Hajónapló

Reggel 8:30. Szégyenszemre annyira elhavazódtam a komplex (jakuzzi-napkollektor-napelem) projekttel, hogy a palánták kiültetése óta mégcsak rá se néztem  a paradicsomütetvényemre, minden J-re maradt. Ma reggel látom, hogy itt az első szüret.

Tegnap is alaposan kihajtottam magam, pedig megfogadtam, hogy időnként leállok pihenni, de délután kettő volt amikor éreztem, hogy már gondolkodni is képtelen vagyok, sorra hibázok, és a testemet is már csak vonszolom. Abbahagytam, ebéd, alvás és utána matattam még egy kicsit  a napelem felerősítőkkel. A cél, hogy ma felkerüljön az egész hóbelevanc a tetőre. Szóval majd este megírom mi jött össze belőle.

Végülis "ellógtam" a tegnapi napot. Már reggel elkezdődött, elaludtam. Felébredtem 5:22-kor, aztán visszaaludtam és nyolckor keltem. Kutyázás és reggeli után rámtört a fáradtság, megint ledőltem és aludtam majd 11-ig. Délben autózni kellett, mert már egy szelet kenyér se volt itthon, mire végeztünk a bevásárlással ebéd, és ismét alvás, szóval a tervekből, hogy mi mindent fogok csinálni a napelemmel, nem lett semmi. Érdekes ahogy a projekt tisztul, ahogy sorra sikeresen megoldom a nehézségeket, szóval "látom a végét", csökken a lendületem. Már "megengedem magamnak", hogy elfáradjak. Délután meg csak beültünk a 34-35°C.os vízbe és áztunk békésen. Mióta fent vannak  a visszacsapó szelepek, a működés zavartalan. Buborékol, de már nem okoz sem aggodalmat sem funkciózavart.

De mára úgy tűnik kipihentem magam és a motivációm is beindult. Először is  a tetthelyhez közelebb cipeltük a napelemet, amit már tegnap le kellett vegyünk a kukásedényekről, mert hétfőn viszik a szemetet. A közelvitelt meg az indokolta, hogy nem volt annyi kábelem, hogy a dézsához vezessem a napelemtől a villanyt. Mondjuk így is csak másfelest (1,5 mm2 keresztmetszetűt) találtam, ami soványka 12 V DC-hez feszültségesés szempontjából, de próbának jó lesz mondtam magamban. Meglepően nehéz a tábla, de J-vel ketten azért könnyen elbírtunk vele. Csak úgy odatámasztottuk a magaságyás oldalához ahova épp odasütött a nap, szóval se korrekt tájolás, se optimális bevilágítási szög. 

Összedrótoztam, csak azzal ami épp kéznél volt a kapcsolást ( búvárövre való ólmok szorítják le az asztalra az elszabadulni vágyó, a szivattyúkhoz és napelemhez menő  kábeleket, az áramkör zárlat ellen való védelmét  és egyúttal  a főkapcsoló funkciót egy bontott szovjet harckocsiból mentett 10 A-es kismegszakító biztosítja) , és bekapcsoltam.

Nem mondom, hogy NAGYON aggódtam a próba eredménye kapcsán, mert azért elég jól körbejártam én ezt a témát, de azért persze nem voltam holtbiztos a sikerben. De várakozáson felül sikerült. Üresjárásban 19, 5 V volt a napelem kapocsfeszültsége, ami tekintettel a nap állására, erősségére nagyjából normális volt, ez amint terhelést kapott a panel, azaz beindultak a szivattyúk, leesett 15,3.-15,5 V-ra és ott is maradt amig csak nem érkezett meg valami felhő. Az áramfelvétel meg 3,9-4,1 A körül állapodott meg.  Bár a 15 V a 12 V-os névleges feszültségű szivattyúnak egészen vállalható érték, de később "Fényjáró" olvtárs (fogalmam sincs kicsoda, de kommentáló kapcsolatba kerültünk a 444HSz falon és a napelemmel kapcsolatos szakértelme meghaladja az enyémet) tanácsára bekötöttem az áramkörbe a két párhuzamosan kötött szivattyúval (csak villamosan párhuzamos, mert hidraulikusan soros)  sorba egy, valamely régi autóm izzókészletéből származó 40 W-os bilux égőt, ami jótékonyan korlátozza egészen konzervatív módon mindenféle bonyolult elektronika nélkül a szivattyú motorokra eső feszültséget. Ahogy nő (magyarul ahogy erősebben kezd sütni a nap) a feszültség, úgy kezd el fényesebben világítani az égő, nő az izzószál ellenállása és csökken a szivattyúkra jutó feszültség. Külön jóság, hogy LÁTNI ahogy dolgozik, kifényesedik, elhalványul, miközben a voltmérő  9 és 15 V közt mutogat. 9 V-nál még elfogadható a vízáram, de amikor felhő miatt lecsökken 6 V-ra gyakorlatilag már tapinthatatlan a vízáram, csak zsizsegnek a szivattyúk, de nem szállítanak, az áramfelvétel is lecsökken 2 A alá. Az izzó egyáltalán nem "ég", aztán ahogy elvonul a felhő, nő a kapocsfeszültség, egyre fényesebben világít a lámpa és a voltmérő és az ampermérő is elkezd növekvő számokat mutatni. Persze lesznek még próbák, de már a végleges napelem elhelyezéssel a tetőn ( na az se lesz egyszerű), végleges vezetékezéssel és csőelhelyezésekkel, továbbá akarok egy olyan manométert is a rendszerbe a jelenlegi helyett ami 0-2 Bar-ig mutogat pontosan, mert a nyomás, az áramerősség és a feszültség pontosan mutatja, hogy igazából mi is történik a rendszerben. De a lényeg, bár nem akarom elkiabálni mert estem nemrég már pofára így a buborékokkal, hogy a mai napi tesztüzem bebizonyította, hogy amit akartam, tehát hogy automatikusan működik a Nap vezérelte rendszer mindenféle egyéb komplikált automatika nélkül kizárólag napenergiával.  

Lazára vettem a mai napot. Reggel ötkor ébredtem, a szokásos reggeli pipere és kutyázás után olyan fáradtság tört rám, hogy lefeküdtem aludni. Felébredve se kezdtem erőszakos munkákba, nekiláttam a napelem vizsgálatának. Miután nem volt kedvem túlzott költségekbe verni magamat, az AI tanácsára korábban körülnéztem a használt napelem piacon és megvettem ezt.

( https://solarfutar.hu/termek/alacsony-feszultsegu-210w-polikristalyos-napelem/ ) 210 W-os és 18000-ért idehozta házhoz, becipelte és a falhoz támasztotta egy rendkívül barátságos ember, akivel még jól el is beszélgettünk. Lemostam, mert koszos volt (nem az ember, a panel), de J ma még jobban lemosta, mert szerinte ahogy én lemostam az nem lemosás. Szeretnék mindenek előtt kísérletezni vele, tehát felvenni valami jelleggörbét, hogy a leadott teljesítmény mennyire függ a napsütéstől, a bevilágítási szögtől, a terhelés függvényében, mert nagyon nem tudok ezekről semmit, amikor én iskolába jártam ilyenek még nem léteztek.  De már a műterhelésnél elakadtam. Ki kell találjak valami precízen változtatható ellenállást 0-10 Ω-ig, azzal tudnám vizsgálni, hogy abban az áramfelvételi tartományban amiben használni fogom, tehát olyan 1-10 A közt mekkora a használhatósága. (üresjárásban pillanatnyilag 20.4 V- a kapocsfeszültség, ráraktam egy 12 V-os autó stoplámpa izzót, a kapocsfeszültség nem esett semmit, gyorsan le is vettem róla mielőtt kiég) Ellenálláshuzalom nincs, próbálkoztam vasdróttal, sok méter kellene belőle és nem tudom rendesen szabályozni a hosszát, vízellenállás reménytelen (gyerekkoromban olyannal indították a körhintások a soros kommutátoros egyenáramú motorjaikat), most agyalok. Amúgy a panel teljesítményét hasraütésre a kínálat és a pénztárcám alapján határoztam meg, de a választást az AI nagyon helyeselte, szerinte józanul túlméretezett.

PS. Megtanácskoztam a dolgot az AI-al. Először mindenféle használhatatlan ötletekkel jött elő, de aztán miután mindet elvetettem ( ő meg nagyon rugalmasan elfogadta), azt "mondta", hagyjam a fenébe az egész tesztet, egyszerűen kössem rá a szivattyúkat aztán 1. mérjem a feszültséget és az áramfelvételt, 2. vizsgáljam, hogy egyáltalán milyen Nap-állásoknál indul, illetve áll le a rendszer, hisz kizárólag ez az ami érdekes, a többi csak "sorminta". Na ez lesz holnap.

Reggel kilenc körül kezdtem a tesztet. És MŰKÖDIK! Jelentős áramlással, beavatkozás nélkül. Nyomás 0,45 Bar, hőmérséklet nem érdekes mert még nem süt oda a nap csak déltől (most 10:00 van) Simán indult reggel. Igaz két sorbakötött szivattyúval, de úgy tűnik a visszacsapószelepek miatt szükség van a megnövelt nyomásra...bár ugye itt csak tizedbárokról van szó, de ezek szerint ez az a tartomány amiben egyensúlyozunk. Szóval este leálltam, és most 15 óra állás után indultam újra. Kinyomott három adag komoly, tehát saccra úgy literes nagyságrend gázbuborékot. NAGYON biztató. Tehát egyelőre marad a két szivattyú. Végleges kiépítésben majd sok üzemi próba eldönti a "hogyan tovább"-ot. Mert most elkezdődik majd a kísérletezés a napelemmel.

