Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @whale: 1. Minden az Interneten fellelhető forrás ezt a fűtőértéket adja meg, illetve tól-igot, 18... (2018.07.20. 11:49) Szerda.
  • József Kázmér Cegléd: Kedves Kapitány! Tiplifaügyben már egyszer "összefutottunk". Amúgy mindenki számára Kázmér volnék.... (2018.07.16. 17:41) Vasárnap.
  • Sün77: Ezt a teljes vitorlázat még tudja fokozni (2018.07.13. 06:40) Csütörtök.
  • A Tengerész: @MaKata: Köszi Katóka! (2018.07.07. 20:53) Csütörtök.
  • A Tengerész: @MaKata: Én elmondtam amit gondoltam, szóval engem nem zavart neki meg ez a dolga, mást is kell ha... (2018.06.13. 21:22) Hétfő.

Linkblog

Vasárnap.

2018.07.22. 20:56 :: A Tengerész

Most lett vége az ATV "Heti napló" című műsorának. Valamelyik hajós facebook oldalon olvastam is, hogy vasárnap este lesz ez a műsor, amiben szó esik majd az egykorvolt magyar tengerhajózásról, tegnap még az eszemben is volt, hogy megnézem, de mára persze tökéletesen megfeledkeztem róla, ezért hálás vagyok Ádám Sanyinak, hogy a műsor kezdetekor felhívott figyelmeztetni. ( ha valakinek kedve van megnézni, biztos megtalálja az ATV archivumában). Az a ritka véletlen van, hogy a meginterjuvolt öreg tengerészek mindegyikével hajóztam annakidején. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy mennyire megöregedtek, én csupa ifjú emberre emlékeztem. Meg is kérdeztem J-t, hogy én is ennyire öreg vagyok e és hát azt mondta, hogy igen. De hát magamat már megszoktam a tükörben, de a Dobozi Gabi, aki akkor még gépaszi ( tengerész-zsargonban a gépápoló ) volt, amikor az M/S Petőfin voltunk együtt20180304130847_05.jpg

hogy meghajatlanodott és valóban igaza van a Juditkának, felettem is elrepült az idő

20180304130847_03.jpg

Vámos barba az M/S Újpesten volt parancsnokom, a Balás Gabival meg  vagy az M/S Budapesten, vagy az M/S Petőfin voltam együtt, amikor még kormányos matróz volt. De mi legalább élünk, nem úgy mint  sok régi tengerészkolléga, meg hajó, amit előbb elloptak, majd eladtak, majd szétvágtak valahol kohóalapanyagnak. Pedig mintha ma lett volna amikor itthon voltam szabadságon és az első hajómat a "Tengerészt" (amiről a balatoni nevemet kaptam ami aztán általános nicknevemmé "nemesedett" ) építettem Budán egy hegyoldalban és a 12 méteres árbocát a Dobozi Gabival két biciklire kötözve toltuk át a Tömő utcai Alukertől  fél Budapesten ( hogy megspóroljam a szállítási költséget), többek közt a Kelenföldi Pályaudvar gyalogos felüljáróján keresztül nagy óvatossággal, hogy a kilógó vége hozzá ne érjen a vasúti felsővezetékhez, mert akkor ott égünk porrá, aztán meg az "Osztyapenkónál" keresztbe az autópályán, egyszerre zárva le az oda-vissza forgalmat. Szóval daliás idők voltak azok, ahogy mi is azok voltunk. Ennyit a nosztalgiáról, majd ha megint betelesedik, beszkennelek megint egy csomó diát azokból az időkből.

De egyelőre mindig van valami sürgősebb. Például ugye az egész nyáreleji menetrendemet felborította a franciaországi felkészülés, így csúszott a Tequila vízrebocsájtása és nem értem rá foglalkozni idáig a kilukadt napkollektorral sem  a hajón. Az történt ugyanis, hogy amikor a nyár elején fel akartam tölteni kollektort és a bojlert, egyszercsak elkezdett ömleni a kollektorból a víz. Miután nem értem rá vele foglalkozni, így villanybojlerral melegítettem a vizet tegnapelőttig a hajón. Csütörtökön végre eljutottam hozzá, hogy leszereljem az egészet, kicipeljem a partra asztalra, lebontsam a polikarbonát előlapot és belenézzek. Abban biztos voltam, hogy a téli fagy intézte el, pedig leürítettem, de ezek szerint a sarkából nem folyt ki a víz, mert ezt tette.002_92.JPG

A bal alsó sarokban látszik ahogy a fagydugó szétnyomta a csövet.003_76.JPG

Visszakalapáltam a kidudorodást és beforrasztottam, visszaraktam a helyére, bekötöttem, feltöltöttem vízzel és este már azzal zuhanyoztam amit a nap felmelegített 38 fokra. Hagytam három napig lefedés nélkül, hogy bizos legyek benne nem folyik sehol, holnap visszarakom rá a tetőt és ez is kipipálva. 

Folyamatos projekt a meztelencsigára vadászás. Az a helyzet, hogy minden szépet felzabálnak a kertben, a virágok levele olyan mintha söréttel lőtték volna szitává. Most az a módszer, hogy estére kirakjuk a görögdinnye héjakat és amikor már besötétedett elemlámpafénynél begyűjtjük róla a rajta lakmározó  dögöket. Pár nap alatt összeszedtünk többszázat. A Dunában végzik,  a rákok szerintem nagyon örülnek nekik, legalábbis a szakirodalom szerint szeretik a csigákat, rák pedig van bőven errefelé. Ugyan van segítőnk is a csigák elleni harcban005_53.JPG

de alighanem ezzel a mennyiséggel ő se bír el.

 

Szólj hozzá!

Szerda.

2018.07.18. 21:39 :: A Tengerész

Na ilyen lett a kályha tűztér,

001_115.JPG

hétfő délre kész is voltam ezzel a mini projekttel. Azt hiszem a cserépkályhába nem szabad begyújtani csak ha teljesen kiszáradt az agyagozás, hát úgy októberig lesz rá ideje.

Némi, nem túl hosszú töprengés után stratégiai döntést hoztam. Felhagyok a hagyományos fafűtéssel. Egyre drágább a tűzifa, már 42000 forintért adnak (plusz szállítás) egy erdei köbméter bükkfát itt helyben. A bükkfa  sűrűsége katalógus szerint 0,68 g/cm3, azaz egy köbméter az 680 kg. Az erdei köbméter az 1 x 1 x 1,7 m, mert a tapasztalat szerint ennyi kalodába összerakott "kuglifa" ad ki egy köbméter színfát. A fuvaros szerint ugyan egy kaloda az megvan 10 mázsa is, de szerintem ez kizárt. Senki se olyan hülye a fakereskedők közül, hogy egy tonnásra megrakjon egy kalodát, ha csak 680 kg kell hogy benne legyen, én inkább az ellenkezőjére gyanakszom, szóval hogy még annyi sincs. Ami a fuvarost megtéveszthette, hogy a fizikakönyv nyilván a nulla nedvességtartalmú fára vonatkozó adatot adja meg, márpedig ilyen csak a számtanpéldában van, ha a fa "jó száraz" az olyan 15-20 % közti nedvességtartalmat jelent, tehát akkor az egy kaloda az már 800 kg. De ha nem "jó száraz" (mitől is lenne az, fene tudja mikori vágás és kint állt a telepen az esőben) akkor már valóban közelítheti a tíz mázsát. Viszont a víz tudja  a fizikát, szóval nem ég, ergo nem számolhatok mással csak azzal, hogy jóesetben 42000 forintért 680 kg bükkfát veszek. A bükkfa fűtőértéke 15,62 MJ/kg, 680 kg az 10621,6 MJ, azaz 252,895 MJ fűtőértéket veszek minden egyes  1000 forintomért. Utánanéztem a fabrikettnek.  A fűtőértéke 19MJ/kg és találtam a neten ( http://pelletexpert.hu/ ) 62 Ft/kg áron, azaz ezer forintért 306,45 MJ-veszek. A különbség 21 %.

 És itt most egy  javítás következik a post írása utáni nap. ANNYIRA meg voltam győződve róla, hogy MINDENFÉLEKÉPPEN drágább a fűtés a brikettel és már csak az a kérdés hogy mennyivel és hogy ez mennyire éri meg nekem, hogy a kapott eredményt kritikailag nem is értékeltem ( pedig technikumi osztályfőnököm  figyelmeztetett anno, hogy  ez nagyon fontos, mert akkor nem fordulhat elő, hogy az ember méretez egy varrógépmotort és kijön egy erőmű teljesítménye), hogy így folytattam: "Szóval ennyivel drágább, de nem kell baltával dolgoznom vele egy hétig amíg felaprítom (tavaly megszenvedtem vele a tűző napon, nem igazán vágyom idén ismét ilyen sportteljesítményre, szóval ez is az öregedésblog része), nincs kockázat, hogy a szemre tömör rakat belülről meg olyan "szellős", tele van széthasogathatatlan elágazásokkal, csomókkal, amikkel csak a láncfűrésszel lehet  elbánni, sokkal egyszerűbb vele a tüzelés, mert nem kell trükközni, hogy fér be az épp soron következő darab a kályhaajtón, kevesebb a hamu, tökéletesebb az égés, úgy döntöttem, hogy ezek az előnyök megérnek 21 % többletköltséget. Meg is rendeltem, két hét múlva hozzák. Mondjuk a két raklapnyi "Pini Kay" márkanevű fabrikett szállítása, miután Érdről jön, a háromszorosa  a helyi szállításnak, de még így is azt gondolom, hogy nekem megéri." De az imént, szóval a blogbejegyzés megjelente utáni napon felhívott kedves olvasóm, Sün barátom, hogy elb@sztam az okoskodást, ha ugyanannyi pénzért több fűtőértéket veszek, akkor nemhogy drágábban, de 21 %-al OLCSÓBBAN fűtök mintha kalodás bükkfát veszek. Na ugyehogy öregedésblog!

 

  

4 komment

Vasárnap.

2018.07.15. 13:03 :: A Tengerész

Mondtam, hogy a végére szinte csak az öregedésről fogok beszámolni. Tegnapelőtt, jó szél volt, mondom ha már bent az árboc a Tequilában menjünk vitorlázni. Kint derült ki, hogy nem is annyira jó szél az a "jó szél". Hol kapaszkodni kellett, kiülni keményen a hajót, hol meg leebe ülni, mert fejbevert a bum, annyira leállt. Ehhez a rövid ideig tartó heves pöffök 90 fokos szélfordulókkal érkeztek. Ugye ilyenkor elsőre megdől a hajó amíg meg nem indul, aztán jön a rohanás, de ahelyett, hogy ez az állapot maradna, hirtelen vagy leállt, vagy szembevágott. Vasaltunk úgy két órát, de annyira utáltam az egészet, meg el is fáradtam, hogy inkább hazamentünk. Azt hiszem még pár évvel ezelőtt is, ha módjával, de élveztem volna a dolgot. Most meg nagyon nem.  

Ha már öregedés, tegnap hirtelen eszembe jutott ránézni hányadika is van. Jéé 14-e, elgondolkodtam mikor is van a születésnapom, 15-én vagy 25-én ( mindig megzavar, hogy a névnapom június 25. a születésnapom meg július 15.), ma jöttek is a Facebookon a jókívánságok szóval ma 73 éve születtem, holnaptól 74 leszek. Ez egy olyan babonás becsípődés nálam, ami jó régen tart. Kisgyerek koromban nagyon szerettem volna öregebb lenni mint ami vagyok és amint elmúlt egy születésnapom azonnal eggyel több évesnek neveztem magam. Teltek az évtizedek és ez valahogy így maradt. Most már fiatalítanám magamat, de valahogy ódzkodom ennyi idő után változtatni egy 70 éve tartó szokáson.

