Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • csaba03: Javaslom az ülés méretére vágott polifoamot egy zárható műanyag zsákban, amit elővéve a vizes csón... (2018.11.10. 22:16) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.
  • carter66: @A Tengerész: Rosszul fogalmaztam. :( Konkrét fészkük nem szokott lenni, mert mindehova befészkeli... (2018.10.25. 18:46) Vasárnap.

Linkblog

Péntek.

2018.11.09. 22:18 :: A Tengerész

Tegnap este a minden évben szokásos osztálytalálkozón voltam. Tizenhárman voltunk, ami ahhoz képest, hogy az 1963-ban  érettségizett harminckettőből tizenegyen már nem élnek, egész jó felhozatal.

001_128.JPG

Sajnos idén hárman is örökre elmentek, most tudtam meg, hogy nyáron távozott akit különösen szerettem, a Kelemen Feri. Pár sarokra lakott tőlünk, én a Frangepán utca 53-ban, ő az Üteg utca és Országbíró utca sarkán álló házban, anyáink lánykorukban együtt dolgoztak a Vadas testvérek Petneházy utcai harisnyaüzemében. Feri remek humorú, laza srác volt, a Vasas ifiben bunyózott, de ezt is lazán vette, szóval sose lett belőle menő (pizsamában statisztált a "Vesztegzár a Grand Hotelben" film tömegverekedős jelenetében), a technikum után kikerült Moszkvába a Lomnoszovra, de mielőtt végzett volna hazakívánkozott, itthon tolmácskodott a Telefongyárban, aztán amikor Siemens lett belőle a privatizáció során, remek történeteket tudott a hülye exendékés németekről, a végén, ő úgy mondta "kirúgtam őket". Felesége könyvelő cégében dolgozott és minden évben itt ült a Trombitásban az asztalnál, de tavaly már hiányzott, nekem különösen. Tudtam, hogy régóta bajlódik a szívével, de végülis agydaganat vitte el, úgy látszik különös, állandóan tréfás, soha senkit nem bántó megjegyzésekre kihegyezett agya ezt a rossz poént termelte ki magából végül. Beszólásai amik órák alatt is gyakoriak voltak, még a tanárokat se bosszantották igazán, de hát nekünk nagyon jó tanáraink voltak ( akkoriban ezt természetesnek tartottam), erre sajnos már csak akkor jöttem rá, amikor szembesültem azokkal a tanerőkkel akik a gyerekeimet tanították. Legutolsó tréfája már halálos ágyán a Honvéd kórházban esett meg, felesége elbeszélése szerint nem volt már egészen tiszta az agya, szerintem meg szeretett volna még egyszer utoljára valami olyat csinálni amiért már "idelent" soha senki nem vonhatja felelősségre, szóval a mobiljával az ágyból felhívta a 112-t hogy terrorfenyegetés van a Honvéd Kórházban. Miután a telefon a cellainformáció szerint onnan jött, komolyan vették a dolgot és kivezényelték a TEKeseket. Hogy aztán mi történt nem tudom, de megdicsérni biztos nem dicsérték meg, de ez őt már aligha izgatta, mint ahogy nagyjából soha semmit se vett igazán a szívére, olyan csendes szarkasztikus derűvel szemlélte mások csetlését-botlását. Isten nyugtasson Ferikém!

Éjfélhez közel utálatos volt átcsónakázni a HÉV végállomástól a szigetünkre, mert  minden csupa víz volt a lecsapódott párától, nem lehetett leülni, állva meg egy 2,50 m-es csónakban nem jó buli billegni, a motorral kormányozni lábbal pláne, hideg már a víz beleesni, valamit ki kell találjak erre. 

 

1 komment

Szerda.

2018.11.07. 23:05 :: A Tengerész

A terület kb. 25 %-a megtisztítva. 

005_62.JPG

004_71.JPG

Igyekszem kihasználni a kivételesen enyhe időt. A folyamatosan gyűlő hulló levelek már  a komposztálókba mennek, csak a ledarálhatatlan keszekusza kúszónövények  és gyökereik kerülnek tűzre.

001_127.JPG

002_105.JPG

Ma nekikezdtem a következő területnek, a házat északról támadó keszekuszaság irtásának. Itt annyival kedvezőbb a helyzet, hogy nincs vadkomló, kizárólag borostyán amit egy kicsivel könnyebb szaggatni és nem szúrós.

003_89.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Hétfő.

2018.11.05. 14:08 :: A Tengerész

Négy napig kíméltem magam, egészen pontosan nagyjából heverésztem, mert előjött a derékfájásom. Hogy mitől arra tippem sincs, nem volt még mozdulathoz sem köthető, egyszercsak reggel alig tudtam kimászni az ágyból, mintha villámok csapkodtak volna a 4-es 5-ös csigolyák közé. Ismerős a dolog, ilyenkor felveszem és betépem a súlyemelő övet, de még így is fájdalmas volt még a kutyasétáltatás is, kicsit pihenni lekönyököltem egy stégbejáró korlátjára és egyszerűen nem tudtam elindulni, mert amint áthelyeztem volna a testsúlyomat a lábaimra, mintha valami el kart volna szakadni a gerincoszlopomban. Botra támaszkodva vánszorogtam haza, de 10 perc múlva semmi fájdalmat nem éreztem, hogy aztán megint előjöjjön ugyanez, nyilvánvalóan az ideget nyomja a porckorong széle. Szóval lapítottam, pedig a jó időre való tekintettel mindenféle erőszakos kerti munkákat terveztem, de hát ez csúszott. Egészen tegnap reggelig amikor gyógyultnak nyilvánítottam magam és nekiálltam kiszedni a kivágott szilvafa tönkjét. Sajnáltam a fát, J már évek óta nyaggatott, hogy vágjam már ki, mert valóban egyre jobban csúnyult, idénre teljesen kiszáradt, a fáknak is lejár egyszer az élettartamuk, hát amikor a nagy gazolásban odaértem ezt is megszüntettem, de a neheze a gyökér volt. Kezdetben csákánnyal, kapával, majd térden állva kislapáttal, mint a régészek, amikor feltárnak egy helyszínt. Ráment a tegnapi nap nagyrésze mire ide jutottam

002_104.JPG

A gyökereket vízsugárral lemostam, mert nem tesz jót a láncfűrésznek ha homokban vagdal vele az ember, bár nagy a kísértés, hogy a félig földdel borított vastag gyökereket elintézze, ahelyett, hogy térden állva szurkáljon, lapátoljon fejjel lefelé, de ellenálltam. Ma délelőtt aztán kitermeltem a tuskót.

003_88.JPG

006_44.JPG

014_8.JPG

Ha "igazi" férfi lennék, kicsákányoznám még a combvastagságú fő oldalgyökeret, meg a vékonyabbakat is

010_20.JPG

de miután a föld alatt nem zavarnak, beérem. ezzel az eredménnyel.

009_20.JPG

Pár napja olvastam egy cikket a 444-en, hogy tényleg lehetséges e valakit halálra rémíteni, nos ma leellenőriztem az egércsapdákat a padláson és a négyből hármat elcsattanva találtam, a dió csali bennük érintetlen volt, viszont kettő mellett ott feküdt egy-egy döglött egér. Semmi sérülés nem volt rajtuk, szóval alighanem a csattanás okozta riadalomba haltak bele.

017_9.JPG

 A baloldali úgy tűnik vemhes volt, éppen idejében sikerült "meghalasztani" nem örülnék egy népes rágcsálócsaládnak a padláson.

Sajnos van olyan kártevő ami ellen védtelen vagyok, ez tegnap volt. 

https://www.youtube.com/watch?v=fgCpjPmJUSU&t=10s

3 komment

Hétfő.

2018.10.29. 21:34 :: A Tengerész

Délután átkeltem a Dunán és  a 15:10-es HÉV-vel elutaztam Pestre. Vettem a Fb-on, hogy a Hadházy Ákos ott lesz az aláírásgyűjtőkkel az Őrs vezér téri aluljáróban és leadtam neki az aláírt íveket. ( az aki nem a Hadházy az nem én vagyok )

002_103.JPG

Függetlenül attól a meglehetősen sötét helyzettől amit korábban leírtam, ott nem volt ennyire vigasztalan a dolog. Folyamatosan jöttek a pulthoz az aláírók, mindenféle kapacitálás nélkül. Pár szót beszélgettem a Hadházy Ákossal, ő optimista, szerinte kevesebb mint egy év alatt össze fog jönni az egymillió aláírás. És tényleg lehetséges, az ember a pultnál

001_126.JPG

azt mondta simán összejön egy délután itt 3-400. Ha azt veszem, hogy Budapesten gyűjtenek  9 helyen és az országban is van még vagy öt város ahol állandó gyűjtés van délutánonként,  valamint talán nem én vagyok az egyetlen ilyen aktív gyalogkakukk akkor van rá esély.

003_87.JPG

Más. Villannyal fűtök a hajón. Ez most egy próbaüzem, Kíváncsi vagyok mibe kerül. Beraktam egy fogyasztásmérőt a hajó parti betápjába és regisztrálom a napi adatokat. Ha nem lesz nagyon durva a fogyasztás ( egyelőre még nem az, de hát még meleg van) akkor nem vacakolok a fafűtéssel, mert azért ez kényelmesebb, meg nincs annyi por a hamuzás miatt. Bár megvallom a tűz az azért sokkal barátságosabb. Ahogy parázslik a kályha üvegén át, ahogy duruzsol a kályha az nemcsak testet, de szívet is melengető. Szóval ha nagyon súlyos lesz a villanyszámla akkor nem esik majd nehezemre visszatérni a fafűtéshez. A hőfokszabályzós ventilátoros elektromos fűtőtest remek dolog, de találtam a háznál egy olajradiátort, ez csendesebb, csak abban nem vagyok még biztos, hogy az 500 W elég lesz majd ha igazán hidegre fordul az idő. J úgyis nyafog már, hogy a fújós az kell neki a télikertben ha kint nagyon nagyok lesznek a mínuszok, hogy ne fagyjanak el a virágai, szóval az megy vissza a télikertbe, ez az antik (1965-ös) szovjet darab meg lenne a hajón.

004_70.JPG

Kicsit ki kellett tataroznom, mert még selyem szigetelésű volt a kábele és semmi földelése nem volt, ami azért fűtőkészüléknél, ami sohasem kettős szigetelésű elég veszélyes. De hát a"testvérek" úgy tűnik ezekkel az apróságokkal nem foglalkoztak. Na most már van háromerű kábele és földelővezetéke a picinek.  Glimm lámpa,  jelzi amikor a termosztát bekapcsolja a fűtőtestet, na ilyet se láttam már vagy 40 éve. Még le kell fessem, mert eléggé rozsdás imitt-amott, de amúgy működik és most már biztonságos is.

006_43.JPG

Egy kis aktatáska szerű, kukázott női neszeszerben tartom a gyakran használatos  mérőműszereimet, mérőzsinórokat, dugókat, csipeszeket, griffeket. Mondom megmérem az áramfelvételt ( az a helyzet hogy a mérés szerint még 500 W-os sincs a fűtőtest, mert csak 1,7 A-t mértem ami 230 V-on  csak 390 W hát majd kiderül mire lesz elég ), belenyúlok a táskába a lakatfogóért, valami furcsát tapintok. Hát hemzsegnek benne a mezei poloskák! Kitalálták maguknak, hogy a jó bélelt bőrtáskában fognak áttelelni. Na ez most nem jött be nekik.

007_36.JPG

15 komment

Szombat.

2018.10.27. 20:58 :: A Tengerész

Maradt még pár üres aláíróívem, a töpörtyűm meg elfogyott, szóval piacra kellett menni úgyis, na mondom még egy utolsó ráadás aláírásgyűjtés ma,  hátha  elfogynak az űrlapok. 

27-i_piac-2-3.jpg

Nos elfogytak. A végeredmény  az  öt piacnapon összesen  330 aláírás . Azért is jó volt ez a ráadásnap, mert az elmúlt másfél hét alatt sokat gondolkodtam, nem vontam e le téves következtetéseket az első két hét után. Talán mégse olyan szomorú a helyzet mint korábban megállapítottam. De sajnos nem tévedtem, az. Az emberek elsöprő többsége közömbös. Elvan a dolgával, más nem érdekli. Ha felhívom a figyelmét a jelenlétemre, olvassa el legalább a táblámat, oda se néz, mereven bámul maga elé és inkább megszaporázza lépteit. Általános az a kétféle reakció, hogy  1. "MIND lopnak", 2. "Na és ki az aki lop?". Az elsőre azt szoktam válaszolni, hogy "valóban, de talán azért kellene ezen változtatni, hogy ez az ezer éves átok végre megszűnjön az országon". A másodikra meg azt, hogy "A pillanatnyilag regnáló kormány. És ha netán másik lesz egyszer, akkor is fontos hogy legyen mitől félnie, ne merjen lopni." Sajnos mindkét csoport megegyezik abban, hogy minden józan, értelmes érv ellenére nem írja alá. Szóval a kérdés csak kibúvó. Voltaképpen szereti, hogy a kedvenc kormánya tolvaj, de szégyelli a hitét, ezért talán magát is áltatja. Beletörődött, hogy ez a magyar világ rendje, és ha már ő beletörődött akkor maradjon is így, mert ha netán mégse, akkor mekkora szégyen lenne, hogy ő egy követ fújt a rendszerrel. Inkább bukjanak az örökösen jobbítani akarók, mert ezzel saját magát igazolja saját maga előtt. Nem új dolog ez, ez az aktívan passzív, az igát magától a nyakába vévő tömeg legalább 200 éve segíti az uralkodásra magukat felhatalmazva érző erőszakosoknak elűzni  a hazától azokat, akik alkalmasak lennének a haza sorsának jobbítására. 

Nos ma egyetlen kivétel azért akadt. Nagyon sokáig kerülgetett, elment, visszajött, méregetett közelről, távolabbról, aztán felbátorodott és feltette a szokásos 2-es számú kérdést, én meg mondtam a 2-es típusú választ. Mire kirukkolt, hogy " de hát az európai ügyészség ide akarja telepíteni a migránsokat". Akkorát ordítottam, hogy megállt a piac. "Ki mondta magának ezt a marhaságot? SENKI épeszű ember nem akarja a migránsokat, ez a legnagyobb hazugsága a kormánypropagandának amit magának bemeséltek. "  És egy mondatban elmondtam az 1-es típusú válaszomat. Megmondom őszintén nem számítottam kedvező eredményre, általában ilyenkor vagy elmegy a partner, vagy tovább kötözködik, ilyenkor én szoktam elhessegetni, mert parttalan hitvitákra már régóta nem vagyok vevő, de most meglepetés ért, mert az volt a válasz: "akkor aláírom". és megtette én meg megköszöntem.