Miután ezt jól megbeszéltem asszisztensemmel az AI-al, visszavonultam összes termeimbe kicsit pofázni a NETen és elfeledkeztem a napkollektorról. Közbe meg kisütött a nap. Na 13:30 körül feleszméltem, hogy éhes vagyok, és J-t kezdtem faggatni lecsó ügyben, miközben mellékesen rákérdeztem milyen a víz a dézsában. A nők meg mondták, hogy nem tudják, ők nem indították be a szivattyúkat. AFENÉBE! Hány fokos lehet a tetőn a kollektor álló vízkörrel! Beindultam. Hatalmasat böffentett a beömlő cső, a végén lévő sárgaréz visszacsapószelep olyan forró lett, hogy menten elengedtem,  a vízáramba helyezett hőmérő két másodperc alatt szaladt fel 50 °C-ra ami  a végkitérése. Szóval forró víz ment a fürdőbe az biztos. Felmásztam a háztetőre  (hogy kiépítettem a létrapályát, ez immáron könnyűségbe ütközik) és a pisztolyhőmérővel 61 °C ot mértem a piros cserepeslemez tetőn és 40°C volt az immáron vagy fél órája keringetett vízzel visszahűlt kollektor csőspirál felületi hőmérséklete. Szóval az a víz ami az elején bement  a kádba alighanem az is megvolt hatvan fok, mert amikor odaraktam a kezem, egyből elrántottam. Egy tegnap esti felvétel.

Ahogy mondtam! Vannak jó és vannak rossz napok. A tegnapi NAGYON rosszul indult, komolyan úgy éreztem, hogy végem van, ehhez képest délutánra kialudtam a fájdalmat,  ettem a születésnapi süteményt amit a "bébik" hoztak nekem és ittam a felköszöntőt. Ma reggel 7:31-kor meg már bicikliztem a Grossmannhoz. Vettem két visszacsapó szelepet, felraktam a szívó és nyomóágakra és reggel a rendszer EGYBŐL beindult ahogy bekapcsoltam. Nem akarom elkiabálni, de lehet sikerült tökönragadni a problémát! Azért MINDEN nem sikerülhet, a nap nem akar kisütni, mert a teljes sikeres üzemi próbához még ez kellene.

20:58 

DEAZTÁN kisütött, jelenleg is ez a helyzet a dézsában (víz 34-36 °C bár a nap már leáldozott) de a hölgyek kirobbanthatatlanok a vízből.  (Andi itt belenézett a vakuba.)

Úgyhogy kárpótlásul csináltam róluk vaku nélkül is képet.

ELŐSZÖR IS! Köszönöm mindenkinek a születésnapi jókívánságokat. Miután érkezet vagy száz, képtelen vagyok egyenként válaszolni, csak egy ölelés emojit küldtem, akinek még az se jutott, attól elnézést, de ILYEN borzalmas születésnapom még éltemben nem volt. Tegnap este letüdőztem a nyálamat, amitől rettenetes köhögésbe kezdtem (sajnos a nyaki műtétem óta rendszeresek a fuldoklási rohamaim) és ekkor kezdődött a folyamat amitől reggel a hajóról kimászni és betámolyogni a parti házba csak végső erőfeszítéssel sikerült. Olyan fájdalmaim voltak, hogy beszélni se tudtam. J kérdezgette, hogy hol fáj, de a hátam két oldali belső részéből kiinduló fájdalom még a bal  térdhajlatomban és a bal kezemben is funkcionális anomáliát okozott. Mondtam "mindenütt fáj". csak feküdni kívántam, de az is fájt. Végülis hozott egy nagy KEPLAT tapaszt és a hátam közepére ragasztotta. Mozdulni se mertem, mert még az ágyban fekvés is fájt. Most 14:29 van, attól vagy nem attól, de képes voltam erős fájdalom nélkül kimászni az ágyból, de bár úgy közlekedek mint a Quasimodo, mert kiegyenesedni azért még fáj, de megebédeltem, mert a gyomrom követeli a magáét. Most kotrok vissza az ágyba és várom sorsom jobbrafordulását. Miközben FOGALMAM SINCS, hogy mi ez. (közben mindenféle tevékenységről vizonálok, de igazából örülök, hogy luk van a  seggemen) Majd jelentkezem.

17:30 Most ébredtem fel. A fájdalom 90 %-a elmúlt! Némi sajgás maradt mint óvatos figyelmeztetése a testemnek, hogy ne. ugráljak azért még. Nem is teszem. Ma még biztosan nem, nagyon élénk még az emlék. Hogy mi volt ez? Ki tudja? A magam részéről azzal magyarázom, hogy sokat ücsörögtem tegnap a meleg hidromasszázs-fürdőben, és a gerincoszlopomból csigolyaközönként kilépő idegfonatok környékén a 81 évi meszesedésben valamiféle olyan elváltozás történt, ami bántott valami nagyon fontos ideget ami ilyen  akut módon reagált. Fekvés és alvás közben a szervezetem megreparálta magát. Ma még pihenek elvégre szülinapom van, de holnap már munkanap van. Amúgy 81 éve pont fél hatkor születtem meg.

Ami jó. Délutánra 36°C a dézsában a víz, 41 fokos víz érkezik a tetőről a napkollektorból. A képen J és a lánya Andi.

Andi bírja a 41 fokos vizet, J elmenekül előle, neki az túl forró.

A magunk teremtette világ.

Ami meg NEM jó. Ha valamiért leállok a keringetéssel, mert mondjuk este van, és vége a fürdőzésnek, meg a nap már nem süt és hideg vizet nyomna a dézsába, utána nem indul újra a rendszer. Ilyenkor hiába jár mindkét szivattyú, a nyomás felmegy 0,7 Bar-ra "falnak" dolgozik a rendszer, a kiömlő csövön nincs vízáram. Ha adok egy löketet a vízbe merülő szívóágra (ahova visszaraktam a búvárszivattyú helyett a TEMU- szivattyút, mert annak 1/2 "-os szívócsonkja van, amire tudok gyorscsatlakozót rakni) a 3 Bar-os hálózati nyomással, akkor kinyom néhány hatalmas löket légbuborékot és utána beindul a keringés a két kis szivattyúval, valamint a buborékok továbbra is egész nap során jöttek a nyomó csőből.  A nyomás pedig beáll a szokásos 0,45 Bar-ra. 

A boborékolás nem egyszerű "pezsgés", hanem jelentős bugyogás, egy fél literes vízzel színültig telt befőttes üveget amikor nyílásával lefelé ráhúztam a csővégre, kevesebb mint négy perc alatt szorította ki belőle a vizet és telt meg gázzal. Bár a nap végére mintha csökkent volna a mennyiség, de ez csak olyan "szemre". A tető csúcsán a légtelenítő továbbra is üres. Azért nem írom, hogy "száraz" mert amkor a 3 Bar-t ráadtam akkor biztos telement vízzel, mert miután felmásztam és belenéztem vizes volt belülről, DE ÜRES. A víz alatta csörgedezik a csőben..

Ma este amikor leálltam, J áramtalanította a szivattyúkat, én meg a két cső végén tartottam a kezem a dézsában a víztükör alatt. A manométer a leállás pillanatában azonnal nullára esett, a melegvíz beömlőágon azonnal szívást éreztem, a vízbe merülő szivattyú szívóágán pedig erős kifelé áramlást, magyarul a víz a korábbi irányával ellentétesen akart áramlani. Azt gondolom, hogy még ez se rendszerszerű állandó jelenség, a kollektor csőkarikáiban lévő pillanatnyi gravitációs helyzet szerint alakul a szívás és nyomás a két végen, aztán szétszakad a víz-levegő keverék folyam és beáll egy nyugvópont, sok légzsákkal. Ezért nem indul később újra a rendszer, csak erőteljes túlnyomással forszírozva. Szóval a végleges megoldás egy nagynyomású, és nagyobb víztömeget megmozgató szivattyú lesz, a két csőág végén meg egy-egy visszacsapószelep. . Mert még nem mondtam le a napelemes működésről. 

Szombaton ezzel zártam a napot: a lényeg, hogy MŰKÖDIK a rendszer, de azért kíváncsi vagyok mi a fene ez és meddig tart a rendszeremben a "cúg"..  és hogy egy szivattyúval  is tökéletes a keringés. Szóval nagyjából boldog voltam. 

 Ehhez képest vasárnap úgy érzem magam, mint a társasjátékban, amikor az ember a cél előtt lép egy olyan mezőre amire az van írva, hogy "menjen vissza a strarthoz!" Mert reggel beindítom a búvárszivattyút a jakuzziban, tapogatom a visszatérő melegvízágat SEMMI áramlás! Beindítom a második lépcső szivattyút, nyomás felmegy 0,7 Bar-ra, de áramlás semmi. Miután már nem a korábbi leürtőcsonk felszerelt csatlakozójáról szívok, hanem a dézsából, kellett csináljak egy külön csatlakozót T elágazással két csappal amire tudtam ideiglenesen csatlakoztatni a hálózati vizet és a búvárszivattyút leszakaszolva a 3 Bar hálózati nyomással megnyomattam a bemenő ágat, kihozott egy sorozat buborékot utána ment a keringetés. De ez nem egy stabil állapot, mert ugye az az elv, hogy napelem táplálja a keringető szivattyút, és amikor a nap nem süt, leáll, amikor süt és melegíti a vizet akkor beindul. De ha minduntalan gázdugó keletkezik leálláskor akkor lőttek a működésnek. Mutatok egy hevenyészett skiccet.

A kollektor fent van a nyeregtető tetején, a két cső átmegy a tető túloldalára a nyergen és lemegy végsősoron közel 7 méter szintkülönbséget lefelé, olyan 15 méter hosszan a dézsába. Namost ugye az valószínűsíthető, hogy a kigázosodás a felmelegedés hatására főleg a kollektorban következik be. Az 1,9 m átmérőjű közel 45 °-ban a háztetőn fekvő kollektor egyes menetei közt csak milliméteres "szintkülönbségek" vannak, azaz az a felhajtóerő amit a vízáramnak le kell győznie a légbuborékokkal szemben jóval kisebb mint amikor 15 méter hosszon és 7 méter szintkülönbségen LEFELÉ kell tolnia őket a vízáramnak a felhajtóerővel szembe a dézsába befelé menet. Úgy gondoltam ezért, szemben a korábbi meggyőződésemmel, a kérdőjellel jelölt legmagasabb pontra ha beraknék egy automata légtelenítőt, akkor esélyem lenne jelentősen csökkenteni a gázellenállást a keringésben. 

