ha például látnám, hogy valaki tőlem tíz méterre figyelmetlenül gyalogol a vonat  elé, kénytelen lennék végignézni amint az halálra gázolja, mert hangom híján nem tudnék rákiáltani. De még ha elkerült is eddig az ilyen drámai szituáció, kellemetlen, ha séta közben az odakiáltó ismerőst se tudom viszont üdvözölni (ha egyáltalán meghallom a süket fülemmel), ezért előfordul, hogy azt hiszi mekkora bunkó vagyok, hogy nem viszontüdvözlöm. (mázli, hogy integetni még tudok, de ha majd a karom is beáll, végképp antiszociális benyomást fogok kelteni, mert a távolról kacsintgatás nem lesz valami hatásos)

Szóval csak ültem és bámultam magam elé, ami eléggé kellemetlen esti társasági elfoglaltság. Na EZÉRT se járok jóideje már társaságba, de hát  a lányomat meg kellett hallgatni. Ha valakit érdekel itt megtalálja

"Bekövettem én is Instán" (életemben nem csináltam még ilyet, ez már nem az én világom, de hát ugye mégis a kedvenc lányom). 

Szóval kukán ülök és egyszercsak odajön hozzám az elején említett ismeretlen, de ezek szerint ismerős nő és kérdezi, hogy hozzon e számomra valamit inni a csapostól (dekellemetleeeeen..... csak tudnám honnan ismer és ki ő!!) idétlenül hárítok. De ki lehet ez, hogy ennyire barátkozik?? Még nem kezdődik el a koncert csak "beállás" van, mindenki bazsalyog, jópofizik,  jön-megy, csak én kukulok magamban mint Toldy Miklós a malomkövön és töröm a fejem, amikor a rejtélyes idegennek egy futó mosolya bevillant egy gondolatot, ami ANNYIRA mellbevágó, hogy felállok és odalépek hozzá... KATA??!! Rámnéz... én meg immáron leesett állal rámeredek és bevallom, hogy idáig nem ismertem fel gyermekem anyját, eggyel korábbi feleségemet akivel közel 20 évig éltem házasságban! Na hát ILYEN az öregséggel járó felejtés.

Az előadás jól sikerült, bár a kedvenc számomat PONT nem tudtam felvenni, mert akkorra telt meg a telefonom memóriája. De majd elküldi a lány, hangfelvételen már megvan, a címe "Let it out", (most meghallgatta J is és libabőrös lett tőle a karja akkorát üt a zene) saját szerzemény remek előadásban, szerintem világszám, ha el nem lopják, bár levédette az Artisjusnál.

Elbúcsúzva sietek a HÉVpótló buszhoz a Közvágóhíd megállóba. MAJDNEM sikerül, csak 5 perccel maradtam le róla, így egy óra várakozás után az utolsó járattal megyek haza Ráckevére, az egésznapos alváshiánnyal küzdve végigszunyókálva az utat, félkómában szállok le a végállomáson. Hullafáradtan, szó szerint támolyogva találom meg az autómat, ha rendőr látna tuti azonnal alkoholszondát dugna a számba, de szerencsére gond nélkül érek haza, az út végig erősen kivilágított és a 2 km-en, köszönhetően az éjjel 1 órának egyetlen járművel nemhogy nem találkoztam, de még látótávolságban se fordult elő egy se.

Más. Reggel hallgatom a rádiót. Ejnye NO! Valaki már megint normális, emberi módon viselkedett. Szóval nem az elvárható "ÁLLAMPOLGÁRI" módon. Mert a kettő úgy tűnik nem azonos. Történt, hogy Magyarországra Fülöp-szigetek-beli munkaerőket hoztak, mert ők ezek szerint hivatalosan is elvehetik a magyarok munkáját. (Tetszenek még emlékezni? Menyibe kóstáltak ezek a "kormánytájékoztató" táblák? Én látatlanba elfogadnám havi nyugdíjnak.)

Namost idejött egy nő, dolgozott, aztán összeismerkedett egy magyar férfival, egymásbaszerelmesedtek, összeházasodtak, a nő teherbe esett és szült egy egészséges fiúgyermeket. Emberi Nem? DE SZABÁLYTALAN!! Mert ettől kiesett a munkából, abból a bérrabszolgasorból amire szerződött, és amit ha így "megszeg" (ugye nem dolgozik!!) a törvény szerint kitoloncolják az országból. A másfél hónapos magyar állampolgár gyerekét, meg akassza szögre itt, és majd ha otthon a Fülöp-szigeteken besétál a magyar követségre és megigényli a "Magyar Nemzeti Tartózkodási Kártyát" , ÉS HA megkapja, akkor visszajöhet a gyerekéhez. MICSODA???  Tetszenek emlékezni még a  Monty Python-féle "Hülye járások minisztériuma"-ára? Na ez a https://oif.gov.hu/tajekoztatok/nemzeti-tartozkodasi-kartya engem arra emlékeztet. Konfuciusz szerint minden a szavakra vezethető vissza. Rossz szavakkal kezdődnek a rossz dolgok. Mert az embertelenség rossz dolog és ha nincs a kormány által rettenetesen gyűlölt Helsinki bizottság ügyvédje és egy véletlenül a rendszerben maradt emberséges bíró, akkor ezt a nőt kitoloncolják. De hepiend van, a gyűlölt  EU-s jog győzött a 3 millió magyar által megválasztott feudálbolsevofasiszta maffiajogállam felett és a feleség és anya maradhat a gyerekével és a férjével, a munkáltató meg hozathat másik rabszolgát helyette az óceánon túlról. HURRÁ!

23:03 Még mindig "szavak".. 

Az egy óra alatt amíg éjszaka vártam Közvágóhíd állomáson a pótlóbuszt, elsétáltam a "Budapest Park" nevű tömegdühöngő mögé, a vasúti töltés árnyékába a prosztatám parancsának engedelmeskedni. Ehhez meg kellett kerüljem a park szigorúan bekerített hatalmas szeméttárolóját ahol vagy száz kukáskonténert őriznek. Na a kerítésen ez a tábla lóg.

Egy későbbi kor történészei majd elrágódhatnak ezen a kortüneten.

Hát tudjátok a mesterséges intelligencia TÉNYLEG le fogja uralni az emberiséget, az egyre fogyatkozó  természetes intelligencia sajnos úgy tűnik totális vesztésre áll a gépekével szemben. Mondom a drámát. 

Kib@szott fegyelmezetten minden hónapban az MVM erre a célra szolgáló internetes felületén minden hónapban az általuk meghatározott időszakban közlöm velük a villanyóraállásomat. Ez NEKEM fáradság helyettük, korábban fényképezni lehetett, de a rendszer folyamatosan változott (az ő informatikusaiknak is élni kell valamiből) amihez igyekeztem alkalmazkodni, megszoktam, odafigyeltem a naptárra, "aha 15.-e van jelenteni kell a villanyt", hónapokon keresztül problémamentesen üzemeltünk. Aztán júniusban NEM FOGADTA EL a bejelentésemet. Indok nem volt, az általuk meghatározott intervallumon belül (15.-e és talán 21.-e közt) többször is próbálkoztam nem működött, feladtam. Volt már, hogy én felejtettem el jelenteni, akkor az történt, hogy saccoltak egy mérőállást a korábbi fogyasztói szokásaimnak megfelelő értékkel, a megoldás korrekt volt, gyakorlatilag minden hónapban hat és hétezer forint közt fizetek. Nade most becsültek nekem egy kb. négyhavi számlát egy hónapra, ami már nem működik, különösen, hogy meghaladja a banki beszedési meghatalmazásom felső határát így a számlámról leemelni se tudták.