Még egy, egészen pontosan két kellemes élményem volt, ez volt az ötödik aláírásgyűjtő napomon és végre volt egy, egyetlen egy kismama, pici gyerekkel, aki aláírta. Legalább százan siettek el előttem anélkül, hogy aláírták volna, pedig az ő figyelmüket külön felhívtam rá, hogy ha nem is a maguk, de a gyerekeik kedvéért tegyenek valamit, hogy tőlük már ne lopjanak. De öt nap alatt ez az egyetlen egy akadt aki odajött. Igaz a mamájával együtt, mert ő jött először oda aláírni, elsőre nem is néztem a kismamát nagykorúnak, de aztán mutatta, hogy neki már tipegő picinye van. Mondtam is mennyire meglepődtem rajta, hogy egyetlen kismamaként hajlandó aláírni, mire a mamája megjegyezte "nevelés kérdése". A másik egy fiatal lány volt, úgy 20 és 30 közt, aki odajött, mondtam ő az első ma ebből a korosztályból, de öt nap alatt se volt több ötnél, a barátnője egy kedves vizsladomináns keverék kutyával a póráza végén türelmesen várt amíg aláírja, gondoltam őt is megkínálom a golyóstollal, de a fejét rázta és megjegyezte, "kettőből egy legyen elég".

És hát ma is volt durvulás. Elsőre még nem is "éreztem a pengét", nem indítottam a kamerát, jött a szokásos 1-es vagy 2-es kérdés, már nem emlékszem, de valahogy beszédbe elegyedtünk, mire egyre erőszakosabb vitába kezdett ahol engem egyáltalán nem hagyott beszélni. Mondtam hagyjuk, menjen tovább. El is ment, de visszajött megleckéztetni kb ezekkel a szavakkal:

"Magának fogalma sincs miről beszél.  ( mondjuk sokat nem hagyott) Nekünk üzletünk volt, erre odajött a mocskos zsidó kurva elvette a kasszából a napi bevételt, aztán kizavart az üzletből minket úgy hogy vissza se mehettünk többé.Maga nem tud semmit!!"

 Nos ez az ember legalább egy tízessel fiatalabb volt nálam, tehát ez VELE eleve nem történhetett meg. Természetesen elhiszem, hogy a szüleivel megtörtént, mint ahogy sokezerrel megtörténtek, ennél még sokkal szörnyűbb dolgok is, az a korosztály vagyok  aki száz ilyen történetet hallott gyerekkorában, részben a családban történtek, részben a közvetlen szomszédság elbeszéléseiből ( a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek nem figyel, mert elmélyülten játszik, miközben a gyerekfülek MINDENT lekagylóznak és megértenek és elraktároznak és feldolgoznak), továbbá miután a legújabbkori történelem a vesszőparipám, elolvastam szinte mindent ami ezekről az időkről dokumentumregény formában megjelent. De HOGY A  ΠCSÁBA JÖN EZ IDE?!  Mi köze ennek ahhoz, hogy Magyarországra pénzeső zúdult az elmúlt évek során, amit ahelyett, hogy a haza javára használtak volna fel, egyszerűen maffiamódszerekkel, az állam kisajátításával, a törvények megváltoztatásával, a nyilvánosság szinte teljes bekebelezésével és a független hatalmi ágak, a fékek és ellensúlyok  kiiktatásával elloptak? De az ember csak folytatta tovább ebben a stílusban, beláttam értelme itt vitának nincs, mondtam haladjon tovább. Erre még jobban begorombult, mondta ha még egyszer meglát itt "bebasz a Dunába", de ezt már elrohantában mondta, miután hívtam vissza, hogy hajlandó e ezt lenyilatkozni kamerába is, mert most már szerettem volna valami poént is a végére. Igazából felvállaltam volna egy bunyót is, de nem fordult vissza. Az hogy van, hogy az összes agresszív szarházi összefossa magát ( Orbán Viktorral az élen) ha meglát egy "idegen" kamerát?

 

7 komment

Csütörtök.

2018.10.25. 13:07 :: A Tengerész

Jó ronda idő lett. Viharos szél, eső és hűvös. De hát vége a nyárnak sajnos. Most jöttem vissza a "városból", kellett venni kenyeret, meg el akartam intézni a lejárt jogosítványom megújítását is. Hozzá voltam szokva, hogy az orvosim jó sokáig érvényes, erre egy rendőri ellenőrzés során két hete kiderült, hogy egy éve lejárt, mert 70-en túl már csak két évre adják. A büntetéstől eltekintve 3500 az orvos és 1500 az új jogsi, plusz utánajárás. jelen esetben esőben, bringán elázva. Reméltem, hogy "megúszom", de amint elindultam rákezdett.

Megint fogtam a tűzifa alatt egy cickányt. Annyira megsajnáltam a parányi helyes állatot, hogy mind a sufniban, mind a tornácon beszüntettem a csapdázást. 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=VbOxh0uAiwo

Utánagugliztam, a cickány nem is rágcsáló, veszedelmes vadász, de nem olyan mint az egér, hogy állandóan nő a foga és muszáj ezért mindet szétrágnia, hanem rovarokat, csigákat eszik. Hátha hálából levadásszák a zöld poloskákat. A pirókegér ugyan rágcsáló, de az meg csak nem zabálja fel a több köbméter tüzelőt, meg a szerszámokat a sufniban és olyan szép állat, hogy azt is sajnálom.

https://www.youtube.com/watch?v=gpsEW3lf6SQ

Szóval visszavontam a rágcsálóírtást a "belső körletre", a padlásra. Ott nincs kegyelem.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2018.10.21. 13:39 :: A Tengerész

Tegnap kihasználtuk a vénasszonyok nyara utolsó napját és kicsónakáztunk a piacra. Nagyon lefogyott alattunk a Duna, az, hogy a főágban minden idők legalacsonyabb vízállása van, ide a zsilipekkel lezárt szakaszra is kihat, egyrészt gondolom a zsilipek nem zárnak hermetikusan, másrészt a víz ismeri a fizikát, nevezetesen a közlekedő edények törvényét, elszivárog a talajon keresztül is. Bár azért az nagyon furcsa, hogy a múlt héten egyetlen éjszaka alatt csökkent vagy  15 centit a vízszint, EZ biztos nem szivárgás. Amapola orra ül a fenéken, ami persze nem baj, minden télen ez van, bennünket csak annyiban zavar, hogy J-nek a kurta lábacskáival nehéz a csónakból kiszállni a piacon a stégre.

Szóval mára megjött a tél, vagy legalábbis az ősz a csúnya arcával, reggel szakadó esőben sétáltunk Sz-el, igazi ázott kutya lett belőle (belőlem meg ázott ember, mert hiába vittem az esernyőt, csak beverte a szél a vizet alá), most itt fekszik a szőnyegen a lábamnál és bűzölög. Nem volt szívem kizárni, mert amikor visszaértünk úgy szaladt befelé előttem a jó meleg, száraz házba amint ajtót nyitottam mint a villám. 

A hűvösödéssel megjöttek az egerek is. Nyáron elvannak odakint a természet lágy ölén, de télre mindig keresik a meleg védett helyet, akárcsak a legújabb idők kártevői ( kivételesen nem a Fidesz-KDMP-ről beszélek ) a mezei poloskák, tele velük a tornácon felrakásolt tüzelő. Ahogy az ott elhelyezett egérfogóval is naponta átlag 2 pirók egeret, cickányt fogok. A pirók egér nagyon csinos állat, ahogy a cickány is, kifejezetten sajnálom agyoncsapdázni őket, de hát vagy ők vagy én. A kertben felőlem élhetnek kedvükre, de a házba és a csatolt részekre, sufniba ne telepedjenek meg. Ebből a szempontból legveszélyesebb a padlás, ahova ritkán járunk, de ott a teljes ruhatárunk. Ez amúgy beépített, bútorozott  lakótér volt az előző tulajéknál, de nekünk elég laknia  földszint (meg persze a hajó). A padláson van négy csapda állandóan élesítve, nyáron sose fogtam velük semmit, de az utóbbi két hét alatt négy egér is akadt. Ezek viszont háziegerek, voltak, szóval úgy tűnik a rágcsálók felosztják a területet.

7 komment

Vasárnap.

2018.10.14. 11:18 :: A Tengerész

Tegnap ott hagytam abba, hogy "Áldjon vagy verjen..." és hogy mért vagyok még itt. Nos ilyen egy normális reggel ITT.  Erre (is) szoktunk sétálni a Szmájli kutyával.

016_7.JPG

Balra a Duna.

001_125.JPG

Nem füst amit a motoros ladik húz maga után, ilyen köd van.

011_21.JPG

Szembe az Angyali sziget.

017_8.JPG

Sz izgatottan szaladgál. Neki a rengeteg szimatolnivaló olyan mint embernek a Facebook. Soha nem unja meg, az állandó felfedezés a megszokott helyeken is motiválja. Pontosan tudja a reggeli és a délutáni séta idejét, de soha nem tolakszik, ha alszom, türelmesen ( na jó türelmetlenül, de nem annyira hogy felkeltsen) megvárja amíg felébredek és elindulok vele. Bár nyitva a kapu, nem rohan el, csak amikor kilépek rajta akkor néz rám, hogy épp észak, vagy dél felé indulok és akkor előrenyargal.

020_10.JPG

023_3.JPG

018_6.JPG

 Amúgy a csendre kabátot lehet akasztani. A levegő tiszta, hideg és őszi illatokkal terhes.

008_32.JPG

A sarkon Mici kutya csaholva rohan a kerítéshez. Hűségesen őrzi a házat, az udvart ahova egyszercsak valahonnan a semmiből beköltözött és azzal lepte meg az ottlakókat, hogy mostantól itt fog élni. Szóval igazi "migráns" aki cserébe az eltartásért őrködik éjjel és nappal fáradhatatlanul. Ha nyitva is néha a kapu, ki nem jön az utcára, tudja, hogy neki az a hazája. Pedig túlságosan jól aligha tartják, a gazdái nem dúskálnak a földi javakban, de neki ott jó... ő hazatalált.

010_19.JPG

A kerítésre paradicsom kapaszkodik, szezonban mindig lelopok néhányat ( mentegetem magam a lopásért, ami bent van nem szedi le senki ott rohad el a szárán, vagy leesik a földre), az íze mesés, össze nem hasonlítható a boltival, de még a piacival sem ( amúgy a piacon is 95%-ban kereskedők árulják ugyanazt ami a Tescoban is van, mindenki a "nagybanin" vásárol), sajnos ezek már nem fognak beérni.

013_15.JPG

Még egy pillantás a vízre, aztán irány a ház, meleg otthon, Sz rohan J-hez aki még alszik, nem nagyon örül amikor a kutya kézcsókkal kelti, de nem is haragszik nagyon érte, mire a jószág hanyatt dobja magát az ágy mellett a szőnyegen és boldogan tűri ahogy J félálomban vakargatja.

021_8.JPG

Hát ha még mindig nem lenne érthető mért is jó nekünk minden egyéb ellenére csakis itt élni.

9 komment

Szombat.

2018.10.13. 20:59 :: A Tengerész

Kedves  ismerős érkezett az "aláírópultomhoz", még egy üveg meglepetést is hozott. K I gyakran kommentál is ide a blogba, korábban ugyanabban a székben ( na jó a szék az alighanem változott, de ugyanabban a pozícióban) ült egykori munkahelyemen mint én, mielőtt visszavonultam volna a pénzért dolgozás világából. 

alairasgyujtes2.jpg

Apropó pénzért dolgozás. Sokan képtelenek elhinni, hogy ezt az aláírásgyűjtést nem "jópénzért" csinálom. TÉNYLEG beletöltötték a fejekbe, hogy MINDENKIT Soros fizet aki utálja ha kilopja a szemét  a Fidesz. Mondják a helyi szurkolóim, hogy épp egy korábbi polgármester suhan el előttem. Mára már teljesen feladtam a csendes szerény szemlélődő pozíciómat és ha már piac, hangosan kínálom a "portékámat", utána kiálltok, hogy "egykori polgármesterek is aláírhatják". Visszafordul. Nagydarab szigorútekintetű és meglehetőse dühös ember, odaáll elém és számon kéri, hogy ki fizet nekem ezért a hazaárulásért. Ilyenkor indul a kamera a kezemben, ha balhé lesz ne kelljen tanúkkal bizonygatni ki ütött először. Na a kamerát különösen zokon veszi, mondja azonnal kapcsoljam ki, persze nem teszem meg. Mindenféle vélt jogaira hivatkozik, felvilágosítom, hogy azt videózok amit akarok, egyet nem tehetek meg, a belegyezése nélkül nem hozhatom nyilvánosságra, hagyja abba a provokációt. Dühösen távozik.

Ma 94 aláírást gyűjtöttem, a két heti munkám végeredménye 266 aláírás. Ráment durván 14 órai tényleges piacon tartózkodás és némi előkészítés, táblák, jövés-menés. NEKEM megérte. Azon túl, hogy SENKI nem mondhatja, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és nekem se kell szemesütve nézni a tükörbe, sok mindent másképp gondolok mint akár csak két héttel ezelőtt is. Megtapasztaltam azt a hatalmas közönyt, ami lehetővé teszi, hogy ezt a népet BÁRKI aki megfelelő energiát szentel a feladatnak leigázza. Ha voltak is fenntartásaim azzal a kissé költői túlzással szemben ahogy Kertész Ákos jellemezte a magyarokat, előttem beigazolódott a lényegi mondanivaló igazsága.  Láttam továbbá a többségi közöny mellett a tapintható félelmet. Ahogy emberek nem merték megadni az Email címüket, vagy a telefonszámukat. Érdekes dolog, de nem hittem volna, hogy a nők bátrabbak. Az aláírók 70 %-a nő. Viszont, erről előzőekben már szóltam és még mindig meglep, fiatal csak elvétve akadt aki aláírta. Egy lánykának volt ma alkalmam örvendezni, mondom " na végre egy valaki aki nincs még harminc!", mire szomorkodva mondja "de én már harminc vagyok". Az aláírók 90 %-a hatvan felett jár. 40 alatt a 266-ból legfeljebb ha tucatnyi akadt. Valaki azt mondta nekem, amikor ezen spekuláltam, hogy a fiatalok már elmentek az országból. Nem hinném azért, hogy így van, ebbe belejátszhatott az is, hogy a piacra kevesebb fiatal jár. De arra, hogy kisgyerekes anya, egyetlen egy se volt aki odajött volna, egyáltalán, hogy ne kapta volna el a szemét a táblára nézve és ne menekült volna el amint megszólítottam, nem nagyon találok értelmes magyarázatot. Valaki azt mondta, hogy a családtámogatási programmal megvette a Fidesz őket, ha ez így van akkor legalább ezt az egyet jól csinálták.

Ma volt aki rám emelte a kezét, igaz őt én is provokáltam, mert megismertem azt aki az első napon lehazaárulózott és mielőtt megint elkezdett volna pampogni  mondtam, hogy húzzon el innen, de bunyó nem lett, elég volt szigorúbban rászólni, elhúzott a ... szóval oda.