Fentieket az AI-al történt konzultációmból idéztem "aki" nagyjából egyetértett velem. Ma reggel ezért feltúrtam a vízvezetékszerelős kacatos kofferemet, mert emlékeztem, hogy úgy huszon(harminc?)valahány éve egy antik bronz automata légtelenítőt kukáztam valami szeméttelepen egy szétrohadt radiátorról. Elég elszomorító állapotban volt, DE kis drótkefézés szétszedés és víz alatti fogkefés mosás csodát tett. Csupa minőségi anyag, Ami nem bronz az rozsdamentes tükörfényes acél, szóval örök élet. Bár a Chat GPT-vel abban maradtam, hogy elsőre csak egy sima csapot rakok be, de ANNYIRA bíztam az elméletemben, hogy alapból az automatával indítottam. Kipróbáltam, (egyszerű, üzemi helyzetben át lehet rajta fújni, fejjel lefelé azaz az úszó felúszott helyzetét imitálva zár a parányi szelep a tetejében, nincs átfúvás) tökéletesen működött.

A felszereléshez már csak a mászókát kellett megépítsem a háztetőre. Három létrával sikerült megoldani.

Első stáció

és a második, illetve harmadik.

Bár egy munkavédelmis bizonyára találna benne kivetnivalót, de én elég biztonságosnak ítéltem ahhoz, hogy ne tartsak tőle, hogy két nappal a 81. születésnapom előtt leesek róla nyakamat törve.

Némi tetőbádogos és drótostót improvizációval a helyére került a legmagasabb pontra a légtelenítő.

Naivan arra számítottam (miután előtte hosszasan járattam a szivattyúkat), hogy amikor a schnitzerrel belevágok a csőbe, sziszegve fog távozni a levegő belőle, de semmi ilyesmi nem történt, se levegő, se víz. Mindenesetre rögzítettem az egész szerkezetet és elhagytam a magaslatot. Beindítva a szivattyúkat, csalódásomra továbbra se történt semmi. Se víz se levegő nem jött a dézsába merülő visszatérő csőből, miközben a szivattyúk teljes erővel dolgoztak. Visszamásztam a tetőre, hogy szembenézzek a légtelenítővel. Hallok e valami hangot? SEMMI Farkasszemet néztem az alannyal,

aztán egy határozott mozdulattal lecsavartam  a tetejét, számítva rá, hogy elkezd spriccelni, de SEMMI! EZT LÁTTAM!

A víz bele se ment a csészébe! Visszacsavartam  a tetejét, lemásztam a tetőről és a régi módszerrel hálózati nyomással  hosszasan megsegítettem a dézsából a bemenő ágat, kijött rettenet sok levegő, utána működött a keringés ahogy előző nap is. Ezután megint visszamásztam a tetőre és óvatosan elkezdtem lecsavarni a tetőt. Felesleges volt az óvatosság. MIKÖZBEN MŰKÖDÖTT AZ ÁRAMLÁS a bronz csésze továbbra is üres volt! Egy hosszú pálcikával benyúlva a fenekén a lyukba, a pálcika odalent a csőben lett csak vizes és hallgatódzva vízcsörgedezést észleltem lentről ahogy a buborékos víz áthaladt, szóval nem nyomás alatti víz hanem búvópatak. 

Végkövetkeztetés. Hibás volt az elmélet, hogy ez egy zárt rendszer amiben nincs szerepe az emelőmagasságnak, és csakis az áramlási ellenállás az ami meghatározza a szivattyú teljesítményét. Miután a víz kigázosodása folyamatos, a működőképességet igenis az atmoszférikus és a rendszernyomás, azaz  emelőmagasság megléte  fogja determinálni, most úgy néz ki, hogy ha sikerül beindítani, akkor amíg le nem áll, ez a két kis szivattyú épp a háztető magassága plusz 5 cm -re képes. Kell egy nagyobb nyomómagasságú szivattyú.

Csőtörtök este ezzel a konklúzióval zártam le a napot :NEM LEHET MÁSKÉPPEN. Holnap átrakom a szívóágat a leürítőről a dézsába és meg kell szűnnie a légbuborékoknak! Mert ha olvastad, egy nagyon szép elméletet dolgoztam ki, hogy mitől is képződnek a rendszerben a buborékok. 

Reggel kilenckor azzal kezdtem, hogy levágtam a szivattyú szívóágat a dézsa ürítőcsonkjáról (ott ahol a fehér karika van)

és a a nyomóoldali csövet ( ami a második szivattyúhoz megy) a szivattyúval együtt bedobtam a dézsába. Mivel ez egy IP68-as védettségű jószág, víz alatt is tud működni quasi búvárszivattyúként. Azt vártam, hogy megszűnnek a buborékok a visszatérő melegvíz slaug végén. Hol egy szivattyúval, hol két szivattyúval járattam egész nap. Szépen nyomta a vizet, két szivattyúval erősebb, egy szivattyúval gyengébb vízárammal, de miután immáron a szívóágat is tudtam tapogatni, olyan erővel kapta be az ujjamat még egy szivattyú működése esetén is ( és mindegy volt hogy az eresznél lévő vagy ez a víz alá merített működik éppen) hogy szinte erővel kellett letépnem a cső végéről. DE... és itt kapaszkodj meg NEM SZŰNT MEG a kilépő csővégen a buborékolás. Most is bugyog. És TUTI, hogy sehol nem tud immáron levegőt beszívni. Mondjuk amúgy tökéletes a rendszer a víz annak ellenére, hogy átfutó felhős az ég felmelegedett a reggeli 28-ról olyan 33°C-ra, de a buborékolás nem marad abba. Na erre varrjál gombot! Azon kívül, hogy elképzelhetetlen sok levegő tapadt meg a csőfalakon, 150 méter végülis nem kevés, de akkor s érthetetlen. Pedig milyen szép elmélet volt... Ez az, amit Richard Feynman egyszer nagyon tömören fogalmazott meg: 

"Nem számít, milyen szép az elméleted. Nem számít, milyen okos vagy. Ha nem egyezik a kísérlettel, akkor hibás."

 Megüt  a guta! Hosszasan írtam, aztán közbe a Windows jelzet, hogy frissítenem kell, és elment az egész, ennyi maradt mint ami itt feljebb van. Naszóval. Ma előkotortam egy "igazi" búvárszivattyút, egy tisztelőmtől kaptam ajándékba még amikor a Bisset könyvet adtam ki, MOST vettem hasznát. A TEMU-s szivattyú helyett felraktam a szívócsőre és a dézsába merítettem.

12 V  DC egy picivel nagyobb lehet a teljesítménye mint a kis TEMU-s szivattyúnak, mert a lakatfogó 2 A-es méréshatárban  LA-t jelez, szóval nagyobb mint 2 A, de 80 A-esben meg hülyeségeket mutat, áramváltót, meg shuntöt most nincs kedvem csinálni, a nyomás viszont egy picivel nagyobb mint a másikkal, ami jó, mert egyedül "magabiztosan" buborékoltatva viszi  a kört, a másikat ami az eresznél van a létrán a nap nagyrészében már be se kapcsoltam. 

Namost a kérdés az, hogy "mennyi az annyi?" Mármint a levegő ami kibuborékol. Mert a ránézés, tapogatás szubjektív. Lenyúltam J-től egy 5 literes uborkás üveget  és fejjel lefelé fordítva a pereménél fogva ledrótoztam 2830 g búvárólommal és vízzel telítve belekötöztem a nyomóslaug végét. Ezzel lett egy búvárharang csapdám a levegőnek.  Ezt a "műszert" leengedtem a dézsa ülőpadjára, ott nyomta bele a melegvizet, meg  a bugyborékokat. 10:00-kor indult  a próba, 

11 órakor már félig kiállt a vízből a befőttesüveg

délre már alul nyomta kifelé a levegőt, szóval megtelt levegővel, SŐT el is borult oldalra. Igazítottam az ólmokon, ismét kiengedtem az összes levegőt az üvegből, aztán ebédeltem majd elaludtam. Felébredve láttam, hogy a műszerem levetette magáról a béklyóit, addig vonaglott a slaug, amíg az üvegharang kiszabadult és az ólmok meg békésen nyugszanak a fenéken. Szóval itt sok liter levegőről van, vagy volt szó. A JÓ, hogy annak ellenére, hogy a Nap hol süt, hol meg nem (bár most épp tejes erővel tűz) a víz 33°C-os, és bugyborékok ide vagy oda EGY szivattyú nyomja a keringést intenzíven.  Most ( 16:40) még egyszer utoljára kitatarozom az uborkásüveg  búvárharangomat plusz ólmokkal és szigorúbb drótozással és valamivel több odafigyeléssel, mert a nehezén már túlvagyok, végülis tökmindegy hogy mennyire levegős, a lényeg, hogy MŰKÖDIK a rendszer, de azért kíváncsi vagyok mi a fene ez és meddig tart a rendszeremben a "cúg".. 

Ez volt a nyomás két szivattyúval

miután csak egy szivattyú megy már és így is tökéletes a keringés ez lement a felére

de még ezzel is határozottan ömlik a melegvíz a csőből. Különben is nem a sebesség, az áramló vízmennyiség ami számít, hanem a 'Q" azaz a hőmennyiség ami pedig egyenló c x g x delta T és csakis a kollektortól és a napsugárzástól függ. A kollektort úgy tűnik eltaláltam a többi már nem rajtam múlik.

A "labor" többi eleme, 12 V DC LED tápegység a búvárszivattyúnak

Autó starter akkutöltő a TEMU szivattyúnak, szóval ami épp kéznél van.