Jött a július 15. Namondom "jelentek". Beírom a tényleges állást ami persze jelentősen alatta volt annak aminek alapján az előző hónapot kiszámlázták, EZÉRT A RENDSZER NEM FOGADTA EL! Namondom "gubanc van", megpróbálom telefonon tisztázni. Hát ez se egyszerű, mert a "kapcsolat" címszó alatt az MVM fogyasztói felületen csakis írásos üzenet lehetőség van. Megtettem. Részleteztem a drámát, sőt beküldtem egy aznapi fotót is a fogyasztásmérőről... válasz semmi. Vártam pár napot és kinyomoztam (google a barátom) egy ügyfélszolgálati telefonszámot és leküzdve a szokásos gépi nehézségeket, végre emberi hanghoz jutottam, ahol a "Brandon" fedőnevű ügynök biztosított róla, hogy látja a reklamációmat, a beküldött fotóm alapján módosított számlát fogok kapni nyugodjak meg. Nem voltam EGÉSZEN nyugodt, mert én egy sokat tapasztalt öregember vagyok és valahogy éreztem, hogy ENNEK még nincs vége, ezért megkértem diktálja be a beszélgetésről készült hangfelvétel számát amit a "gépmariska" csak úgy eldarált az elején, megtette, kérdeztem mi az igazi neve, mondta azt nem közölheti személyiségvédelmi okokból (csak ők tudhatnak rólam mindent), rendben van, vártam a  megigért számlát. Erre tegnap kaptam egy Emailt hogy miután a feleségem a szerződő fél küldjek be egy, a nevemre szóló meghatalmazást, mert addig szarnak a pofámra, nem hajlandók rendesen számlázni.

Na ekkor borult fel bennem a borjú és ezt az Emailt eresztettem meg tegnap illetékeséknek:

Mára egész napra napos időt jósolt az Aigner Szilárd (TUDOM, nem él már, de nekem az eumet.hu mindig ő marad), így most jött el az idő, hogy elhasználjam a maradék festékemet, mert ha sokáig várok, csak rámszikkad a drága anyag. A hajó orrában pár helyen lepattogzott a festék a deckről és kezdő rozsdásodás jelei jelentkeztek, itt indítottam, jutok ameddig jutok, ha elfogy a festék leállok és jövőre folytatom.

Korán kezdtem erősen gépesítve, rezgőspakli, sarokcsiszolón fazékdrótkefe, sőt lombfúvó amikor már összesöpörtem a nagyját. Ahova nem fértem be a sikítóval csak ott drótkeféztem kézzel. Most van 11:23, fent szárad az első réteg, szerintem alkonyatkor, de még harmat előtt rámegyek a másodikkal, amit ahol járkálok megszórom a Sári Pistától kapott érdestőanyaggal. Nem mondom hogy lelkesedem a tűző napon ezért a csak térdelve végezhető munkáért, de egész jól bírom, még  a reggelimet se hánytam ki... csak egyszer majdnem. 

J közbe gyalulja a tökünket. (meg kicsit az ujját is)

11:56 J most jött jelenteni, hogy a két cukkiniből összesen négy kiló reszelt anyag lett ebből négyszer főz kettőnknek tökfőzeléket kétszeri étkezésre, szóval nyolc napi kaja. Még akkor is olcsón megússzuk, ha ehhez négyszer 300 Ft-nyi kaprot kell belerakni. Persze kell bele még tejföl, meg paprika, hagyma, de a levágott héjával még  a Lajos malac is kétszer jóllakik. Persze nem mondom, hogy feltétlen gazdaságos egy ilyen konyhakert mint amit üzemeltetünk, mert lehet a boltból olcsóbb megvenni mindent, de egész más egy olyan reggeli, ami úgy kezdődik, hogy  kinézem a magaságyásban, melyik paradicsomot eszem meg aznap.

Zajlik az élet. Tegnap a Tilos Rádió nagyon szűk csapata volt nálunk, eredetileg sokan akartak jönni akárcsak tavaly, de aztán maradtak hárman egy kenura valónyian.

 A képen jobbról Gyuri, Papó  és én. 

A fotót Csilla "lötte".

Aztán miközben a kerti pavilonban borozgattunk leszakadt az ég. Úgyhogy ki kellett várni a végét. A kenujukban addigra bokáig állt a víz, merni kellett... de hát aki mer az nyer. Csepergő esőben, de langyos időben indultak hazafelé, most beszéltem Papóval telefonon, minden gond nélkül hazaértek.

Máshol is zajlik az élet SP bográcspartikat szervez szolid kalandtúravágyóknak és  feltörekvő, de egyúttal olcsóságra is törekvő csapatépítő startuposoknak a hátsókertjében és a vadregényes vizeinken.

Ahhoz képest, hogy a szemétből mentett roncs csónakokkal kezdte tizenkét éve (emlékszem nagyon kellett eveznünk, hogy előbb hazaérjünk az egyikkel mielőtt elsüllyedünk), elég messzire jutott, ezeket a masszív csónakokat már ő építette és folyamatosan fejleszti a "flottája" technikáját. Igazából soha nem reklámozok senkit, de most, különösen mert minden anyagi érdektől függetlenül teszem kivételezek, ha valaki kikapcsolódásra vágyik bátran keresse őt!  http://www.olcsosetahajo.hupont.hu/

Ezt a képet az imént küldte át, összefutott a számban a nyál, azt hiszem legközelebb én is átmegyek.

Ma szomorúan konstatáltam, hogy a szalon, miután a felülvilágítóról levettem a takarót, a tegnapi nagy esőben beázott. Mivel e pillanatban az üvegezés cseréjére, egyáltalán a megoldás kitalálására se vagyok felkészülve, viszont így nem maradhat, letakartam a régi szakadt  pilothouse ponyvából szabott darabokkal az üveget, ezzel elodázva mind a döntést, mind a munkát.

Sajnos a saját hülyeségemtől semmilyen technikai megoldás nem menthet meg, tegnap miközben a Tilos csapat érkezésén örvendeztem, teljesen megfeledkeztem róla, hogy felgöngyölve hagytam a pilothose ponyva bejáratát, amitől gyakorlatilag minden ami a cockpitban volt, a hatalmas zuhéban sz@rrá ázott. Szóval ma szárítkozás van. De hát  ahogy boldogult "Szegénypapa" Kenedi Pista mondta a hajózásra, "nem sivatagi sport".

Itt Juditka pózol a cuki tökömmel.

Bár szerinte nem tök, hanem cukkini,  és tkp. nem is az enyém hanem az övé, mert ő ültette őket. Na mindegy.. Akkoris tökfőzeléknek fogjuk megenni. Az ötlet onnan jött, hogy pár éve csak úgy kihajtott egy a kertben. kezdetben azt gondoltuk uborka, de ahogy nőtt inkább tökre gyanakodtunk, legyalultuk és megettük főzeléknek. KIVÁLÓ volt, sokkal jobb az íze mint az "igazi" tökfőzeléknek. Azóta esszük sülve (én pl. ma reggel a szombati grillezésből megmaradt sült cukkinit és édesburgonyát ettem hidegen, nekem ízlett) főve, mindenhogyan remek. Mondjuk ehhez hozzá tartozik, hogy én nem félek az ismeretlen ízektől. Kipróbálom és eldöntöm, hogy jó e.

Más. Azért kemény volt a tegnap. Ma úgy érzem magam mint akin átment az úthenger. Azért elautóztunk vásárolni, mert kenyér már csak penészes van itthon, ami még a "gyerekek" (a legkisebb is elmúlt 36 éves) után maradt. Én ugyan levágom ahol "kivirágzott" és max megpirítom mielőtt elfogyasztom, de J nem hajlandó rá se nézni, úgyhogy elautóztunk bevásárolni a szükséges élelmet. Egyébként is piacnap van, J szörnyűlködik, hogy egy csomag kapor, ami egy adag tökfőzelékbe kell 300 Ft-ba került, ami nem hangzik nekem nagyon soknak, de ő vett belőle tízet, mert lefagyasztva tárolja, tényleg az egész nincs egy komolyabb zacskónyi. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy 1963-ban a kezdő technikusi havi fizetésen 1100 Ft volt. Na ezzel be is fejeztem mára, ezen kívül ma csak a lábam lógatom. Azt is inkább csak heverészve.