Már jócskán elmúlt dél vége a piacnak, szinte mindenki szedelődzködik, amikor szokás szerint nyakamba veszem a tábláimat és sétára indulok. Összejön még 4-5 aláírás, de ilyenkor már mindenki siet haza, nem áll le ilyesmiért. Egy szimpatikus "későközépkorú" házaspárnak "felkínálkozok", mosolyogva menekülnek, miközben közli a férfi, hogy ők Fideszesek. Tehát TUDJÁK, hogy lopnak és HELYESLIK. Vajh miért nem gondolják, hogy aki a tolvajnak falaz az a cinkosa? Sokan kérdezik, melyik párthoz tartozom. Egyszerűen nem fér az emberek fejébe, hogy létezik valódi civil, aki senkinek nem a kutyája. Volt aki rámbökött és határozottan kijelentette, "szóval maga a Gyurcsány embere!". Más, egy fiatalabb korosztályhoz tartozó nő, amikor  elmentében megszólítottam, dühösen kiáltott fel" Európai Ügyészség?! Még csak az kéne, idetelepítsék a migránsokat!"  Csak legyintek... de ugyanakkor nagyon elszomorít. Amiért nem folytatom annak nagyrésze ez a lelki teher. Nyomaszt az egész. Én hozzászoktam, hogy ha problémám van megoldom. De EZ... még nekem is sok.

Szóval érdekes kísérlet volt ez a négy hosszabb délelőtt, Van egy pár videó róla, ha kitanulom hogy kell használni a programot, mert egyelőre semmi se akar sikerülni, összevágok egy pár perces anyagot és kirakom a youtubera. Tudom, tudom, személyiségi jogok, meg ilyesmi, eben az országban csak sokat lopni lehet büntetlenül, legfeljebb leülöm amit kapok érte, sitten még úgyse voltam, időmbe belefér.

Este a magyar festészet napja alkalmából  Maszelka János kiállítás megnyitón voltunk a városi képtárban.

20181013_171328.JPG

20181013_174240.JPG

20181013_174252.JPG

Nekem valahogy túl erősek voltak a képek. Volt előtte hosszas megnyitó beszéd. A beszédekkel úgy vagyok ahogy Mikszáth Kálmán mondta, kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó. Bizonyára nagyon mély értelme van annak, hogy " ...a lényegen áttörve eljut a valóságig.." ezt valami nagyon okos embertől idézték, de nekem ez már túlságosan éteri, a délelőtti piaci tapasztalatokhoz képest meg annyira a "másik vége" a valóvilágnak, hogy nehezem  tudom ugyanazzal az agyi szoftverrel feldolgozni. Viszont bevallom itt lakunk már lassan öt éve, de még nem voltam eben a  Patay Lászlóról elnevezett képtárban, az ő képei valóban lenyűgözőek.

20181013_180606.JPG

Sajnos hibáztam, mert nem az "igazi" fényképezőgépet vittem magammal, csak a kis zsebkamerát.

Kifelé jövet van alkalmam ismét megbánni, fantasztikusak a fények, ragyog a kifli alakú hold és még a lenyugvó nap is világít, miközben a lámpák már égnek, de sajnos csak ez lett belőle ezzel a géppel.

20181013_182227.JPG

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, ha annyira nem érzem magam jól ebben az országban, mért nem megyek el, itt a hajó bármikor megtehetném. Nos nem igaz, hogy nem érzem magam jól, sőt kijelentem (amit sokan nem mernek) én boldog vagyok. Csak bánt, amit én látok, hogy mások, a többség nem látja. Hogy mennyivel lehetne ennél jobb.  De ezzel együtt én itt vagyok otthon, hol áld, hol ver a sors keze... a többit tudjátok.

3 komment

Péntek.

2018.10.12. 17:37 :: A Tengerész

Elértem a déli oldali kerítés végéhez a liánok irtásával.005_61.JPG

003_86.JPG

Ez azt jelenti, hogy olyan 25 %-al vagyok készen. Szerencsére kitart a jó idő ahogy nézem még a jövő héten is, tudok haladni. Holnap még lesz egy nap kiesés, aztán az aláírásgyűjtést befejezem és teljes erőbedobással a kertre koncentrálok. Lebontottam az almafa törött ágait.

004_69.JPG

Teleszedtem róluk ilyen XL-es vödörrel vagy nyolcat.

001_124.JPG

Jobbhiján a komposztba kerültek.

002_102.JPG

Ha megindul a szeszes erjedés, a komposzt tele lesz részeg gilisztákkal.

3 komment

Szerda.

2018.10.10. 18:01 :: A Tengerész

Ha szerda akkor piacnap, ha piacnap akkor aláírásgyűjtés. 

alairas_2.jpg

Még a szombatot megcsinálom, de utána azt hiszem abbahagyom. Senki nem mondhatja rám, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és én se nézhetek magamra elégedetlenül, de egyrészt fizikailag fárasztó három órákat ácsorogni a piacon, meg ami még a csónakázással vele jár, de ennél sokkal nagyobb rajtam a lelki teher. Nem vicc, rossz nézni elviselni azt a sok birkát akivel közös a sorsom, de ő azt nem érzi amit én, benne kihunyt a vágy, hogy valaha is jöhet jobb. Ennél rosszabb az amikor ellenségesek. Mert ma felhagytam a teljes passzivitással. Érdekes pszichológiai kísérlet ez és én, ha már rászántam magam ( nem sokat spekuláltam rajta előtte, egyértelmű volt számomra, hogy ha a saját szemembe akarok nézni ennyit meg kell tegyek), akkor kipróbálok mindenfélét. Először is ránézésre  felismerem a közeledők 80 %-án, hogy potenciális aláíró, érdeklődő, bizonytalan, közömbös, tudatlan, érdektelen, netán ellenséges. Szóval ritkán tévedek. Ma akiket  nem egyértelműen az utolsó kategóriába soroltam (azok többnyire úgyis megszólítanak) megszólítottam. Csak ennyivel, hogy "itt lehet aláírni", vagy "ha ön is úgy gondolja akkor...", vagy piacosan "aláírást tessék!" Volt aki  minden további szemkontaktust kerülve haladt tovább, volt aki rám nézett de a fejét rázta, esetleg legyintett beletörődően volt aki visszaszólt, "nem politizálok". Ők voltak a többség és messze több mint kétharmad. Voltak kevesen akik erre odajöttek, kérdeztek és aztán vagy aláírtak, vagy nem. Volt egy olyan is köztük akinek elmagyaráztam miről szól ez a dolog és azt mondta amikor otthagyott az aláírása nélkül, "azt hittem ez valami komoly dolog". Aki a magyarázat után se írt alá, az szinte 100 %-ig azzal zárt, amivel többnyire kezdett, hogy "mind lopnak". Ilyenkor reflexszerűen kérdeztem rá "és maga szerint ez jó?" MINDENKI azt mondta, hogy "NEM". De ettől még maradt a véleménye, hogy SEMMINEK SEMMI ÉRTELME. Amikor rákérdeztem, hogy akkor meg mit veszíthet egy aláírással, fejüket imbolygatva elténferegtek. A szolgaság beleette magát a lelkekbe, tízből hetet biztosan már felfalt. A valóban közömbösök a legcsüggesztőbbek. Például a mai 70 aláíróból mindössze egy 30 év alatti akadt. Gyakori olvasója és kommentálója vagyok a 444.hu-nak. Érdekes az ott kialakult közvélekedés, hogy a rendszer támaszai az agyhalott nyuggerek, Kádár népe akiket meg lehet vásárolni egy Böskeutalvánnyal, akik már olyan elmeroggyantak akik bedőlnek Orbán mézes-mázas dumájának, akik csak M1 M2 TV-t néznek és Kossuth rádiót hallgatnak. 9 óra aláírásgyűjtés után állítom, hogy ritka nagy tévedés. A fiatalok úgy mentek el előttem mintha ott se lennék. Még ha futó pillantást vetettek is a táblámra már fordították el a fejüket. Nem akadt gyerekkocsit toló kismama (hiába szólam rá, hogy "ha érdekli a gyereke jövője") fiatal férfi, cicanadrágos műkörmös, műcsöcsös, tetováltszemöldökös, a jövő generációját megszülni készülő trendi lány, fiatalasszony aki odajött volna. Egy kioktatott, hogy szerinte nem lopnak. Mondtam akkor pláne nyugodtan aláírhatja, nincs mitől félnie a kedvenceinek, dühösen otthagyott. Volt egy 40 pluszos nő aki elmondta, hogy NEM MERI aláírni, mert kirúgnák az állásából ha kiderülne. Kérdeztem hol dolgozik, mondta "büntetés végrehajtás". A rendőrőrstől jött egy nehéztiszt, őrnagy, vagy alezredes, csak az arany vállapját láttam nem volt időm megszámolni a csillagjait, mondtam neki rendőr is aláírhat, úgy rohant el mint akire nagyon ráijesztettek. Amúgy a nők a bátrabbak, érdeklődőbbek. Nem azért mert rendkívül szép fiú vagyok, de kétharmada az aláíróknak nő volt. Aki viszont lehazaárulózott az egy 60 körüli dühös férfi volt. Elő is vettem a kamerát, kérdeztem ide is elmondaná e, elmondta. De a nevét már nem vállalta. Pedig én bemutatkoztam. Majd a végén összevágok egy sorozatot a youtube-ra az eseményekből amiket megörökítettem.

Egy korombéli idős ember amint kiértem a piacra és kiraktam a táblámat, odajött hozzám és azonnal elkezdte, hogy "a Gyurcsány is lopott". Tehát tökéletesen tisztában van vele, hogy a jelenlegi kormány lop, nem is vitatja, de működik nála is az ami a Fidesz-KDMP maffia legnagyobb csodafegyvere, a relativizálás. És hiába magyaráztam neki, hogy ha csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez az esetleg bármelyik jövendőbeli kormányt megakadályozhatná abban, hogy lopjon,  mert fél a következményektől, ő ISMÉT csak  Gyurcsányozott. Egyszerűen nem fért a fertőzött agyába, hogy ez az aláírási akció most nem erről szól. Amikor már alig voltak a piacon, a nyakamba akasztottam a táblámat és körbesétáltam, na akkor találkoztam egy emberel aki azt mondta "tudom ám én maguk kitől kapják ezért a pénzt". Mondtam, hogy nem titok, az államtól kapom a nyugdíjamat, amiért 42 évet dolgoztam, ő magabiztos kézmozdulattal jelezte, hogy "tudja ő a dörgést" neki aztán magyarázkodhatok.

Az abszolút pozitív két ember volt aki azt mondta, hogy  kifejezetten azért jött ide ma más községből, mert olvasta a ráckevei Fb oldalon, hogy ma itt leszek és akkor alá tud írni.

Szóval találkoztam ma úgy 2-3000 emberrel és ebből lett 70 aláírás. Mielőtt elkezdtem volna ezt az egészet, úgy gondoltam, hogy ha 100 aláírást összegyűjtök akkor megtettem a magamét. Mostanra egyrészt kicsit megnőtt az étvágyam, másrészt viszont látva amiket idáig leírtam csüggedtebb vagyok, mert MEGÉREZTEM mi a baj a nemzetemmel. 

7 komment

Szombat.

2018.10.06. 17:41 :: A Tengerész

Kitataroztam a táblámat. Mert azt mondta szerdán egy hölgy, hogy elsőre ő azért nem foglalkozott velem, mert azt hitte koldulok. Aztán amikor mégis megnézte alaposabban, akkor ugrott be neki, hogy miért is sétálok itt a piacon.  Így aztán aláírtam még kékkel, hogy miért is koldulok aláírásokat. Mások meg azt gondolták, hogy a piaci lopások ellen gyűjtök aláírást. Szóval ezért a kiegészítő tábla.

004_68.JPG

Érdekes dolog ez a jobbágyság. A többség lelkét felfalta a Stockholmszindróma. Pénteken bíbelődtem ezzel a táblával, mondom kéznél van az aláíróív, átsétálok a szomszédokhoz, hogy ugyanmá...... Ötből kettő aki aláírt. És ezek mind a barátaim. Az első mindjárt rákezdett a szokásos mantrára, hogy "és akkor a többiek jobbak?" Magyaráztam, hogy EZ most nem erről szól, hanem arról, hogy bármelyikek legyenek tökönragadhatók. Mintha a falnak beszéltem volna, már mondta is " nézd meg milyen szar az utca, egyik se csinálja meg!" (Mellékesen ő ásta, vagy neki ásta vízművek a gödröt amikor csőtörés volt a hozzá bejövő ágon.) Másik mondta, hogy ő aztán sehova se írja oda a nevét, mert abból csak a baj lehet, házastársa fellélegezve a döntés felelőssége alól, mindjárt kontrázott, hogy csak nem fog ellenkezni a párjával!

Köztünk szólva én örülök, hogy ilyen az utca. Ez egy lakó-pihenőövezet, békés és csendes, csak az jön ide aki itt lakik, vagy itt van dolga. Ha leaszfaltoznák, mindenki erre autózna, mert "megmutatom neked, milyen szép itt a part", meg lenne aki ha nem tud ötösbe kapcsolni 50 méter után rossz lenne a napja. Annyira nem rossz az út, hogy hússzal ne lehetne rajta vidáman autózni, többel meg ne lehessen menni, mert akkor hiába lenne a tábla, hogy tilos az átmenőforgalom, meg hogy lakó-pihenőövezet, itt mindenki magyarból van, sz@rik a táblára, megy amennyi a csövön kifér. Nekem meg a kutyának ( meg a szomszédasszony tyúkjainak, Behemótnak a kakasnak, meg Lujzának az emunak, meg a Lajos nevű törpemalacnak) pont jó így az utca. De tényleg, ha aszfalt lenne, mind rosszul éreznénk magunkat tőle.