17:50

16:00-kor az alaposan leólmozott, vízzel fenékig megtöltött, 5 literes  uborkásüveget, benne a beömlő csővéggel baraktam a dézsába. 16:30-kor megnéztem félig volt benne már csak a víz.  Az imént ismét megnéztem, majdnem színültig levegővel van tele. Megállapítom, hogy a rendszer VALAHOGYAN óránként 5 liter levegőt termel ki magából. A magyarázatra egyelőre nincs biztos tippem.

A  többit holnap..

Egész nap ment két sorbakötött szivattyúval a rendszer. A jó az, hogy bár a Nap messze nincs a topon, de a víz szépen felmelegedett a dézsában 30 °C-ra. A rossz meg az, hogy EGÉSZ nap hozta ki a buborékokat a bejövő melegvíz cső a kollektorból. Van egy elméletem és azt hiszem igazam lesz. ENNYI levegő nem létezik, hogy maradt volna a rendszerben.  Reggel nehezen indult, megint meg kellet löketnem hálózati víznyomással, kihozott egy csomó levegőt, aztán rendesen beindult az áramlás, PIPA. A manométer is beállt az alacsony, csősúrlódás és emelőmagasság indokolta 0,35 Bar-ra ( amíg nincs rendes keringés olyan 07-0,8 Bar-on megáll a mutató és rezeg, tehát a szivattyú légdugóra dolgozik). VISZONT ez egy gyári jakuzzi, amit a garancia miatt nem (meg egyébként sem) akartam sehol "megfúrni", megcsapolni, ezért a leürítő csap csonkjára építettem fel a vízcsatlakozását a napkollektornak, tehát a szivattyú arról szív. Namármost belül nem tudom hogy néz ki a gépészet, egy rohadt rajzot nem méltóztatott adni hozzá a gyártó, Engi Lajos aki eladta nekem azt mondta az "titkos" ( vicces, mintha valami csúcstechnológia lenne) szétszedni nem akarom, de ugye ebben szivattyúk (levegőkeverés vízkeringetés szűrővel vízsugárnyomó akármik vannak amiknek egy sereg levegőcsatlakozásuk lehet ami valószínűleg MIND csatlakozik belül a leürítőcsonkhoz, máskülönben téli leálláskor a fagyveszély ellen nem lehetne tökéletesen vízteleníteni a rendszert. Namármost ha én meg onnan szívok ( ami elsőre zseniális ötletnek tűnt a dézsa vízterének megbontás nélküli szívóoldali "megtámadására") akkor én azokból a belső akármikből a negatív nyomásommal simán bekaphatok akármennyi levegőt mondjuk azon a csonkon ahonnan a bugyborékoltató légmasszázs a levegőt veszi valahol a "kabátja" alatt a vízsugarához! NEM LEHET MÁSKÉPPEN. Holnap átrakom a szívóágat a leürítőről a dézsába és meg kell szűnnie a légbuborékoknak!

Naszóval. Csak a lényeg. MŰKÖDIK!  Két szivattyú sorbakötve, az első a dézsa aljánál,

a második az ereszcsatornánál.

A manométer az üzemi nyomást mutatja. És egy szivattyúval is működik, persze érezhetően gyengébb az áramlás. Nem volt könnyű, ráment a mai nap, mert többször hittem azt, hogy nem indul be. Néha kifejezetten csüggesztő volt. A manométer sokat segített, mert ha megemelkedik a nyomás akkor BIZTOS, hogy légdugó van valahol a spirálban! Olyankor adtam neki egy löketet a hálózati betáppal, kilökött egy sorozat, néha egész jelentős bugyogást. Alig süt a nap és olykor az is befelhősödik, mégis határozottan meleg víz jön a visszatérő ágon, kézzel jól érezhető áramlással. Sokáig tartott amíg eljutottam idáig, mert a kezdet nagyon bizonytalan volt még néhány órával ezelőtt is. Az indító hőmérséklet  25°C volt most egy óra múltán már közel 30 a cső közelében. ÉS még mindig van levegő a rendszerben, mert időnként jön egy pár kisebb-nagyobb buborék sőt nagyobb buggyanás is. Tehát a két szivattyúval "javítja magát" a rendszer.

És zabáljuk a barackot, mert nagyon finom, ha így folytatjuk lehet három nap múlva megint Lacházára kell menni érte. 

Ja még egy sikertörténet, egy bő hete elhagytam valahol a kulcs-csomómat. Kikétszerkettőztem, hogy melyik nap történhetett, mert a bicikli patkózár kulcsa is azon volt és tudtam mikor használtam, illetve nem használtam utoljára, de biztosan nálam volt. Amikor tegnap a Groszmannhoz ( az épületgépészbolt) mentem  fittingekért, el is terveztem, hogy a vásárlás végén rákérdezek nem találtak e meg véletlenül, ha ott rántottam ki a zsebemből. De alighogy belépek az ajtón, a Csabi  a szakáll és bajuszkirály benyúl a kassza fiókjába és lobogtatja a kulcsaimat. Fizetéskor otthagytam a pulton. Többek közt ez az előnye, ha valaki kisvártosban él, ismerik és emlékeznek rá. Szóval vannak JÓ napok is amikor siker siker hátán!

Tegnap méretre szabtam a vizes betápot a kerticsaptól és megcsináltam a sodtronyátfeszítést a tornác ereszcsatornától a jakuzzi sátortető oszlopáig. Ezen megy majd a melegvíz visszatérő cső a kollektortól, illetve a  hidegvíz előremenő a dézsa aljától az ereszcsatorna szintjén felszerelt szivattyúig. Ma felkötöztem a visszatérőt és bevezettem a kádba, a végét rozsdamentes nehezékkel lesúlyozva, hogy biztosan ne ússzon fel a víz tetejére, ezzel lelevegősítve a rendszert. Elsőre kipróbáltam, hogy "üresben" valójában mennyi emelőmagasságot "tud" a szivattyú. Ehhez nem a végleges helyére raktam be, hanem mindjárt a dézsa alján lévő csonkra és beraktam egy manométert,  ellenőrizendő, mennyire igaz a gyárilag a szivattyúra írt 4-6 m emelőmagasság.

Mondjuk ez nem egy precíziós műszer de a négy méter (0,4 Bar)  biztosan megvan. Eddig pipa. Ezután a szivattyút átraktam az eresz alá és bekötöttem a végleges csövet, felkötözve a sodronyra. A szivattyú nyomócsonkja és a kollektor belépő vége közt még van egy elzáró csap, más szerelvény nincs a rendszerben, itt már kihagytam a manométert, miután  nincs jelentősége, az már az eddigiekből kiderült, hogy a kis szivattyúnak esélye nincs a kb. 6-7 m magas gerinc alatt elhelyezett kollektorba benyomni a vizet gravitációs körülmények közt, itt csak a hálózati nyomással ELŐRE feltöltött és légtelenített zárt rendszerben való kerigtetés jöhet számításba. (Amúgy csak quasi "zárt" a rendszer, hisz a dézsa felülről nyitott, de mindaddig amíg a mind az előremenő szívó, mind a visszatérő nyomóág a vízszint alatt van, továbbá sehol nincs benne levegő, ez egy fordított, vízzel teli "U" csőnek felel meg.

Feltöltöttem hálózatról vízzel (miután a dézsa tele volt, zárt belső "ürítő" csap mellett ) a szívóágon át (sárga/zöld tömlő) a kollektort miközben J figyelte a dézsát, hogy meddig bugyborékol, azaz mikor nyomja ki a kollektorból a levegőt. Amikor szólt, hogy már nem bugyog, elzártam a töltést, kinyitottam  a belső ürítő csapot, elzártam a külső csapot amin át a tömlővel töltöttem, így  ettől kezdve már ez a szívócsonkja volt a napkollektornak. ÉS BEINDÍTOTTAM a szivattyút. De csalódásomra nem nyomta a vizet a dézsába. Bevallom nem ezt vártam. Hiába tapogattam szorgalmasan a víz alatt lévő csővéget nem nyomott egy fikarcnyit se. Elzártam  a belső ürítő csapot és visszanyitottam a hálózati betápot, azonnal elkezdte lökni a tetőn máris melegedni kezdő vizet a nyomóágon. Ekkor leültem gondolkodni. 

Annyira, hogy közben meg is ebédeltem. Aztán megint rányomtam a hálózati vizet és kinyomott egy csomó levegőt erős bugyogással. De a saját keringetés továbbra se indult be. 

Lehetőségek:

1. Kicsi a szivattyú teljesítménye a feltekert 150 méter 20-as csőhöz, magyarul a rendszerben keletkező áramlási veszteségeket nem tudja legyőzni, nagyobb szivattyú kell. ( ez a kellemetlenebbik)

2. Még mindig van levegő a 38 feltekert menet valamelyikének felső pontján, ami rugalmasan ellenáll a szivattyú nyomásának, tipikus légtelenítési probléma. De nem tudok hosszasan (hogy biztosan "kisöpörje" a levegőt) több nagynyomású vizet adni a rendszerbe  a hálózatról, mert "kiönt" a kád. Megoldás, miután két egyforma szivattyúm van (eredetileg két kollektort terveztem) a másik szivattyút berakom "sorbakötve" a talajszintre a dézsa tövébe (ahol az első próbánál volt, ahogy a  képen is látszik) és akkor a nyomást megduplázom. Ezzel a kétszeresére megnövelt nyomással remélem kisöpörni a rendszerből a maradék levegőt.

Holnap barackot megyünk szedni, de majd utána kiderül mire megyek a két szivattyúval. Ha működik és kijön még buborék, pláne ha sok, akkor van remény rá, hogy a továbbiakban egy szivattyú is fenn tudja tartani a keringést. Ha nem, akkor BIZTOSAN nagyobb szivattyúra lesz szükségem. Izgalmas egy ilyen kísérlet. 