Megnéztem a videót 

1. Tapasztalatom szerint a biztonsági őrök jelentős része vagy aktív rendőr csak épp "maszekban" dolgozik, vagy volt rendőr. A vezetők pedig szinte mindig.

2. Aki itt Hadházyt megpróbálta legázolni, az még emlékezett az oktatásra, hogy a megállítandó autót oldalról kell meglökni a hátsó kerék táján, akkor keresztbe fordítható az úton. Csak azt felejtette el az oktatásból (hát ugye rendőr, túl nagy agya gyakran nincs), hogy a lecke kiépített úton, nagy sebesség esetén és minimum azonos tömegű autóknál működik. Itt a hülyéje gyakorlatilag terepen akart keresztbe fordítani (Suzukival) egy nála kétszeres tömegű járművet (Duster), relatíve kis sebességnél. Gondolom a Hadházy még fékezett is közben, és jobbra kormányzott, ettől az oldala mentén ütközve a nála nagyobb sebességű jármű végigcsúszva az oldalán jobb első (hajtott) kerekével nekiment a Duster jobbra kihajtott bal első kerekének, felugratott arra, mint egy olyan rampára mint az autós bemutató show-kon a borító rampára ÉS FEL IS BORULT, pont mint a bemutatókon. 

3.Miután központi kézivezényléssel irányított rendőrök fognak az ügyben nyomozni, a központilag vezérelt parlamenti bizottság fogja felfüggeszteni Hadházy mentelmi jogát, a központilag vezényelt bíróság fogja Hadházyt az általa elszenvedett támadás miatt "közúti veszélyeztetés" miatt elítélni. Nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni!

Ma nehéz napom lesz, már a búvárruhába való beöltözés is megvisel. Mert az csak a James Bond filmekben van, hogy a + HŐS búvárruhában közelíti meg a célpontot, ahova már szmokingban megy be, mígellenben nekem még J segítségével is egy fél órára van szükségem az öltözködéshez, és levetkőzni se tudnék egyedül. Merthogy az anódokat kell cserélnek a hajó fenekén, szóval ha sikerül (életben maradni se könnyű már nekem odalent) este folytatom a beszámolót.

14:36

Már az ebéden is túlvagyok(túrógombóc). Vagy két órát melóztam a víz alatt.  A négy anódból hármat sikerült kicserélni. A negyediknek a csavarjára sehogy nem tudtam rárakni az anyát. Megpróbáltam a víz alatt újravágni a csavar menetét, de hiába csináltam még lámpát is a munkához, annyira nem lehet látni semmit akár centiméterekről se, hogy feladtam, a metszőt egyszerűen képtelen voltam rendesen ráilleszteni a csavarra. Fáradt is voltam, feladtam. A kormány tartó sarkantyúján így a kettő helyett csak egy magnézium anód (önfeláldozó fém) van. Amúgy a vártnál jobban ment a meló, igazán meg vagyok magammal elégedve. J ragyogó képeket csinált a munkáról, amiken 80 éves fiatalemberként délcegen domborítok búvárruhában, maszkban, légzőautomatával a számban, egyetlen probléma volt csak, az SD kártyát a PC-ben felejtettem, szóval a gépnek nem volt hova rakni a képeket, neki meg nem tűnt fel, mert az én gépemet nem ismeri, a tűző napon meg nem látta, ahogy kiírta, hogy "no card". Így el kell képzelnetek a látványt!

Juditnak nem volt hozzá kedve, így egyedül mentem ki a veterán járműkiállításra. ( Ráckeve, csónakos piac) Viharos közeli szél fújt, ezért eredeti szándékommal ellentétben nem csónakkal, hanem bringával. Akik régóta olvassák ezt a blogot, sok újdonságot nem fognak találni, korábban vagy háromszor tudósítottam részletesen hasonló helyi eseményről, ezért a mostani beszámolóm rövidebb lesz és személyesebb. Elsősorban az öregedésről fogok beszélni. Sokkal kevésbé vagyok lelkes, mint régebben, lankad az érdeklődésem, belülről fáradok. Kevésbé tudok rácsodálkozni dolgokra, régebben leálltam beszélgetni a kiállítókkal... talán az eloperát hangom miatt, de az érdeklődéshiány miatt is befolyásoltan, ma már szótlan maradok.  

Indulásnak veterán motorkerékpárok minden mennyiségben. Régen minden egyes darabnál megálltam. ma már csak végigsétálok. Szóval határozottan csökken az érdeklődésem. 

Pedig tényleg "szopogatnivaló" darabok vannak, szóval bennem van a hiba. Itt van például ez a gyönyörűen összerakott hadioldalkocsis, talán jó enne tudni, hogy Dnyepr, vagy Ural (mindkettő BMW szovjet koppintás volt), de a tulaj épp lelkesen beszélget valakivel, végülis nem mindegy? 

Elképesztő mi lelkesedés, munka és pénz benne lehet némely járműben ahhoz, hogy ilyen állapota kerüljön. Ez például egy 1923-as Ford T modell.

Nem mondhatni, hogy túl bonyolult  a műszerfala.

Még fékje is csak a két hátsó keréknek van, "modern" szalagfék.

Amerikában úgy hívták "Tin Lizzy" ami magyarul közmegegyezéses fordításban annyit tesz "Bádog Böske", de boldogult 1901-ben született apám (aki hivatásos sofőr volt és még vezetett ilyet,  mesélte gyerekkoromban, hogy az autónak még fából voltak a kerekei, és TÉNYLEG!), ő úgy hívta "szakállas Ford", fogalmam sincs miért, és mostmár sajnos megkérdezni se tudom... mint annyi másról se, amiről annyira szeretném, de akkor elmulasztottam.

Ha már apámról mesélek, teherautósofőrként ment nyugdíjba, annak is már bő 60 éve és ilyen autót vezetett.

Elnyűhetetlen motor, igen ő a Csepel D-344, a seregben minden ruszki és NDK fostalicska állandóan bedöglött, de a Csepelek mindig mentek.

Gyerekként néha nyári szünidőben elvitt rövidebb egynapos vidéki útjaira, ott ültem közte és Mihály a kocsikísérő közt középen. Úgy beülnék nosztalgiázni, de sajnos ez van az ajtóra kiírva.

Így hát szomorúan tovább ballagok. Nemrég azt álmodtam, hogy valahol szereztem egy ilyen Csepel teherautót. És megkértem apámat, hogy segítsen hazavinni. PONTOSAN tudtam álmomban is, hogy ő már nem él 35 éve, de ez egyáltalán nem éreztem problémának. Csak az idegesített, hogy nekem nincs jogosítványom csak személyautóra, az övé meg már rég lejárt, mert amikor nyugdíjba ment többé nem ment meghosszabbítani az orvoshoz, így amiatt aggódtam, hogy mi lesz ha megállít a rendőr, merthogy a teherautónak nincs rendszáma. Ez annyira idegesített, hogy felébredtem tőle. Pedig milyen szép álom volt.

Csak elsuhanok a csilivili Mercik előtt....nem érdekelnek.

Nosztalgiával mosolygom meg a kétütemű Trabantot, három ilyenem is volt

még most is kiver a víz amikor eszembe jut, ahogy Bécsben a Gürtelen navigáltam egyik kezemmel a kormányon, másikkal  a térdemen fekvő térképet lapozgatva. Ja meg amikor az eldugult alapjárati fúvókát piszkáltam ki csak úgy tapogatás után (egy idő után az ember a Trabit már csukott szemmel is tudja szerelni) a Südbahnhof előtt a kocsi előtt térdelve öltöny, nyakkendő és feltűrt ingujj "munkaruhában".

Ilyenem is volt pont mint ez a kormányváltós Wartburg, csak az enyém legalább fehér volt, nem ilyen fosbarna.