005_60.JPG

Szóval piacnap lévén ma is kicsónakáztam a piacra feltáblázva.

ha_on_is_ugy_gondolja_1.jpg

csatlakozzunk_az_2.jpg

Nagyon könnyen indult, nem mentem még 50 métert és majdnem megtelt egy lap (10 sor van egy lapon). Aztán mintha elvágták volna. Érdekes kísérlet ez.  Részben technika, részben alkalmazott pszichológia. Gyorsan rájöttem, hogy a tömegbe belekeveredni abszolút rossz megoldás. Ha  nincs az embereknek bőségesen idejük elolvasni, megrágni a mondanivalót, nem fognak pozitívan reagálni. Szerdán azért működött, mert kevesen voltak. De ma csak úgy tudtam hatékonyan dolgozni, hogy leálltam a piac északi végére és vártam. Még a szemkontaktust is csak akkor vettem fel, ha volt rá kifejezett igény. Volt aki odajött és kérdezett, jobbára azt, hogy "na és kik lopnak?". Ez egy fogós ravasz kérdés, mert jobbára provokáció. Amint válaszolok, hogy pillanatnyilag a kormányra és csókosaira gondolok, azonnal jön az egyenválasz: Mind lopnak! Erre van válaszom, mert azt mondom "egyetértek, ezért kell az EU ügyészség, hogy BÁRMELYIK lop el lehessen kapni".  Persze a kormányoldalon elkötelezettek ezzel nem érik be, ilyenkor nem bocsátkozom vitába, egyrészt mert kontraproduktív, rontja a "boltot", amíg vitázunk potenciális aláírók távoznak, másrészt SOHA egyet se lehet meggyőzni, csak magamat fárasztom. Volt akinek azt mondtam, hogy "tudja mit, magának azt se hagynám hogy aláírja". Viszont volt néhány olyan ritka eset is, hogy valaki valóban nem tudta mire irányul az akció, ezeknek miután elmagyaráztam, alá is írták. De ez annyira elenyésző, hogy szerintem országosan számítani ilyenekre tömegével nem szabad. A célközönség azok a kormánypropagandával nem elbutított, és/vagy nem anyagilag megvásárolt, és/vagy nem zsigerileg ellenséges ( meggyőződésük, hogy ez valami bolsevik ármány amit a libsizsidók találtak ki a magyarok ellen) alanyok, akik alapvetően egyetértenek velem, de arra is lusták, hogy kimásszanak a foteljükből, amiben amúgy bőszen kommentálnak a kormány ellen és felkeressenek egy aláíróhelyet.  De hát enni csak kell és ezért kimennek a piacra. Persze voltak nem kevesen akik  előbb-utóbb valószínűleg megtették volna, de azért most örömmel üdvözölték, hogy itt az alkalom. Amúgy nagyon békés volt a manőver, egy középkorú, az átlagnál jobban öltözött pár volt a kivétel, szemre beleillettek az aláírókról kialakított tapasztalati képletembe, de amikor közeledtek és rákérdeztem, hogy aláírnának e, a férfi megvetően odavetette "magának biztos hogy nem", majd peckesen elsiettek. A piac amúgy zsúfolt volt,hosszú sorok álltak a kajás és piás standok előtt, csak a szabadság nem kelendő árucikk, előttem négynél többen sose vártak aláírásra, de többnyire magamban ácsorogtam. Jól el is fáradtam, nem ment még ki belőlem egészen ez a nyugat-nílusi láz. De az is lehet, hogy csak öreg vagyok.

Már távozni készültem amikor egy, a "Viza" hajóra telepített pálinkásbutik előtt beszélgető ember azt mondta, hogy ha meggyőzöm őt akkor aláírja. Na megpróbáltam. Mindenben egyetértettünk, de azt mondta a végén, hogy értelmetlen az egész ő csak a forradalomban hisz. Na neki mondtam, hogy ha akarná se hagynám hogy aláírja. ( minden forradalmat ellenzek, ha erős a hatalom elvérzik a lázadó tömeg, ha gyenge, akkor magától is kimúlik a zsarnokság, ha meg kicsi a tömegbázis, nevetséges kudarcba fullad az egész, márpedig ezt a max 10 %-ot akik valóban utálják a NER-t és szeretik a szabadságot, erős bázisnak nevezni gyermetegség) A végén megkérdezte, hogy kinek gyűjtöm az aláírásokat ( amúgy általános volt a meglepődés amikor rákérdeztek, hogy melyik párt vagyok és közöltem, hogy magánzóként működök minden külső támogatás nélkül ), mondtam, hogy a Hadházy Ákos akciója, na akkor kitört, hogy "ANNAK?",  hát annak sose írna alá semmit. Kérdeztem mi a baja vele, mondta rengeteg, na ekkor otthagytam, mert már így is sok időt eb@sztam rá. 

Hazafelé csónakáztam a Dunán amikor szembe vitorlázik velem  a 80 éves  BME-TTK professzor barátom, mondom merre jártam, mire ő is aláírt egyet, pedig nem volt egyszerű, mert össze-vissza forgatott minket a szél. Így tarok most összesen 102 aláírásnál. Folyt. köv. jövő szerdán.

 

23 komment

Péntek.

2018.10.05. 09:29 :: A Tengerész

Micsoda reggel!! 001_123.JPG

002_101.JPG

003_85.JPG

Amikor ébredés után kimegyek reggel a deckre ezt látom magam körül. EZ az én országom és ezért nem megyek el innen, mert itt vagyok otthon. És igen, ezért gyűjtöm az aláírásokat. Apropos, ahogy sétálok a táblával a nyakamban, ismerős pofa eszi a lángost. Mondom "Én téged ismerlek valahonnan!" , ő is néz merően, felkiált "Tengerész!", felkiáltok "Pepííí!"  Hát vagy 30 éve nem látott kedves  sárkányrepülő klubtársam, már megérte kimenni aláírást gyűjteni.

2 komment

Szerda.

2018.10.03. 23:14 :: A Tengerész

Kalandos délelőttöm volt. Mint az ántivilágban a szendvicsemberek a reklámtáblákkal, magamra akasztottam két táblát és így sétáltam a piacon 9-től 12-ig. Előtte letöltöttem a netről a Hadházy -féle  aláíróívet, mely egymillió aláírás segítségével akarja kikényszeríteni, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez.

001_122.JPG

Ha kérdezitek mért tettem, csak azt tudom válaszolni, hogy én már öreg vagyok ahhoz hogy forradalmat csináljak, de annál azért még több bennem a tettvágy, hogy megelégedjek azzal, amivel a nem kormánypárti többség, hogy  különféle fórumokon osszam az észt hogy MÁSOKNAK mit kéne tenniük és harmadosztályú poénokat gyártsak Orvbán Viktor rovására. Miközben arra is lusták, hogy feltápászkodjanak a fotelből és három trolimegállót utazva kimenjenek tiltakozni a Városliget tönkretétele ellen. Ha nem tettem volna meg legalább ezt és nem tenném meg még legalább a következő két hét piacnapjain, nem lenne többé pofám a tükörbe nézni.

Mit mondjak, érdekes élmény volt. Már amint a csónakot kikötöttem a Vizához ( a volt honvédségi hajó) szembesültem az első ellenzővel. Béla exbócman extengerészkollégám van szolgálatban. Mondom neki írja alá. Na mindjárt elkezdte a szokásos nótát, hogy de a kommunisták amikor loptak akkor bezzeg nem írattam alá, stb, kicsit fejtegettem neki a lényeget, mire kirukkolt a "fedáksárival" (tudjátok, az ultiban az überelhetetlen kontra), " menj te a picsába a hülye eszdészes dumákkal!" Nos ha az embernek ilyen barátai vannak, az bízvást nézhet szemközt az ellenfeleivel.

Kezdtem a sétát a piacon, az emberek többnyire rám se néztek, de azért néhányan elolvasták, még néhányabban alá is írták az ívet, de ahhoz képest ahányan nyüzsögtek a piacon az a 30 aláírás ami összejött három óra alatt, elég sovány. Akik aláírták, azok egytől egyig meggyőződéssel helyeselték, megköszönték az akciómat. Akik nem azok viszont olyan három, négyféle csoportba sorolhatók. Amiből a legtöbb volt a közönyös. Ha rám is nézet, már fordította is el a szemét, ha el is olvasta, reakció nem volt. Aztán voltak a kákán is csomót keresők, a tanácsot adók. Mindjárt az első szigorúan rám nézett és azt mondta: " a hogy elé vesszőt kell tenni!!" Általános iskolás magyartanárom mondta, hogy " ne csak azt tanuljátok meg, hogy vessző nélkül nem lehet hogyozni, hanem vannak kivételek is". Nos ez pont ilyen, de nem álltam le vele nyelvtanozni, csak megkérdeztem, hogy neki ez e a legnagyobb baja a lopással, azt válaszolta, hogy igen. Egy másik a kolbászmajszolók közül ki is oktatott, hogy ha nekem az a bajom, hogy mint mondtam neki, a Mészáros Lőrinc órabére több mint egy középiskolai tanár három évi bruttóbére, akkor ha majd én is olyan ügyes leszek mint a Lőrinc akkor én is kereshetek annyit. Amúgy nem volt célom vitázni, általában azt mondtam, hogy ha nem ért egyet akkor ne írja alá. Egyébként se kínálgattam a portékámat, csak kerestem a szemkontaktust, ha megvolt, szemöldökömet felhúzva jeleztem van e szándék, ha volt, kértem a lakcímkártyát és írtam amit kellett. Aztán voltak dühösek is, egy nő csak úgy siettében odaszólt, hogy "soha nem fejlődött úgy az ország mint most". Ezt nagyon megjegyeztem, mondogattam is magamnak délután amikor a három hónappal ezelőtt kért időpontomon várakoztam az urológusra a rendelőben ( mondom, nem épp az a csúcs napom volt, akit vizsgáltak már így az tudja mért), aki miután Budapestről jár ide rendelni, ha a kórházban kikap egy sürgős műtétet, plusz utána idefelé egy dugót, akkor késik néhány órát, most is ez volt. A hölgy nyilván úgy gondolja, hogy az új stadionok bőséges kárpótlások annak aki hónapokig nem tud rendesen pisálni. Én ugyan hálistennek nem tartok itt, csak a háziorvos elküldött a korom által indokolt kockázati kontrollra, de egy bácsika nem tudta kivárni amíg megjön a doktor és párjával karonfogva eltipegett.

De vissza a piacra. Egyik árus néni azt mondta ő aláírná, de nem szeretné ha a neve valahol felkerülne egy listára és annak ki tudja milyen következményei lennének. Rákérdeztem, hogy valóban fél? Azt válaszolta, hogy igen.  Egy magát kommunistaként bemutató piaci polgár, miután rákérdezett, mi a fenét csinálok itt simán hazaárulónak nevezett, a táskaárus meg agyatlannak. Ennél durvábbakat nem kaptam. A nemaláíró, mégis megszólalók legtöbbje abba kapaszkodott bele, hogy 1. MINDIG MINDENKI lop ezért értelmetlen ilyesmivel foglalkozni, 2. Ha "ezek" megbuknak, a másikok még többet fognak lopni. Ha rákérdeztem, hogy akkor ebbe most bele kell e örökre törődni, vagy hogy mért ilyen biztos abban, ha mondjuk az európai ügyészség segítségével a rács mögé kerülnének a bűnösök akkor az nem rettentené e el az utánuk jövőket, soha nem adtak egyenes választ.

Szóval érdekes piacozás volt, szombaton is megyek és a rá következő héten is a két piacnapra. Ha ennyi idő alatt összegyűlik 100 aláírás, akkor mint cseppben a tenger, Ráckeve nekem bizonyíték arra, hogy összejöhet az egymillió aláírás Hadházynak és akkor talán mégse kell a klotyón lehúzni az országot. Nem azért, mert akkor holtbiztosan sikerül kikényszeríteni a csatlakozást, hanem azért mert tán mégse olyan rossz az emberállomány, hogy ezt érdemelje közös hazánk ami most van és még rosszabbra alakul.

Amúgy különösebben nem izgatnak a  beszólogatók, úgy vagyok vele, mint amikor az állatkertben rámbőg az oroszlán, az is biztos anyázik és engem hibáztat, hogy késik a kaja, de hát kit érdekel?

25 komment

Vasárnap.

2018.09.30. 17:25 :: A Tengerész

Mindenféle bajok érnek. Csütörtökön este már vacakul éreztem magam, este lefekvés előtt be is vettem egy Aszpirint, hogy izzadjak, de reggelre se voltam valami fényesen. Olyan influenza előérzetem volt, de azért nekiálltam a levágott gizgazt, lévén péntek égetni. Hát elő kellett vennem a nyugágyat, hogy két nagyobb adag tűzbe görgetése közt leüljek pihenni, olyan gyengének éreztem magam. Na megküzdöttem a feladattal, aztán ledőltem aludni. de kicsit se lettem jobban, sőt. Csak úgy próbából bedugtam a lázmérőt a hónom alá, 37,5. Mondjuk nem egy halálos lázroham, de  akkor is... mi a fene ez? Miközben semmi ami amúgy az influenza egyéb hatásai között szokott lenni, se orrfolyás, se hasmenés, csak zsibbadó ízületek csak valami ólmos fáradtság. Na mindegy, a szombatot hasonló állapotban ágyban töltöttem, amióta nyugger vagyok az minden betegségre a technikám, hogy megpróbálom kifeküdni, esélyt adva a szervezetnek, hogy minden energiáját a gyógyulásnak szentelje. De legalább nem volt már hőemelkedésem délután 5.-kor a lázidőben, úgy hogy abszolváltam gond nélkül a délutáni kutyasétáltatást, igaz vánszorogva, mert erőm az semmi. Ma gyógyultnak nyilvánítottam magam, nekiálltam feldolgozni a következő csapást. Már a múltkor is evezve jöttünk vissza a piacról, mert az akku, ami a csónakmotort hajtja, teljesen lemerült. Ugye ha valami gond van, az ember elméleteket gyárt, hogy "hátha nem az", mármint amitől a legjobban tart, jelen esetben, hogy az akku bexart. Hátha csak a töltő, hátha csak áramkimaradás miatt eldobta az agyát, stb. Hát NEM. Ellenőrzött töltés mellett, egy másik töltővel feltöltve,

001_121.JPG

kipróbálva, tehát csónakba ülve próbaút, közben áramfelvétel és akkufeszültség folyamatosan mérve, még ha nem is a legmagasabb a sebességi fokozat, akkor is 15 perc után már 10 V alatt van a kapocsfeszültség. Még két éves sincs az akkumulátor. Mindig töltve volt azonnal a használat után, mindig teljesen töltött állapotban indultam vele, ennyi volt az élettartama. Már csak legfeljebb autórádióhoz jó. Most fontolgatom, hogy visszaálljak e benzinmotorra, vagy evezzek, mert gyorsabban evezek mint ha villanymotorral 3-asban van a kar ( 5 sebesség van), vagy vegyek kétszer ekkora új aksit, mert a gyors elöregedéshez alighanem az is hozzájárult, hogy 30 Ampereket vettem ki az akkuból félórákon át. Bár ez un. "munkaakkumulátor" elvileg bírnia kéne.

Na szóval miközben kiszedtem az akkut a csónakból, kivittem asztalra, összeraktam a töltést, műszereket, elkezdett remegni a lábam, le kellett üljek, mert olyan gyenge voltam. De egyéb, szokásos influenza tünet semmi. Utánagugliztam, szerintem nyugat-nílusi lázam van. Miután megtudtam semmi gyógyszer nincs rá, várom hogy elmúljék.

5 komment

Csütörtök.

2018.09.27. 17:58 :: A Tengerész

A reggeli kutyasétáltatás mindig kellemes indítása a napnak. Még akkor is ha nincs szép idő, esik az eső. Igen még akkor is. Nyugodt ballagás a Duna parton, Sz le-föl szaladgál, ha ismerős kutyákkal találkozunk, kellemes beszélgetés a gazdákkal, miközben a jószágok vidáman hancúroznak. Na ez lett tegnap horror. 