Vannak napok, amikor minden úgy megy mint a karikacsapás! Na ez a mai, NEM ILYEN VOLT! Ma semmi se akart elsőre sikerülni. Sőt másodikra és harmadikra SEM. Pedig olyan tökéletes volt a terv. De hát ki az aki számít olyasmire, hogy a dézsa alján lévő, egy collos műanyag leeresztő csonk belső menetébe NEM PASSZOL a Groszmannál nemrég vásárolt ugyancsak egy collos, külső menetes bronz közcsavar?? Pedig ez volt a helyzet. A dézsához adott collos műanyag tömlővégcsatlakozó passzolt, a bronz közcsavar meg szorult, nemhogy erőltetni nem mertem, igazából bele se tudtam kapatni. Nos fejpántos nagyító alatt tűreszelővel és hangyaszorgalommal lereszeltem a bronz menetből soxori próbálgatás közben azt a néhány mikront ami kellett, hogy működjön egymással a két menet. Mert amúgy szemre, meg tolómérővel mérve pontosan egyformák voltak, a két menet menetemelkedése is egyforma volt egymáson gördítve, de mégse passzoltak egymásba. Első akadály kipipálva! De nem tudtam a "T" idomot becsavarni, mert forgatáskor ütközött a hatszögletű beton aljzat sarkával. Ekkorra már úgy éreztem engem az ág is húz, szerencsére a gyémántos vágókorong sikítóval legyőzte a betont, csak némi port kellett hozzá beszívni. Akartam venni menettömítő pasztát a Groszmannál amikor a fittingeket vásároltam, mert a régi elfogyott, de csak olyan volt ami nem jó fém-műanyag kötéshez, így maradt a régi jó kender és faggyú mint 100 éve, na szerencsére ezekből van bőven itthon. (A kendert { a népnyelv "kóc"-nak hívja} még  a NOVOTEL építésekor szereztem a Csőszeresektől valamikor 1980-ban, a faggyút meg a "Vizán" { volt Cs Sz 2, azaz Magyar Néphadsereg kettes számú csapatszállító hajója}  a Bélától kaptam két kilót vagy 10 éve, Örkénnyel szólva "túlélsz kóc & faggyú" )

És délután kettőre TADÁMMM!

Balra a félcollos karos golyóscsapon át (előremenő ág) megy a víz a szivattyúhoz és onnan a tetőn lévő napkollektorba, a másik háromnegyed collos golyóscsap meg a rendszer töltő és ürítő ága. ( Magát  a jakuzzit is a kollektoron keresztól fogom feltölteni, így holtbiztosan nem marad légdugó a kollektorban)  A visszatérő a tetőről egyenesen a dézsába megy majd fentről, a vízvonal alá.

Nem tetszett a tetőre felnézve, hogy olyan kesze-kuszák a kiálló csővégek a tetőgerincen. Oda ugye nem másztunk fel, az alacsonyabb tornác tetején állva raktuk fel a lejtő aljára a kollektort és J húzta lentről a gerinc túloldaláról, én meg  a csáklyával bizgettem, így került fel a legmagasabb pontra. Na ma reggel három létrát "sorbakötve" kiépítettem a mászókát  a gerincig és rendesen rögzítettem a csöveket. Nem volt egy kellemes munka, eltekintve az egyensúlyozástól, rohadt forró volt a cserépmintájú lemeztető, plusz térdelni rajta vagy az alumíniumlétrán, szintén nem túl kényelmes. Amikor meg az oromszegélydeszkába vertem a szögeket amikhez kötöztem, elkezdtek idegeskedni a darazsak, mert a fészküknek PONT ott volt a bejárata, a szélebádog alatt, ahova nekem kalapálnom kellett. De elég megértőek voltak, én meg mielőtt elkezdtek volna kiseregleni, gyorsan végeztem. Szóval cső csövön nem maradt érintetlen ma és ez így fog menni még vagy három napot ahogy erőm engedi, mert SEMMI se pont olyan ahogy elsőre nagyvonalúan  reméltem ("az már részletkérdés", de mint tudjuk az ördög a részletekben bújkál), és akkor még nem tartok ott, hogy akár kipróbáltam volna, egyáltalán hajlandó e beindulni  a rendszerben a keringés.

Hosszas hezitálás után (elővéve és felterítve az átlátszó fóliát) úgy döntöttem, hogy nem lesz lefóliázva a kollektor. Ez az anyag alighanem az első viharban cafatokra szakadna. Meglátom hogy muzsikál így "kopszon", aztán jövőre polikarbonát  borítást kap, ugyanolyat mint ami a hajón már sok éve kiválóan működik. Hoztam a bringaszervizes fiútól két kopott külső gumit és megcsináltam a sarkokra a "lábakat", meg középre is egyet. Nagyon késségesen adta az anyagot hálából egy kis reklám. http://www.mikesbikes.hu/ (ráadásul ő is vitorlázó)

9:30-ra kész volt a napkollektor.

J nekiállt sütni-főzni, így nem volt segítségem, lepihentem. Ebéd után nekiálltunk és ketten felraktuk az egészet a tetőre.  A jó munka alapja a tökéletes tervezés, minden ment mint  a karikacsapás ... kivéve, hogy amikor már  a helyén volt a "kakaóscsiga", azt hittem a guta üt meg, mert ELB@SZTAM!! Na nem mindent, csak  a felfüggesztést. Mert amikor kispekuláltam, hogy hol lépjen ki az előremenő és visszatérő cső a karikából, a kollektor lapjával LEFELÉ volt, mert a drótokat tekergettem a hátoldalon éppen. Következésképpen amikor az üzemi helyzetben felfektettük a tetőre, a kiállás a túloldalra került, ezzel a levezetéskor mindkét cső 90 °-ban megtört! Szóval az egész felfüggesztést 180 °-al el kellett fordítani! Ismét megmásztuk a tetőt, leengedtük a munkadarabot átsekliztem a felfüggesztést (naná hogy leejtettem a  seklicsavart, le a tetőről, sokáig tapogatództunk a gazban mire kiderült, hogy fent van a tetőn, beszorult a csáklya nyele alá) visszaerőlködtük a holmit  a gerincre és 15:45-re készen is voltunk. 

Ahhoz képest, hogy ketten együtt vagyunk 156 évesek, nem rossz teljesítmény! 

Sokat enyhült az idő és főleg a nap alig sütött ma.

Ennek ellenére. talán a korábbi napok erőltetett tempója következtében négy órás műszak után elfáradva elvonultam zuhanyozni, mert koszos voltam minta  disznó, megebédeltem és elaludtam. A kosz oka, hogy sikítóval daraboltam a biciklikülsőt, rám szállt és az izzadtságba tapadt a fekete gumikorom. Ezek a "lábak" lesznek a nyolcszög sarkain, megakadályozandó, hogy az acélszerkezetű keret érintkezzen  a háztető lemezborításával.

Nem csiszatolják, koptatják egymást és nincs esetleges galvánkorrózió sem. Ez a hátoldala a kollektornak, így néz ki a "tortaszeleteket" felező osztású alumínium huzal merevítés.

Holnap el kell biciklizzek a bcikliszervizeshez, mert kifogytam a rossz kerékpárkülsőből, ezt is tőle kaptam, amikor a múltkor kellett máshoz, nála hegyekben áll az ilyesmi. A napsütötte oldal átlátszó fóliázásának megoldásán még agyalok.

Éjszaka túl optimista voltam. Ezt postoltam a Fb-ra: "Úgy tűnik elvonulóban a hőkupola. Éjjel 2 óra van, az imént vonultam ki a hajóra aludni, a leghatározottabban fokokkal van hűvösebb mint tegnap ilyenkor." Ez mind igaz is volt, sőt reggel is kifejezetten kellemes idő volt, holott egy órával tovább aludtam hála a kellemes éjszakai hőmérsékletnek, de aztán rákezdett a napsütés és gyakorlatilag ugyanolyan idő volt mint tegnap. Pedig megint a városba kellett bringázzak, ezúttal 0,8-as horganyzott drótért.

A napon ma is 48 °C volt, de egyrészt már megszoktam, másrészt másfél-kétóránként leültem az árnyékba a kerti pavilonba és hideg limonádét kortyolgattam. Ebéd utáni alvásból ébredve meg beültem a továbbra is 30 fokos jakuzziba ejtőzni, majd amúgy vizesen folytattam a munkát és FÁZTAM. Na csak egy darabig, aztán visszaültem a dézsába. Így dolgozni nemcsak elviselhető, de kifejezetten NAGYON KELLEMES VOLT.

Leszedtem a spárga kötözést, a végleges rögzítéshez felhasználtam a valamikori Al-Mg-Si középfeszültségű ötvözet légvezeték darabból pár szálat, amit akkor gyűjtöttem be amikor a vihar leszaggatta a hálózatot és a rohammunkában végzett helyreállítás után otthagyták a leszakadt, levagdalt darabokat. Éreztem, hogy EGYSZER még jó lesz valamire ez a kiváló anyag, na ez a "valamikor" most jött el. Szétsodortam a hat darab 2 mm  vtg. elemi szálból álló sodronyt, kiegyengettem és a vékony kötöződróttal hat menetenként lekötöztem a csőkarikákat az acélvázra. Most így néz ki a munkadarab.

Holnap a "tortaszeletek" közepére berakok még mindkét oldalra egy szálat és ősszedrótozom őket mert a széle felé kisé hullámoznak a menetek ahol az alátámasztások közt megnőtt a távolság. De ez már csak esztétika. A tető felőli oldalra gumilábakat rakok rossz biciklikülsőből vágott darabokból, és lehet (de ebben nem vagyok még biztos), hogy átlátszó fóliával letakarom a Nap felé néző oldalt. Aztán még a héten megy fel az egész a tetőre.