Életemben azóta se állítottam gyújtást, meg pucoltam beköpött gyertyát, mint ezeken a kétüteműeken annyiszor.

Nade épp indítják a csillagmotort!

Ilyen van az "ANCSÁBAN". Mármint az általunk ismert világ egyik legnépszerűbb és legmegbízhatóbb repülőgépében az AN-2-esben.

Motorkerékpáron, életemen először talán ilyen 125-ös Csepelen ültem.

A traktorok kicsit azért megdobogtatják még a szívemet, pedig igazából tán soha nem voltam velük kapcsolatban, de a gépek tisztelete....Merthogy ILYET ami tán valamikor az '50-es években készült itt Magyarországon, és még most is üzemképes

(na jó, ahhoz, hogy ilyen "csilivili" állapotba kerüljön alighanem sok munkaórát kellett belefektetni)

de ebben a pillanatban nincs Magyarországon olyan gyár ami képes lenne egy ilyet előállítani!

Ahogy a többieket se.

'69-'71, emlékezetes két év "angyalbőrben", elől az UAZ-ok, ilyenekkel cipeltük a sárkányrepülőinket a Hármashatárhegyen amikor repültem

ilyen GAZ-on tanultam meg vezetni a seregben teljesen "feketén"

Ez már egy nagyon kicsinosított változat, megadta a módját aki rendbe hozta, minden kellék honvédségi, a hátizsáktól kezdve a posztó köpeny anyagból szabott üléstakarókig.

Bár azt nem tudom, hogy ment át az OT vizsgán ezzel a megemelt futóművel, de lehetséges, hogy volt ilyen is.

Ha már Néphadsereg, egy ilyen aknásznaszádot majdnem vettem

amikor a Néphadserek a létező szocializmussal együtt megszűnt és árverezték őket a Flottilla kikötőben, de aztán megállapítottam, hogy egészen másféle hajót akarok és inkább megépítettem Amapolát.

Kipányvázott biciklim felé ballagva még elhaladok a színpad előtt, ahol a szerb népi zenekar épp pajzán dalokat muzsikál

(Szabadkai híd alatt, leány a legény alatt. Jaj de keservesen nyög, nyomja a farát a rög.  Legény mondja csendesen, helyezkedjék rendesen!) még jó, hogy a gyerekek épp másra figyelnek.

Luxiztunk. megraktam száraz almafával a kerti grillt

alakul a parázs.

Rákerül a sütnivalónk, többféle kolbászkák, szalonna, krumpli

Édesburgonya előfőzve (én szeretem, de van aki utálja)

és saját termésű cukkini fűszerezve.

Szmájlit rettenetesen izgatják az illatok.

De hát ez most nem az ő kajája. Kénytelen belátni, így szomorúan elhemperedik.

180 fokon sütve

A végeredmény.

Nagyon ízlik.

E percekben zajlik a ráckevei csónakos fesztivál. Többszáz vízi jármű kering előttünk az RSD-n, mi meg kimentünk kicsit ejtőzni s bámészkodni a stégre ahogy vonulnak előttünk bele az alkonyba.

Jó fotót nem igazán lehet róluk csinálni, mert vakuval a sötétben nem látszanak, vaku nélkül meg olyan hosszú az expozíciós idő, hogy minden életlen lesz ahogy a mozgó hajóról fotózom.

De ezt megismerem, látjátok ő a Sári Pista a Klárival.

Egyszer, a legelső ilyen eseményen (akkor döntöttem el, hogy ideköltözünk, de még nem volt kinézve a hely ahol most lakunk, aztán két hét múlva már ki is fizettük a házat itt a Balabán szigeten)  mi is részt vettünk Amapolával, kaptunk is díjat a szépségversenyen, kint van a szalonban.

A díj egy egynapos feredőzés volt az élményhotelban, valamennyi szolgáltatás igénybevételével. De nincs az a díj amiért még egyszer belemennék ebbe a kavalkádba. Mindenki össze-vissza jön-megy vagy épp száguldozik a vízen, villogó fényekkel, bömbölő zenével, egyszemélyes, egy darab pislogó fejlámpával "kivilágított" kajaktól, aggregátorról táplált hatalmas reflektorokkal körbe-körbe pásztázó nagyobbacska csónakokig ( a szememet kiégetve), miközben én közöttük próbálok egészen lassan (tehát épp csak a kormányozhatóság határán ingadozó sebességgel) nem legázolni senkit az előttem cikázók közül a 12 méteres 20 tonnás hajómmal úgy, hogy közvetlen a hajó elé nem látok a kormányállásból semmit. Mit mondjak, beleőszültem (akkor még volt valamennyi hajam). De egyébként se vágyom már semmiféle tömegbe, különösebb ok nélkül vidámkodni. A rendezvény vége az, hogy mindenki (már akinek jut hely) kiköt a városi sétánynál ahol megy a buli, aztán elindul hazafelé a csónakjával és jönnek a vízirendőrök és mindenkit jól megbüntetnek akinél jelez az alkoholszonda. Annakidején engem is megszondáztak, kétszer is megfújatták velem, de szerencsére a túrógombócra nem jelzett.

12:41

Használt bicikli külsőt kértem a bringaszervizben és csináltam az egyik farkötélre belőle kopásvédő burkolatot. (A másikra nem kell mert az acél sodrony) Mert most a vihar utáni mizériában derült ki, hogy a déli horgonyhoz menő farkötelet kissé megrágta a gunwale-el való dörgölődzés. Miután a horgony megszántott, szerencsés módon ez a kopott rész immáron a kikötőbika innenső oldalára került, nem vesz részt a statikában.

Aztán nekiálltam, hogy felragasztom a napelemeket a megszáradt festékre, de miután az elsővel végeztem a másik hármat estére halasztottam. Hiába hűlt le pár fokot a levegő, a tűző napon képtelenség tartósan dolgozni, vagy legalábbis értelmetlen önkínzás. A járható, rozsdamentes acélra kasírozott napelemek annyira felforrósodtak, hogy a ragasztáshoz szükséges összenyomást is csak ronggyal lehetett csinálni, mert a kezem égette a vas.

Közbe kiterveltem, hogy felújítom a hőszigetelő üvegeket a felülvilágítóban. Nem tudjátok hol lehet egy marék szilikagélt venni  a két üveg közé az alu profilba?

20:19

Este nyolc elmúlt

mire végeztem a napelemek felragasztásával. Az alanti képek már vakuval készültek.

Érdekes, hogy a vaslemez a solar panelek alatt, ami délben még tűzforró volt, mostanra nedves volt az esti párától.

Hatkor keltem, kutyázás, reggeli és 8-kor már dolgoztam, hogy megelőzzem a hőséget. Abban tévedtem, hogy hajnalban nem lesz páralecsapódás a lecsiszolt lemezen, mert amikor jöttem kifelé a hajóról megtapogattam a kabintetőt és nyirkos volt, de mire nekiláttam, már megszáradt. Még egyszer alaposan átcsiszoltam mindkét oldalt, majd bekevertem a színt. Az "oxidvörös" nek titulált, igazából nekem sötétbarnának tűnő COROR rapid zománc alapba kevertem egy kevés fehéret, majd pár csepp piros színezőpasztát. Ezzel szerintem egész jól belőttem az eredeti színt. 9 órára, mielőtt bedurrant volna a hőség, fent volt az első réteg. 

Napvédő felszerelés fehér rövidujjú ing és négy csomóra kötött "straca" a fejemen.

Aztán csak heverésztem a nyugágyban a kerti hűvösben, a Picur kutya meg odajött, és felmászott az ölembe. 11 órakor érintésszáraz volt a festék, ráraktam  a második réteget, ebben a forróságban nem erőltetem a harmadikat, majd délután még a naplemente előtt felkenem. A napelemeket további 48 óra, a teljes kikeményedést követően fogom felrakni, immáron nem szegecselve, se nem csavarozva, csak ragasztva.