Még a nyár elején új lakók költöztek egy közeli házba két gyanús küllemű kutyával. Az egyik a kisebbik barátságosabb félénkebb jószág, de a másik egy tagbaszakadt kockafejű valami, olyan ránézésre 30 kilós csupaizom harcikutya, leginkább pitbullnak nézem. Ahányszor elmegyünk a kutyával a kerítésük előtt vad acsarkodásba kezd Sz-el aki persze ezt  "nem hagyja megjegyzés nélkül". Na tegnap sétálunk békésen ahogy mondtam és egyszercsak kint az utcán a Duna-parton feltűnik a két idegen kutya, mindenféle gazda nélkül. Szmájlival pár másodperc harcias szemezés és morgás után egymásnak estek, időm se volt közbeavatkozni, már fojtogatták egymást, begurultak a partmenti bokorba majd onnan a vízbe, sehogy se tudtam közbeavatkozni, de féltem is a múltkori balhé után amikor egy másik kutya engem harapott meg alaposan. Csak a hörgést hallottam a víz fölé hajló sűrű lombok alól és hogy veszettül verik maguk körül a vizet. Sz-t hiába hívogattam, semmi eredmény. Amúgyis azzal volta elfoglalva, hogy a másik kutyát, ami feltehetőleg nem Sz oldalán avatkozott volna be a küzdelembe, hessegessem. Aztán egyszercsak csend lett és Sz jócskán véresen, egész testében remegve kikapaszkodott a partra. Kedélyállapotával nagy baj nem lehetett, mert mindjárt érdeklődni kezdett a harmadik kutya iránt, ami akkor aggódással töltött el, nem kívántam még egy csatát, de azóta kiderült, hogy az nőstény, szóval az érdeklődés nem háborús jellegű lehetett. Mindenesetre hazasiettünk, J-vel lemostuk a kutyát, úgy tűnt, hogy a vér negyrésze nem az övé, egy komoly seb volt a nyakán, úgy hogy csónakba, majd HÉV-re szálltunk, irány Agay doktor, régi vitorlás klubtársam, Budapesten rendel a Lónyay utcában. Úgy tűnik a seb nem nagyon komoly, az állat élénk, bár  bedagadt, mintha ödémás lenne, nagynehezen hagyta, hogy a bezáródott sebszéleket kicsit megnyissam, hogy ha nedvedzik, ki tudjon folyni a váladék, szerencsére a seb alul van, szóval a gravitáció ebben segít.

Viszont a másik kutyát nem láttam kijönni a rekettyésből, akkor azt gondoltam, hogy Sz belefojtotta a Dunába. De nem, ma megint itt kószált a két jószág a ház előtt az utcán. Gondoltam megnézem magamnak közelebbről őket, Sz-t bezártam a házba és kimentem, kifejezetten barátkozni velük, (én valahogy nem félek a kutyáktól, de azért volt nálam egy bot, de nem fenyegetőleg, csak a biztonság okából) meg megnézni közelebbről, hogy egyáltalán hagy e magával kommunikálni. A kicsi mindjárt vette a lapot és farkát billegtetve közeledett, szóval vele biztos nincs baj, de a pitbull azonnal "felállt" és fenyegetően morgott, szóval barátkozásról szó sem lehetett. 

Nos hogyan tovább? Ez így nem egy állapot, egy ilyen kutya akár emberre is veszélyes lehet, fel is hívtam gyorsan NJ-t akinek két pici gyereke van és a kutyás háztól két házra lakik, hogy vigyázzon, de mondta, hogy ő már a 112-t is hívta, mert tegnap a felesége nem mert hazajönni a sétából a kicsikkel, neki kellett kocsival értük menni, mert a kutyák kint bandáztak az utcán. Ilyenkor az ember elkezd telefonálgatni és hamarosan kiderült, hogy erre nincs megoldás. Nincs már sintér, majd utódja a gyepmester, tehát a hivatalos eljárás a következő. 1. A jegyzőnél kell bejelentést tenni. 2. A jegyző felszólítja az állat(ok) gazdáit, hogy oldja meg, hogy ne csámborogjanak az utcán. 3. Ha  mondjuk a felszólítást nem veszi át a címzett akkor újabb felszólítások következnek. 4. Ha átveszi, de nem tesz semmit akkor esetleg büntetés. Amit itt felsoroltam ez időben akár egy év is lehet, vagy több. Akit közben megharap a harcikutya az úgy járt. Szóval állatvédés már van, embervédés még nincs.

Aggódtam, hogy ha leállok beszélgetni a kutyák gazdájával annak mi lesz a következménye, ugye egy pitbull olyan mint egy nagy marha terepjáró, pitbullszerű gazdák szoktak belőle kiszállni, de tévedtem. A gazda inkább naiv széplélek. Ezt a kutyát már el akarták altatni kezelhetetlen, veszélyes, agresszív viselkedés miatt, korábban  cigányok "nevelték" feltehetően valóban harcra, ezért  egy menhelybe került, miután elvették tőlük. A jelenlegi gazdák onnan fogadták őket örökbe, azzal, hogy majd átnevelik, mert olyan aranyos, a boldog család majd csodát tesz. Nos olyan NAGYON nem értek a kutyákhoz, de egy kölyök korától agresszívnek nevelt jószág felnőttkori átnevelése szerintem még egy képzett etológusnak is kemény és egyáltalán nem biztos sikerrel kecsegtető vállalkozás lenne. Ehhez képest a jelenlegi gazdik, hajnalban elmennek Budapestre dolgozni, késő este hazajönnek és akkor "nevelnek", ha az etetést annak lehet nevezni. Nap közben pedig az állatok magukra hagyva, a komolytalan kerítésen kiszökve szabadon kezdik, szemmel láthatóan egyre nagyobb körben, a környéket territóriumuknak tekinteni. Mindenesetre mondtam a gazdának, hogy ezt neki kell megoldania, vagy komoly kerítés, vagy kennel. Most visong a jószág mert láncon van, ami nem túl jó megoldás, egyrészt mert ordít, másrészt mert  ennél még az altatás is jobb szegénynek. De az azért mégse megoldás, hogy mostantól kutyát, gyereket sétáltatni mindenki felfegyverkezve járjon.

Hogy legyen valami vidám is a végére, rég láttam ezt a videót, most újra előkerestem. 

https://www.youtube.com/watch?v=yi1MTwnOKsE&list=PL3CFB78E291BE7D7A&index=1 Ő a legnagyobb. Bármivel csinál virtuóz zenét amiben luk van. Ez egy nagyon régi felvétel.

4 komment

Kedd.

2018.09.25. 23:37 :: A Tengerész

Hidegre fordult az idő. Pénteken még 30 fokban egy szál gatyában irtottam a növényeket, ma reggel meg már csak 7 fok volt amikor felébredtem reggel és napközben is elkelt a hosszúnadrág, flanel ing. Pedig kemény volt a meló. Az a kötéllel bekerített kis sziget J-re vár, mert nem akarta hogy a ribizliket is kiszedjem, de nekem ahhoz nincs türelmem hogy szálanként kiválogassam melyik micsoda, középre még egy diófa is belenőtt a rezervátumba 

005_59.JPG

Elértem tegnapelőtt az almafák vonalát. A fák roskadoznak a termés alatt

004_67.JPG

007_35.JPG

ez a fa mint már említettem össze is dőlt, a termő ágak nagyrésze letört, alighanem menthetetlen, ki kell vágjam,

006_42.JPG

J nagyjából igyekszik összeszedni a termést, bár fogalmam sincs mit csinálunk vele, ennyit megenni nem lehet, eltenni nem tudjuk, mert mivel "bio", szinte valamennyiben van kukac, szóval megrohad télen, meg rakni sincs hova, de pincét már nem ások ebben az életemben az biztos. Néztem a neten a pálinkafőzést is, hát ekkora melóba nem vágok bele, különösen  azért, mert én egy év alatt nem iszok meg egy liter pálinkát.

003_84.JPG

Ma elértem a kert végén lévő villanypásztorig az irtással, olyan ez mint amikor az alagútépítők átérnek a hegy túloldalára

002_100.JPG

de ez persze még messze van a késztől, csákánnyal, kapával ki kell szedni a gyökereket, ahol meg csak egynyári gaz meg elburjánzott fű van, ott adni kell neki a motoros kaszával, majd a fűnyíróval. A dirib-darabra tört fakerítés is megszűnik, gondolom valaha ez lehetett A KERÍTÉS, aztán mögé húzott a szomszéd egy dróthálósat. Mindenesetre fel fog lélegezni a drót ha kivágom még a rajta lévő mázsás borostyánt, az a tő ami a kép közepén kinő a földből van kb 10-12 cm vastag. A szőlő nagyrészét már megszüntettem, mind a háttérben lévő fűzfára, mind az előtérben lévő égbeszökő mogyoróbokorra, mind az almafákra a tetejükig felmászott, plusz a fűben vagy 6-8 méternyire elbarangolt. Annak is voltak  5-7 cm vastag ágai. Hát ezeket alighanem hiába glifozátoztam volna.

001_120.JPG

Búcsúzóul egyik nagy  kedvencem a Susaphone. https://www.youtube.com/watch?v=EsLDe5fYDrs

3 komment

Péntek.

2018.09.21. 17:57 :: A Tengerész

A helyi rendelet szerint csak pénteken szabad a kertben égetni. Kihasználtam a lehetőséget, hogy idén péntekre, azaz mára esik a nyár utolsó napja és a rengeteg száradó zöldet amit az elmúlt hetekben kiirtottam, ma elégettem. Hát még elégetni is emberes munka volt a több kazal gezemicét. Húztam, vontam gereblyével, vasvilláztam az egymásba gabalyodott, még holtukban is makacs ellenállást tanúsító futónövényeket.

001_119.JPG

Nos itt néztem vissza a blogban, hogy augusztus 28-án kezdtem, tehát az, hogy most ilyen

003_83.JPG

a placc, abban 24 napi munkám van. És ez a kertnek mondjuk a 10 százaléka. És még ez is távol van a késztől, fel kell kapálni és elegyengetni, a konyhakert részt gyommentesen tartani ( az a tervem, hogy beforgatom a földbe a hamut és még műtrágyázom is), a többit meg bevetni fűmaggal.

Hétfőn Budapesten járva, nem tudom azért mert elszoktam a várostól, vagy hogy most épp én voltam rossz passzban, vagy éppen szerencsétlen arcát mutatta a város, de elszomorító volt amit láttam. Közvágóhíd, 1-es villamos,  28A villamos, Kőbánya, gond volt egy használható arcot, egy bizalomgerjesztő megjelenést felfedezni. Lesírt egy csomó emberről a minőségtelenség. Elnézést, hogy ránézésre ítélek, de ne mondja senki, hogy nagyot téved aki ilyet tesz. És ez nem egyszerűen olyan, hogy valaki nem a legutolsó divat szerint öltözik, NEM. Az emberek közül sokan kifejezetten söpredék jellegűek. Nem tud más az eszembe jutni, hogy már szemre is hiányzik az a közel 10 százaléka a népességnek aki elköszönt az országtól. Siralmas.

5 komment

Kedd.

2018.09.18. 18:13 :: A Tengerész

Nos akkor folytatom ahogy ígértem. Igaz, nem egészen, mert azt írtam, hogy "holnap" folytatom, de tegnap behívtak az ATV-be ( a múltkor valaki megharagudott rám, hogy a Kossuth rádiónak nyilatkoztam, most másvalaki meg biztos ezért fog megharagudni ) a Jakupcsek Gabriella legújabb műsorába, ahol magamról, meg a Kopár projektről kérdeztek.  Mint köz- és önveszélyes maximalista, csak egymás közt jegyzem meg, hogy szerintem ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, de hát nem én szerkesztem a műsort, ez már egy (szép?) új világ és lehet hogy csak én vagyok túl öreg a bájolgáshoz. Megkérdeztem, hogy mikor megy adásba a dolog, merthogy persze felvétel volt nem egyenes adás, azt mondták a jövő, vagy az utána következő héten. Na szóval erre ráment a tegnapi munkanap, mert hajnalban indultam és csak a délután közepén értem haza.

Tehát Tengerész Múzeum második rész.

Nem lenne teljes a kép, ha nem lenne említés a "kambuzáról". Olasz eredetű szó ( a magyar tengerésznyelv főleg olasz, angol, néha német és  horvát szavak tökéletesen logikátlan ötvözete, például a kampó ha a daru emelőkötél végén lóg akkor " gancsó"  {az olasz gancio-ból} de "hukk" {az angol hook-ból}  ha a gyapotbála rakodók kéziszerszámáról van szó) és éléskamrát jelöl.  Itt az italos kambuzában muzeális, sőt egzotikus italokat kóstolnak azon szerencsések akiknek nem kell még hazafelé autót vezetniük.

179.jpg

Azt elfelejtettem megkérdezni Gábortól, hogy a hordón ülő turistának mért hiányzik a koponyafedele és hogy mi van a kis zsákban ami a fejében lakozik, de biztos erre is van tengerészes magyarázat.

187.jpg

Gábor mindent egymaga épít minden segítség nélkül, ahogy elmondta, gyakran éjszakánként lámpafény mellett, amikor elmentek a látogatók és végzett az egyéb "kötelezőkkel". Én aki csak néhány hete kezdtem bele abba a sziszifuszi munkába amit röviden "elvadult kert gatyába rázásának" neveznék, elismeréssel tekintek a gyönyörű kertre.

218.jpgA múzeum séta végén Gábor sütögetésbe kezd

228.jpg

közben megszólal a telefonja. Valami rossz hír lehet, érzem a hangján, meg a szavakból, kimegyek vissza kertbe amíg telefonál és örömmel fedezem fel a lobogóárboc

234.jpg

tövén a feliratot

230-1.jpg

Tényleg! A Kerek Gabi, hát persze. Kedves tengerésztársam volt a mindig vidám, rendkívül szenvedélyes, nálam csak néhány évvel fiatalabb fiú, egri lakos volt, lehet itt él most is a közelben ( Maklár Egertől csak 10 km) , mindjárt rá is kérdezek ha Gábor befejezte a telefonálást.

Visszatérve üresen találom a főző-étkező bagolyvárat

227.jpg

Gábort távolabb látom meg, csendben közelítek, valami nagyon rossz hír érkezhetett, mert szótlanul, szomorúan néznek egymásra Mártival a feleségével, óvatosan kérdezem, ki halt meg?", " A Kerek Gabi, ismerted?" Hát.... szörnyű egy rendező az élet.

És nincs még vége. Ma reggel J sírva jön elém ahogy bejövök reggel a hajóról. Mondania se kell, ránézek és tudom.... az éjjel a mamája, aki már hónapok óta küzdött a halállal, örökre elaludt. Drága Mama, aludj békében!

003_82.JPG

90 éves volt.

4 komment

Vasárnap.