Születésnapomra megleptem magam egy projekttel. Judit régen panaszkodik, hogy valahol visszajön a cserépkályhából a füst, én nem nagyon éreztem, de hát az ő orra olyan mint a vadászkutyáé. Volt egy tippem, hogy a fatüzelésű kályha rendeltetés szerint tömör tűztalpa alulra légáteresztővé vált. A kályha ha vegyes tüzelésű lenne akkor itt rostély lenne, alatta hamutér, elől hamuzóajtóval, helyette a tűztalp alatt levegő van csak, átszellőztetve az ajtó helyén ráccsal. Nekiálltam megvizsgálni, azért ERRE nem számítottam.003_75.JPG

Naná, hogy lefolyt a tűz a tűztér alá. De miután a hamu és a törmelék kitöltötte a nyílásokat, tüzeléskor nem vettük észre.  Agyagot már korábban rendeltem a neten, most aláfalazok téglával, majd tetőcseréppel meg agyaggal befoltozom jobb oldalt fent a nagy, alul meg a kisebb lukat. Miután a kép elkészült, az egész jobb oldalt kibontottam. Elég szarul csinálta meg az ismeretlen mester, nemhogy samott téglát, de mégcsak rendes téglát se használt a tűztalphoz (mondjuk a samott fafűtésnél nem is indokolt), pár élére állított kisméretű téglára tetőcserepeket fektetett, naná, hogy nem bírta a terhelést, beleértve a hasábfák súlyát, a tüzelés közbeni koccanásokat, egyéb mechanikai igénybevételt és kivált a tűzterhelést. Szívesebben használnék csak téglát, de a méret miatt nem tehetem, muszáj nekem is cserepet használnom, de ha rendesen, tehát nem csak úgy ritkán mint a kályha csinálója, alátámasztom téglával jó lesz. Szerencsére az ács Józsinak volt bontott hódfarkú cserepe, kaptam tőle 4 darabot és csak 100 m-t kellett érte menni. Mindig többet ér minden pénznél, ha az embernek barátai vannak, akik segítenek ha megszorul.

5 komment

Csütörtök.

2018.07.12. 17:25 :: A Tengerész

Mennyire másképp néz ki egy hajó, ha árboc van benne!001_114.JPG

2 komment

Hétfő.

2018.07.09. 21:31 :: A Tengerész

Na kilábaltam végre a külhoni fáradozás utáni tespedésből, ma vízre raktam a Tequilát.001_113.JPG

002_91.JPG

003_74.JPG

Holnap más dolgom van, de holnapután ha nem jön közbe semmi beleállítom az árbocot is.

Ma kaptam pár képet Peter Förthmanntól, aki a Windpilot szélkormány gyártója és akivel Kopár István kapcsán barátkoztam össze Les Sables d'Ologneban.


img_2144.jpeg

A hölgy Peter bájos lengyel felesége.img_1640.jpeg

Szólj hozzá!

Szombat.

2018.07.07. 21:36 :: A Tengerész

Hát, az az igazság, hogy miután megírtam a tegnapelőtti blogot (két napig tartott ez meg a Szitnyai Jenő emlékblog, hogy még utoljára megemlékezek szegény jeles média személyiségről), én csak aludtam annyira elfáradtam ebben az utóbbi, valamivel több mint két hétben. És még mindig van bennem fáradtság, bár ez már nem olyan zsibbasztó. Ma még kijavítottam a helyesírást a korábbi fejezetben, pár dolgot kiraktam a facebook oldalakra, egyet meg a You Tube-ra

https://www.youtube.com/watch?v=ogdndD7ywS8&t=19s

de más semmit nem csináltam némi harmonikázás és kutyázáson kívül, igazából most kezd visszatérni az aktivitásom. Azt mondják, hogy amibe  nem halsz bele attól megerősödsz, de lehet 73 évesen ez már nem igaz. Miután ez, mint annyiszor említettem már, egy öregedést megörökítő blog, az a tapasztalatom, hogy míg fiatalon, tehát még olyan 50-55 éves korom környékén is  bármilyen fáradtságot is kipihentem egy nap alatt, ehhez a mostanihoz már kellett  három nap. Még a tengerészszsákomat is csak most fogom kivinni a hajóra, idáig csak azt csináltam, hogy a rengeteg szennyes pólót, gatyát kiszórtam belőle.

Nézem a versenyt, https://yb.tl/ggr2018#  sajnos Kopár Istvánnak az a jóslata, hogy az elején a Rustlerek ( az a hajótípus amivel a legtöbben indultak a jeles ellenfelek közül) el fognak húzni, beteljesedni látszik, Philippe Pachée már a rajtnál megszerezte a vezetést és azóta is növeli előnyét, nyomában Jean-Luc, Uku,  Mark Slats és Susie, szóval az öt induló Rustler el is foglalja az első öt helyet. István és Philippe közt immáron lassan egy egész Portugália távolság van. Ami meglepett kicsit, a két veterán, Igor az ő "Esmeraldájával" és Are az "Olleannával" szépen tartja Susiet, miközben az általam korábban leggyorsabbnak vélt "Suhaili" replikával induló Abilash Tomy gyakorlatilag Istvánnal azonos pozícióban és sebességgel halad abban a csoportban amiben rajtuk kívül még öten vannak. Ketten már kiestek, Ertan Bescardes kiállt, Francesco Capelletti  pedig belátta, hogy képtelen megszerezni a zöld kártyát, így el sem indul a versenyben, bár olvastam valahol, hogy el fog indulni versenyen kívül.hajok_s_versenyzok.png

(A táblázat régebbi, Robin Davie már korábban visszalépett.)

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2018.07.05. 16:36 :: A Tengerész

Pfühhh... Nehéz bő két hét áll mögöttem.. Tegnapelőtt érkeztem haza les Sables d'Ologneból, ahol Kopár István július 1-i Golden Globe Race rajtjához való felkészülését segítettem. Nagyjából kihevertem a hazafelé való, közel  2000 km-es autóutat, már a lábaim is alig remegtek, amikor tegnap reggel a Szmájli kutyával a megszokott reggeli sétánkat végeztük a Duna parton.  Határtalan jó érzés töltött el és szemmel láthatóan a kutya is boldog volt, hogy visszazökkentünk a régi kerékvágásba. (J-vel ellentétben én a pórázt nem a jószág nyakán, hanem a zsebemben tartom.)

Azt, hogy HIVATALOSAN mi történt az elmúlt időszakban, azt a kopárblogban (http://kopar.blog.hu/) fogom megírni, mert az oda való. Hogy velem mi történt, azt meg itt a saját oldalamon, mert az nem tartozik azokra akiket csak Kopár István és a verseny érdekel. Én ezt gondolom rendjén valónak. Így is kaptam kritikát, hogy sokat "privatizálok" a kopárblogban ( bár ez a szó alighanem elvesztette eredeti értelmét amiben most én használom, de hát én egy antik ember vagyok) , szóval keverem a tárgyszerűséget az egyéni ízű epikával, ha szabad egy magamfajta botcsinálta technokrata bloggerrel kapcsolatban ilyen bölcsészeset mondani. Sajnos miután személyemen keresztül a két blog menthetetlenül átfedéseket mutat bármennyire is igyekszem szeparálni őket, így is lesz jócskán keveredés, pl akik csak ezt a saját blogot olvasták idáig, a megértéshez bele kell majd olvasniuk a kopárblogba is. De hát nem tudok ez ellen mit tenni .

Szóval úgy kezdődött, hogy június 15-én a megpakolt tengerészzsákommal ( még 1975-ben az M/S Újpesten varrtam ) S P autóval kifuvarozott a ráckevei HÉV végállomásra. Budapestre indultam, ahol a Helly Hansen gazdagréti irodája előtt találkoztam Évával, Kopár István feleségével. Miután Franciaországba indultunk az általa Magyarországon bevásárolt készletekkel, gondoltam valami nagyobbacska autóval, netán mikrobusszal érkezik, ehhez képest beállított egy öregecske Skoda Octaviával, ami ennek megfelelően olyan koppra volt megtömve, hogy amikor beültem, bevertem a térdemet a műszerfalba, annyira előre volt tolva a két első ülés. De hát a szükség törvényt bont, ilyen autót sikerült szerezni ingyen, ami tökéletesen beleillik az egységes képbe, miután az egész vállalkozást a pénzhiány árnyékolta be, mért pont ez lett volna kivétel? A Helly Hansen ( akik esetleg nem ismernék, főleg hajózási ruházatot forgalmazó, jeles világcég) Kopár Istvánt szponzorációs szerződés keretében támogatta többféle, a mostoha déltengeri körülményekre kifejlesztett  "offshore" öltözékkel

https://www.hellyhansen.com/en_us/aegir-ocean-survival-suit-31706

( amit hagyományosan vitorlás ruhának, "vízhatlannak" nevezünk, már régen nem fedi le a mai szortimentet) és egyéb, István által kiválasztott ruhadarabokkal ( ezeket kellett még beszuszakolni a teljesen teletömött Skodába), továbbá a listaárhoz képest 60 % kedvezményt biztosított részére egyéb vásárlásokra, melynek következtében Éva, akinek meggyőződése volt, hogy István alulrendelte magát meleg, vízálló holmival, buzgó bevásárlásba kezdett. Ennek később olyan következménye lett, hogy amikor már kint dolgoztunk a kikötőben, időnként emberek jelentek meg a hajó mellett mindenféle nagyobb, Helly Hansenes dobozokkal, amikben többnyire a megrendelt áruk voltak, kisebbnyire meg azok amik valamiféle tévedés kapcsán lettek odaküldve, pl semmi estre se volt mit kezdeni azokkal a cipőkkel, amik 3-4 számmal voltak nagyobbak István lábánál. István, akinek a szeme előtt  folyamatosa a vállalkozás költségvetése lebegett, ettől függetlenül minden szállítmányt lelkes mérgelődéssel fogadott.

Szóval miután be(és ki)vásároltuk magunkat, kora délután elindultunk Franciaország felé. Ha jól belegondolok ez volt az első eset, hogy észak felé hagytam el az országot a "gengszterváltás" óta. Legutóbb ( úgy bő 30 éve, de nekem tegnapnak tűnik) Hegyeshalom felé közeledve még sorkatona határőr állított meg jóval a tényleges határ előtt, alaposan áttanulmányozva okmányaimat, majd a monstrum, talán harckocsival is áttörhetetlen acélsorompókkal védett határállomáson ellenőriztek mindent immáron hivatásos marcona közegek, alaposan áttúrva a csomagtartót és néha a személyes motozás se maradt el, mára ebből semmi se maradt, csak az azóta alaposan lepukkant épületek nyomán ébredtek fel a régi emlékek, pl. hogy, hogy rettegett az ember, hogy meg ne találják a zoknijába eldugott húsz dollárját. Akkoriban elképzelhetetlen volt az ami még száz évvel előtte ugyanolyan természetes volt, mint ma, hogy valaki felszáll egy vonatra, elszundít és úgy ébred fel, hogy közben átment két országhatáron is. NAGYON remélem, hogy a mostani nacionalista felhangú és a harcos plebejus tömegek által buzgón támogatott EUszkeptikus neobolsevik, feudáldemokrácia nem jut el ismét ugyanide.

Ahhoz, hogy utat kellemesnek nevezzem, még pár hét jótékony feledésre lesz szükségem, a rideg valóság az, hogy bár felváltva vezettünk Évával, mégis nagyon fárasztó volt. Amikor már nagyon álmosak voltunk ( én ráadásul hajnal óta úton voltam Ráckevéről), valahol, nem sokkal a német-osztrák határ után megálltunk aludni, ami a rakomány miatt hátradönthetetlen üléseken való magzati pózban való szenvedést jelentette. Úgy egy órát álltunk, ami alatt kettőnknek összesen sikerült úgy fél órát aludni, én annyira elfáradtam az alvásban, hogy rávettem Évát, hogy inkább menjünk tovább. Áthatoltunk Németországon, majd amikor már Franciaországban jártunk és  egyszer megálltunk egy pihenőben folyó ügyeinket intézni én KOMOLYAN azt hittem ez valami mozgó WC, talán a helyi szennyvíztisztítás miatt rezeg a padló és a falak, csak amikor már Les Sables d'Ologneban, a bérelt házba érve szembesültem azzal, hogy itt is minden mozog, kellett belássam, hogy csak a lábaim remegnek és a falak sem támolyognak.

Szóval a helyi bázisunk, a girbegurba utcákkal szabdalt óvárosban volt, közel a kikötőhöz,

082.JPG

az autóval a parkolás a ház előtt mestermunka volt, mert a legtöbb helyen cölöpök korlátozzák a várakozást, vagy akárcsak bizonyos utcákba a behatolást is.