Kiraktuk a stégen álló hintaágyra a napellenzőt, jó ott ücsörögni és csak bámulni a vizet és örvendezni a jól végzett munkára tekintve. Megvallom nyomasztott ez a nem várt rozsdásodás, de hát húsz éve festettem (és sehol máshol nem rohad a hajó) ha ez a festés kibír újabb húszat, utána már nem igazán fog izgatni.

Most meg belevetem magam a Duna hűs vizébe, hagyva, hogy rágják  az apró halak a bőrömet. Lehet délután még írok ide egy's mást ami még kikívánkozik belőlem.

16:57 Most ébredtem ebéd utáni alvásból. Nehéz, de felelőtlen a nyuggerek élete. Ezeket J lőtte rólam.

A lebegés a vízben nem attól van, hogy ilyen sok zsír van rajtam, hanem egy A1-es méretű 3 cm vastag Polifoam lap van a fenekem alatt, ez kényelmes ücsörgést, vagy fekvést tesz lehetővé akármilyen mély vízben  is.

Más. Tegnap amikor ezt a "nemriportot" https://rtl.hu/hirado/2025/08/14/orban-gyozo-nem-valaszol néztem az RTL Klub esti műsorban rettenetesen felb@szta az agyam ez a mocskos cigánytempó, ahogy a vajda a 3 millió agyatlan szavazójának biztos támogatásában bízva bánik a hazámmal. Dühös vagyok és kedvetlen, mondhatnám csüggedt. Amikor csak úgy biciklire pattantam, hogy elkarikázzak a barkácsboltba festékért, nem vettem fel a szabályos rövidnadrágot csak ebben a 40 éves "kempinggatyában" indultam neki. Talán még boldogult anyámtól kaptam. Nem tudom még létezik e ez a fajta nadrágféleség, de biciklizésre nem a legalkalmasabb. Eltekintve attól, hogy a gumi már rég elvásott benne, egy madzag működik helyette.... hogyismondjam a bicikli nyereg és a férfiember alteste közti kapcsolat olyan bizonytalan. Időnként a pedálozás közben az egyik oldalon kibuggyan valami tarisznyaszerűség. De hát már úton voltam.... és itt jön a történet. Volt egy távoli barátom a Kovács Laci (sajnos már ő sincs) a papája építési vállalkozó volt, akit a '47 után államosítottak, elvették mindenét amiért élt, a fiát meg nem nem vették fel az egyetemre, épp csak megúszta  a kitelepítést, de szomorú ember lett belőle. Nyár volt mint most, hőség mint most, az idősebb Kovács László meg egy régi öltönyének nadrágját térd felett ollóval levágta és úgy járt atlétatrikóban, a foszladozó szélű nadrágot hózentrágerral magára öltve a Közértbe. Szóval rettenetesen nézett ki. Mondták neki, akik ismerték régről a valahavolt elegáns úriembert, hogy "Lacibácsi, hát miért nem vesz fel egy rendes nadrágot?" Mire az öreg csak legyintett és ennyit mondott "EZEKNEK??" Hát most komolyan. Különös tekintettel a tegnapi műsorra, EZEKNEK ne lógjon ki a tököm a gatyámból?

19:56 Fent van a harmadik réteg festék is a tetőn. 

Elektrikusként hajóztam anno a MAHART tengerjárókon, mely munkakör a gépüzemhez tartozik, így hálistennek kimaradtam a fedélzetiek kötelező iskolagyakorlatából a rozsdaverésből. Merthogy a cégnél mindenki "lent" kezdte, azaz parancsnok (ahogy a szárazföldi népek nevezik "kapitány") csak az lehetett, aki volt deckboy (tanulómatróz), matróz, kormányos matróz, még ha tiszti vizsgája volt is, márpedig a fedélzetiek, amikor az idő arra alkalmas volt verték, kaparták csiszolták az állandóan újraképződő rozsdát a hajó lemezeiről. Na de ma kifogtam. Mint a trópusokon. Enyhítő körülmény, hogy csak olyan két négyzetméter,

súlyosbító, hogy akik akkoriban csinálták harmadannyi idősek voltak hozzá mint én most. Hát vagy két órát tartott mire ilyen állapotba hoztam a vasakat, pedig mindent géppel csináltam, rezgőspaklival, sikítón csiszolótárcsával, fazékdrótkefével, de így is kemény meló volt a tűző napon. Embertelen mocskos lettem a szálló portól, szerencsére közel a dunavíz  és a lehűlés, mert a végére már kezdtem túlmelegedni. Aztán zuhanyozás, ebéd és alvás. A terv egy réteg festés is volt mára, de a tűzforró lemezre nem lett volna szerencsés rákenni a festéket, ezt holnap reggelre halasztottam. 

Reggel elbicikliztem még fehér festékért, mert azt tegnap elfelejtettem. Aztán a sikítón forgó fazékdrótkefével, meg rezgőcsiszolóval, meg kézi drótkefével, csiszolópapírral lepucoltam a felülvilágítóról de főleg  a leszerelt rácsokról a régi festéket, meg a rozsdát. A rácsok pálcáit különösen macerás volt megcsinálni. Aztán lefestettem a fehéreket. Ez az első réteg után a felülvilágító

ezek meg  a rácsok.

Ebéd és alvás után fent volt a második réteg is.

A harmadik, befejező holnap jön. Nagyon töröm a fejem az ablaküvegeken, ki kéne találnom valami jót, de még várat magára az ihlet. Mert ha szétszedem a régi kétrétegű termopán ablakszemeket és csak egy réteg üveget rakok be, akkor  a kondenzvíz fog a képembe csöpögni alatta.

Mára bedurrant  a hőség, úgyhogy amikor végeztem olyan 13 óra körül  a délelőtti műszakkal, beültem a Dunába, ami azonnali megoldás volt  a hőguta ellen. Később J is csatlakozott. Nekem elsőre fel se tűnt úszás közben, de ő észrevette, hogy apró halacskák százai bökdösik a bőrünket elhalt hámsejtek után kutatva, csuda jópofa dolog volt hogy ha az ember nyugton lebeg a vízben, elkezdenek rajta legelészni a halak.

Ma felszedtem a járható napelemeket a deckről. Hát megvan hol rontottam el. Mert sejtettem, hogy galvanikus korrózió, csak azt nem értettem, hogy hogyhogy a vaslemez rozsdás és nem az AL popszegecsek fogytak el. Hát ma nekiálltam leszedni a paneleket és akkor látom, hogy nem alu popszegecsekkel raktam fel, hanem (nagyon jót akartam csinálni) vörösréz popszegecsekkel. És így NANÁ, hogy a rozsdamentes solar panel hordozó lemez-vörösréz szegecs - fedélzeti vaslemez galvánelemben a deck viselkedett anódként.

Ahol olyan táskás, az nem érdekes az csak a festék ami alatta volt a lemezen. Hogy mennyire a szegecsek a "bűnösök" az ott látszik, hogy ahol elfogyott a réz szegecsem és alumíniumot használtam, illetve van amit meg horganyzott acél csavarral csavaroztam, ott szinte egyáltalán nincs korrózió.( Az alanti képen a felső panel 12 és 3 óra irányába eső élei mentén. A deck eredeti vörös színe jól látszik, meg a ragasztó amit alákentem rögzíteni a szegecselés, csavarozás előtt. )

Szerencsére nem olyan tragikus mint elsőre látszik, a lemez 3 mm vastag, szóval maradt anyag bőven, ez nem autó, ami csak olyan könnyen "átrohad".

Sajnos a felülvilágító ablak a szalon felett nagyon beteg. Leszedtem róla a rácsokat, hogy egyáltalán fel tudjam mérni mekkora a baj.

