Negyedikre végre sikeres volt a villanybojler vízpróbája. VALAHOL mindig eresztett, nem sok, csak lassú cseppecskék, de akkor is. Biztos ami biztos rajta hagytam a nyomást 24 órára, a manométeren csak akkora (tezedbárnyi) csökkenés volt ami a külső hőmérséklet változásával magyarázható, nedvesség sehol. MINDEN ellenem esküdött mostanság és "akkor még nem sejtettem" https://youtu.be/9uIXUl5MU0A?t=19 hogy mesze nincs vége. Na beraktuk a bojlert a gépházba, bekötve még nincs, de mindjárt nekilátok víz és villanyoldalon is, mert a napkollektor már igencsak gyengén muzsikál ebben az időben, hiába van még meleg és a nap is szépen süt, a beesési szöge a napsugárzásnak már sokkal laposabb, a nap későbben kel és korábban nyugszik, szóval vége az 50 fokos vízhőmérsékletnek, olyan huszonfokos vizekben zuhanyozom esténként, illetve inkább a házban zuhanyozok, ami ellentétes a szokásimmal.
Pár napot lazsáltam, lányomék voltak vasárnap látogatóban, kipróbáltam az almafa-parázson való tarjasütést (jó lett), tegnap mondom használjuk ki az utolsó szép nyárias napot, menjünk vitorlázni! ( ha már gondos munkával lesikáltam a "Tequila" fenekét) Felszereltük a hajót, kezdetben volt szelünk is, nekivágtam, hogy körbehajózzuk az Angyali szigetet, de félúton visszafordultam, mert attól tartottam, hogy ha akkor áll le teljesen a szél amikor a sziget északi csücskéhez érünk, evezhetek hazáig, ami olyan bő 3,5 km, egy szál pádlival ( olyan evező mint ami a kenusoknak van, a német das paddel szóból "magyarítva"), nem tűnt vonzónak, úgy hogy visszafordultam. Valahogy elvánszorogtunk hazáig, na mondom marha nagyot vitorláztunk, már épp kikötni készültem, amikor megjött a szél. Na mindjárt jobb kedvvel mentünk tovább, raumban jobbcsapáson a hídig, tovább nem, mert mióta egyszer magasvíznél az árbocom hegye beleakadt, azóta nem forszírozom az áthajózást. Visszafelé értelemszerűen kreuz volt, szóval a 3-400 méter széles folyón ( ami persze úgy folyik, hogy gyakorlatilag állóvíz, az RSD olyan 0,5-1 km/h sebességgel folyik, de néha határozottan az az érzésem, hogy visszafelé) cikk-cakkban vitorláztunk parttól partig, pontosabban a stégek vonaláig, plusz kerülgetve a horgászok karóit. Közben a szél szépen beerősödött, na nem nagyon, csak épp annyira, hogy élmény legyen a hajózás, időnként "ülni kellett a hajót" mindkettőnknek, de csak olyan öregesen, épp csak beakasztva a lábat a gurtniba. Na békésen húzzuk a takkokat amikor épp a Sári Pista előtt fordulok balcsapásról jobbcsapásra, olyan 40-50 m-re távolodtunk el a parttól, amikor egy ember kirohan a Pista stégjétől eggyel északabbra lévőre és ordít, anyázik, hogy elvittem a horgász cájgját.
Két dolgot bocsájtok előre: 1. Ha nincs ember a botnál, a csillogó napsütésben, nádas háttér előtt egy magányos horgászbotot ( ami valamilyen érthetetlen okból még valami sötét terepszínű is gyárilag) a víz felett futó tizedmilliméter vastag damillal a legritkább esetben lehet messziről észrevenni. Amit észrevesz az ember, ha a horgász kint ül a stégen a botjánál, akkor tudom, hogy messze kerüljem el. Én ráadásul miután eléggé megismertem itt a folyót, tudom, hogy hol szoktak rendszeresen horgászni, külön figyelek. De TUDTAM, hogy a Pista nem horgászik, pláne hogy kórházban fekszik, így egészen nyugodtan fordulóztam a kikötött csónakja előtt. 2. Tilos úgy horgászni, hogy ember nincs a bot mellett, a rádiós kapásjelző nyivákol a házban és a ̶s̶p̶o̶r̶t̶h̶o̶r̶g̶á̶s̶z̶ rabsic akkor rohan ki berántani.