084.JPG

A város  csinos

20180621_090831.JPG

20180621_090955.JPG

patyolat tiszta ( igaz kutyaszarral itt is találkoztam, szóval a francia kutyatartók közt is akad bunkó), az épületek "jólápoltak", többször láttam, ahogy az éppencsakhogy  romlásnak indult falat valami iparos javítja, szóval ők tudatában vannak annak, hogy sokkal kisebb  pénz karbantartani egy épületet, mint megvárni amíg teljesen lerohad minden és akkor felújítani, ráadásul a városképnek is ez tesz jót. A tulajdonviszonyok elég furcsák lehetnek, abban a házban amiben mi laktunk, például az emeleti szinti fürdőszoba a mellettünk lévő ház földszinti bejára felett van, tehát nem úgy van, mint nálunk, hogy egy telken csak egy ház áll. Gondolom az evolúció okozta ezt, melynek során a korábbi nyomorúságos, építésileg szabályozatlan halászfalu benőtte a rendelkezésre álló szárazföldet. Azt, hogy nyomorúságos, azt onnan tudom, hogy egyszer a szokásos "elefántcsapás" ( a régi, mára kihalt tengerészszlengben, a kikötőből a városcentrumba vezető legrövidebb út) mellé tévedve láttam egy utcában a házfalakra kifüggesztett régi, a fotózás hajnalkorában készült képeket, melyeken vedlett bárkákról pakolják ki a halász-zsákmányt, a halpiacon meg toprongyos helyiek alkusznak a vacsoránakvalóra. Ehhez képest mára lesír  a gazdagság a városról, mindenfelé építkeznek, a kocsmák tele néppel, pedig 50 € alatt nem nagyon szabadulsz ha bemégy bárhova is jóllakni. A legolcsóbb baguette, ami ugyanúgy ehetetlen másnapra mint a legolcsóbb teszkós kenyér, miközben a súlya alig több tán negyed kilónál 0,80 € ahelyi 'Közért"-ben, a péknél a valamivel jobb minőségű az már 1 €. Csak úgy hogy lehessen borzongani, egy kiló cseresznye 16 € valamennyi centbe ( ők ez utóbbit "szantim"-nek mondják emlékezve az ántivilágra, amikor még saját pénzük volt)  került a csarnokban, a sárga- és őszibarack kilója is 10 körül volt, viszont cserébe keményebb mint a teniszlabda és ehetetlenül éretlen.

Na de vissza az eseményekre! Szóval 16-án szombaton délben remegő inakkal kikászálódtunk az autóból a  Rue Jean Moulin 35-ös szám előtt, melyet István team managere Ian, jóelőre, az airbnb-n kersztül lefoglalt két hétre és átvettük a házat Christinetől, a tulajdonos megbízottjától. Éva kicsit zsörtölődött, hogy csak egy fürdőszoba van, csak akkor nyugodott meg, amikor megtudta, hogy van egy külön WC is, tehát talán nem fogjuk egymást lelökdösni a klotyóról, ha egyszerre érkezünk haza feldúltan. Beálltam a garázsba, ami mint később kiderült, teljesen használhatatlan volt erre a célra, mert amint István megjött a hajóval, elkezdődött a verseny szempontjából általa ott feleslegesnek tartott holmik garázsban való felhalmozása, hogy onnan Magyarországra elhozzuk tárolás végett a verseny időtartamára. Ez a kép még messze nem azt az állapotot mutatja, amikor a garázsban már minden ott volt amit haza kellett hozni, csak már "tartottunk valahol" a kipakolásban. ( a mosógép, hűtőszekrény, vasalódeszka, meg a Dexion polc kivételesen nem a hajóról jött, az a ház tartozéka).20180621_073400.JPGEz persze azt jelentette, hogy nekünk is a ház előtt kellett parkolnunk, aminek a későbbiekben még lettek következményei. Felüdülésként nekiálltunk kipakolni az autóból az ott felhalmozott készleteket. Ott vannak a háttérben, amikor  már belaktuk a házat. Jobbra Ian Gumprecht, István team managere, balra Éva és István, az asztalon a reggeli, miközben mindenki (engem kivéve aki fotózok) a verseny rendezőség legfrissebb Emailjeiben közölt parancsait próbálja értelmezni)

20180617_090253.JPG

Délután négyre ígérték, hogy elkezdenek érkezni a Falmouth- les Sables d'Ologne előregatta résztvevői, addig lezuhanyoztunk és valamelyest felfrissültünk, aztán kisétáltunk a kikötőbe, ahol már "állt a bál". Tudni kell, hogy gyakorlatilag az egész várost rászervezték az itt rendszeresen előforduló vitorlás versenyekre és egyéb vízi és szárazföldi sportfesztiválokra. A városba vezető, a versenyek helyszíne előtt elhaladó főútvonalat Rue Vendée Globenak hívják, a négyévente innen induló jeles Földkerülő szólóvitorlázó verseny után és az a terv, hogy a mostani Golden Globe Raceből is hagyományt fognak teremteni, ez is négyévente kerül majd megrendezésre. Látva az indulás, a nevezés, a részvétel körüli  nehézségeket (nem véletlenül fogyott le a kezdeti jelentkezők száma az 50 körüliről július 1-re, 17 elstartolóra és egy, a kikötőben magát hajszoló, a rajtot egy hét múlva teljesíteni szándékozó résztvevőre) továbbá, hogy a korábbi kecsegtető pénzdíjak amiket a győztesnek, helyezetteknek belengettek, majd az idők folyamán folyamatosan visszaszívtak, a résztvevőket igazából mára csak az kecsegteti, hogy ha szerencséjük van, sok szenvedés után életben maradnak, miközben minden pénzük ráment a versenyre, valamint a verseny azon sajátosságát, hogy a retro jelleg miatt itt nem fognak megdőlni sebességi rekordok, tehát bőkezű szponzorációra néhány kivételezett résztvevőn kívül senki nem számíthatott, a magam részéről kétlem, hogy a hagyományteremtés be fog következni, DE, ne legyen igazam!

Tehát a versenyzői faluba indultunk, ami a kikötő egy részét foglalja el körbeketrítve, szigorúan őrizve, tekintetbevéve a tekintebeveendőket.  Ez olyan nagyon franciásan van megoldva. Miután a verseny egy turistacsalogató látványosság, tehát mindenki bemehet, megtapogathatja a hajókat, kérhet autogramot a versenyzőktől, fényképezhet és kérdezősködhet. Az őrzés három rétegű volt. kezdetben ha jól emlékszem voltak a fegyveres marcona katonák, ők  másnapra eltűntek, később fegyvertelen katonafélék váltották őket, ők nagyon szigorúan belenéztek a táskákba, de amúgy bármit be lehetett vinni ami első látásra nem ketyegett és nem lógott ki belőle égő gyújtózsinór. A második lépcső a hústoronyszerű szürkeruhások voltak, ők is nagyon szigorúak voltak, hiába volt mindenhova érvényes belépőm, mégse engedtek ki (!?) a kikötőből a parkoló felé azon a kapun, aminek a túloldalára öt perc kerülővel ( amihez sok kedvem nem volt a tűző napon a hőségben) ki tudtam kerülni a kékpólósok által őrzött másik kapun. A kékpólósok önkéntes segítők voltak, nagyon kedvesek és segítőkészek, többségük ugyan csak franciául beszélt, de mindent meg lehetett velük oldani. A helyszínt gépi behatolás ellen kibetonozott, kútgyűrűkkel és többtonnás betonklocnikkal biztosították, a köztük elhelyezett átjárókat szürkeruhások őrizték keresztbeparkolt autóikkal, gyanítom azokban fegyverek is voltak, de nem ez volt velük a fő baj, hanem az, hogy ezekkel aztán nem lehetett szót érteni. Egyrészt egy kukkot sem beszéltek a francián kívül, másrészt kősziklaként őrizték azt a parkolót, ahol időnként mégis parkoltak különböző furgonok viszont bennünket, beleértve a sztárokat, magukat a versenyzőket sem engedték behajtani, pedig ez volt a legközelebb a hajókhoz, így mindennel kétszer olyan messziről kellett cipekedni. Erre pedig hamarosan sor került. Szóval a security szigorú volt. De ahogy említettem franciás. Reggel kilenc óra előtt és este 9 után sehol nem állt senki és ott jártunk ki-be ahol akartunk. 

Ott tartottam, hogy lesétáltunk a kikötőbe ahol már tömeg várta a Fallmouthból befutókat. A sátrakban kiállítás a versenyzők ismertetésével. Itt Éva látható a férje  mellett,

001_112.JPG

És ahogy minden versenyzőnek, neki is külön kikötőhelye volt.

002_90.JPG

Elsőnek Mark Slats , a holland óriás érkezett, utána Jean-Luc Van Den Heide, a veterán (velem egyidős )francia, majd Kopár István.

004_62.JPG

006_37.JPG

Érdekes egy vitorlás verseny volt ez, motort is lehetett használni, de minden motorozással eltöltött időt büntetőpontokkal "jutalmaztak" és időkorlátot állítottak fel, hogy aki este 7 után fut be azt diszkvalifikálják, szóval az volt a cél, hogy minden hajó befusson, délután és koraeste, ezzel növelve a felhajtást a versen körül és megörvendeztesse a népet, akik lelkesen tapsoltak minden hajó kikötésénél. A pontonon minden beérkezőt, a verseny rendezője Don McIntyre ( a szakállas nyakában cédulával) és egy ceremóniamester (balra napszemüvegben) fogadott. Utóbbinak egész két hét alatt be nem állt a szája, minden hangszóróból ő ordított, nehéz pálya lehet egyfolytában beszélni és szórakoztatni a nagyérdeműt. Miután pár szón kívül semmit nem értek franciául, ez egy idő után olyan volt mint a tengerzúgás, csak jóval hangosabb és nem olyan megnyugtató, sokkal inkább idegesítő.

005_52.JPG

Végülis a büntetőpontokkal módosított befutó sorrendben István csak talán a hetedik lett, de ennek amúgy sok jelentősége nincs, az orosz Igor Zaretszkíj például úgy döntött, hogy őt bizony nem érdekli a diszkvalifikálás sem, ez egy vitorlás verseny, nem használt motort, így aztán csak másnap délelőtt futott be, hatalmas ovációtól övezve.

Miután megpróbáltuk bepótolni az alváshiányt, ami többé kevésbé sikerült is, legalábbis másnap 17.-én vasárnap már határozottan nem éreztem úgy hogy mozognak a padló és a falak és a lábaimmal is egész rendesen képes voltam járni, nekiálltunk a hajó felkészítésének. Ez legalább két szálon futott. Első és legfontosabb volt a biztonsági előírásoknak való megfelelés, a második pedig a hajó kikönnyítése, mert István szerint neki a legnehezebb a hajója az egész mezőnyben. Aztán ha majd mindkettő megvolt, jöhet az igazán fontos, az egyes technikai problémák megoldása. Sajnos ezek közül nem sikerült mindet megvalósítani, például képtelenek voltunk megtalálni hol jön be a víz az orrkamrába.

Szóval megkezdődött számomra a munka. Segítettem Istvánnak kiválogatni a szerszámok, készletek közül, azokat, amik nélkülözhetők egy Földkörüli versenyen, majd ezeket kivittem az autóba. Mint fentebb említettem a parkolás gond volt, csak messze engedtek parkolni, szóval a versenyzőket is csak ott ahol a köznép parkolt, ahol ráadásul zsúfoltság volt. Nem tetszett a dolog, a rengeteg cuccal kibattyogni a világ végére, ráadásul naponta több tucatszor, tűző napon, 35 fok körüli hőségben. A cipekedést tovább nehezítette, hogy apálykor az egész úszó kikötőlétesítményt a parttal összekötő járó olyan 30 fok körüli meredekre emelkedett. Szerencsére a kedves kékpólósokkal szót tudtam érteni, némi kézzel lábbal is besegített magyarázás után beengedtek a meredek járó tetejéhez az autóval, ennél csak kétéltűvel tudtam volna közelebb kerülni a hajóhoz. Az is motivált, hogy mégse engedhettem, hogy Jean-Luc a helybéli sztár aki állandóan itt áll a hajóival és mindenben kivételezett helyzetet élvez, közelebb parkoljon mint én. Ezután kezdetét vette a sherpamunka. Néhány kanyar után már szó nélkül nyitották a kaput a kékpólósok amikor feltűntem a cuccok alatt görnyedve, viccelődtünk közben, én eljátszottam, hogy kilóg a nyelvem, ők meg boldogak voltak, hogy mekkorát segítettek rajtam, hogy közelebb engedtek az autóval, szóval mindenki mosolygott. Sajnos kiderült iskolát teremtettem, a közelparkolók száma egyre növekedett, másnapra kitúrtak a legjobb helyről, de hát ez az úttörők szokásos sorsa.