5:30-kor keltem, még kellemes hűvös volt a reggeli kutyasétáltatáshoz. Minden projekt soklépcsős tervezés után nyeri el a végleges formáját, a kezdeti elképzelések számtalan változtatáson esnek át mire végülis elkészülnek. Gyakran kifejezetten halogatom a döntéseket az utolsó pillanatig, mert mindig van "jobb megoldás". De mostmár muszáj volt kitaláljam a vízköröket. Tehát a medence, töltését, ürítését és a vízmelegítést a napkollektorral. Előszöris amíg még nincs szörnyű hőség felmásztam a háztetőre és megmértem a tervezett nyomvonalát az előremenő és visszatérő csöveknek a nyeregtető gerinctől az eresszegélyig. Ez azért kellett, hogy tudjam mennyi csövet kell rajta hagyjak a kollektoron a szivattyúig, illetve a medencecsatlakozóig. Leültem a télikertbe, kitaláltam és lerajzoltam az egészet a szükséges szerelvényekkel és megnéztem mi az ami megvan hozzá és mi az amit még meg kell venni. Írtam róla listát és gondoltam elbiciklizek a boltokba. Közbe persze az idő se tétlenkedett, elkezdett melegedni. J jött reggeli locsolásra a slauggal, ez az ő feladata, mondom megyek a boltba, na azonnal mondta, hogy akkor jön ő is mert kell ásványvíz meg tej, meg mindenféle egyéb.. "De én biciklivel megyek"/ "AZ nem jó, autóval kell menni mert sokminden kell." / JÓ akkor gyerünk!" / "AZ nem úgy van, én még nem vagyok készen." Na a lényeg, közben bedurrant az idő, aztán elindultunk. Első a Csöme barkácsbolt Gardena apa gyorscsatlakozóért a kollektor előremenő ágába, közbe Lipóti pékség kenyérért.  Aztán visszafelé Lidl a többi kajáért, aztán haza. Otthon jut eszembe, hogy a Grossmann szerelvényboltot elfelejtettem, szóval csak az maradt ki amiért voltaképpen elindultam volna. Közbe persze már 40 fok van ebben bicikliztem vissza a városba.  Belassul az ember agya ebben a hőségben. J-nek pl a pénztárnál a sorban végig a kezében a telója a QR kód miatt ami a vásárlási kedvezmények miatt életbevágó, csak épp elfelejti beolvasni, így ma mindent teljes áron vettünk.

És még amit én vásároltam, ez a pár apróság itt 7565 Ft 

Lemértem a plusz  10 m-t a kollektor ágakra és levágtam a csöveket. (csővégek azonnal ledugózva, duct tape-el leragasztva nehogy bármi belemenjen, ez NAGYON fontos) Mint a csövekre nyomtatott folyóméterekből kiderült,  két darab 50 méteres guriga, azaz 100 m cső maradt a 250 méterből. Szóval ha lesz egyáltalán második kollektor a keleti háztetőre ( erősen kétlem, de majd kiderül)  az 20 %-al kisebb lesz. Ekkorra már pokoli hőség volt, kezdtem nagyon belassulni fejben is, lekötöztem a plusz tíz méteres darabokat ideiglenesen a "kerék" peremére, az egész hóbevancot leválasztottam a felfüggesztésről, meg a kukakerékről és nagyjából függőlegesre állítottuk ketten J-vel, hogy holnap nekiláthassak a csövek végleges rögzítésének.

Csak ki kell találjam, hogy mivel és hogyan. Mondom, a tervezés és a megvalósítás soklépcsős vállalkozás.

J ezt követően elhanyatlott és elaludt, én meg lezuhanyoztam és beleültem a 30 °C os vízbe a jakuzziba bugyogni, egyből kitisztult az agyam. Nemsokára este kilenc óra, az imént is ücsörögtünk még egyet a dézsában, egész meg lehet szokni.

9:30-ra fent volt az utolsó menet is. 37-et terveztem 39 lett belőle.

Azt hiszem pihenek egy kicsit. Ez a 40 °C még nekem is sok. Tegnap nagyon lendületben voltam, de ma reggel erőt kellett vegyek magamon, hogy egyáltalán hozzákezdjek, minden tagom leheveredni kíván az árnyékos pavilonba a kertben. Azt hiszem engedek a testem jelzéseinek. Úgyis agyalnom kell, hogy fog ez a cucc felkerülni a háztetőre.

14:03 Elaludtam odakint a fotelban, úgyhogy inkább bejöttem és ledőltem a szófára. Azonnal elaludtam.  Aztán beültünk a 33 °C-os jakuzziba ejtőzni. TŐKÉLETES volt. Minden nyuggernak kötelezővé tenném ebben a hőségben. Akkor jöttünk ki belőle amikor már nagyon éhesek voltunk, a házban meg gyorsan be kellett állni a forró zuhany alá mert vacogtunk. Pedig mára már idebent is majdnem 29 fok van.

Picur kutya is élvezi az életet.

16:03 Kinéztem a "munkahelyemre" a polikarbonát tető alá ahol csinálom a kollektort, hogy HÁTHA olyan a hőmérséklet, hogy tudok valamit alkotni....

szégyenszemre visszafordultam a hűvös házba. EZ még nekem is sok!

Már reggel nyolckor a "pályán" voltam. Tegnap rámírt valaki, hogy nem nagyon érti  a projektet, de olyan lebilincselően kedvesen beszélt a korábbi bejegyzésemben írtakról, hogy belátom, nem lehet minden olvasóm képben folyamatosan ezért kicsit zanzázom: 1. Napenergiával akarok fürdővizet melegíteni 2. Ez az LPE (lágy polietilén) csőkígyó felkerül a háztetőre, napelemmel táplált szivattyú fogja benne keringetni a vizet. 3. Hogy síkban legyenek  a csővégek és egymás mellett az előremenő és visszatérő ág (szóval ahol bemegy a víz a csőkígyóba és ahol kijön a víz a csőkígyóból), egyedi módon egyszerre KÉT csövet tekerek, amik középen vannak összekötve, magyarul ott fordul meg a víz.

A  csövet az alapkeretre ideiglenesen madzaggal kötöztem fel, ha fent lesz minden menet, lesz majd végleges rögzítés. Fergetegesen bevált a kukakerekes forgatható munkadarab megoldásom (az összes YoutTube videon amit a hasonló napkollektort készítők felraktak a netre, a csőtekerccsel szaladgálnak a munkadarab körül). Még az is előny ami elsőre hátránynak sejlett, hogy billeg. Mert így sokkal könnyebb hozzáférni a közepéhez.

A két csőtekercs a mellette lévő munkaasztalon van.... mondjuk az igazi profi megoldás az lett volna ha azok is  egy-egy forgózsámolyon vannak, mert akkor könnyűségbe ütközött volna a duplázott cső kezelése, de hát, ahogy a róka mondta  a Kishercegnek "sajnos semmi sem tökéletes".  Így muszáj volt minden másfél méter rögzítése után körbegyalogolni az asztal mögé és a csőtekercseket elforgatni, hogy újabb laza karika kerüljön kéz alá a munkaoldalon. Féltem én korábban ettől nagyon, hogy hogy leszek képes egyedül ezt csinálni, de igaz hogy mentem ma összesen vagy egy kilométert oda-vissza, de mint  a mellékelt (színes) ábra bizonyítja délre egészen jól álltam.

Ilyenkor mindig magyarázkodnom kell miért dolgozom szinte mindig egyedül. Egyrészt mert megszoktam. Nekem ezek a dolgok nem "munka" kategória, hanem alkotás. Nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan szobrot tudjak faragni amit a következő rendszerváltáskor kivágnak a szoborparkba. Nem tudok olyan verset írni amit a következő rendszerváltáskor törölnek az iskolai tankönyvekből. Én ilyen marhasgokban, mint ház-, meg hajóépítés élem ki az alkotó ösztönömet és tudomásom szerint a Sztálin szobrot is egyedül faragta a Kisfaludy Stróbl Zsigmond és József Attila proletárköltő is egyedül írta a verseit. A saját tempómban dolgozom a saját elképzeléseim szerint, ha elbizonytalanodok nem szégyellek tanácsot kérni, de a munka közben idegesít ha társat kapok. Olyankor inkább abbahagyom.

Meleg volt ma nagyon, ezért szokásomtól eltérően délben leálltam, ebédszünetet tartottam TERMÉSZETESEN utána alvással, és délután fél háromkor újult erővel folytattam. Straca ( ez is egy olyan szó ami a magyar tengerészekkel hal ki éppen)  a fejen, véd a nap ellen és kéznél van törölgetni a szememből az izzadtságot, mert ma már volt bőven.

16:15-re már egész jól álltam.

J időnként kijött megnézni élek e még, nem mondom, hogy kéjmámor volt  a tűző napon a polikarbonát tető alatt, de egész jól bírtam. Az árnyékban lévő hőmérő karistolta a 40-et.

Bent a házban meg 

mindezt klímaberendezés nélkül, csak hőszigeteléssel és árnyékolással (és persze éjszakai átszellőztetéssel). NEM ROSSZ!

Ráraktam még két dupla karikát, aztán háromnegyed hatkor levonultam. Megnéztem az RTL klub híradót, lezuhanyoztam és elmerültünk J-vel bugyogni a Jakuzziba. Abba tegnapelőtt fűtöttem be utoljára akkor 36°C volt a víz, mára lehűlt 33-ra PONT kellemes volt az egésznapi döglesztő meleg után. Eredményes nap volt na!

Reggel FÁZTAM! Mondjuk hatkor keltem és indultam neki a kutyával, de csak 22°C-t mutatott a hőmérő a tornácon amikor bejöttem a hajóról ahol alszom. Gyorsan be is állítottam a ventilátort úgy, hogy a kinti hűvös levegőt nyomja befelé a házba. Most meg már bezárva ajtó ablak és lehúzva a redőnyök a kinti napsütés ellen. 

Még reggeli előtt felraktam egy réteg festéket a napkollektor nyolcszög keretre, délre megszárad és megkapja az utolsó réteget. Most amíg ilyen kellemes hűvös van és a kinti munkahelyem is árnyékos, elkezdem az LPE csőtekercsek előkészítését a feltekerésre.

Tegnap kipróbáltam újból a napelemeket quasi éles helyzetben, prímán nyomták a szivattyúval a vizet a vödörben, PERSZE a puding próbája (az hogy megeszik) csak akkor fog megvalósulni, ha fent lesz a kollektor a tetőn, a szivattyú valahol félúton az eresz alatt, és ha süt  a nap beindul a cirkuláció, a víz a dézsában lent pedig meleg marad. A biztonság okából rendeltem egy 12V 5A DC táegységet a netről, hogy bármikor tudjam mozgatni a vizet a rendszerben, például ha valahol lelevegősödik és ki kell söpörni belőle "erővel" a légdugót. Mert a csőkígyó természeténél fogva nem rendelkezi egyetlen magasponttal amit lehetne mondjuk automata légtelenítővel (amit különben mint potenciális hibaforrást utálok) légteleníteni.  A többit este.