Hát elég nagy. A hat ablakszemnek gyakorlatilag mindegyikében BELÜL, tehát  a két üveg közt vagy víznyomokat, vagy konkrétan (a képen is látszik) vízcseppeket láttam. Pedig annakidején profi, hőszigetelő üvegek gyártásával foglalkozó üvegessel csináltattam az ablakokat, de kb. 10 évig bírták, szóval ugyanilyennel pótolni reménytelen. A hőszigetelés ugyanakkor fontos, tehát mondjuk lehetne kiváltani esetleg tömör 20 mm vastag polikarbonáttal, de ilyet nem árulnak. Pedig olyan jó volt reggel felébredve kibámulni a fejem felett nézni hogy szállnak  a madarak az égen, de  ezen a télen már ponyvával takartam az egészet, mert először a termopán üvegek áztak be, aztán megjelentek  a vízcseppek a szalonban is, szóval ide valami más megoldás kellene, de egyelőre nincs ötletem. Marad a ponyva.

Miután idáig jutottam (nagy megelégedésemre nagyon jól bírtam a tűző napon a munkát, amiben sokat segített a kellemesen lengedező szellő, valamint egyelőre nem volt elviselhetetlen a hőség sem) elbringáztam a városba a  barkácsboltba, hát egy 0,75 literes doboz vörös COLOR RAPID festékért (amióta EU vagyunk nincs literes, vagy kilós festék) otthagytam 6040 Ft-ot, plusz hígító, plusz egy kartus ragasztó ( vége a szegecselésnek, ragasztani fogom a paneleket) 10385 FT, még jó, hogy ma megjött a nyugdíj. (Na sajnálni nem kell, most épp felfaltunk egy nagy adag fagylaltot Icuka hűtőjéből, mert a mi KÉT hűtőnkben már nincs hely.)

Egy jóideje halogatott munkát ütemeztem be mára. Amikor a nagy fenyőfa csúcsát letörte a vihar, a kerítést a lezuhanó tömeg lerombolta. Kidőlt, egészen pontosan tőben eltört egy akácfa tartóoszlop. Na akkor gyorsan eltüntettem a fenyő romjait, de a kerítés helyreállításával még vártam, egyrészt mert volt sok ennél sokkal sürgősebb munkám is, másrészt mert a nagy melegben semmi kedvem nem volt kerítésoszlopnak gödröt csákányozni, ásni, netán betonozni. Ma viszont vagy 5 fokkal hűvösebb volt mint tegnap, ezt a meteorológia is megjósolta, szóval már tegnap elhatároztam, hogy most van itt a megfeleő pillanat. Kicsit visszaugrok az időben vagy 2-3 évet, amikor a déli oldali szomszéd a régi kerítést elbontotta, az oszlopait kihajigálta, mondtam neki rakja le nyugodtan hozzám, én elhasználom az anyagot. Eredetileg csak  a vasra gondoltam, de a betongombócok is rajtuk voltak, ahogy a földből kifordították őket. 

Na gondoltam hozom a nagy 12 kilós "népszava" kalapácsot és összetöröm a betont, de aztán más ötletem támadt. Amikor a hátsó kertoldali kerítést csináltam, ezeket az oszlopokat a rajtuk lévő betonnal együtt hasznosítottam újra ( a hosszukat felül fél méterrel megtoldva). A kiásott gödörbe függőlegesen beleállítva, vizes döngöléssel szakaszosan tömörítettem körbe a visszatemetett  földet, és pont ugyanolyan masszívan megálltak mint újonnan betonozott korukban. Ezzel 1. megúsztam a kalapácsolást ( aki úgy gondolja, hogy ez apróság, annak odaadom a "népszavát", hogy teljes erővel sújtson már vele párat, a tizedik után meg fog változni a véleménye) , 2. felhasználtam az oszlopot úgy ahogy voltak betonklocnistól. Na itt is egy ilyen oszlopot használtam fel. De előtte ki kellett csákánnyal emelni a beletört akácot. A képen 1-essel a letört oszlop, 2-essel a földből kiemelt hegye. ( a többi a szomszéd hatalmas diófája amit tövestül fordított ki a földből a vihar,  hetekig tartott mire ilyen formára fűrészelte)

Az összegörbült leroskadt kerítést ilyen formára sikerült kitatarozni. Nem mondom, hogy valami elegáns, de a célnak egyelőre megfelel. A szomszéd tervezi új kerítés létesítését, ha belevág, majd beszállok a projektbe, végülis közös a dolog. Egy biztos, ha a Picur kutya meglát a szomszédban egy madarat, amit ő megfogandónak gondol, helyből átugorja az 1,20-as kerítést, (nem hittem volna ha nem a saját szememmel látom) szóval a kutya ellen nem ér semmit.

Kicsit tartottam ettől a melótól az esetleges hőség meg a földmunka miatt (nem igazán fűlik a fogam már a csákányozáshoz), de aránylag gyorsan végeztem, a legmacerásabb volt az összegörbült drótháló lehetőség szerinti reaktiválása.

Mostantól néhány napig garantálja a meteorológia a napos esőmentes időt, ami most következik annak kivételesen nincs köze a viharkárhoz, jelentős rozsdatámadás érte a hajón a felragasztott "járható" napelemek mellett a decket, ezzel így nem lehet nekivágni a télnek, fel kell őket szedjem. Alighanem valami galvanikus korrózió a rozsdamentes acél, alumínium popszegecs, szénacél lemez közt, ezt rozsdátlanítani, esetleg glettelni, csiszolni és újrafesteni kell. Na ez a munka jön holnaptól. Mondjuk a tűző napon nem lesz egy kéjmámor, viszont festéstechnológiaii szempontból ideális az 50 °C .

Sokat járattam az agyam, hogy hova is szereljem vissza azt az egy darab napelemet, aminek a párját elvitte a vihar. Mert ugyanoda ahol volt, nem tartottam célszerűnek. Végulis tegnap este lefekvés után jutott eszembe a briliáns ötlet.  A polithouse déli oldalián betört az az átlátszó fólia ablak ami az intenzív UV sugárzástól teljesen elridegedett. Hirtelenjében egy polikarbonát lappal pótoltam ( most a képen a decken áll a hátsó kabinablak elé támasztva), ami, akárhogy is odakötöztem, a legutóbbi nagy viharban kirepült a helyéről, "VALAMILYEN" megoldást találnom kellett a pótlására, hát most "beablakoztam" a napelemmel a lukat. Tökjó lett. Mondjuk kilátni nem lehet rajta, de sebaj, a fólia is annyira elhomályosodott az évek során, hogy az se volt jó bámészkodni.

Nem mondom, hogy kéjmámor volt a tűző napon dolgozni, de egész jól bírtam. Kedvem lett volna utána bemenni a Dunába, de valami miatt olyan koszos a víz, hogy inkább nem. Most meg ittam egy pohár vízzel egy mokkáskanál konyhasót, aztán meg egy pohár almalevet miközben megírtam ezt a pár sort, le is száradtam közben (idebent kellemes, szinte hidegnek tűnő 26°C van), azt hiszem ebédre eszem egy lebbencslevest pogácsával, és alszom egy jót.

7:32

Még egy darabig eltart a versenyfutás az idővel a vihar okozta károk helyreállításában, de azért már látszik a vége, legalábbis ami a legsürgősebbeket illeti. Merthogy a szél elfújta napelem meglesz e valaha, vagy hogy mikor áll fel a kidőlt árboca a Tequilának, arra nincs prognózisom e pillanatban. De tegnap nagy előrelépés volt, hogy leszedtem a cockpitot fedő pilothause tetejét és felraktam az új ponyvát. Nos, ez se volt felhőtlen. Kiderült, hogy a legalaposabbnak gondolt előkészítés, mérés, modellezés után is képes voltam 10 cm-el ̶e̶l̶b̶a̶s̶z̶n̶i̶i̶ elszabni. Nem elmértem, elszámoltam. Úgyhogy hozzá kellett varrni 15 centit a 3,40-es oldalon. Ha J nem segített volna nem is tudom hogy csináltam volna meg, mert a több mint 5 m2-es anyag mozgatása a 2,5 m2-es asztalon, valamint a varrógép talpa alatt nem kis feladat volt. Szerencsére erős váram nekem az én feleségem, még akkor is ha néha az őrületbe kerget a hozzám hasonló konokságával. De annyira kimerültem mire a varrással végeztem, hogy remegett kezem lábam. Arról szó se lehetett, hogy teljesen befejezzem a munkát ( így is du. 3 óra volt mire ebédhez jutottam, aztán meg úgy zuhantam a szófára és aludtam el azonnal mint akit fejbevágtak) , de kettőnknek sikerült a ponyvát ideiglenesen úgy felerősíteni, hogy ha éjszaka jön is eső, már ne ázzon be a cockpit. A mai nap a végleges rögzítésről fog szólni, ezzel már egyedül bíbelődök, már csak azért is, mert J-t a 9:12-es HÉV-hez viszem, mert nehéz 48 órája következik, holnap csinálják neki a vastagbéltükrözést, ami a gerincsérv mizéria miatt két hónapja elmaradt. Este folytatom a beszámolót.