A másik fontos, egészen pontosan a legfontosabb szál a bizonyos  biztonsági ellenőrzés volt, hogy ez mit is jelent, azzal 18-án hétfőn szembesültünk. Amint a kopárblogban már említettem, hogy mindjárt elsőnek Istvánnál kerül majd rá sor 20-án. Bevallom hibáztam, alábecsültem a jelentőségét, ott "bőrpapírnak" neveztem azt hívén, hogy csak felfújják a dolgot hogy baleset esetén mentsék a bőrüket a rendezők, de tévedtem. NAGYON komolyan vették, az eredetileg fél órásra tervezett ellenőrzés eltartott egy egész délelőttöt is. A nagyobb baj az, hogy István is félvállról vette a dolgot, itt szembesült azzal, hogy ezek bizony véresen komolyan gondolják, hogy csak az kap úgynevezett "zöldkártyát", szóval engedélyt a versenyen való indulásra aki mind a százvalahány pontnak megfelel, plusz azoknak, amiket menet közben a komité kiötlött és Emailekben a versenyzők tudomására hozott. Ezeket én is megkaptam annakidején a hónapok során, idéztem is belőlük bőven a kopárblogban, de István most vallotta be, hogy bizony azok legtöbbjét el se olvasta. És a baj még mindig nem egészen ez, hanem hogy Ian a team managere se fordíthatott ezekre megfelelő figyelmet, mert őt is meglepetésként érte például az ellenőrzés időpontja, pedig még én is megírtam a blogban, miután én is megkaptam ugyanazt az Emailt. Ráadásul Ian hazautazott az érkezés másnapján, hármasban maradtunk a kásahegyre, Éva, István meg én. Az ellenőrzés végülis ezeket a pontokat foglalta jegyzőkönyvbe 20-án és ha jól emlékszem talán egy hetet kaptunk a hibapontok kijavítására.111.JPG

A dolognak ezzel még nincs vége, volt egy lista korábban az un. "grab bag"-ről, ez egy olyan nagyobbacska szatyor, amit a hajós megragad (grab) amikor süllyed a hajó és azzal száll a mentőtutajba. Az előírt lista alapján  ennek az összeállítására  István korábban egy szakcéget bízott meg jópénzért, akik felületes szakik lehettek, mert a vizsgálat derítette ki hogy a három liter zacskózott ivóvíz szavatossága három éve lejárt (14-es pont) Amúgy a listával is baj van szerintünk, mert például horgászzsinór bele volt írva, de se horgok, se csali, se a hal megölésére, feldarabolására és egyéb fontos dolgokra használható kés nem volt benne. Ahogy egy darab madzag, vagy kötél sem. Még boldogult ífjúkoromban olvastam Alain Bombard  az "önkéntes hajótörött"  című könyvét, melyben a szerző  egy mentőtutajban élt túl  hosszú hónapokat és már akkor írta, hogy a horgászfelszerelés szart se ér, nyüzsögnek körbe a halak, de horogra nem kap egy se. Egy szigonypuskának, vagy egy csáklyának ( de nem annak a szokásos tompa kampójúnak, hanem  hegyesnek), amivel kirántja a halat több haszna lenne. Nos annak ellenére, hogy a szerző francia, máig nem jutott el a tapasztalat idáig.  A lábamat lejártam amíg a városban találtam egy patikát ahol kaptam végre ugyancsak a grab bagbe való 20 db "dehydralition electrolite tablet"-et, amiről a kutya se tudta mire való, de valaki beleírta a listába és azóta kötelező lett. Miután a patikában megvásároltam ( mondjuk nem tabletta volt, hanem vízben oldódó por, de ettől már nagylelkűen eltekintett a safety kontroll), a (természetesen csak francia nyelvű) leírás tanulmányozása után értettem meg, hogy igazából csecsemők cumisüvegébe való, kiszáradás elleni csodaszer.

Szóval  grab bag. István elhatározta, hogy csinál egy grab bag 2-t is amiben benne lesznek még azok az igazán fontos dolgok amik az 1-esből lemaradtak a listáról, pl a vágóhorog. Ez itt a grab bag 1 leltározása.

20180618_165643.JPG

A dolog cseppet sem volt tréfaság, ha csak egy pont marad amit nem tudunk teljesíteni, nem indulhat a hajóval  a versenyen, magyarul kárba veszett négy évi munka és a rengeteg pénz amit beleölt. Hatalmas teher volt ez, Istvánt meglehetősen zaklatott állapotba hozta, a legkisebb dologtól is robbant, az elemi kommunikáció is nehézzé vált vele, mert olyan ideges volt a nagy tét miatt. De nyomtuk. Éva talpalt a beszerzendők után, szegénynek vízhólyag nőtt a talpára a sok járkálástól, én meg hordtam, csak hordtam kifelé a hajóból a holmikat, de időnként én is beszálltam a beszerzésekkel kapcsolatos rohangálásba. Csak úgy ment a pénz a kötelező plusz beszerzendőkre, ide egy újabb EPIRB (olyan rádiós jeladó, ami vízbe kerülve vészjelzéseket ad a mentőknek, műholdas pozíció meghatározással)

20180618_194348.JPG

oda egy újabb izé, aminek ugyanaz a funkciója csak másképp hívják, még egy rádió, még két újabb satellite telefon, csak úgy röpködnek az ezresek. ( a műholdas telefonon csak a rendező tudja hívni a hajót, a versenyzőknek nem árulták el a SIM kártya feloldó kódját)

20180619_171408.JPG

És még nincs vége! Világító pirosra kell festeni a decken legalább 2 m2-t, hogy ha árboc nélkül sodródik majd akkor a repülők könnyebben észrevegyék. Bezony, szép új drága festékkel érdesített decket olyan randa pirosra bematyálni! Szegény Igor hajójának ráadásul gyönyörű teakfa fedélzete van, azt mondta Évának amikor rákérdezett, hogy mintha kést mártottak volna a szívébe. MINDEN olyan dologra ami úszik a vízen, alkoholos filctollal fel kellett írni a hajó nevét és a rajtszámát, hogy ha elsüllyed akkor a mentőexpedíciónak nyomokat szolgáltasson. Nem tudom kinek az agyszüleménye lehetett, mindenesetre ami kint van a decken, pl a mentőtutaj kapszullája azon már a rajtig is halványodott a felirat ahogy nap UV sugárzása kiszívta, hogy ebből semmi nem marad az igazán veszélyes déli tengerekre, afelől nincs kétségem, de csinálni kellett. Egész nap melóztunk, este tíz felé  dőltünk ki, amikoris észrevettük, hogy már egyedül vagyunk a kikötőben. Viszont amikor a kocsihoz mentünk volna kiderült, hogy az úszó nyitható ponton

20150531_101207.JPG

ami összeköti a szárazföldet a kikötőpontonnal és amúgy csak akkor nyitják, ha valaki ki-be hajózik a kikötőbe,

20150531_101110.JPG

már véglegesen nyitva van. Na mehetünk a kocsihoz cuccokkal megpakolva kilométeres kerülővel! Viszont SENKI őr sehol a telepen. Mondom, franciás. 

19-e kedd. Nyakig a melóban (csak úgy apróság, mi hárman vagyunk mindenre, miközben Igornak 14 tagú csapata van, Susie Goodallnak meg, aki elsőre kapja meg a zöldkártyát folyamatosan dolgoznak a bérencek a hajóján és nem ő az egyetlen. Igaz van még nálunk is "szögényesebb" mannschaft, az angol lobogó alatt induló török Ertan Bescardes mindössze a feleségével rágja a kásahegyet, mégis mindig mosolyog, hogy hogy csinálja?), miközben folyamatos istencsapások jönnek. A legváratlanabb és legalkalmatlanabb pillanatokban esnek be riporterek egyórás interjúkra magukkal ragadva Istvánt, vagy Évát és engem kiűzve a hajóból a tűző napra ácsorogni, hogy ne zavarjuk a riportot, továbbá a rendező folyamatos értekezletekre, és közös sajtófotózásokra ragadja el a kapitányt, aki a kötelező mosolygás és füligérő szájú jópofáskodás után. dühödten tér vissza hozzánk kitombolni a mérgét, hogy sehol sem állunk a felkészüléssel. Csak hab a tortán, hogy hömpölyög a tömeg a stégen, mozdulni nem tudok néha tőlük a cipelnivalóval,

021_6.JPG

ráadásul nem átallanak folyton beszólni a hajóra egy autogramért, ilyenkor István  morcos képe felderül, kiperdül aláírni, majd visszatérve dühöng tovább. Időnként sajtófotózásra20180618_115600.JPG ugratják ki a kapitányokat a hajóikból, öreg emberek rohannak lélekszakadva a tűző napon a tömegben előreküzdve magukat, hogy parancsra összeálljanak vigyorogni  egy sereg fotósnak. Sajnos üzlet ez, a versenyt el kell adni a szó szoros értelmében, több óra megy el azzal, hogy például összetrombitálják a versenyzőket egy szponzori értekezletre ahol mutogatják őket a vevőknek és senki nem ért egy kukkot sem a franciákon kívül abból ami elhangzik, mert mindenki a helyi nyelven brekeg. Ezen a napon egész délelőtt értekezlet van a kapitányoknak,

20180619_105253.JPG

többek közt megtudják, hogy a francia rádióamatőr szövetség vette a kezébe a rádióforgalmazás irányítását a verseny alatt, jóval később két nappal a rajt előtt átadnak egy lapot

115.JPG

minden hajónak a szükséges frekvencia és periódusidő adatokkal, én nem értek hozzá, elküldtem a Németh Tibinek, aki a legfelkészültebb magyar rádióamatőr jelen pillanatban, röviden azt mondta rá, hogy egy rakás szar és sorolta a szakmai hibákat, nem tudom mi lesz a rádiózással, pedig ez lenne az egyetlen kapocs Istvánnal, mert a rövidhullámú rádiózást nem tiltják a szabályok, mert 50 évvel ezelőtt is létezett.

Délután a színpadra kell vonulni, a ceremóniamester az elemében van, szórja a francia nyelvű sziporkáit, miközben a szereplők türelmesen várakoznak a fellépésre a háttérben

20180617_161403.JPG

hogy aztán a színpadra lépve elmondhassa mindenki ugyanazt, hogy mennyire örül, hogy itt lehet és hogy milyen kiváló itt minden. Amikor Jean-Luc mondja el ugyanezeket a mondatokat, harsány nevetés tör ki, mindenki tudja, hogy ő itt lakik, ez az egyetlen jópofaság az egészben, bár lehet csak szkeptikus öregember lettem, mert a tömeg szemmel láthatóan boldog, de nekem az egész olyan mint amikor bazári majmokat mutogatnak, szóval méltatlan a résztvevőkkel szemben. Az angol Susie Goodall ( az a csinos kislány a képen jobbról a negyedik, a verseny legifjabb résztvevője), és a szűkszavú holland óriás Mark Slats arat még sikert (bizonyítva Mikszáth Kálmán igazságát, aki szerint beszédből a rövid, kolbászból meg a hosszú a jó) akik az egészet elintézik azzal, hogy bemutatkoznak és mindenkit szeretettel üdvözölnek.

20-a szerda. Ahogy mondtam ráment az egész délelőtt, a safety ellenőrzésre, pedig a terv szerint csak fél órát kellett volna tartania. István tombol, mi Évával ... hogyismodjam, kerüljük a konfrontálódás, de még a nem megfelelő időben való előfordulás kockázatát is. Részemről megértem őt, nem normális ami itt megy a végén és rettenetes stressz van rajta, veszélyben a négy évi felkészülése, nem okoz gondot elviselnem a villámokat, igazából Évát sajnálom.

21-e csütörtök. Praktikusan megoldom a hibalista egyes pontját, öntapadós gumival és némi nálam szokásos egyéni megoldással vízmentessé teszem a hátsó rekeszajtót, melyet István lelkesen üdvözöl, már szinte megdicsér, de csak szinte. Kihasználva a pillanatnyi barátságos hangulatot, rákérdezek hogy fogja gyűjteni az esővizet, megmutatja az erre a célra szolgáló háromszögletű ponyvát középen leeresztő csőcsonkkal, ennek kapcsán derül ki, hogy nincs elég hosszú slaug a hajón, hogy elérjen az édesvíztankig, venni kell, de jó, hogy rákérdeztem. Istvánt újabb hosszú interjúra rabolják el én slaugkeresésre indulok a városba.

22-e péntek. Nyomjuk a hibalistát, beszerzések után talpalunk, az achterstagra feszítő csigasort szerelek, a kabin satupad éles sarkát kerekre fűrészelem és gumival borítom a baleset elkerülés végett, ezek az éles sarkok nagyon veszélyesek amikor hánykolódik a hajó. Kihordok újabb 25 kilónyi cuccot a hajóból az autóba, már nem sok felesleg van idebent, a garázsban viszont nő a rakás. Hogy hogy fog beférni hazafelé az autóba csak a Jóisten tudja. A teendők listáján elfogytak a könnyű pontok, ami maradt az már csupa nehezen beszerezhető, megoldható és/vagy rettenetesen drága.