22:20

Amitől tartottam korábban, hogy hogyan fogom a 250m hosszú LPE csövet két egyforma hosszúságú darabra szétvágni, hála a méterenkénti jelölésnek feltűnően könnyen meg tudtam valósítani. Ebben sokat segített a meleg, a cső kifejezetten "engedelmes" volt a menetek lapozásakor. A képen a baloldali rakás azért tűnik nagyobbnak, mert az volt ami fellazult a gyári tekercselés szorításából a művelet során. Itt következett a következő dilemma, amin megint jóideje spekulálok, HOGYAN FOGOM  a keretre feltekerni a dupla csövet. (azért dupla, mert középen fordul vissza ugyanabba a síkba a tekercselés, mert nagyon utáltam a YouTube-os videokon a középről kikanyarodó ágat) Kicsi a helyem, két tekercsről tekerednek le a csövek és egy tekercsbe tekerednek fel síkba a nyolcszögre. Azt találtam ki, hogy a keretet forgathatóan felfüggesztem. Ehhez egy fockroller lett volna jó, de az sajnos nem volt kéznél, viszont egy sebtében előkapott 1,1 m3-es kukás konténer kerékre lógattam fel a nyolcszög keretet.

Nem túl elegáns, kötél, lánc, kukáskerék és drót, viszont működik. Már az utolsó réteg festék felkenéséhez is ideális volt, ahogy kentem, úgy hajtottam körbe az ecsettel. A sekli örökség, hirtelen nem volt más kéznél, a fekete kord nadrágomról vettem le, Szilágyi Andris barátom kabalaseklije volt, és özvegye Éva ajándékozta nekem a temetésén. Azóta ott volt és oda fog visszakerülni, csak most kisegített és emlékeztetett Andrásra és a több mint hatvan év barátságra.

Holnap tekerem a csöveket, remélem jó meleg lesz!

Miután lehajtottam 6-os betonacélból az emelő füleket, tanulva a tegnapiból, munkáskabátot vettem fel és felhegesztettem őket, négyet az átellenes sarkokra egyet meg középre. Most az első két réteg festékkel lekenve szárad.

TÉNYLEG nagyon meleg van, J nem is bírja odakint. Én azt hittem a kabát (elég vastag pamutszövet a vékony műanyagot azonnal kiégeti a hegesztőszikra) kellemetlenebb lesz, de érdekes módon az elején meg hűvösnek is éreztem. Amire meg belemelegedtem volna már túl is voltam a fülek hegesztésén.

Viszont Picur kutya kedélyállapotának határozottan jót tett, hogy J megszabadította tegnap ENNYI  "felsüruházattól".

IGEN, ez mind rajta volt. Most így néz ki.

A leghatározottabban látszott rajta, hogy jót tett neki a vetkőztetés, olyan peckesen ugrándozott tegnap este a sétánál.

Két hete még nagyon be voltunk sz@rva, Picur búskomorságba esett, nem evett, nem ivott és sétálni se akart, sőt este, szokásától abszolút eltérően kikéredzkedett a kertbe és ott töltötte az éjszakát az autó mellett a földön hasalva. Megszólításra nem reagált, szóval a legrosszabbtól tartottunk. Múlt hét hétfőn rohantunk az állatorvoshoz, egy daganatot találtak a fején, szerdán felnyitották és kimostak, leszívtak belőle jó sok váladékot, mára "kutya baja". Valami mérges tüske megszúrhatta, vagy darázs megcsípte amikre állandóan vadászik, mindenesetre nagyon megkönnyebbültünk. Ennyit  a napkollektorról.

23:02 Köszönöm mindenkinek a névnapi gratulációkat. Azoknak a viszonylag keveseknek akiknek eszébe jutott, hogy ma Vilmos nap van, és azoknak a sokaknak akik április 6-án gratuláltak és megígértem nekik, hogy elteszem mára!

Az összehefelt acélszerkezetet ma készre hegesztettem. Minden ment mint a karikacsapás, "csak" a szokásos, hogy a hőség miatt (piszok meleg volt  a napon a polikarbonát tető alatt) egyszerűen képtelen voltam valami felsőruhát viselni és a hegesztési ívfénytől kissé megpirult a bal karrom belső oldala és most ég a bőröm. J lefújta Naksollal, határozottan és azonnal használt. 

Ebédre kész is lett.

A sarkaira és középre karikákat fogok még hegeszteni, ahova be lehet kötni a köteleket amikkel felhúzom a háztetőre.

https://www.facebook.com/reel/4470798373188400

Meleg van, de elviselhető. Egész jól haladok.

Azt hittem, ha majd csinálok egy 240 x125-ös munkaasztalt akkor majd lesz mindenhez elég helyem. Már vagy három éve megvan, de ez is kevés. Egy olyan 10x15 méteres műhelyre lenne szükségem amiben lenne négy darab, egymás mellé tolható 2 m2-es asztal azzal TALÁN elégedett lennék. Hát ezt, ebben az életemben, már nem fogom megvalósítani.

A hajót a vízügy egyes szakaszmérnökség telepén éptettem, ahol a sólyatér mellett béreltem egy kis területet. De hétvégéken az egész telep az "enyém" volt, beleértve  a daruzott csarnokot gépekkel. Miután évekig ott voltam, ismert mindenki, tudták, hogy értek mindenhez tehát hagyták hogy használjak mindent, otthagyták ha kértem a szerszámokat, a biztonsági őrök is jóbarátok voltak, ha elment az áram  az ELMŰ hálózaton és leoldott a betáp nullfeszkioldója, nekem szóltak, mert ők nem mertek bemenni az elzárt kapcsolótérbe visszakapcsolni a megszakítót, szóval nekem az volt  a paradicsom. De azért itt is jó, csak másért.

Szóval mégiscsak muszáj volt elemet rakni a szögmérőbe, első a pontosság és ekkora szögnél már könnyű hibázni. Mázlim volt, ugyanaz az elemfajta mint  ami a konyhai mérlegben van, és J abból tart tartalékot.

Hogy ne kelljen annyit méricskélni, a szögmérővel csináltam egy egyszerű sablont pillanatszorítókkal a munkaasztalra, ehhez csak illesztenem kellett a összefércelendő vasakat.

Aztán a harmadik után rájöttem, hogy így kicsi lesz hozzá az asztal, szóval módosítottam, ebédre összeállt a nyolcszög.

Lazábbra vettem a tempót, mert megszorul a meleg a polikarbonát tető alatt és ma nem volt semmi légmozgás, a házba bejőve szinte megcsapott a 27°C-os "hideg". Mondjuk egész jól bírtam, de azért 36-37 fokban melózni nem egy leányálom. Ja erről jut eszembe vettem egy kézi akkumulátoros fű és sövényvágó ollót a LIDL-ben, mert állandóan benőnek a zöldek a stégbejáróba és unom a kézi ollózást, sarlózást, na éjjel fél háromkor kezdtem használni akkuslámpafénynél, akkor már határozottan nem volt hőség.

20:56 Ma egy kicsit jobban gazdálkodtam az erőmmel. Tegnap jobban elfáradtam, nem volt kedvem semmihez, J egyedül fürdőzött, de ma 17:30-kor begyújtottam a dézsa alá, megnéztem az RTL híradót, sétáltunk a kutyákkal, megvacsoráztam és bemerültünk a jakuzziba. Nagyon jó lezárása volt  a napnak és külön piros pont, hogy  eltaláltam a vízhőmérséklettel a 36° C-t. Vagy két órát ejtőztünk a vízben, alaposan kiáztunk.

Nem tudom más is megfigyelte e, de valamilyen rovarinvázió minden évben van. Valami mindig túlszaporodik, aztán szinte el is tűnik. Volt hangyainvázió, amikor mindent elöntöttek a hangyák, beleértve a konyhánkat is (hja a természetben élésnek megvannak a hátrányai is). Volt olyan darázsinvázió, hogy még engem is megcsíptek, pedig engem még a szúnyogok is kerülnek, csak  a végleg kiéhezett példányok marnak belém, volt poloskainvázió (nem, nem az orbánféle) szóval mindig van valami, most pókok vannak MINDENÜTT. Mire kiérek a stégre lógnak rajtam a pókhálók, a hajóra kiérve meg nem győzöm magamról lesöpörni a rajtam szaladgálókat. Szerencsém, hogy különösebben nem izgat semmiféle rovar, a pókokat kifejezetten szeretem, mert elbűvölnek a fantasztikus tulajdonságaikkal. És mivel vasárnap van, szóval egy aktuális vicc hétvégére.

17:44 Aránylag jól bírom a meleget. Annakidején a trópust is bírtam, szóval ma azért annyira izgatott a munka, hogy másodfokú hőségriadó ide vagy oda, miután vasárnap csendrendelet van, sikító helyett képes voltam a 15 x 15 -ös zártszelvényt nekiállni kézifűrésszel ledarabolni. De aztán beláttam, hogy a napon (bár a polikarbonát tető ad némi quasi árnyékot, de helyette megreked a levegő, még melegebb van mint kint a napon) ez azért állatkínzás. Bevonultam ebédelni, utána meg aludtam egy jót. Bent a házban hálistenek hála a hőszigetelésnek satabilan 27°C van. Viszont arra ébredtem, hogy dörög az ég, na mondom "itt a vihar", de ehelyett esett pár csepp eső, az imént voltunk a kutyákkal sétálni, hát áll a levegő, az esőtől viszont párás a levegő és hőség van továbbra is... hát bevallom EZ már nekem is sok.