2018.09.16. 17:49 :: A Tengerész

Pénteken kölcsönkértem a szomszédasszony autóját, mert másképpen nem tudtunk volna elmenni Maklárra. Pedig már nagyon régen készültem oda, egy kedves tengerészkollégám, Dobozi Gábor csinált ott a saját kezével egy múzeumot. http://www.tengereszmuzeum.hu/hu/  Így hát reggel útnak indultunk. Kalandos volt az út, mert egyrészt a Garmin navigátoromon  a szoftver nem volt frissítve vagy 10 éve, bár ez csak annyit zavart, hogy tele lett azóta körforgalommal minden, viszont a navigációs szempontok közé a "legrövidebb"-et jelöltem meg, na ezt annyira komolyan vette, hogy odafelé az elején elvitt mindenféle "alig" utakra, mire rájöttem, hogy átállítsam "leggyorsabb"-ra. De aztán baj nélkül megérkeztünk a múzeumba. Gábor volt az első muzeális emlék "amire" rácsodálkoztam, bár fényképről a netről már tudtam hogy néz ki, de face-to-face utoljára kerek 40 éve láttam, amikor egy kalandos úton az első hajóm 12 m-es árbocát két bringán tolva áthurcoltuk Budapesten  a VIII. kerületi Tömő utcából ahol az Aluker volt, a XI. kerületi Beregszász utcába. Fel is kiáltottam, hogy "hova lett a szép hajad?" Ezt a képet még az M/S Petőfi gépházában készítettem róla.

20180304130847_05_1.jpg

De hát akkor még én is így néztem ki.

20180304130847_03_1.jpg

Most meg így nézünk ki mi ketten, a múzeum kertjében lévő tengerész szoborral.

178.jpg

Gábor "igazi "tengerész maradt, szóval nem váltott pályát mint én, végighajózta az aktív éveit, hajózott a MAHART hajókon amíg az utolsót is el nem lopták és utána különféle idegen lobogók alatt volt gépüzemvezető, bejárva  öt világrész száz kikötőjét. Nem mondom, hogy alaposan, mert ahhoz napok kellettek volna, de elbeszéltük egymásnak az életutunkat, hát mindkettőnknek elég kacskaringós volt az elmúlt 40 év. 

És akkor a múzeum. Először is fantasztikus teljesítmény.  Kezdetben vala egy pince, arra kellett építeni egy házat, hogy legyen miben lakni, amikor megnősült. De már akkor tervezte, hegy lesz egy múzeuma. Mindnyájunkban benne volt a gyűjtés ösztöne akik a világot jártuk, de hogy erre egy múzeumot csináljon valaki az csak neki jutott az eszébe. A múzeum "felfalta" a családi otthont. Múzeum lett a garázsból, a pincéből a melléképületből és az udvarból. A gyűjtemény feszegeti a kereteit. Miután lassan nemzetközi hírneve van, egy szponzor felajánlotta egy önálló épület felépítését ingyen, de ez sajnos ellenkezik a községre vonatkozó szent  beépítési tervvel, amit módosítani 9,5 millió forintba kerülne, úgy hogy ez ugrott. Bár nem nagy az egész, hogy is lehetne, de erre is vonatkozik a minden múzeumra érvényes szabály, hogy többször, több napig kellene nekifutni, hogy az ember nagyjából mindenre rácsodálkozzon, történetét meghallgassa, elmerüljön benne. Még nekem is akinek pedig a legtöbb dolog ismerős.

180.jpg

181.jpg

A világtérképen a kikötök amikben Gábor élete során megfordult.

183.jpg

A hölgyek, Gábor felesége, Szabó Béla captain lánya és annak barátnője és persze J.

185_1.jpg

Minden tengerésznek van egy doboza, amibe belerakja a maradék aprópénzt a zsebéből amikor elhagy egy kikötőt. Pár kiló összegyűlik, nekem is volt, de akinek több felesége volt az sokat költözik, az enyéim valahol ottmaradtak. Gábor az övét a múzeumban őrzi.

189.jpg

188.jpg

Középen az úgynevezett "alexi" táskák (Alexandriában vásároltuk), minden tengerész "kötelező" felszerelése volt, .190.jpg

ahogy a sajátkezűleg varrt tengerészzsák is a lelakatolható trükkös zárral, amit ha a finánc le is plombált mégis ki lehetett nyitni, de hogy hogyan, na AZT nem árulom el csak sok sörért.

214.jpg

Persze ennél a kitömöttnél valamivel nehezebb volt amikor a teljes egy évi hajózó motyója benne volt az embernek.

215.jpg

192.jpg

A lányok naná hogy elmerülnek a távolkeleti egzotikus ékszerekben.

195.jpg

194.jpg

196.jpg

197.jpg

Az én fegyvergyűjteményem valahol a padláson van eltemetve (kivéve a machetát, azt most is naponta használom eredeti funkciójának megfelelően a bozótirtás során) a rengeteg cucc alatt amit még nem volt idő kibontani, hiszen még csak 5 éve költöztünk ide.

199.jpg

200.jpg

201.jpg

Ezeket a korallokat még együtt szedtük Gáborral Dzsibutiban, amikor még szabad préda volt a Vörös Tenger, azóta sokat változott a világ, a tenger koszosabb, viszont ha csak egy ágat letörsz a korallról börtönbe csuknak érte. Az én koralljaim szintén elkoptak a költözködések során.

202.jpg

203.jpg

 

205.jpg

206.jpg

207.jpg

209.jpg

210.jpg

211.jpg

212.jpg

216.jpg

Tengerészek beszélgetnek a régi szép időkről....

217.jpg

 A kertben muzeális aranyhalak.

221.jpg

Mára ennyi volt a mese, a gép kiírta, hogy több képet nem hajlandó befogadni, holnap folyt. köv.

 

 

 

3 komment

Kedd.

2018.09.11. 21:34 :: A Tengerész

Reméltem, hogy be fogok gyorsulni. Ma műszak végére bő 4 méterrel elhagytam  a fenyőfát.

003_81.JPG

De nagyon fárasztó. Amúgy nem érzem annyira veszélyesnek, hogy kihajtanak a gyökerek ahol már kiirtottam. Ezek nem egynyári gyomok. Nem sietnek annyira. Persze elő akarnak majd törni, de felásom ahol a konyhakert lesz és azt muszáj lesz kapálni, egyszer csak feladják a gyökerek, ahol meg nem lesz kert ott jön a fűnyíró. Szóval ekkora esélyt nem kapnak többet a "veszélyes" növények. Amúgy nem is a borostyán a legrosszabb, a vadkomló sokkal erősebb. Egyrészt szúrós, másrészt nem szakad ki gyökerestül. Egész vékony szálak is kitéphetetlenek, ha meg elkezdem csákánnyal feltépkedni a gyökereiket elképesztő, több méteres 3-5 cm vastag szálak szakadnak fel komoly erőfeszítés után. A hokedlin rádió, mindig, még ennél  a monoton munkánál sokkal érdekfeszítőbb tevékenység során is kell hogy szóljon közben valami, általában Klubrádió, mert a szokásos kereskedelmi zenés röhögcsélős szaroktól a falra mászok. Amikor még Budapesten építettem a hajót, még hallatszott a Tilos, de idáig már nem jön el az adás. valaha hallgattam még a Petőfit, de vagy 7-8 éve az is hallgathatatlan. Sokáig hallgattam a Fialát ahogy egyik rádióból a másikba vándorolt, de egyszer ( nem először) összekülönböztünk és ezt már nem tudtam neki elnézni.  Döbbenet, hogy milyen szarral tömik az emberfejeket mind közszolgálat, mind kereskedelmi rádiózás címén..

2 komment

Vasárnap.

2018.09.09. 23:00 :: A Tengerész

Gyönyörű volt az idő, pont hajózásra alkalmas, ezért elhatároztam, hogy körbecsónakázzuk a szigetünket. Az RSD-ről már rengeteg képet mutattam, most a másik oldalt mutatom a Balabán csatornát.

001_118.JPG

A vizet békalencse borítja, de amúgy kristálytiszta. Csodás a hangulat.

002_98.JPG

004_66.JPG

003_80.JPG

Jobbsorsra érdemes finndingi pusztul a rekettyésben.

005_58.JPG

Ebből a csónakból is ideje lenne már kimerni az esővizet. Pedig itthon vannak, autók állnak a ház előtt. Mindig fáj a szívem amikor bármilyen hajót látok elhanyagolódni.

006_41.JPG

Vele azért látszik hogy törődnek.

012_13.JPG

Sajnos ez a viziútról nem mondható el. Ez a bájos csatorna úgy tűnik halálra van ítélve. Tele van bedőlt

010_17.JPG

015_9.JPG

 013_14.JPG

és bedőlni készülő fákkal.

020_9.JPG

008_31.JPG

016_6.JPG

Helyenként az akadályokon már szigetek képződnek.

021_7.JPG

 A vízmélység katasztrofális, helyenként a tíz centit se merülő csónak fenekét karcolják az elsüllyedt akármik. Nagyon "nem van ez így jól". Tudom, mert tájékoztattak, hogy a vízterület gazdája az önkormányzat próbálkozik. Biológiai tisztítás van folyamatban, valamiféle anyagot juttatnak a vízbe, mely remény szerint hosszabb idő (évek?) alatt javítja a vízminőséget. De ez kevés, valamit kezdeni kellene a mederrel! Nem vagyok vízépítő szakember, de a (magamfajta) bolond is látja, hogy a medret kotorni kellene, a partot meg MÓDJÁVAL rendezni, hogy a bedőlt, kidűlőfélben lévő fák ne veszélyeztessék a hajózóutat. És ez nem lehet önkormányzati feladat. A viziút rendbetételére  tucatmilliókat kellene költeni, erre nincs pénz a város költségvetésében. Nem is várható el, hogy ha egy, kevesek által élvezett, jobbára nem is a városhoz köthető szabadidős tevékenységre szolgáló ( akik errefelé vízitúráznak, csak egy kis részük helyi lakos), természeti érték fenntartására a város pénzét tüzelné el az önkormányzat, azt a helyi lakosság  helyeslően támogassa. Azonnal botrány lenne belőle, hogy ilyen "feleslegességre" költik a pénzt amikor "rosszak az utak, nincs járda, hullik a vakolat, amúgyis magasak az adók stb". Mondanám, hogy a Vízügy dolga lenne, de az még rosszabb. Bős-Nagymaros kapcsán a "rendszerváltó elit" a földdel tette egyenlővé a szakmát. Illés Zoltán közveszélyes demagóg mozgalmár és exfideszes exállamtitkár veretes kijelentése, miszerint "nincs kártékonyabb egy vízmérnöknél", a Dunakörös Karátson Gábor, zavaros keleti filozófiák és még annál is zavarosabb képzőművészeti alkotások megszállottjának " a vizeket hagyni kell úgy ahogy vannak" mondása megszabta  a közgondolkodást determináló irányt, melynek mentén a Vízügyet sikerült eljelentékteleníteni. Előbb a pénzt szipkázták ki a tárcából, majd intézményeit rombolták le, vették el a szorosan hozzátartozó környezetvédelmet tőle, lopták el a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetet épületestül, kényszerítették a pályaelhagyásra legjobb kádereit, tették nevetség tárgyává maradék szakembereit, hogy végül odacsapják a katasztrófavédelemhez a belügyminisztérium alá rendelve, hogy kivénhedt rendőrök és tűzoltók dirigálják a működését. Ennek jegyében semmire sincs pénz. Vízi pályafutásomat egy kajakkal kezdtem az RSD-n 55 éve. Nos azóta egy folyami jelzést itt fel nem újítottak, egy folyamkilométer táblát le nem festettek, beteljesült a jóslat, a folyó pont úgy folyik ahogy kedve tartja. Szóval ha netán nem a város, hanem az állam kezelné a Balabán csatornát akkor is pont ugyanitt tartanánk. Ha idén ismét olyan kemény tél lesz mint két éve volt és megint biztonságos jég lesz köröttünk akkor végigmegyek egy láncfűrésszel, NEKEM megér néhány liter benzint, hogy levágjam ami belóg a vízbe, de 74 évesen ennél többre nekem már nincs erőm. Csak az a gond hogy hova teszem amit levágtam, mert ha szerzek pár segítőt (mert azért itt mázsákat kell majd mozgatni) és kirakjuk a partra, félek, hogy a telektulajdonosok majd visszahajigálják a mederbe. Boldogabb országokban természeti kincs egy ilyen gyönyörű viziút, de nekünk szemmel láthatóan nem való az ilyesmi. Kár. Bocs, hogy így füstölgök elrontva a hangulatot, de hát ilyenek jutottak eszembe, miközben az 1,20 széles csónakkal áttüsekedtünk a nyiladékokon amiket a növényzet szabadon hagyott a számunkra.

019_7.JPG

Mindezen bajok ellenére csodás hely ez és igazából nem magam miatt aggódom, mert amíg én képes leszek a vízen járni még valahogy csak kitart majd, de hát felelősek vagyunk az utódaink felé is a természeti kincseink megtartásában, hát ezen a vizsgán alighanem elbukunk.

Van itt vízi baromfiudvar is, a csirkék vidáman csipegetik a békalencsét, pillanatnyilag alighanem ők az egyedüliek akik gátat szabnak az eutrofizációnak.

018_5.JPG

017_7.JPG

Törpegém les zsákmányra.

025_2.JPG

De akad szárazföldi ragadozó is.

026_2.JPG

Látjátok amit én látok?

027_3.JPG

Jó szem kell hozzá ( nekem nincs, J hívta fel rá a figyelmemet), mutatom közelebbről.

028_2.JPG

Elég jól álcázza magát mi? Mutatok egy másikat. Nagyon óvatosan lehet csak megközelíteni őket, mert rendkívül éberek, ez is elugrott egy másodpercre rá, hogy elkattant a gép, de már hiába, megörökíttetett.

031_3.JPG

A déli bejárónál hattyúcsalád tollászkodik. Az egyik süvölvény kölyök ( a hattyú csak felnőttkorára fehéredik ki, kezdetben egészen szürke, vagy egy év mire megnő és "megőszül") elmélyülten rágcsál egy deszkadarabot. Egészen közel hagynak magukhoz menni. Aki csak motorral közlekedik a vízen ilyen látványban nincs része.

033_1.JPG

Hát így múlattuk a délelőttöt. Ebéd előtt, majd ebéd utáni alvás után befejeztem az erre a hétre kitűzött futónövényirtást. Tiszta a terület egészen a fenyőfáig. Ahhoz, hogy megközelítsem, majd megszabadítsam körötte a talajt a mindent beborító kúszónövények tömkelegétől, le kellett vágnom a földig lelógó ágait. ( Azért az látszik, hogy a fenyőfa után mi vár még rám vagy 30 méter hosszan.)

041_1.JPG

Szép nagy kupac lett a zöldekből.

036_3.JPG

Ezek azok a még tavaly levágott cseresznyefa ágak amiket beborítottak.

040_3.JPG

Hogy amit nem tudtam lehúzni a fenyőről azokkal mi lesz nem tudom.

038_1.JPG

A borostyán-szőlő-vadkomló populációból legvirulensebb a komló, gyökerestül kitépni nem hagyja magát, és már egy fél centiméter átmérőjű szálat se tudok elszakítani olyan szívós, metszőollóval kell elvágni. A fenyőfának alighanem nincs más választása, mint hogy miután a talajjal minden kapcsolatát megszüntettem az élősködőinek, ha kiszáradnak, valahogy "lenövi" magáról őket.