23.-a szombat. Szükségkormány próba. Ez a kormánykerék kiküszöbölésével egy rudas szerkezet amit a cockpit padlóján át közvetlenül a kormánylap forgástengelyére lehet erősíteni, egyedi találmány azt hiszem senkinek sincs ilyen komolyan biztonságos szerkezete Istvánon kívül. Mindazonáltal ez nem hatja meg a safety directort, megköveteltetik egy külön a hajó fartükrére szerelhető kormány, sajnos ezzel kénytelenek vagyunk szétfúrni a szép Puffin feliratot. A szükségkormányt a német Peter Förthmann bájos lengyel felesége Marzena kíséretében szállítja és szereli, ( a képen a lábuk előtt hever a szükségkormány mellyel el kellett rondítani a fartükröt)

20180623_125218.JPG

 Istvánnál kihúzom a gyufát, mert miközben ő aggódik, én Peterrel németül, Marzenával meg lengyelül társalgok, ezzel szerinte feltartom a munkát. Később jön egy vadidegen, akivel cserébe nagyon kedvesen cseveg. A szükségkormány amúgy egy nagyon ... hát hogyismondjam túlerőltetett dolog. Miután állandóan nincs a hajó farára szerelve, csak megköveteltetik, hogy a hajóban legyen, azt csak kormányhavaria esetén kell ráemelni a fartükrön felszerelt veretekre. Miután dögnehéz, sima vízen, kikötői állapotban is emberes feladat beszúrni a helyébe. Namármost feltételezni azt, hogy olyan körülmények közt, amik az igazi kormányt használhatatlanná tették, valaki képes lesz ezt a kormányt a helyére rakni és használni, hát nekem nem valami életszerű. De hát ugye a safety rules... Amúgy kétféle szélkormányt használnak a versenyzők. Az egyik ami a Puffinon is van a "Windpilot" és Peter gyártja, a másik a "Hydrowane".

20180624_115624_1.JPG

Ez utóbbi annyival praktikusabb, hogy nem kell külön szükségkormány hozzá, a vízbe merülő lapot elfogadta a zsűri szükségkormánynak. Hogy aztán a gyakorlatban melyik lesz a sikeresebb, eldől tán a verseny során. 

Délután újabb zene-móka-kacagás vonja el a versenyzőket a hajón való tevékenységtől, buliverseny van, helybéli halászvitorlásokat kormányozva (természetesen csak franciául beszélő legénységgel) kell egymással megvívniuk.

088.JPG

A versenyben Istvánnak a harmadik helyet sikerül megszereznie, ami azért bravúr, mert a győztes Jen-Luc "természetesen" a legjobb hajót kapta és ugye nála nyelvi problémák se voltak a legénységgel.  A napot egy 800 fős fogadás zárja a város konferenciaközpontjában, kaja jó, megkóstolom a rákot, miután lelesem a franciáktól, hogy hogy kell kienni a páncéljából, amúgy nem egy nagy durranás. Miután a kaja-pia után előadás van filmmel és a versenyzők sokadik bemutatásával, már a könyökömön jön ki a téma, mert elolvastam mindent sőt meg is írtam, amint lehet elkotródok haza, mert természetesen holtfáradt vagyok a melótól, meg az egész napi tűző napon való sertepertéléstől, amúgyse vagyok egy partyarc, beszélgetni sincs igazán kivel. Hazafelé mégis ismerősökbe botlottam. Korábban összebarátkoztam az oroszokkal. Az történt hogy angolul kommunikálva elmeséltem, hogy bár nyolc évig tanultam oroszul, nem sokat tudok, de egy mondatot azt nagyon, mégpedig azt, hogy " Vo vrémja velikovo atyécsesztvennoj vajnyé, russzkije ljúgyi arganyiszováli, partyizánszkije atrjádi." ( a Nagy Honvédő Háború idején az orosz emberek partizáncsapatokat szerveztek ) Hát ezzel "megcsinált ember" lettem náluk. Most ott ültek egy kocsmában miközben hazafelé bandukoltam, egyből beinvitáltak és megkínáltak borral, illedelmesen csak egy pohárral fogadtam el és a vacsorameghívást már elhárítottam. Lehet, hogy maffiózók, olajbárók meg ilyesmi, ezzel a (baloldali) gumicsónakkal kísérte Igort a Földközi-tengerről a csapata, két darab 200 lóerős Mercury lóg a farán, de vidám és barátságos fickók, mint egyébként a verseny összes résztvevője. ( amúgy István is az, csak a barátaival tesz kivételt)

20180624_125321.JPG

24-e vasárnap. Istvánnal a reffpontokat és a reffköteleket szereljük, majd egy egészen ostoba, de a hibalista 2-es pontja szerint kötelező munkába kezdünk, kitömtük a hajó orrkamráját üres PET palackokkal. Ez az elképzelés szerint csökkenti ütközéskor a sérülést és vízkiszorítást eredményez a kollíziós kamra elárasztódásakor. Miután mindenki visz magával palackozott ivóvizet dögivel, melynek flakonjait az előírások szerint (nagyon helyesen) nem dobhatja a tengerbe, tehát a hajón automatikusan fognak keletkezni plusz felhajtóerők és ütközésgátlók. Hogy mért kell már az induláskor bepakolni egy rakás szemetet, csak a kitalálója tudná megmagyarázni. Miután ezeket a kocsmasátorból gyűjtötték be nekünk némi borravalóért barátságos pultosok, sajnos néhányan úgy értelmezték, hogy minden szemétre vevők vagyunk, így úsztunk a ragacsos sörös és kóláspoharakban is.

25-e hétfő. Hálót szereltünk a hajórrba mindkét oldali korlátra, hogy az orrvitorla cserékkor ne mossa a hullám a vitorlákat a tengerbe. Egész jól sikerült.

110.JPG

Utána Évával beszerzőkörútra indultunk a városba, majd Istvánnal üzemanyagot tankolni mentünk. Egy egészen idióta szisztémát találtak ki arra, hogy a versenyzők ne csalhassanak az üzemanyaggal. Mindenki betankolhat 160 liter gázolajat, azzal azt kezd amit akar, slussz-passz.  Namármost ehhez egy megbízható személy leszívta a hajóból a benne lévő üzemanyagot kannákba. Amikor a tank üres volt egy másik megbízható személy ellenőrizte, hogy tényleg üres e. Ezután kannákkal el kellett menni a benzinkútra, ami valahol a fenében a kikötő másik végében volt, szóval cipekedni kellett és feltankolni, szóval a kannákban lévő korábban kiszívott gázolajat kiegészíteni 160 literre, amit immáron be lehetett tölteni a hajóba. AZT viszont a kutya nem ellenőrizte, hogy azon kívül ki hány kannát pakol be ha éppen úgy akar csalni. Szegény István megszívta, mert van egy olyan szabály is, hogy csak annyi üzemanyag vihető amennyi gyárilag befér a tankba. Most derült ki, hogy a 160 liter be se fér, valahol százharmincnál kiöntött a tölcsér, mert  megtelt a tank és úszott a cockpit meg a deck gázolajban. Eltekintve az undorító takarítástól amit István egyedül végzett, mert én nem voltam a hajón, a bosszantó az, hogy a legnehezebb hajónak van a legnagyobb fogyasztású motorja a mezőnyben és mégis a legkevesebb üzemanyagot viheti magával. Na EZ a szívás.

26-án kedden NAGYON rossz napunk volt. István nekiállt olajat cserélni a motorban. Kiderült, hogy nincs csere olajszűrő. és nem is lehet csak úgy kapni. Kiderült, hogy az Angliában megrendelt és kifizetett akkumulátorok (7-es pont a listán) valahol Franciaországban vannak. Őrült telefonálás, eredmény semmi. Hosszas nyomozás után megállapíttatott, hogy az akkukat ugyan a futár megpróbálta kézbesíteni a címzettnek megjelölt, a kikötőben működő kiköti szolgáltatásokkal foglalkozó ASA cégnek, de miután Franciaországban mindenki elmegy ebédelni délben, senki nem vette át azt amikor a futár odaért, így az visszavitte VALAHOVÁ, amit nem lehet tudni hol van de majd VALAMIKOR kihozza újra! Miközben Istvánnal őrülten cirkulálunk ( hőség, szomjúság, zsibbasztó napsütés és ma még csak  reggel ettünk épphogy valamit) az ASA és az olajszűrőügyben reménybeli Volvo Penta közt, kapjuk a hírt, hogy úton a futár! És MEGINT ebédidő van ( legalábbis franciáknak)! Száguldok, száguldanék a kocsival  az ASA-hoz, hogy elkapjam a futárt miközben csörög a telefonom, a Kossuth Rádiótól egy udvarias, de ráérős női hang hív, napok óta szervez egy telefonriportot Istvánnal, de belefojtom a szót, hívjon 10 perc múlva mert fennforgás van. Nem hív többet, alighanem megsértődött. Később Évával egyeztet, alighanem az a véleménye rólam, hogy egy tahó vagyok, de sajnálom, elsők az akkuk. Minden hiába, NANÁ, hogy nem jön a futár. Az ASA-nál miután visszajött az ebédből az illetékes csak annyit mond kivételesen jó angolsággal, "nem vagyok meglepve".( I'm not surprised). Bánatomban tépőzárakat ragasztok az ágykárpit mögé, hogy ne boruljon le amikor megdől a hajó backboardra. Aztán estére minden jóra fordul, Istvánnak vagy Évának  sikerült telefonon elérni a futárt és rávenni, hogy innen 16 km-re álljon le egy kocsma előtt és eddig ne mozduljon amíg oda nem ér az akkuért. És lőn akkumulátor! SŐT a Volvónál volt egy olyan szakember aki egyrészt nem ment el ebédelni délben, másrészt TUDTA, hogy a dán Bukh hajómotorhoz melyik az a MAN olajszűrő ami passzol és meg is rendelte és másnap fel is hívott minket telefonon, csak oda kellett menjek érte és még a bőrünket se húzták le, 23 valamennyi eurót fizettem érte, de ebben benne volt egy a 30-as hajócsavar tengelyre szerelhető cink anód is, ami ahhoz képest, hogy a versenyzői faluban egy pohár sör (ők ezt nevezik nevetségesen NAGY sörnek, és a kis sör az ami a nálunk már fogalomból kiveszett pikoló, szóval ami két deci volt) 6 euróba került igazán méltányos ár volt ott a rettenetes árak földjén. Egyszercsak kopognak, vendég jött! Aki netán nem ismeri fel, Fa Nándor ő, István illedelmesen megkínálja meleg vízzel, másunk nincs a hajón, ez nem egy szokásos "plezsörbót", itt kérem átmenetileg szünetel mindenfajta élvezet. 

106.JPG

Nándi épp eladta a korábbi Földkerülő hajóját, ami amúgy itt áll velünk szemben.

007_30.JPG

Nézem rajta a szponzorokat.... Közgép....hát igen, Sic transit gloria mundi. Azért ér bennünket még egy csapás aznap, a második pár Iridium telefon sem működik (lista 22-es pont), egyszerűen nincs rá értelmes magyarázat miért.

27-e szerda.  Istvánt támogatta a Balance of Nature természetes táplálékokat előállít cég, 

20180618_130833.JPG

ezért sürgősen fel kell ragasztani a logóját a nagyvitorlára. Az agybuggyantó hőségben ehhez le kell szerelni a grószt, kifektetni a pontonra, vigyázni, hogy  a csőcselék ne tapossa össze (mert ott hömpölyögnek tömegével nap mint nap nézve a skipperállatkertet) és valahogy ráügyeskedni az öntapadós emblémát. Nem egyszerű de sikerül.

 

20150530_073039.JPG

Viszont Éva jelenti, hogy nem indul az autó. Kezdetben mindenféle önindítóra gyanakszom, de aztán kiderül, hogy csak az akku merült le. Szerencsére van tartalékakkunk, hiszen Angliában az átkelés során tönkrementek helyett kellett egy ideigleneset venni amíg megjön ide a végleges és miután az be is került, az ideiglenes amúgyis ott van már a garázsban, csak indítókábelt kell venni hozzá, mert egyelőre Lionelét használjuk. Lionel Regnier az a kedves francia, aki úgy volt, hogy indul a versenyen, de aztán a már nagyjából felkészített hajóját eladta az észt Uku Randmaanak, ha valami helyi segítség kell rá mindig számíthatunk, a szó szerint mindenkit ismer és hálából, hogy kölcsönadhatta nekünk az autóját, majd amikor kiderült, hogy csak egy indítókábel kell az az indítókábelét még vacsorára is meghív a birtokára ahol épp monstre parti van számos francia vendéggel. Sajnos itt is csak egymással beszélgetünk francia nyelvtudás hiányában, bár ez után a nap után már amúgyis alig forog a nyelvem és a szemem is ragad lefelé.