Lehet vége a pechszériámnak?(lekopogom)  Túllendülve a kerticsap mikroprojekt részleten elővettem az immáron vagy három hete kerülgetett 250 méter LPE cső gurigát. Ebből lesz a két tervezett napkollektor  a háztetőre.

Első perctől kezdve járt az agyam, hogy hogy fogom két egyforma 125 méteres részre szétvágni. Mert kiteríteni nincs hol, meg nem is egyszerű, olyan mint  a rugó, nem hagyja magát. Na valamelyik nap az a zseniális ötletem támadt, hogy nem hosszra, hanem súlyra fogom megfelezni.  Szétlapozom és addig választgatom el a meneteket amíg a két guriga egyforma súlyú lesz. Már reggel ötkor ezen járt az agyam, rá is írtam a Sári Pistára, ő horgász és biztos van a halakhoz húzós "zsák"mérlege, úgy látszik ő se aludt, mert mindjárt írt vissza hogy bedobja a kapuba ha arra sétál a kutyával a háromkerekű villanyrobogójával. Kicsit megpróbáltam még aludni, de annyira forgott az agyam, hogy inkább felkeltem, és a mérleg már ott is volt az ebédes ládában. Na reggeli után neki is készültem, amikor beköszön a kapun Peti, Icuka keresztfia. Beszélgetünk, bejön, mutatom hogy állunk a Jakuzzival meg mutatom, hogy mire készülök a csőköteggel. Mire mondja "nem kell mérni, rajta van a jelölés  a méterekkel"!. ÉS TÉNYLEG, ott áll a végétől visszafelé, nyomtatva méterenként (30 centit még rá is tettek) 250, 249, 248 és így tovább! JUHHÉ!!! Mondjuk én is biztos észrevettem volna amikor nekiállok lapozgatni a tekercset, de azért mégis jó, hogy jött a gyerek ( aki amúgy 40 éves, autóvillanyszerelő és ha hozza majd legközelebb a laptopját, megnézzük mi az az idegesítő motorhiba jelzés ami harmadik napja világít a Suzuki műszerfalán). Szóval határozottan jól alakulnak a dolgok.

Viszont rohadt meleg van odakint, bevonultam a hűs házba, idebent gatyában egész kibírható. Bár nekikészültem a 15 x 15- ös zártszelvény feldarabolásának a napkollektor nyolcszögletű alapkeretéhez, de mire kiraktam az anyagot, kiszámoltam a szögértékeket, meg a nyolcszög éleinek hosszát (727 mm a tortacikkely alapja  67,5° a két szár szöge, középen a csúcs meg 45°) MEGKERESTEM a digitális szögmérőt és megállapítottam, hogy a 3 V-os elemben csak 0,16 V feszültség van, addigra egyrészt baromi meleg lett másrészt délután amikor már nem sikítózunk hétvégén, úgyhogy marad a hétfő a folytatásra. Amúgy ezért utálom a digitális kijelzős mérőeszközöket, MINDIG kimerül bennük a gombelem és mindegyikben másfajta van, nincs is csak hagyományos tolómérőm, bár azt meg  a vacak szememmel alig tudom leolvasni. A szögmérővel meg úgy jártam el, hogy a munkaasztalra 1:1-ben kiszerkesztettem a háromszöget és onnan levettem az ezek szerint 67,5°-os szöget és aszerint vágom le majd a vasakat.

Hát az elmúlt napok nagyon nyögvenyelősre sikeredtek. Annyi volt a jó, hogy itt volt a "kis"lányom Berlinből. 

Egy fél napot együtt lehettünk.  Csak ültünk a stégen és bámultuk a vizet. Mindig ugyanaz és mégis megunhatatlan.

Aztán rohant tovább.

Szóval volt  a régi kerticsap ami kiállt a földből. Innen kellett megoldjam a jakuzzi projekt vízellátását.  Ott kezdődött hogy régóta csöpögött a csap, ami arra volt jó, hogy az alatta lévő rozsdamentes lábasból ittak a kutyák, meg tavaly abban lakott egy kis béka is. De a csöpögés (golyóscsap, tehát javíthatatlan) mindig idegesített, de mindig volt valami fontosabb. Na most elkezdtem átalakítani. De ahhoz ki kellett a földből kiálló cső végén lévő derékszögű 3/4 per 3/4-es könyökből csavarni a csapot. Nem hagyta magát, összegyógyultak a menetek. Meg kellett melegíteni.  De besz@rt a Rotenberger gázpuskám. Nekiálltam szétszedni. Két napot elb@sztam a működés kiókumlálásával, a szűrő tömböt (speciális szinterbronz szivacsos dugó) beáztattam etilacetátba, kiszárítottam, kompresszorral kifújtam, összeraktam, elszúrtam egy órát azzal, hogy a piezo gyújtó hol hagyja el a kontaktust, aztán összeraktam új palackkal és TOVÁBBRA SEM MŰKÖDÖTT! Persze az új palack, miután kiszúrós, ment a kukába, a gáz meg a levegőbe. Feladtam. Elbicikliztem a boltba és vettem egy újat. Ez a projekt már annyiban van, hogy +10000 Ft már nem oszt és nem szoroz.

Most így néz ki a "kerticsap".

Lefelé áll a helyi vízvételi lehetőség kék karos golyóscsapja, alul CLABER gyorscsatlakozó apavéggel (rajta egy tömlődarab, hogy a nap ne tegye tönkre az "O" gyűrőket), többek közt innen töltöm a partra kimenő földalatti  csövön át a hajóba az édesvizet, fent ugyancsak CLABER csatlakozóval a sárga tömlő megy a jakuzzihoz, ahol egyelőre megáll egy, az Icukától kapott GARDENA zuhanyállványnál. Namost aki azt hiszi, hogy a GARDENA csereszbatos a CLABER-rel, az ugyanolyan keservesen csalódni fog mint én. Egyszerűen okádták a szemre egyforma, ugyanolyan passzentosan bekattanó idomok a vizet, amint ráadtam a nyomást. Szóval meg kellett venni a háromszor annyiba kerülő GARDENA hüvelyvéget a zuhanycsatlakozáshoz. De mint fentebb említém "ez a projekt már annyiba van, hogy ez a párezer forint ...stb".

Ma muszáj volt a nádszövet árnyékolót is felrakni a télikert tetejére, mert már elviselhetetlen volt bent a meleg. Most megeszem J kolbászos zöldséglevesének maradékát, mert a lecsó még készül (erre a hétre nem rendeltünk kaját, mert szabin van Edina az éthordó kislány),  aztán elhanyatlok, mert a sok szereléssel, meg hol barkácsboltba, hol szerelvényboltba  bringázással kissé elfárasztottam a fiatal szervezetemet.

Hát két napig raktam le másfél m2 térkövet. Ezzel a sebességgel nem lennék bajnok az biztos. Enyhítő körülmény, hogy a tarack csákányozásával kellett kezdenem, aztán az aljzathoz való aprószemű ágyazóanyagot is a sóderből kellett kirostáljam, szóval semmi se volt készen és a tűző napon kellett melózni, és közben megmegálltam pihenni. De ma délre már J a fugákat söpörgette. 

Egy zuhanyállvány fog állni rajta, de még rendesen körbe kell temessem kerti földdel amit benő majd a fű.

Estére befűtöm a dézsát, aztán merülünk és koktélozunk. J szerint tegnap volt a 20 éves házassági évfordulónk.

Én akkor szálltam ki este a dézsából amikor lement a víz 24°C-ra, J még egy darabig benne maradt. Ma reggel néztem ( éjszakára rajta volt a hőszigetelő tető) stabilan 30 fokos volt a víz. Alighanem egyelőre egy napkollektort csinálok csak a tetőre, mert ha ilyen jó a hőmegtartása az edénynek, akkor lehet egy is elég lesz. Az egész egy izgalmas kísérlet, mert bár lehetne mindenfélét számolni, méretezni, de annyi a bizonytalanság a benapozásban, a csövekben az áramlási veszteségek becslésében, hogy minden matek csak bűvészkedés lenne, az igazi "puding próbája" az lesz ha fent van egy kollektor  a tetőn és kiderül milyen meleg a víz  egy átlag napos délutánra. Mert e pillanatban kissé azon kezdtem aggódni nem lesz e esetleg túl meleg!

Viszont. A tegnapi napnak volt még egy nagyon pozitív hozadéka. Kipróbáltam "asztalon" a keringési rendszert. Mert az elmélet, hogy ha süt a nap beindul a szivattyú és nyomja a napmelengette vizet, ha nem süt, leáll a szivattyú, mert akkor a víz se melegszik, egyelőre csak elmélet. Szóval semmi automatika, hőfokszabályzás és egyéb firlefranc, MAGÁTÓL működik a rendszer. Nos a két kis párhuzamosan kötött napelemen ( ezt mondjuk benéztem amikor megrendeltem nagyobbnak gondoltam őket, úgy gondoltam egy szivattyúhoz egy is elég lesz) erős napsütésben üresjárásban 20,2 V kapocsfeszültséget mértem (ennek különösebben nagy jelentősége nincs, csak legfeljebb annyi hogy működnek) de a lényeg, hogy rákapcsolva a szivattyút az szépen, erős sugárban nyomta a vödörben a vizet, a kapocsfeszültség leesett 9, 6V-ra és 0,5 A áram folyt át rajta ami azt jelenti, hogy durván 5 W-al ment a 20 W-os szivattyú. Szóval az elv jó, a rendszer AKÁR működhet is, ha mégse, és nem a napsütés hiánya miatt, akkor korrigálható akár a napelemkapacitás bővítésével, akár egy nagyobb ( de inkább még egy plusz)  szivattyú beépítésével. DE. Még ezzel a lecsökkent teljesítménnyel is olyan megnyugtató erővel lökte a vízsugarat, hogy a legjobb reményeim vannak, hogy egy megfelelően kialakított rendszerben  (nincs légzsák, nincsenek áramlást megtörő könyökök stb) gond nélkül fog működni. Szeretem én ezt csinálni, megmozgatja a fantáziát és a munka fizikailag is karbantart. Na megyek térkövezni.