17:21

Semmi se ment úgy ahogy ahogy akartam, még a törtcsavarkihajtót, amit még soha nem használtam, pedig vagy 20 éve vettem most használnom kellett, csoda, hogy sikerült megtalálnom. 14:30-kor muszáj volt megállnom egy rövid pihenőre, ettem pár falatot is és mostanra végeztem az érdemi résszel. Így állok.

A vicc, hogy mégis jó volt az eredet méret, teljesen felesleges volt 15 centit hozzávarrni a hosszú oldalhoz.  A sarkokat kell még eldolgozzam és új hevedereket és köteleket rárakni, mert kissé elvástak a régiek. Ja meg az egy maradék alukeretes napelemet ami most csak úgy támaszkodik az árbocbölcsőnek, rögzíteni a tetőn, Már óvatos vagyok a prognózisokkal, de max. még egy nap munka.

Varrással akartam kezdeni, de inkább csak visszahajtottam az anyagot ahol kellett és lesúlyoztam, hogy megtörjön a kamionponvyva, aztán kimentem a hajóra szivattyút szerelni. Első probléma volt, hogy melyik a szívóág, mert ezek az átok kínaiak persze nem jelölték a vízszállítás irányát, membránszivattyúnál mg nem látszik a házon. A második, hogy melegíteni kellet a csöveket hőlégfúvóval, mert a csatlakozók nagyobb átmérőjűek voltak vagy 3 milliméterrel mint a régi szaivattyúé. Aztán amikor mindezen túlvoltam látom, hogy nincs hozzávaló sorozatkapcsom, bolt meg vasárnap sehol. Merthogy aki emléxik, az egész szivattyú mizéria azzal kezdődött, hogy leolvadt a sorozatkapocs. Szerencsére Icukának volt megfelelő méret raktáron ( azért kellett nagy sorkapocs, mert miután a szivattyú a jelentősebb fogyasztók közé tartozik, hogy kicsi legye a kábelen a feszültségesés a 4X2,5-es kábel két-két erét párhuzamosan kötöttem és összeforrasztottam az ereket, így a 2 db összesodort 2,5-es ér nem fért bele csak nagyobb sorkapocsba), igazi "békebeli" bakelit "csoki" 6-osig jó, ide pont megfelelt. És MŰKÖDIK! Mondjuk a nap nem süt, szóval zuhanyozás este még idebent villanybojlerról, de amúgy a hajón immáron van víznyomás ha kell.

Aztán még végigragasztottam a ponyva megtört hajtását kétoldalassal és megvarrtam, és a varrógépről lebontottam az asztal toldásait és helyére raktam a 100 éves ipari Singert, ami ismét remekül teljesített. És 14:30-ra mindezzel végeztem is.

Ebéd brassói a Teletáltól és barnasör, aztán szunya.

A mai reggeli termés. Paradicsom minden méretben és színben.

A legnagyobb 66 dekás.

Tegnap felsültem a varrással. Bárhogy igyekeztem a visszahajtott kamionponyva anyag állandóan elcsúszott a  varrás közben. Eleve nehéz a terjedelmes anyaggurigát mozgatni a varrógép alatt, az asztalt ki kellet egészíteni ideiglenes toldásokkal, hogy a hónom alatt tudjam a rolnit csúsztatni, egyszerűen kevés volt a kezem mindenhez. J próbált segíteni, de bevallom ettől csak még rosszabb lett a helyzet. Annakidején vitorlákat varrtam, most meg egy vacak ponyvával képtelen voltam megbirkózni. Teljesen elkedvetlenedtem, abba is hagytam. Erőt vett rajtam az öregkori kishitűség, a  csüggedés. Hogy már nem vagyok jó semmire. Hogy nem fog menni. Hogy ez a rohadt ponyva kifog rajtam. J kitalálta hogy tűzzük össze az anyagot tűzőgéppel. Mondjuk a tűzőgépkapcsokat varrás után ki kell szedni, mert rozsdásodnak, de a megoldás működhet. Csak a tűzőgépet nem találtam hozzá. Pedig van, csak a fene tudja hol van. Aztán ma összeragasztottam kétoldalas ragasztóval, ahogy annakidején a vitorlákat is varrtam és különösebb gond nélkül végigvarrtam az első másfél métert. Tökéletes lett. Utólag nem is értem miért estem pánikba. Valami történik velem, változás bent a fejemben. Régen nem ismertem olyat, hogy NEKEM valami nem sikerül. Azonnal rávágtam magamban, hogy NEKEM minden sikerül. Most meg a legkisebb problémától... mint most ez a varrási nehézség, bepánikolok. Mondjuk nem adtam fel, de kísértett a gondolat. Fel kell magamat rázni, ki kell ebből zökkenjek, változtatni kell, nem megszokni. Úgy döntöttem dolgozom rajta.

A jó hír, tegnap meghozta a futár a valóban alkalmas új szivattyút. Most, hogy a ponyvavarrás immáron egész biztosan menni fog és lenyugodtam, amint végzek vele (mert ez a sürgősebb, amíg nem végzek, a télikertben nem lehet mozogni a varrógép és kiegészítései miatt), ha az időjárás is alkalmas, leszedem a régi szakadtat, meg az ideiglenes fedést és felrakom az újat. A régi kibírt 15 évet, ha ez is kibír annyit, az azt jelenti, hogy ebben az életemben nem kell még egyet csinálnom. Ha meg eső lesz holnap, ahogy jósolja a meteorológia, akkor szivattyút szerelek. Ha mindezen túl leszek és minden működik, sokat segít majd a csüggedt állapotomon. Az persze nagy kérdés meddig leszek képes magamat időnként összerakni. Mert egyelőre maga a gondolat is szokatlan, hogy ilyesminek a szükségességét hozta el az élet.

Már szombaton nekiálltam előkészíteni az elszántott horgonyaim áthelyezését, de mint írtam a vasárnapi naplóban, csúnyán felsültem vele. Így zártam vasárnap este "Holnap rámegyünk SP-vel ketten".... na EZ SE jött össze. Olyan bolond szél volt tegnap, tegnapelőtt, hogy nem lehetett a vízen manőverezni. Annyit tudtam vasárnap nagy nehezen (állandóan elfújt a szél, mert nem tudtam egyszerre evezni is meg kötéllel, horgonnyal bíbelődni) elvégezni, hogy leraktam egy 15 kilós "fischerman" horgonyt  ( az "admiralitás" fémkeresztrudas változata) és kikötöttem rá a Tequilát, hogy le tudjam róla választani a bóját láncostul, megcsúszott bójakövestül és és egyéb firlefrancostul, amik mind arra voltak hivatottak, amit idáig hűségesen teljesítettek is, hogy megtartsák a vitorlást. De ez az extrém nagy szél még nekik is sok volt, ahogy Amapola két farhorgonyának is. 