28-a csütörtök. Reggel balhéval indult a nap. Miután este Lionel autójával tértünk haza, azt a szomszéd garázsa elé patkolta le István (aki kényes arra, hogy csak ő vezethet ha együtt autózunk, de ugyanúgy eltévedt a városban mint én), pergő francia nyelven széles gesztusokkal mutogatva méltatlankodott a szomszéd amikor reggelit bevásárolni indultam (ez mindig az én önként vállalt feladatom volt, ahogy a szemételhordás is az utcai kukába, mert én mindig mindenkinél korábban kelek). Mindenféle francia nyelvtudás nélkül felfogtam a probléma lényegét és felkeltettem Istvánt, aki elállt a kocsival, a francia kiállt a garázsból a motorkerékpárjával, mindenki megnyugodott és később már barátságosan mosolyogtunk egymásra a szomszéddal, ahányszor csak megláttuk egymást. Kifejezetten szeretnivaló emberek laknak errefelé. És eljött a nagy nap itt van ő.

113_1.JPG

Igen a "zöldkártya"! Immáron nincs akadálya a versenyen való elindulásnak. Ha azt gondoltam mostantól lesz egy kis megnyugvás tévedtem, jönnek folyamatosan a Seldéntől az árboc száling csere után újrahangolni a vantnikat, István szerint csak elrontották ami eddig legalább jó volt, ideges és elégedetlen. Mindeközben egész délelőtt újabb fejtágító a skippereknek, ezúttal kifejezetten a biztonsági intézkedések részletezésével, bekukkantok a szentélybe épp azt magyarázza Don a főrendező, hogy hogy kell viselkedni, ha majd  helikopter menti ki őket a tengerből. Remek. Aztán egész nap interjúk, megérkeztek Fehér Sanyiék is Budapestről, fotóz filmez, interjuvol, csúcsra jár a média jönnek mások is Magyarországról, hozzám nem jönnek oda, így én a kétszer annyi idős megyek bemutatkozni, de hát ugye ők a média.  Este viszont az oroszok pezsgő-vodka-kaviár vendégséget tartanak a tetőteraszon, oda hivatalosak vagyunk, miután elfogyasztottam pár kupicát az egészen kiváló vodkából (mindezidáig nem szerettem, de ez valami egészen másfajta volt mint amit eddig ittam) és leöblítettem több forduló pezsgővel, elrágcsálva hozzá pár tucat kaviáros falatkát, az orosz nyelvi közegben rég elfeledettnek hitt dolgok jutnak eszembe általános- és középiskolai tanulmányaimból, így aztán eléneklünk Igorral vált a vállhoz vetve egy azt hiszem vidám  kozákdalt ( fogalmam sincs mit jelent, de a szövegre és a dallamra pontosan emlékszem, "kakím tii bil, takím i asztalszja, arjol sztyipnoj, kázáák liihój...stb", magyarul valahogy úgy énekeltük anno, hogy "Te büszke kozák, add vissza az órát"), majd valamelyik másik orosszal egy kolhozparaszt nótát ( vészelo kalhoznyikam, nú i rozs, nu i rozs... stb ) ezt is tudom végig sőt erről ráadásul azt is tudom mit jelent, a vidám kolhozparasztok rozsot aratnak vidáman és egy öreg anyóka ( ej sztarinku mátusku) akit a fiatalok boldogan  köszöntenek, ujjongva jegyzi meg, hogy lesz télire finom kenyér HEJJ! Szóval egy igazi Golden Globera való dal na. És a legvégén egy bájos idős orosz asszonnyal, az orosz jachtmagazin szerkesztője feleségével elénekeljük, hogy "letjaty perelodkije ptyíci..." ami a költöző madarakról szól akik ugyanúgy elmennek délre ahogy a dal szerzője is szeretne, de sajnos neki maradnia kell. Én csak az első versszakot tudom, de ő tudja a többit is és végig is énekli.  Éva közben megpróbált csitítani, de teljesen eredménytelenül, nagyjából két hete ez az első alkalom amikor embernek érzem magam és kivedlettem sherpai mivoltomból.

29-e péntek. Ha tegnap le is vetettem a sherpabőrt, ma vissza is vettem, elkövetkezett a bepakolás. Az összes hazulról hozott kaját és egyebeket. Ja és még azt is amit már egyszer kihordtam a hajóról a garázsba, de István átgondolva a dolgokat ismét behajózandónak ítélt. Az első nagy adagot Istvánnal, aztán amíg ő a hajóban rámolt én csak hordtam a többit. A szokásos tömegtől persze  a molnártargoncával a rákötözött rengeteg motyóval folyamatosan gond volt megközelíteni a hajót, eszembe jutottak a kínaiak amikor a kőbányai piacon trógerolnak és folyamatosan azt kiabálják, hogy "koci, kocííí", nos én meg azt, hogy "pahdoon, pahdoon". István le is tolt érte, megjegyezte, hogy baromi agresszív vagyok, nekem a bagoly jutott eszembe, amikor nagyfejűnek nevezte a verebet, de nem szóltam, ahogy azt is megálltam szó nélkül, amikor másnap a szupermarketben kiadta az ukázt, miután a pénztárnál való fizetés után púposra pakoltam a bevásárlókocsit, hogy  " az autó felé menjetek!" ... hüm, mégis mit gondolt vajon, ha nem mondja, megindulok vele az országúton a város felé? De megértem továbbra is a zaklatottságot, Seldénék ismét árbocot másztak és spannareket húzogattak, miközben fütyült a szél és mint köztudott az árbochangolást igazából szélcsendben kell csinálni, szóval volt min mérgelődnie a kapitánynak. Este buli volt, én továbbra se néztem jó szemmel ahogy bohócot csinálnak a kapitányokból, például ahogy egy széket mindig kivesznek a körből és mindenkinek le kell ülnie amikor leáll a zene, de aki a földre huppan az kieseik, nos meglett emberekkel családapákkal sőt nagyapákkal ilyet tenni szerintem illetlenség, ehhez képest az én duettem Igorral maga a decensség teteje. Éhes voltam, ettem egy adagot a félig nyers barbecueból, ittam rá egy sört, aztán otthagytam a vidámkodó partyhiénákat. A képen a szakács és segítője Ertan Bescardes, aki ugyan brit lobogó alatt indul, de kb annyira brit mint amennyire Kopár István amerikai és akinek mindig törökül köszöntem, ami őt szemmel láthatóan kellemesen érintette.

20150601_122013.JPG

30-a szombat. Bevásárlás a szupermarketben, majd bepakolás. Megjött Amerikából Ian, elvannak Istvánnal a hajón, sőt megjött Robert  is István másik csapattagja, ő volt korábban az angol nyelvű blog szerkesztője, szóval rám már nincs szükség, amúgyis megvan minden ami fontos. Hazamegyek, kényelmesen megebédelek, alszom egy órát mint a "régi szép időkben", aztán visszaslattyogok a hajóra. Feltöltöm csurig mindkét édesvíztankot, mostantól nincs vízfogyasztás a hajón, csak Istvánnak, ha már elindult. Este közös vacsora Fehér Sanyiékkal, mindenki kényelmesen eszik, vidáman beszélget, egyszercsak mintha villám csapott volna be, valakinek eszébe jut, hogy kilenckor be kell állítani a kronométert a hajón, 10 perc múlva kilenc, István, Ian és Robert  mint az őrült vágtatnak végig az utcán, mire hazaballagok, már csak az autót látom elporzani a ház elől. Érdekes sport így vacsora után teli gyomorral.

Július elseje, a rajt napja. Azt hittem végre nem lesz tömeg a kikötőben, mert a kikötőt lezárták a látogatók elől, csak az akkreditáltak jöhettek, be, erre egy külön cetlit kaptunk, ehhez képest ennyien voltak.

130.JPG

Ölelések, puszik, vállveregetések, mindenki búcsúzkodik mindenkitől.

133.JPG

Éva ügyes volt, bár volt sajtóakkreditációnk, de az egy nagyobb hajóra volt érvényes, viszont ő szerzett két helyet egy 10 méteres gumicsónakra amin a legmenőbb sajtófotósok utaztak, ott száguldoztunk a rajtnál és a rajt után is sokáig, akit érdekel megnézheti az összeállítást majd a 

http://kopar.blog.hu/ weboldalon, aminek most látok neki, vagy a rengeteg egyéb internetes fórumon.  Éva persze arra vágyik, hogy István azonnal az élre tör és porig alázza a mezőnyt, de sajnos beragad középen, ráadásul a rengeteg kíváncsiskodó hajó közt vannak nagyobbacskák is, amik tesznek rá, hogy letakarják a versenyzőket, leebe kellene  áttörnie egy nála kétszer akkora vitorlát viselő hajó alatt, eltelt egy darab idő, mire az észebekapott és lefordult róla. Közben elmentek akik leeben rajtoltak, alulról frissült a szél, ami amúgy éppencsak hogy fújdogál, miközben a tenger összevissza  döghullámzik, amin a száguldozó motorcsónakok sem javítanak.Éva mérgelődik, hogy ha alul van a szél István hogyhogy nem megy oda. Türelmesen elmagyarázom, hogy a legbiztosabb módja a lemaradásnak ha valaki a másik UTÁN megy kreuzban, mert akkor állandóan mögötte is fog maradni. Philippe Péché vezeti a mezőnyt, rendkívül gyors a hajója, lesz vele még gond bőven. Persze ami most van az égvilágon semmit nem jelent, mindenki kézzel kormányoz, szemét rezzenéstelenül a vitorlákra függesztve, tisztára mint egy pályaversenyen, majd ha jön a fáradtság és a hajó minél hosszabb időre magára marad a szélkormány által vezetve, jönnek a navigációs hibák, az eltérő szél és áramlásviszonyok akkor válik majd szét a mezőny.

Aztán visszatérve a szálláshelyünkre bepakoltam mindent az autóba, ez nem volt kis feladat, egy üres gázpalackot, egy szakadt mentőpatkót hagytam csak ott, nagyon büszke voltam rá, hogy így befért minden és még az üléseket is hátra tudtam dönteni némi kényelmesebb alváshoz. Ennek persze az volt az ára, hogy a saját cuccainkat szét kellett pakolni apró csomagokra és bedugdosni ide-oda a zugokba, de én azt gondoltam ez megéri, hogy tudjunk pihenni. Sajnos Éva mint szembesült azzal, hogy az ő szent kézitáskája nem fér el dagadtra tömve, hogy neki a bugyijait ki kellene pakolni ide-oda, kijelentette, hogy inkább legyenek előredöntve az ülések és alszunk ahogy idefelé. Ezen elvitatkoztunk egy darabig, de kijelentette hogy akkor ő felrak egy repülőre és egyedül megy haza az autóval, kénytelen voltam engedni és így aztán ismét csak magzati pózban gyötrődtünk alvás címszó alatt valahol Németországban. Szerencsére nem hagytuk ott a fogunkat pedig szinte egész Németországban javítják az autópályákat, szűk sávokra tereik a forgalmat, ahol a kamionok mellett csak annyi hely van, hogy épp elfér egy személykocsi a betonkerítés mellett, de gyakran még ennyi hely sincs. Mindenütt 80 km-es tábla van, de miközben 120-al mentem, elhúztak mellettem a német autók, szóval ott is tesz mindenki a KRESz-re. Másodikán 10.32-kor indultunk el és harmadikán dél előtt tíz perccel értünk haza, itt a vége fuss el véle, ez egy hosszú blog volt!

 

8 komment

Hétfő.

2018.06.11. 21:36 :: A Tengerész

Sok spekulálás után ez lett a felirat.

001_111.JPG

Ma Szigetszentmiklóson voltam kiváltani az európai egészségbiztosítási kártyát. A szokásos módon csónakkal, majd HÉV-vel utaztam, de az "okostelót" otthon felejtettem ( csak navigálásra használom, telefonálni a Caterpillar vízállót hordom magammal) így emlékezetből közelítettem a hivatal felé a HÉV-ről leszállva. Persze Szigetszentmiklós is Magyarország, jobbára nincsenek utcatáblák, keresem a Dr Lengyel Lajos utcát, a térképemlékeim szerint ahogy tegnap estéről emlékszem, egy utca gyanús, meg kéne kérdezni valakit, de ember nem jár reggel nyolckor az utcán, viszont ahogy ténfergek a kihalt vidéken sorra suhannak el az autók, úgy tűnik itt már mindenki autóval jár. Egy nő lassít, intek neki, hogy kérdeznék, rémülten szakítja meg a szemkontaktust és mered maga elé miközben gázt ad és görcsösen markolja a kormányt. Megbolondultak az emberek, vagy csak én? Budapesten mindenki vicsorog, itt meg úgy tűnik félnek tőlem. Amúgy azt már régóta megfigyeltem, hogy mindenkit csak sajt maga érdekel. A házakon elvétve van házszám, még valaki odatalál és akar valamit. Ugyanezen okból nincs senkinek csengője. Az, hogy  valakit nem talál meg a mentő és ott döglik meg a saját házában szemmel láthatóan nem izgatja az embereket. Egy nagy keverék kutya megugat, a kerítésre kapaszkodva kidugja felette a fejét az utcára, nem csapsz be, tudom csak unatkozol, megsimogatom előbb a mancsait majd a fejét, ettől elhallgat, úgy tűnik a kutyákkal jobban kijövök mint az emberekkel. De aztán minden jórafordul, egy lányt látok szemben a járdán, kérdezem merre van az én utcám, ő se tudja de megnézi a telefonján, a következő az, megköszönöm. De persze házszámok itt sincsenek, minek, aki itt lakik hazatalál, más meg dögöljön meg. Egy középületféle előtt megkérdezek egy embert merre van az 5-ös szám, mondja nem tudja és visszakérdez mért őt kérdezem (??), hát mondom, mert csak ő van itt, meg gondoltam ha itt lakik tán tudja. Sértődve mondja, hogy ez egy orvosi rendelő. Mondjuk ez sincs kiírva úgy hogy a túloldalról lássam, de akkor kijön egy barátságos ember az ezek szerint rendelőből és útbaigazít. Szóval azért van még remény. A többi megy mint a karikacsapás, percek alatt megvan az EU-s biztosítási kártyám, a viszaHÉVre is csak fél órát kell várjak, 10 után nemsokkal már otthon is vagyok és felragasztom a maradék betűket.