Na szóval ordít az ember, hogy azonnal forduljak vissza és fizessem ki a kárát. Én meg visszaordítottam, hogy nem történt semmi, nem is előtte fordulóztam nem téphettem el a damilját. De csak anyázik és fenyeget, hogy menten beül a csónakjába és aztán odajön hozzám. Mondtam, hogy most akkor félnem kellene? Azt csinál amit akar. Na megyünk tovább, de ez a sporthorgász sportos ember, tényleg beült a motoros ladikjába és utánunk vetette magát a megengedett max 10 LE és 7 m körüli csónakja lehetőségeit latbavetve. Én mentem tovább balcsapáson a továbbra is friss szélben, úgy hogy olyan nagyon gyorsan nem ért utol, a sebessége nem sokkal volt nagyobb a miénknél, de olyan félvízen utolért és BUMM nekiment a Tequila bal oldalának, engem meg megpróbált megütni, vagy berántani a vízbe a halkiemelő nyeles hálójával. Igazából csak most vettem komolyan a dolgot, eddig azt gondoltam, csak közelről próbál majd anyázni, de hát ennek már fele sem tréfa, J-nek mondtam, hogy gyorsan vegye elő a telefont a vízmentesből, mert hívom a 112-t. Közben egy kézzel védekeztem, egy kézzel kormányoztam, egy kézzel a grószshottot kezeltem, hogy ne veszítsem el a sebességet, mert akkor teljesen kiszolgáltatottá válunk és egy kézzel éppen hívtam a rendőrséget. Abban reménykedtem, hogy van vízirendőr motoros a körzetben és ide tudnak érni és tettenérni, de úgy látszik megvolt a büntetés beszedési kvóta mára, hazamentek. Kis feleségem időközben meg a pádlival próbálta ellökdösni a kalóz csónakját. És persze közben ment a szájalás. A 112-n elkezdte a kislány a protokollt, hogy milyen utca hány szám mondtam neki az RSD folyamközép a parton a Balabán utca van, házszámot nem tudok mi van épp szemben, de a kastéllyal vagyunk vonalban, bocs de lerakom mert épp vernek, védekeznék. Ez persze csak most olyan vicces, mert a támadó a hajó elé vágott, persze nekimentünk amitől, mivel teljes erővel motorozott, a hajó elkezdett leebe fordulni, rá kellett eresztenem a grószra, hogy a szél fel ne borítson, de ettől persze a Tequila elvesztette a sebességét és azt a kis manőverezőképességét is ami volt neki. J a hajó orrában vívott a pádlival, hogy ellökdösse az agresszor csónakját, aki megkapaszkodott a fórstágba és közben azzal fenyegetődzött hogy megöl és lelő. Nem tudom hogyan alakult volna tovább, akár rosszul is járhattunk volna, amiből a borulás csak egy dolog, de hogy is vívjak meg hajóvezetés közben egy nálam negyven évvel fiatalabb és harminc kilóval nehezebb emberrel, miközben fegyvernek használható valami abszolúte semmi a hajón, még egy vacak csáklya se, amikor hirtelen eszembe jutott valami. Ez az ember az akiről ez a cikk ír. https://index.hu/belfold/2016/02/04/soroksar_szexualis_zaklatas_rendorseg_nyomozas/ Ráordítottam : "Figyelj, felfüggesztettet kaptál, kell neked, hogy most legyen egy újabb ügyed és le kelljen ülnöd azt is amit már kaptál?" Erre otthagyott minket.