DE. Némi tépelődés után úgy döntöttem, hogy a farhorgonyokat hagyom ott ahova elcsúsztak, tkp "beszántottak". Merthogy a kikötőkötelek húzogatása során megállapítottam, hogy a déli horgony úgy egy métert mozdulhatott el a fenéken, az északról tartó meg még ennél is kevesebbet. És ha ezzel megfogták a hajót ebben a nagy viharban, akkor ott jók ahol vannak, bűn lenne hozzájuk nyúlni. Na ezzel a munka minimum  elharmadolódott.

Na tegnap tegnapelőtt szó se lehetett manőverezni ilyen precíz munkát a vízen, és még ma is friss szél volt, ami próbára tette a tudásunkat, de vitézül megcsináltuk. Kellett hozzá némi gógyi, mint mindenhez, sokat használt az a bója amit leraktam a déli horgony láncára jelölőnek, hogy mutassa az irányt, mert meg tudtunk rajta kapaszkodni és kötéllel ereszkedve a szél ellenében, érzékeny motorhasználattal pozícionálni magunkat, de a legtöbbet persze a SP kurblis állványos csörlője segített, anélkül esélyem se lett volna felvenni a mázsánál nehezebb követ az iszapból. Ami még rajta volt egy nehéz öntöttvas gépelem meg emlékeim szerint egy kis horgony az biza elveszett. Vagy leszakadt a vihar rángatásától, vagy elnyírta a sekli csavarját a folyamatos mozgás, maradt a betonsúly. Majd ha nagyon sok időm lesz körbetapogatom mágnessel a feneket, de egyelőre jó így ahogy van, minden a helyén és se vér nem folyt, se a derekam nem sz@rt be (most felvettem a súlyemelő övet). Még a fisherman horgonyt is csak úgy félkézzel felkaptam és lemostam az iszapot róla a vízbe tunkolva, hogy ne koszoljam SP hajóját, magam is meglepődtem milyen jól bírom. Aztán ha már ott voltunk elmotoroztunk az Angyali szigetre ahol SP egy ablakpárkányt  betonozott ezen a nyaralón (amit amúgy ő épített valamikor régen)

a régi kőműves szakmájában nosztalgiázva, és megöntöztük a kötésben segítve a betont. És egy kicsit még sétáltunk is a VALÓBAN angyali környezetben.

Mi is csodás helyen lakunk, de ez meg tényleg maga a paradicsomi béke. Mindent összevetve eredményes nap volt.

JA  a tegnap. Adva volt a 2,5 x 1,25 méteres munkaasztal, amin a 3 m széles tekercsből le kellett vágni egy 1,5 x 3,5 m-es kamion ponyva darabot. Körbe oszlop fal és egyéb tereptárgyak. J-t is befogtam, mert kellett még egy kéz, de ezt is sikerült megoldani.

Varrás következik. De az már legkorábban holnap. Lezuhanyoztam magamról a horgonymanőver mocskát, megebédelek és ma már csak pihenek, mert azért mindennek van határa, vegyük már komolyan ezt a nyolcvanat!

Reggeli saját termésből.

Ez is EGY darab paradicsom.

Hozzá persze mindenféle bolti termékek, kápia paprika, lila hagyma, fokhagyma, Gorgonzola sajt, tepertő, hideg tej és rozskenyér. A kenyér az utolsó sercli volt, boltba kellett menni pótlásért. Mondom J-nek ha van kedve menjünk autóval, lóg az eső lába, nincs kedvem biciklivel elázni ha beindul, úgyis fogytán a tej itthon, azt meg kartonszám szoktuk venni (csak UHT tejet iszunk, az eláll, mert naponta boltba járni nem szoktam) így beröffentettem a Suzukit. Hamár, akkor felgyűlt a göngyöleg, amióta 50 Ft-ot ér egy PET palack, sörös doboz, gyűjtöm. Hát a boltban SZOKÁS SZERINT sor a MOHU automaták előtt. Vagy 8-an állnak előttem. És van aki nagy zsákokkal. Szakadt csöves dobálja bele a gyűjteményét. A horpadt palackokat többször is visszadobja a gép, de ő nem adja fel, csak dobálja, nyúlkál a gépbe, kétszer is oda kell jönnie az eladónak  szerelni, a csúcs az amikor olyan sörösdobozt dob be amiból folyik a lé, na ettől aztán végképp megadja a technika magát, ismét jön a személyzet nagytakarítás. Mi meg ugye várunk. Látszik az idő az nála értéktelen unott pofával ácsorog, amíg a személyzet további segítséget hív, újabb takarítás, gombnyomogatás káromkodás (ők is én is) resetelés, végre elmegy a csöves, előttem egy nagydarab pacák nagy zsákkal, nála mondjuk nincs géphiba, csak rengeteg bedobnivaló és összesen két gép van. Végre sorra kerülők a 12 db-os gyűjteményemmel, gyorsan végzek, de az egész eltartott legalább 20 percig. Mondta valaki, hogy a MOL-nak 33 milliárd forint plusz bevétele lett a vissza nem váltott palackokból. Nem igaz, hogy ezt így kell.... hogy csak így lehet csinálni. Hogy EZT velünk emberekkel meg lehet csinálni. Vagy egy órát tartott mire lenyugodtam, úgy felhúztam magam.

Mire hazaértünk valamelyest kitisztult az idő, nekiálltam a munkacsónakkal az egyik megszántott horgonyt megpróbálni felszedni. Csak arra volt jó a dolog, hogy kidögöljek, a horgony csak röhögött.  A lánccal való kínlódás után talpig sárosan remegő inakkal lezuhanyoztam, megebédeltem, majd elhanyatlottam és az imént ébredtem fel. Holnap rámegyünk SP-vel ketten, miután az ő nagy csónakjára felszereljük a darut, az elvileg egy tonnát felhúz. Hiba volt kézzel megpróbálnom... ráadásul ahogy a hülye filmben van "tudtam, csak nem sejtettem". Benőhetne már a fejem lágya.

Hát nem sikerült megtalálni a napelemet amit a vihar elvitt. Tegnap este és ma délelőtt neoprénben közlekedtem a vízben a hajó körül. Alaposan kidöglöttem mert a sulyom nagyon megnehezítette a munkát, de semmi eredmény, feladom. Ilyenkor mindig hallom boldogult édesanyám intelmét, aki amikor valami kár ért és azon keseregtem, csak annyit mondott "kisfiam írd a veszteséglistára"! Na ez van most is. 

A munkacsónakkal való manőverezés közben, figyeltem fel a kiáltozásra (nem segítségkérés volt, inkább harsány röhögés), előttem felborultak egy túrakenuval. Beeveztem értük, szerencsére meleg a víz és mind a négyükön volt mentőmellény, kihúztam őket, mégcsak el se igazán úszott semmijük, szóval a szó legszorosabb értelmében "megúszták" a kalandot, mire a helyére raktam a csónakot (mert befejezettnek nyilvánítottam a keresőakciót) és elsétáltam az Ervin sólyájához ahova kihúztam őket, már el is tűntek.

Napló az őszinte ugye. Hát bevallom elb@sztam.... Kezdődött ott, hogy a TEMU-s szivattyú csatlakozója nem az a méret ami nekem  kell. Nagy körülményesen csináltam magoldást, de nem szívja fel a vizet. Kicsi a szívónyomás, még a visszacsapó szelep se nyit. Vödörből remekül dolgozik a pici, csakhogy a fenéktanból nem kapja fel a vizet. Nem a TEMU hibája, legalábbis abból a szempontból, hogy nem hibás, rossz minőségű terméket kaptam, csak nem azt ami nekem való. Kevés volt az info, a megadott műszaki paraméterek hiányosak voltak, és én persze, pláne így utólag, lehettem volna óvatosabb is. Most körültekintőbb voltam és megrendeltem ezt. https://eur.vevor.com/.../12v-40psi-misting-diaphragm... Sajnos a legfontosabb műszaki paraméterek itt is hiányoznak, hülye kereskedők csinálják ezeket a honlapokat náluk még hülyébb informatikusokkal karöltve, de az alapján amit látok reménykedek, hogy nem esek megint pofára.