5 komment

Csütörtök.

2018.06.07. 21:45 :: A Tengerész

SP vett egy új hajót. Na persze csak neki új, amúgy egy pincében állt valahol Magyarországon, egy angol emberé volt, aki ide ment feleséghez, de túl a nyolcvanon már nem rakta vízre a hajót többé, utoljára a tengeren hajózott vele. vili_a_hajoban.jpg

Persze egyből elkezdődött a barinstorming, hogy mit és hogyan (motor, kormánymű, napvédő tető stb), talán látszik is rajtam a töprengés. Másnap vízre is tettük. A baj az, hogy J-nek nagyon megtetszett, amikor felelőtlenül megmutatam neki, mert olyan helyes pici ( kb 6 m) és mégis kajútös és stabil, alig billeg a katamaránfenék miatt, egy 6 Le-s Yamahával nagyon szépen kimotorzható a testsebesség, mindjárt kitalálta, hogy neki is ilyen kell piacra járni. Igyekszem elszabotálni a témát, mert erre már nem lenne elég egy villanymotor, őt meg az élteben még nem tudtam rávenni, hogy berántson egy csónakmotort, pláne olaj-benzin keveréssel vacakoljon, szóval nekem lenne egy gonddal több az életemben. De P rendes volt, azonnal mondta, hogy ha kell bármikor kölcsönadja, ami azért nagy szó, mert neki ez lehet hogy bevételkiesés, ő ilyeneket kölcsönöz, mert a rokkantnyugdíjából pont éhenhalna. De akit érdekel  http://www.olcsosetahajo.hupont.hu/ .

Munka amúgyis van több mint kéne. Két napja este gyanús zajra lettem figyelmes. Körbehallgatódzom a helyiségeket a házban, semmi. De az ajtó elé kimenve sötét gyanú vert tanyát a szívemben és amint felemeltem a szennyvízátemelő akna fedelét láttam (meg éreztem az orrommal) hogy nagy baj van, a szennyvíz szintje magasan a nívó felett volt és a szivattyú szemmel láthatóan nem szállított csak kavarta a trutymót. Amikor leállítottam a szivattyút azonnal elkezdett emelkedni a folyadékszint és hullámzással jelezte, hogy nemhogy kifelé menne a lé, hanem éppenhogy befelé jön az utcai gerincről az idegen anyag. Szerencsére van egy elzáró a telekhatáron egy aknában, gyorsan felkeltettem J-t hogy világítson elemlámpával és némi nyers erőszak és meztelen csigákba tenyerelés, hasalás után elzártam a csapot, ezzel megmentve a tornácot (ahol a szennyvízátemelő akna van) a sz@rlével való elárasztódástól. Másnap kértem kölcsön SP-től egy búvárszivattyút, hogy megszabaduljak az aknában lévő fél köbméternyi létől. Szerencsére miután a szivattyú a fene tudja mióta turmixolta az anyagot, könnyen szivattyúzható volt, nem volt benne olyan  darabos anyag ( igyekszem kerülni a pontosabb terminus technicust) ami eltömi a kis ALCO kert búvárszivatyút, így elmaradt a múltkori kézzel mericskélés. Az anyag deponálására pedig több órás munkával megkerestem a talajjal borított régi szennyvíztárolót ( annakidején kérdeztem a régi tulajt, hogy mennyi időnként kellett szippantatni, mondta 30 év alatt egyszer sem) nem volt könnyű megtalálni a helyét sem, nemhogy a búvónyílást. Csináltam 10-es betonvasból egy hegyes szondát és azt ütögettem le a kertben ahol a műtárgyat gyanítottam, végül megleltem és némi hajóemelési technikával megnyitottam a nehéz betonfedlapot annyira hogy a szivattyú slaugját be tudjam dugni.004_61.JPG

Kiszivattyúzva az aknát az volt amire számítottam, a kidobóág gyári ragasztott kötése elengedett és a cső szétcsúszott. Amíg a szivattyú gégecsövét nem vettem le a golyóscsapról, addig valamennyire fedésben volt a cső a csonkkal és megakadályozta, hogy a folyadék visszaármoljon az aknába, de amikor leálltam a szivattyúval, már csak telt az akna az utcáról, szóval élethalál kérdése volt, hogy gyorsan sikerüljön elzárni a csapot a telekhatáron.

001-1.jpg

 

Azt akartam, hogy örökre jó legyen ezért az egészet megcsináltam rézből.

003_73.JPG

A golyóscsapot meg kihagytam, ha van egy vele sorban a telekhatáron felesleges és nincs útban az aknában. Az igazán nehéz az volt, hogy rá kellett forrasztani a függőleges csőre a 90 fokos könyököt, mert ezt a forrasztást ellentétben a másik kettővel ( alul és felül a két menetes csonk) nem lehetett kint asztalon megcsinálni mert összeszerelve az edény falától nem tudtam volna behajtani az alsó fekete belső menetes idomba. Miután a 45 mm -es cső felhevítése a forrasztó ón olvadáspontjára ( 232 °C) sok hőt igényel, ráadásul a réz meg vezeti elfele a meleget, sokáig kellett a forrasztólámpával hevíteni, nagyon kellett vigyázzak, hogy se a tartó bilincs, se az edény fala ne olvadjon meg, ezért előtte alaposan kitömtem körbe mindent kőzetgyapottal. Az aknában egy hokedlin guggolva dolgoztam, miközben a hátamba időnként beleállt az a kiálló hegyes baz amire a szivattyú kiemelő kötele van kötve a képen, jobb oldalt a szennyvíz befolyóból, bár a házban semmilyen csap nem volt nyitva, időnként mégis becsorgott a gatyámba egy kis víz, a bal térdem meg hozzákozmált a függőleges rézcsőhöz, de ezt akkor észre se vettem a nagy koncentrációban, hogy jól célozzak a szúrólánggal, csak amikor már kimásztam az aknából, néztem mi az ami a térdem oldalán fityeg, hát egy darab felhám réteg volt a bőrömből.

006_36.JPG

A jól végzett munka elégedettségével próbáltam ki a megreparált rendszert, de lehervadt a mosoly az arcomról, mert a szivattyú, ami előtte való nap este még kavarta a vizet nem volt hajlandó sehogyse elindulni, pedig azon kívül, hogy kiemeltem, meg visszaemeltem semmit se csináltam vele. Miután már délután 6 óra volt lezuhanyoztam és megebédeltem, mert már kopogott a szemem az éhségtől és piszok fáradt voltam, zártam a napot, a hibakeresés mára maradt..Ismét kiszivattyúztam az aknát, kiemeltem a szivattyút és nekiláttam szétszedni. Az ilyen ... hogyismondjam "szennyvizes" dolgok szerelésekor nem az a legnagyobb baj amire gondoltok, hogy az ember keze "olyan" lesz, odateszel magad mellé egy vödör vizet meg egy rongyot, időnként megmosod, megtörölöd, hanem az, hogy folyamatos a döntéskényszer, hogy amikor a szúnyog (hemzsegnek nedves környezetben) odaszáll a homlokodra akkor a sz@ros kezeddel vajh agyoncsapjad e, vagy inkább rángatódzz hogy elszálljon. (ha ez utóbbit választod nem szabadulsz meg tőle soha). Végülis a hiba egyszerű volt, amikor kiemelés után megpróbáltam elindítani, hallottam hogy halkan morog, de forogni nem tud, tehát a villanymotor tenné a dolgát de valami lefogja a járókereket. Nagyon praktikusan vannak a búvárszivattyúk szerelve és ennek az anyagai is prímák, semmi se rozsdásodik, saválló csavarok és szürke vasöntvény ház, könnyű volt szétszedni, az volt a baja, hogy a nagy kavarásban beszippantott/összegyűjtött egy diónyi, amúgy több darabból álló spárgagubancot ( hogy hogy került a szennycsatornába az rejtély, se enni nem ettünk spárgát, se fogmosáskor nem köpködtünk ilyet a mosdókagylóba), ez gondolom amikor leállítottam a szivattyút pont beszorult a már éppen csak forgó lapátkerék lapátja és a kiáramló csonk éles pereme közé. Kitakarítottam, összeszereltem, ki se próbáltam annyira biztos voltam magamban, visszaengedtem az aknába ( a képen látszik, hogy fölakasztottam a mennyezeti szarufára egy dupla csigasor, annyira untam már a derékfájdító emelgetést), vizet slaugoltam bele és már működött is. Két nap ráment, de most már jó és remélem egy darabig az is marad. Persze aki panelban lakik annak nem kell ilyen svédtornákat csinálni, de ezzel együtt jobb itt nekünk. Ezt mondtam ZS-nek is aki azon panaszkodott, hogy a vakond feltúrja a kertet, hogy panelba kell költözni, ott ilyesmi nem fordulhat elő. 

Ma reggel dacára a szivattyúmizériának kiraktam az eheti kopárblogot a netre, ajánlom nagybecsú figyelmetekbe, súlyos dolgok vannak pár nappal a rajt előtt.http://kopar.blog.hu/2018/06/07/ggr_2018_43_resz

Szólj hozzá!

Péntek.

2018.06.01. 22:40 :: A Tengerész

Lecsiszoltam a bal oldal vízvonal feletti részt és újra hengereltem jobban meghígított festékkel, jobb lett, de azért nem olyan mintha fújva lenne. Mondjuk más nem is érti mi a bajom vele K P például azt mondta ő direkt ilyen felületet csinál amikor hajót fest, amikor már majdnem száraz a felület még akkor is végiggurítja rajta még egyszer a hengert, hogy szép mikrorücskös legyen.

Ma visszafektettem a hajót az autógumikra aztán felemeltem és megdöntöttem kicsit  a bal oldala felé így szépen meg tudom csiszolni ezt az oldalát is és sámlin végigücsörögve lefestem. ( a guggolást már utálják a térdeim, ahogy egy régi tengerész kollégám mondta "acélkar vasmarok, csak a lábaim szarok")

002_89.JPG

A tükör az már az új szín.

001_110.JPG

Szeretnék valami jópofa öntapadós betűket a hajónévre, sajnos amit kitaláltam nincs gyáriban, ugye a hajó neve "Tequila", a betűk westernesek lesznek, elől  a "T" pedig egy sombrérós figura, meg kell tervezem és nekem kell majd kivágni.

1 komment

Kedd.

2018.05.29. 23:10 :: A Tengerész

Újragyártottam a svert felfüggesztő elemét rozsdamentesből. A két forgáspont pozíciójának különbségéből látszik mennyivel kellett arrébb rakni, hogy teljesen fel lehessen húzni. 

009_17.JPG

Miután nem versenyhajó, megalkudtam magammal, hogy csak két glettelés és csiszolás.

002_88.JPG

Ma átcsiszoltam a hajó bal oldalának vízvonal feletti részét és lefestettem a sverttel együtt.

008_29.JPG

Szivacshengerrel kezdtem a festést, de a festék feloldotta azt a ragasztóanyagot amivel a szivacs a henger tengelyét magába foglaló csőre rá volt ragasztva és egyszerűen lepöndörödött a csőről. Eleinte még visszatologattam, meg igyekeztem úgy gurizni, hogy  a gravitáció nekem dolgozzon, de egy óvatlan pillanatban leszaladt a szivacshenger és a porba hullott, kénytelen voltam velúr hengerrel folytatni a festést, de az eredmény nem tetszik, narancsos lett a felület.

Messziről jól néz ki011_19.JPG

de közelről látszik a "narancsbőr".