Rendeztük sorainkat és békésen vitorlázunk hazafelé, amikor látom ám, hogy nincs még vége csak erősítésért ment haza és újra nyomulnak. Szerencsére fordult a szél és egy éles menettel egyből tudtam "venni" a stégünket, futólag megkötöttem a hajót, kiugrottam, hogy valami fegyver után nézzek, de újabb támadásra nem került sor, mert fennakadtak a motorral a Tequila bójakötelén és jódarabig vergődtek rajta, én meg kisétáltam "Amapola" farára és mégegyszer figyelmeztettem a "tanárurat", hogy talán nem kéne erőltetni leülnie azt a felfüggesztettet, miközben a csónakban ülő apja folyamatosan telefonon videózta amit mondok, pontosan nem tudom mért, de remélem azért, hogy mostantól ne felejtse el. Aztán elhúztak a fenébe. Elkezdtük elcsomagolni a hajót, de pár perc múlva két rendőrautó is megjelent, aztán egy bő óra múlva még kettő, aztán még egy, annyi rendőr lett mint a fene, engem többször kikérdeztek, megszondáztak ( több mint 24 órával azelőtt ittam egy darab sört az almafa parázson sült tarjához), aztán el kellett menni velük megmutatni a tettest, azokat is kihallgatták, én a kocsiban ülve (nem szállhattam ki és az ajtókat is becsukták)nem nagyon hallottam, hogy mit társalogtak, de az öreg nagyon gesztikulált és be nem állt a szájuk, ami beszűrődött, meg aztán később a rendőröket is megkérdeztem, akik mindnyájan nagyon jó fejek voltak ( szárazföldi és vízi csapat is volt), annak az volt a lényege, hogy elmondták, hogy kettejüknek hat diplomája is van, valamint én olyan agresszívan viselkedtem, hogy ez volt mindennek az oka. Ezt olyan bő fél óráig részletezték. Aztán a támadót elvitték vérvételre, mert az ő szondája már pozitív volt, amin egy cseppet sem csodálkozom, ennek a két embernek gyakorlatilag a sörös doboz hozzá van nőve a kezéhez. Befejeztük a kikötést
aztán körbecsónakáztam a helyszínelő nyomozóval a Tequilát aki minden karcolást lefényképezett (kár nem esett a sérülések jelentéktelenek), majd elvittek látleletet venni rólam az orvosi ügyeletre, ezt szerettem volna kihagyni, mert az én sérüléseim is jelentéktelenek voltak, igazából mégcsak nem is nagyon haragszom, egy csepp bosszúvágy nincs bennem, szóval azt amit induláskor kupánvágott a bumm mégcsak nem is jutott eszembe rájuk kenni, de mondták, hogy ez a protokoll, látlelet kötelező.
Szóval ÉN nem csináltam volna ügyet a dologból, de miután a rendőrség felvonult, az "ügy" mostantól az ő ügyük. És azért az mégse járja, hogy bejártam a fél világot, na jó mondjuk inkább a kikötőket, olyan helyeken jártam, hogy hajaj, de soha nem ért támadás. Például egyszer Bangkokban bárkákból rakodtunk és az egyikről egy csomag cigaretta fejében kölcsönkértem egy parányi csónakot amivel beeveztem szembe a dzsungelbe egy csatornán. Körbe mocsár és őserdő, a kunyhók az ingoványon álló cölöpökön, benne a család, fő az ebéd, esküszöm ott én voltam az első fehérember aki előfordult, de vigyorogva megszólítottak, elbeszélgettünk, ők thaiul én magyarul és nem volt semmi gond, pedig még krokodil is van arrafelé. Erre itt a HAZÁMBAN, párszáz méterre az otthonomtól rámtámad egy részeg földrajztanár. Azért ez mégiscsak skandallum!