Szóval ha lassan is de haladok. Amúgy eszembe jutott, hogy csináltam már hasonlót. Úgy 40 éve vettem egy telket Balatonudvariban. Dúsan benőtte a kökény, galagonya és vadrózsa, csupa olyan növény aminek legalább 1 cm hosszú tüskéje van sok. Egy napon megjelentem ott egy lakókocsival és egy szál machetával ( akkoriban még hajóztam, valahol Malajziában vettem a bozótvágó kést, ott ez munkaeszköz) és elkezdtem vágni. Mondjuk akkor erőm is több volt még, de vagy két évbe telt amíg elfogadható lett a birtok, szóval már nem kellett mindig bakancsban vagy gumicsizmában járkálni rajta. Aztán 12 év alatt egyedül építettem rajta egy házat....aztán most más lakik benne. Ennyit a viziutakról.

 

2 komment

Csütörtök.

2018.09.06. 21:59 :: A Tengerész

Ember tervez... Ugye azt terveztem, hogy mostmár aztán nekiállok a gazolásnak. Ehhez képest másnap mentünk volna piacra a lányommal, induláskor besz@rt a villany csónakmotor.  Piacra mégcsak lehet biciklivel is meni, de a túlpartra a HÉV végállomáshoz már bajos, szóval neki kellett állni szerelni. Ezúttal az egyik szénkefe repedt ketté. Persze ugyanilyet még véletlenül se lehet kapni, nagyobból kellett megmunkálni  méretre. Balra amilyen volt jobbra amilyen lett.004_65.JPG

007_34.JPG

004_65.JPG

Amire összeszereltem beindult az eső. Esett négy napig. Aztán jön J, hogy már nem mer ráülni a biciklijére, mert fél, hogy szétesik alatta. Persze ez csak olyan nőies túlzás, de kétségtelen, hogy kotyogott a hátsó kerék, utána kellett húzni a kónusznak. Akkor már szétszedtem a tengelyt és újrazsíroztam. Sajnos nyolcas van a kerékben, el kell vinni szerelőhöz, mert ehhez kivételesen nem értek, sose csináltam ilyet. De azért a szünetekben irtom a futónövényeket. Valamelyest finomodott a technikám és sokat segített, hogy a több napos eső meglazította a talajt, könnyebben jönnek ki a gyökerek. Olyan 2-3 m2-el vagyok képes végezni egy óra alatt, de ezt nem lehet ezzel a tempóval órákig csinálni, mert nem bírom erővel. Szóval vagy lassítok több pihenőt beiktatva, vagy csak ennyit fogok vele foglalkozni naponta, úgyis mindig van valami egyéb fontos dolog, ma pl. a vezetékes telefont kellett javítanom. Abban bízom, hogy ezel a munkával is meg fog történni az, ami rendszeresen előfordul mással is, hogy ami elsőre nehéz és lassú, az a fogások, a technika, a leleményesebb szerszámhasználat, a rutin alakulásával egyre könnyebbé és gyorsabbá válik. Máris tanultam. Megfigyeltem, hogy a legnehezebbel kezdtem, azzal a hellyel ahova a legtöbbet süt a nap. Ez nemcsak azért volt rossz, mert napon dolgozni hőségben nehezebb, hanem ahol sok napot kap a futónövény ott több gyökeret ereszt. Komolyan. Mintha megállna, hogy " na itt remek helyem van, itt gyökeret verek". Ahol meg árnyékos a terület ott igyekszik átszaladni, sokkal kevesebb és gyérebb a gyökérzet. Valószínűleg ez is belejátszik abba, hogy javult a teljesítményem. Aztán nem arról kell kezdeni az irtást amerre futnak a borostyánok, hanem ahonnan indultak. Ugye a növény úgy működik, hogy egy tőből fakad aztán ahogy kúszik, folyamatosan gyökereket ereszt. A gyökerek a hajtások legvégén  a leggyengébbek, de ez azzal jár, hogy ha az ember ott kezdi felszaggatni akkor hamar elszakad, kevés gyökeret feltépve, lehet újra kikapálni, csákányozni és tépni. De ha a "starthelyéről" kezdem, akkor elsőre nehéz kihúzni a földből, kell a csákány, viszont egyrészt mivel erősebb a szár, kevésbé szakad el, hozza a gyökeret is, másrészt többnyire az egész növény feltéphető egyre csökkenő erővel ahogy az egyre csenevészebb gyökerek tartják a talajban. Na ilyeneket tanul ez ember az amúgy végtelenül unalmas és fárasztó meló során. Miután ez a munka nem nagyon veszi igénybe a szürkeállományt, mindenféléken agyalok közben. Eszembe jut, hogy olyan ez mint egy időutazás, évszázadokat megyek vissza, amikor még minden földmunkát jobbára kézi erővel csináltak. Eszembe jutnak a mediterrán  tájak ahol a sziklás domboldalakra a teraszos műveléshez kézben, meg szamárháton hordták fel batyukban a termőföldet, hogy megteremjenek az olajfák, melyeknek sovány termése a halászattal kiegészítve adta az ínséges megélhetést azoknak a dalmátoknak, görögöknek, akik nem adták kalózkodásra a fejüket. Mára a helyzetük sokat javult, a teraszokon kiszáradnak az olajfák és átadják helyüket a nyaralóépületeknek, a kalózkodás meg  a parton folyik, nem is kell hozzá sokat erőlködni, a turisták ott lobogtatják a bankóikat a kezükben, csak el kell tőlük venni valami felsrófolt árú helyi szolgáltatás fejében. Hát ennyit a gyökerekről.

2 komment

Kedd.

2018.08.28. 17:58 :: A Tengerész

Miután lehűlt a levegő, belevágtam ( a szó legszorosabb értelmében, elsőre csákánnyal) a kúszónövény irtásba. Ez egy nagyon komoly projekt, jó ha a tél beálltáig képes leszek vele nagyjából végezni. Négy óránál tovább nem is vagyok képes fizikailag  csinálni. A "haladósságról" csak annyit, hogy tegnap és ma, összesen úgy 7 óra munkával nagyjából 10 m2-el végeztem. Ezen a részen a kúszónövények a talajt borítják. Így néz ki az a fele amihez még nem nyúltam009_19.JPG

tőle balra amivel már végeztem.

011_20.JPG

A szerszámok kezdetben csákány, majd kézi villás kapa és nyers erőszak, szóval kesztyűben tépni. Balgaság lenne azt hinni, hogy ezzel megszűnt a növényzet, a gyökerek a legnagyobb igyekezet ellenére beszakadnak és ki fognak hajtani, tehát a munka ezzel egyáltalában nincs befejezve. Ezt a területet, ahova a konyhakertet tervezem, majd "gyökérkezelés" céljából fel kell csákányozni, majd felásni, végül kigereblyézni a gyökereket és utána folyamatosan kapálni ami mégis kidugja a fejét a földből. Ahova nem jön kultúrnövény, ott remélem elég lesz a sima fűnyírás. (Gyomirtózni csak a legelegeslegvégső esetben szeretnék.) Akkor jóesetben ha bírom erővel, alkalmas lesz paradicsom és paprika ültetésre. A villás kapálást és a szaggatást szégyenszemre sámlin ülve végzem,

005_56.JPG

állva nem bírnám derékkal. Így is eszembe jutott boldogult édesanyám gyakori mondása, "majd belukad a hátam, olyan fáradt vagyok". Megdöbbentő mennyire ragaszkodnak a növények az életükhöz, félcentis törzsátmérőjű borostyán és egyéb zöldek ( nem tudom mi a nevük, de az ami mindennél rosszabb, fut, benő mindent, olyan erős, hogy alig lehet eltépni de még hozzányúlni se ajánlatos, mert a szára  szúr és csalánoz, ráadásul az apró, milliméternél is kisebb sűrű tüskéi beleállva a bőrbe benne maradnak, csak kesztyűben lehet hozzányúlni) földből való kitépéséhez is már szinte minden erőmre szükség van.

Sz-t rendkívül érdekli a projekt, állandóan talál valami megmorogni, kaparni valót, gondolom apró rágcsálókat.

006_40.JPG

A tejfölösdobozban meztelen csigák várják szomorú sorsuk beteljesülését.

A kitermelt gyökeres növényeket a napon elterítve szárítom és ha megfelelő szélcsendes idő lesz, szigorú felügyelet mellett elégetem a kerti tűzrakóhelyen.

002_97.JPG

A talicskában gyújtósnak való ágak, a vödörben meg a szemét gyűlik. A dinnyehéj az éjszakai csigacsali.

007_33.JPG

Az öreg almafa összeroskadt a termés súlya alatt, az összes vastag ága letört, ki kell vágni sajnos.

084_1.JPG

 

 

5 komment

Vasárnap.

2018.08.26. 23:52 :: A Tengerész

Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy nem csónakkal, hanem kerékpárral megyek veteránjárműtalálkozót nézni. Erős  észak-északnyugati szél fújt, a kis villanymotor nem biztos, hogy visszafelé bírta volna az utat. Szerencsére az éjszakai majd ismételt hajnali eső elállt, de azért "lógott a lába" ahogy boldogult anyám szokta mondani. Észak felől közelítve a Trabant sor nyitotta a bemutatót.

037_2.JPG

Ezt a gyönyörű példányt már tavaly (tavalyelőtt?) is megcsodáltam.

038.JPG

Majdnem szembe vele ifjúkorom álomautója, egy 

040_2.JPG

Persze azért "álom" mert örökre az maradt. Mai szemmel a motorteljesítménye és az egyéb technikai paraméterei gyengécskék, ahogy  a komfortja is az, de AKKOR ha megállt egy-egy ilyen, vagy hasonló "nyugati" autó valamelyik budapesti szálloda előtt összecsődült körötte a nép. Tudom a fiatalok ezt már elképzelni se tudják, de áhítattal tapogattuk, néztük a kilométerórán a maximumot, hogy " ENNYIVEL tud menni". A vasfüggöny mögött felcseperedő korosztályomnak azokban az időkben maga volt a csoda, a beteljesíthetetlen vágyak netovábbja, a szabadság lehelete. Az 1960-as évek elején járunk időben. Nekem aránylag korán, ha jól emlékszem 1972-ben lett autóm ( egy Renault 4-es, Frsz. CY-2433), de még akkor is a kevesek közé tartoztam.

041.JPG

Ki ne emlékezne a Zsiguli, majd Lada korszakra! Ezek már nem "igazi" rendőrautók, csak filmkellékek.

002_96.JPG

És itt jön AZ AUTÓ!

082_1.JPG

Igen Ő AZ.

081.JPG

Az ötliteres Musztáng. Beszélgettem a gazdájával, aki újjáépítette ezt az igazi pénisznagyobbítót, minden férfiember ( és tán nőiember) szívét megdobogtató álmot,

077.JPG

079.JPG

miközben valaki tétován megkérdezte, "és mennyit fogyaszt ez az autó"? Gyakran megesik velem, hogy nem gondolkodok mielőtt megszólalok, ezért kiszaladt a számon "NEM MINDEGY!!?"

078.JPG

Még egy búcsúpillantás.

080.JPG

És jön a következő szépség, egy Ford "A" modell.

034_1.JPG

035_1.JPG

036_2.JPG

032_2.JPG

033.JPG

Dániából ( ha jól emlékszem) került meglehetős lepusztult állapotban Magyarországra és a gazdája aki sok fényképpel dokumentálta a felújítás egyes fázisait azt mondta, két év munkája volt mire ilyen gyönyörű lett.

A következő meglepetés ez a GAZ 67-es.

027_2.JPG

De az autó még hagyján, de tessék nézni kik jöttek vele!

025_1.JPG

026_1.JPG

Nagyon megadták a módját!

055_1.JPG

 

069_2.JPG

Itt kérem minden a helyén van. Ásó, kulacs,,

051_1.JPG

"eredeti" rendszámtábla.

050_2.JPG

Miközben bámészkodtam, ha nem is beöltözve, de jött egy hasonló korhű jármű ugyanabból az időszakból.

003_79.JPG

028_1.JPG

Itt is minden részlet a helyén van.

029_1.JPG

 az R105D (vagy 114D, pofára egyformák, csak más frekvencián működnek) dögnehéz "kézi" rádiókészülék amit volt szerencsém a seregben eleget a hátamon cipelni, a Kulikov antennával.

046_2.JPG

hátul meg az apróságok.

047_1.JPG

048.JPG

Amúgy a motorkertékpár szekció így nézett ki.

043_2.JPG

Gyerekkorom rendőr BMW-i szóló

071.JPG

és oldalkocsis változatban.

072.JPG

 de van itt "oldalkocsis" Babetta is.

044_2.JPG

Ha már motorkerékpár, volt gyerekmotorkerékpár pálya is. Ki mondta, hogy a lányok nem olyan bátrak mint a fiúk?

074.JPG

075.JPG

És legalább olyan ügyesek is.

076.JPG

 De nézzünk vissza az autókra! Ami SOHA  nem megy ki a divatból a "kacsa", szóval a Citroen 2 CV

056_1.JPG

Ismét egy szovjet modell az ifjúságom idejéből a Volga, azaz a GAZ 21-es. A rendszámtábla kicsit alágyűrődött az első lökhárítónak, így nem látszik, hogy mégcsak nem is oldtimer, hanem ma is forgalomban lévő, tehát minden mai szabálynak megfelelő autó. Sajnos nem lesz már időm megvárni, de fogadok hogy a mai autók amik kijönnek a gyárból, aligha fognak még 50 év múlva is részt venni a forgalomban.

053_1.JPG

 Itt egy másik, ezt régebben is láttam ugyanitt, azóta se öregedett. ( az autótól jobbra a "Csiga" azaz Cserna Gábor a főrendező... ő mintha egy picit öregedne)

031_2.JPG

Nézzük a tehergépjármű szekciót! Örök kedvencem a Csepel teherautó. Hogy miért? Édesapám sofőr volt. 1901-ben született és bár eredetileg műszerész szakmát tanult, de sofőr lett, pályafutása egybe esett az automobilizáció hőskorával. Vezetett még olyan autót aminek fából voltak a kerekei és lánchajtással működött. A Ford T modellt csak úgy hívta "szakállas Ford". Volt taxis a "szürketaxival",  és a második világháborúban már mint túlkorost hívták be, hogy üzemanyagszállító tartálykocsikat vezessen a szovjet fronton, ahonnan  a századából csak maréknyian tértek haza, mert ha egy benzines autó találatot kapott azt nem lehetett túlélni. Volt néhány szörnyű története, egyszer lehet, hogy elmesélem őket. Visszatérve a Csepel autóra, amikor kissrác voltam, nyári szünetben ha egynapos utakra ment ( ritkaság volt, mint a Gyár és Gépszerelő vállalt sofőrje általában többnapos, gyakran egész hetes útra ment), engem is elvitt magával, ott volt a helyem középen közte és Mihály a kocsikísérő közt.  Ez a 344-es , a honvédség számára kifejlesztett terepjáró változat.

014_6.JPG

Beültem fényképezni a "régi helyemre".

063.JPG

Nagyon komoly a műszerezettség.

 

060_2.JPG

061_2.JPG

Nem úgy mint ezen a MÁVAG autóbuszon

017_6.JPG

de hát ez egy kicsit korábbi évjárat.

019_6.JPG

Gyönyörű állapotban van,015_8.JPG

016_5.JPG

013_13.JPG

elképesztő lehetett az a munka amit beleölt a gazdája mire ilyen lett.

 Ez egy kicsit modernebb Ikarus, amikor megjelentek az első ilyenek, úgy hívtuk Angyalföldön, hogy "nejlon busz"

059_2.JPG

ezt már a múltkor is megcsodáltam, nem tudtam akkor se szabadulni a gondolattól, hogy csak fel kell rá szállnom ( 20-as busz, indul a Keletitől és megy Angyalföldön át Újpestre) és nemsokára otthon vagyok a Frangepán utcában ahol édesanyám vár a vacsorával. :((

Egyszer volt egy ilyen Nisa mentőautóm 11000 Forintért vettem, az országos mentőszolgálat selejtezte le. 

024_2.JPG

 A "létező szocializmus" általános válságára való tekintettel felhagytam a mérnöki pályával és villanyszerelőként dolgoztam, de fontolgattam, hogy fagylaltos leszek és ebből akartam mozgó fagyisboltot csinálni. De aztán másképp alakultak a dolgok és mégis visszamentem mérnöknek, mert megbukott a szocializmus, a rendszám nélküli mentőmet meg elvitték a közteresek.

A végére még az extrák. Öreg traktorok, amiket szemmel láthatóan még ma is üzemszerűen használnak.

004_64.JPG

005_55.JPG

007_32.JPG

008_30.JPG

Nézzük csak az adattáblát!

009_18.JPG

Micsodaaa?? Mindössze 28 LE? Hisz az csak kettővel több mint a Trabanté! De mecsoda különbség! Merthogy a lényeg az áttétel és a nyomaték. EZ a 28 lóerő kihúz a sárból egy elakadt százlóerős "városi terepjárót".

006_39.JPG

 Az extrákhoz tartozik egy csodálatos  látványosság, egy antik lokomobil.

023_2.JPG

Az üzemanyag egyszerű

065.JPG

A kenés is egyszerű, gravitációs úton működik.

022_3.JPG

A biztonsági szelep súlyterhelésű.

066_2.JPG

Amikor a gőznyomás megközelítette az 1 bart a gazdája be is indította és szépen ketyegett, az eredetileg mezőgazdasági gépek hajtásra szolgáló, ökrök által vontatott gőzgép.

 Volt még fegyverkiállítás is, nekem, volt  sorkatonaként kevésbé érdekes mint a fiatalságnak.

020_8.JPG

Fő az egészség... akarom mondani a gulyásleves a gulyáságyúban.

042_2.JPG

 Miután jól kinézegetem magam, visszamentem a Viza nevű hajóra ahol leraktam a bringámat. Béla ex bócman exkollégám épp a hajót mutogatta a "tovarisoknak".

083.JPG

Alig hogy hazaértem rákezdett az eső, én megúsztam, de nagyon sajnálom a kiállítókat, meg azokat a nézelődőket akiknek a szórakozását aligha javította ez a randa idő, ami nem tudott legalább egy napot várni, ha már ilyen sokáig húzta a nyár.

 

3 komment

Péntek.

2018.08.24. 17:46 :: A Tengerész

Emlékszik még valaki rajtam kívül a nálunk valamikor a '60-as '70-es évek fordulója környékén TV sorozatban vetített "Hosszú forró nyár" című filmre? hosszo_forro_nyar.jpgNos ez járt az eszemben, miközben Amapolán a napkollektor vízhőfok szabályzóját átállítottam "kevesebb napsütés" funkcióra. Merthogy nézve a meteorológiai előjelzést, bár pillanatnyilag szinte elképzelhetetlen, de nemsokára lehűlés jön. Na nem nagy, de akkor is vége a nyárnak. Sajnos pont a hét végére jelez esőt, sőt viharos esőket, pedig oldtimer járműfesztivál lesz itt nálunk és azon muszáj ott lennem. Sebaj, majd legfeljebb vízhatlant, gumicsizmát  veszek fel, de mindenféleképpen odacsónakázok. Ma még egész nap forróság volt, csak annyit voltam kint a napon amennyit muszáj volt, mert fizikai aktivitást ebben a hőségben nem kívánkozott kifejtenem.

2 komment

Szerda.

2018.08.22. 12:01 :: A Tengerész

Nézem az időjárást a "Szilárdnál". ( tudom hogy halott, de nekem az http://www.eumet.hu/ időjárás oldal mindig "A Szilárd" marad) Még ez a hét a hőség hete, de vasárnapra már 10 fokos lehűlés várható. Ideje. Én bírom a meleget, de ez ami már több mint egy hónapja megy azért sok. Nemcsak nekünk embereknek. Reggeli sétáinkon figyelem a növényeket. Az akácfák, félig a vízben növő fűzfák és jegenyék kivételével (utóbbiaknak alighanem a gyökerük is olyan mélyre nyúlik amilyen magasra a lombozatuk) minden kornyadozik. A kedvenc cseresznyefák, amikről olyan jóízűeket szoktam lakmározni a reggeli kutyázások során, az útbaeső sajnos vad, ezért apró savanyú termésű almafa és minden egyéb alacsonynövésű lombos fa kornyadozik, a leveleik összesodródnak a szárazságban. A korábbi bőséges esők hatásának már nyoma sincs. Csak nehogy valami ökör elkezdjen gazt égetni, mert úgy járhatunk mint szerte a világon amiket esténként a híradókban látunk, hogy erdőtüzek pusztítanak el településeket. Mert az valami betegség, hogy hétvégén leszabadul a nép a " büdös Pestről" a telekre friss levegőt szívni és éget mindent, fojtó füsttel borítva be a tőle leeben lakókat.

Így jártak egy vitorlással amit kölcsönözni lehet velünk szemben egy lakóhajóról.

001_117.JPG

Ez már a lekopaszított árboc. Motorral próbáltak teljes sebességgel átszáguldani a híd alatt, persze elakadtak és a szálingoknál megrogyott az alumínium árboc. Optimista voltam és biztattam a tulajdonost, hogy ki tudjuk egyenesíteni, de sajnos tévedtem. Kivittük a partra ( a képen a lakóhajó tejére van fektetve) és az ott heverő acélszerkezetre rögzítve láncos flasencúggal húzattuk, nagyon komoly erő kellett hozzá, hogy  egyáltalán az egyenes állapotig eljussunk vele, de ugye ahhoz, hogy a sprőd duralumínium ( AlMgCuMnSi) kiegyenesedjen, kicsit túl kellett volna görbíteni, de eltört ott ahol a szálingok alatt enyhén meghorpadt a profil. Szóval hatalmas erő kellhetett ahhoz hogy így elgörbüljön, nem mindennapi hülyeség volt ez az ütközés.

Szólj hozzá!

Szerda.

2018.08.15. 08:59 :: A Tengerész

Ráckevére tegnap beszökött az ősz. Este jött viharral és zuhogó esővel ( amíg kiszaladtam az akkor még csak csepegő esőben lehajtani a hajón a nyitott ponyvabejáratot, amire visszaértem bőrig áztam), szóval nem  "a kánikulában a halk lombok alatt suhant nesztelen", hanem tört zúzott, ma reggel a kutyasétáltatás közben alig győztem kerülgetni a letört vastag ágakat a parti ligeterdőben. Miközben a meteorológia a hőség visszatértét jósolja, egyelőre  fel kellett húzzak egy zoknit a fázó lábamra. Azt hiszem vége a nyárnak. :-(

Mindegy, ez van. Ha VALÓBAN enyhül a hőség, akkor indul egy küzdelmes projekt, a teljes birtok borostyántalanítása. Mert már a létünket veszélyezteti ez a burjánzó növény. Ha valakinek van praktikus ötlete az általam idáig ismert, láncfűrész, karos- és kézi metszőolló, csákány, balta, irtókapa megoldáson kívül, az bátran javasoljon, mindenre nyitott vagyok.

002_95.JPG

003_78.JPG

A borostyán az előző tulajdonos ötlete volt, hogy milyen jópofa lesz ha majd befutja a sivár drótháló kerítést. Hát csak az egy heti megfeszített munkámba került a nyár elején, hogy megszabadítsam tőle a sufnit, mert azzal fenyegetett, hogy a puszta súlyával  összedönti. Ez most egy kicsit nagyobb falat lesz.

12:22  Nemcsak borostyán van. Nem tudom mi ez, de szúr, csalánoz a szára, nem győzök vakaródzni tőle. És van belőle többféle. Kúszik mindenre. Gondolná valaki, hogy ez egy fenyőfa?

004_63.JPG

Alul már leirtottam róla a kúszómászókat

005_54.JPG

De a tetejére nem tudok felmenni. Van szőlő is. Volt nyomokban egy quasi lugas, de még idejöttünk előtt összedőlt. Kitermeltem a kukába, a szőlőt meg (gondoltam én) kivágtam, mert nem értek hozzá. De valahogy a föld alatt elnőtt minden irányba ( tudjátok, mint amikor Horthy üldözte a kommunistákat és ezért a mozgalom a föld alá kényszerült) és bosszút áll, támad mindent ami nem ő. Még várnom kell pár hetet, a leszámolás elnapolva, mert még ebben a 25 fokban is ömlik rólam a veríték akkora erővel kell tépni szaggatni az esetenként 1-2 cm vastag indákat és a sok szúrós miatt muszáj beöltözni.

10 komment

Szerda.

2018.08.08. 10:19 :: A Tengerész

J beváltotta a Penny Market jutalompontjait egy plüss kutyára. Sz meg van érte őrülve. Elsőre nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy nem élő kutya és mindenáron játékra akarta csábítani. Aztán elhatározta, hogy megregulázza ezt a passzív nyavalyást, ami semmibe veszi őt, el kellett venni tőle, hogy ne tépje cafatokra, bár én azt mondtam, hogy hagyjuk, legalább egy kacattal kevesebb, de J inkább kimosta és kiakasztotta száradni a kertbe a drótra.002_94.JPG

13:57 Csak tespedtem idebent a hűvös szobában, még az álom is elnyomott. Aztán felébredve elszégyelltem magam, mondom ez mégse járja, kimegyek valami értelmes tevékenységet űzni, eltakarítom a stégről a második napja ott száradó hínárkupacot. Megyek hátra a talicskáért a kerti budiba ( ez az eredeti funkciójától megfosztott bódé a talicskatároló), hát látom, hogy valami szétszaggatta a villanypásztort. A kutya nem lehetett, az annyira fél tőle, hogy a közelébe se mer menni, valami idegen állat lehetett. Aggódtam, hogy mivel a földön feküdt gubancban a karámvezeték, tehát folyamatosan földzárlatban volt, megártott neki, de miután megjavítottam vidáman dolgozott tovább. Na kigurítottam a taligát a stégre és betrógeroltam a hinarat a komposztáló ketrecbe, aztán a köteles vödörrel 5-6 merítést húzva a Dunából, söprűvel lemostam a stéget, de éreztem, hogy ennél többet nem bírok ki a tűző napon. Most idebent ülök és még a térdemből is folyik az izzadtság.  Így még nem jártam, hogy kifogott rajtam a hőség. Most vagy a meleg túl nagy, vagy én puhulok az idő múlásával. ( azt hiszem mindkettő)

8 komment

Kedd.

2018.08.07. 10:39 :: A Tengerész

Tombol a nyár. Azt kell mondjam, hogy bár gyakran zavaró a hirtelen jövő felhőszakadás, utána meg kifejezetten kellemetlen a hőséggel párosuló, izzasztó, fullasztó párásság, mégis örülhetünk, hogy  nedves minden ( este és hajnalban csorog a lekondenzált pára mindenről), mert nem fenyeget talán bennünket olyasfajta veszély mint a mediterrán országokat, ahol a szárazságban pusztító tűzvészekről értesülhetünk nap mint nap. Mert ilyenkor derül ki mekkora veszély is a "zöldben" lakni. Ráadásul ugye a magyar az meg rebellis nép, mit neki a nyári tűzgyújtási tilalom, vidáman felgyújtja akár szélviharban is a kerti gizgazt.

Ha már "zöld", burjánzik minden, remek dolog a nagy kert, de vesztésre állok vele szemben, elnyomnak a növények. Ebben a hőségben semmi ingerenciám kaszát kapát ragadni, na ezzel visszaélnek, a telek jórésze áthatolhatatlan dzsungellé változott, ha kicsit csillapul a meleg komoly intézkedéseket kell tennem. Tegnap nekiálltam a parti fűzfa lelógó ágait megrendszabályozni, mert már a hajóra is gond volt kimenni, annyira rányomult a stégbejáróra, ez különösen viharban volt kellemetlen amikor korbácsként csapódtak az arcomba a leveles  fűzfavesszők. Magastartásban dolgoztam a  kézi sövényvágó  ollóval, hát mit mondjak, a karom nehezen bírta. Amikor a nagyjával végeztem,  leheveredtem az árnyékba pihegni. Pedig még az ígéretem teljesítése hátra volt. Merthogy a növények nemcsak a szárazföldön támadnak! J második hete nyúz, hogy csináljak valamit a hínárokkal, mert az őt nagyon zavarja,  csípnek, szúrnak amikor bemegy a stégről a vízbe. Engem különösebben nem izgatnak, igaz én nem lubickolok annyit mint ő, de miután megígértem, hogy  teszek valamit az ügyben, nem halogathattam tovább. A régi, Balatonon bevált módszert alkalmaztuk, kihúztunk egy láncot a fenéken, két végén kötéllel húzva, a szomszéd stégről, meg Amapoláról bekerítve a hinarakat és fél óra alatt szépen kitakarítottuk  a  sekélyvízes fürdőbejárót.

001_116.JPG

Aztán jót fürödtünk, kellett is, mert engem a hinarazás után különösen összefröcskölt az iszap.

Él egy szárcsapár előttünk, van négy tüneményesen aranyos  pirosfejű fiókájuk,

szarcsa3.jpg

kihasználtam az alkalmat és becserkésztem őket, a vízen a Polifoam úszóban lebegve olyan 10 cm/ sec sebességgel megközelítettem  őket és a végén 1 m-ről gyönyörködhettem benne ahogy apjuk, anyjuk eteti a csöppségeket. A víz olyan meleg volt ( reggel néztem a hőmérőt aminek az érzékelője a hajó fenekébe van beépítve, 29 fokot mutatott ) hogy szinte akármeddig benne lehetett maradni mozdulatlanul és  egyáltalán nem fáztam.

Szólj hozzá!