010_16.JPG

Az a helyzet, hogy ezt a festéket  ("Rezakril 2K", amiről továbbra is az a véleményem, hogy a legjobb hajófesték a világon) igazából fújásra találták ki. Minden jellemzője ahhoz igazodik, éppen ezért alkalmatlan szinte teljesen ecsettel való felhordásra, mert olyan gyorsan szikkad, hogy szinte lehetetlen szépen elteríteni, a hengerléssel meg ilyen lesz. Holnap átcsiszolom az egészet és megpróbálom erősen meghígítva még egyszer áthengerelni egy réteggel. Sajnos fújni ne tudom, mert ahhoz zárt műhely kellene, itt vinné a szél mindenfelé, marad a henger, lesz amilyen lesz.

Azért a jó néha elnyeri jutalmát. Ezt a hajót még oktatóhajó korában, amikor még fogalmam se volt róla, hogy egyszer majd az enyém lesz és ott volt kikötve ahol Amapolát építettem, gyakorta kötözgettem át, puffereztem ki rendesen, amikor a tanoncok csak úgy otthagyták verődni a stéghez. Így most kevesebb hibát kellett kijavítsak az oldalán.

Szólj hozzá!

Péntek.

2018.05.25. 23:16 :: A Tengerész

A svertre eddig igazán rá se néztem, tegnap nekiálltam, elég gyalázatos állapotban van. Ez már a sokadik forgódrótkefés sikítózás, rozsdamarózás és újbóli drótkefézés után ilyen "szép".001_109.JPG

Mutatom közelről a csücskét ahol a stift átmegy.002_87.JPG

Bár szemmel láthatóan össze-vissza furkálta a csinálója, de mégse sikerült eltalálnia a jó helyet, egyszerűen nem lehetett teljesen felhúzni, mert elakadt a lap vége a svertszekrény végébe. Tudom, tudom, nemversenyhajónál nincs sok jelentősége, de ez mégiscsak olyan mintha valakinek kilóg az alsógatyája csücske a sliccéből (hogy mást ne mondjak). Rövid spekulálás után úgy döntöttem, hogy ezt az egérrágta sarkot a furattal rozsdamentes lemezre cserélem.

004_60.JPG

Vacsora előtt még egyszer átcsiszoltam és ment rá az Epokitt glett.005_51.JPG

Szólj hozzá!

Szerda.

2018.05.23. 23:36 :: A Tengerész

Délre fent volt két réteg algagátló festék, pedig még piacon is voltam bevásárolni. Szóval eredményes nap volt.

001_108.JPG

Aggódtam, hogy jó e még az Amapola fenekének festéséből maradt vagy 8 éves festék, de felkeverés után prímán működött.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2018.05.21. 23:10 :: A Tengerész

A kormánylapon a glettelés köt a napon.001_107.JPG

Talán feltűnt, hogy a legtöbb képen ott a kutya is. Állandóan ott van ahol matatok és mindig igyekszik lehetőség szerint útban lenni. Ezen a képen azért nem látható mert J épp a bundájából kefélgette ki a vedlett szőreit. Egyszercsak megkérdezi 

-Mivel festékezted össze a kutyát?

-Még ki se nyitottam a festékes dobozt.

-Pedig össze van kenve valamivel.

Na ami ott volt a kormánylapon friss Epokitt a hegyén és most hiányzik, az a Szmájlin van.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2018.05.20. 22:08 :: A Tengerész

Csiszolás, lemosás, glettelés, ismét csiszolás és ismét lemosás után.001_106.JPG

A gélhibákat mint említettem feltárás után Epokittal javítom. A trükk az, hogy egyrészt hajlékony, nagyon vékony, tán 0,2-es acél glettvassal csinálom, az Epokittnak meg nagyon lágynak, olyan tejfölkonzisztenciájúnak kell lennie, hogy leheletfinoman lehessen felhordani és elhúzni, hogy csakis a mélyedéseket töltse ki, (persze ha azok nagyon mélyek akkor lehet sűrűbb is, vagy  több réteg kell ), és a legfontosabb, hogy a csiszolással nem szabad a felhordástó számított 5-6 óránál többet várni ( ez persze hőmérsékletfüggő, szóval rá kell érezni). Akkor nem tömi el már  60-100-as vízpapírt ( mert legalábbis én csakis vízben csiszolom), ki lehet belőle mosni a porát. Viszont ha valaki kivárja a 24 órás teljes átkeményedést, vért fog izzadni a csiszolással, mert olyan kőkeményre beköt az Epokitt. Hiába mondogatom magamnak, hogy "ez nem versenyhajó, nem kell annyira simának lennie" de néhány évtizedet csináltam ezt a munkát olyan hajókon amikkel versenyeztem és nem tudom magamat igazán rádumálni az igénytelenebb munkára.

Holnap jön rá az algagátló festék.

Amúgy a svertnyílás körüli fenéken a gél mintázata mutatja, hogy ezt a hajót eredetileg kielernek csinálták, a sablon nyoma ott van a fenéken. Mint deckard kommentelő felhívta rá a figyelmemet még 2016-ban osztrák hajó, Aquila típus, talán a Fertő tavon való alkalmazhatóság eredményezte a svertes változatot és ezért volt az a szerencsétlen formájú kényszerszülte kormány a visszacsapott fartükrön, amit végülis tavaly megszüntettem. Most találtam rá egy képet a neten a kieler változatról, nem kis megelégedésemre szolgál, hogy PONT oda és pont úgy rakták a kormányt ahogy én kitaláltam.aquila.jpg

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2018.05.17. 22:43 :: A Tengerész

Letakarítottam a feneket.001_105.JPG

Egészen rendben van. Van néhány mély karc, leverődés, sérülés a korábbi goromba kezelés eredményeként, de komolyabb géhiba, ozmózisos  felpúposodás, pláne táskás leválás sehol. A letakarításhoz nagyon egyszerű módszert alkalmaztam, miután nem volt kedvem sárban tapicskolni, csak kevés vízzel szivacsoltam, a felpuhult algásodást éles spaklival letoltam, majd átdörgöltem nedves szivacsra rakott közönséges homokkal, ez leszedte a maradékot. Holnap elkezdem átcsiszolni 100-as papírral a vibrón. Nem tudom létezik e még az Epokitt ( meggogleztam, létezik, 1800 Ft), azzal szoktam a gélhibákat régen kijavítani, még van két tubus a régi időkből amikor még kétszámjegyű volt az ára. Az epoxi sose romlik el, ha besűrűsödik a gyanta, csak fel kell melegíteni és máris olyan mint újkorában, használtam már fel 40 éves anyagot is, amit még a műanyagipari kutatóból loptak nekem amikor az első autóm rohadásait javítottam valamikor '73-ban. Az Epokittet meg szoktam még lágyítani Epodur hígítóval (bármilyen epoxihoz való jó amúgy hozzá, pl a Katepox hígító, csak a Katepox nem a régi már, a Révai úr a Budalakk tudós vegyésze mondta, hogy az újabb Katepoxból környezetvédelmi (rákkeltő?) okokból kihagytak valamit amitől már nem olyan jó mint a régi volt ), ettől kellemesen kenhetővé válik.

A svert  is igényel némi festést, ezt biztos nem szedték még ki soha a helyéről, most ennek is eljött az ideje.003_71.JPG

7 komment

Szerda.

2018.05.16. 17:47 :: A Tengerész

Nagyon megelégeltem már a kerti munkákat, egyelőre felfüggesztettem a borostyánirtást, fűnyírást, földtúrást, elhatároztam, hogy amit tavaly elnapoltam, lefestem a Tequila fenekét, oldalát. Ehhez a felbakolt hajót 005_49.JPG

előbb leengedtem autógumikra , majd elkezdtem az élére állítani. 002_86.JPGMerthogy semmi kedvem a földön fekve a feneket fej felett csiszolni, glettelni, festeni. Eredetileg az volt a tervem, hogy teljesen megfordítom, de kevés az "esernyő" alatt a hely "átlapozni", de így is sokkal kényelmesebb lesz a gyakorlatilag függőleges hajófeneket gyepálni. Bevetettem az összes "nehézfegyverzetet"003_70.JPG

004_59.JPG

005_50.JPG

001_104.JPG

mondjuk egy kb 200 kilós hajóhoz túlzás a többtonnás flasencúg meg a két hébér, de hát kézzel nem bírok el vele, egy 5 fős brigádot meg nem tudok összetrombitálni. Végülis a nap végére így néz ki a munkadarab.

006_35.JPG

007_29.JPG

009_16.JPG

008_28.JPG

Termékeny nap volt, el is fáradtam rendesen.

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2018.05.10. 22:59 :: A Tengerész

Kiraktam ma reggel a netre az eheti kopárblogot. http://kopar.blog.hu/2018/05/10/uton_984

Már tegnap megvoltam vele, de csütörtök a megjelenés napja. Nagyon drukkolok Istvánnak, feszes a határidő, már június 11.-én kötelező megjelenés van Falmouthban és addig még rengeteg a tennivaló, pl oda kell érni.

Ma Pesten voltam, amit eleve nem szeretek, mármint odamenni. Eleve nem szeretek innen sehova se elmenni. Ilyen statikus lénnyé váltam. Szóval J-nek van valami kártyája amire 40 % engedményt adnak a ccc cipőboltban, nekem meg lassan ( a munkavédelmi bakancsom kivételével) minden cipőm talpa lukas, de annyira, hogy már szemerkélő esőben is elázik a zoknim, na nagynehezen rászántam magam egy cipővételre. Szmájli szokás szerint nem mozdul a kapuból amíg haza nem érkezem, egész nap ott vár  és nézi jövök e a csónakkal a túlpartról. Pedig nagyon kiszúrtam szegénnyel, tegnap beüzemeltem a villanypásztort.

001_103.JPG

002_85.JPG

003_69.JPG

A karámvezetéket az ólom súlyok tartják feszesen a műanyag szigetelőkön

004_58.JPG

A földelőszonda  egy kihegyezett vas cső leverve, ráhegesztett rozsdamentes lemezzel.

005_48.JPG

Becsületemre legyen mondva magamon próbáltam ki legelőször, tényleg ráz. Aztán jött a kutya. Ez nem a legjobban sikerült. Vagy inkább túl jól sikerült. Először csak a kapu egyik oldalát kötöttem rá az adóra, a másikon simán kisétált a madzagok közt, de a feszültség alatt állók közt akart visszaugrani. A levegőben érte az áramütés, gondolom a hasa és a háta közt, a hatás rettenetes volt. Azt a kétségbeesett üvöltést nem felejtem el soha, ilyet még nem hallottam tőle. Utána fél óráig remegett, még a jutalomfalat se kellett neki, nagyon sajnáltam és nem győztem elnézést kérni tőle. Egy biztos, a környékére se ment azóta a kerítésnek. Szóval vége a ragadozásnak, a szomszéd csirkék, nyulak  biztonságban vannak, mert egyébként egy angyali jószág, most is békésen alszik a lábamnál összekucorodva.

Nagy bánatunk van, eltűnt Cikkcakk Cili a macskánk. Negyedik napja nem láttuk. Fél napnál tovább soha nem volt még távol, valami nagy baj érhette. Ivartalanított nőstény, szóval a fajfenntartásos koslatás nem jöhet szóba, egyre kevésbé bízunk benne, hogy előkerül. Akinek nincs állata el se tudja képzelni menyire az ember szívéhez nő egy ilyen jószág. Reggelente hármasban szoktunk sétálni a sarokig, ott ő leválik, mi a kutyával kettesben megyünk tovább és bármilyen sokára is jövünk vissza ő ott vár minket, hogy hazakísérjen. Még a Szmájli is szomorú miatta, komolyan mondom keresi.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2018.05.06. 17:58 :: A Tengerész

Történelmi esemény volt ma déltájt amikor UTOLJÁRA fektettem ki azt az átok 25m-es hosszabbítót a ház és a kerti szerszámos-kamra közt, hogy villanyt vigyek a forrasztópákának, amivel összeforrasztottam a kábelereket. Mostantól van villany a kamrában. 002_84.JPG

A kép alján lévő dobozban vannak a forrasztott kötések. Sokat emlegetik  tűzesetek kapcsán, hogy "a tüzet alighanem rövidzárlat okozta". Meggyőződésem hogy ez az esetek  többségében nem igaz. Rövidzárlat hatására valamilyen védelem mindig leold, ha máshol nem a "villanyóránál" (helytelen szóhasználat, igazából úgy hívják "fogyasztásmérő"). Egy zárlat okozta szikra meg a legritkább esetben okoz tüzet. Ellenben egy hibás kötés, egy nagy átmeneti ellenállás okozta melegedés, képes felizzítani a környezetét és különösen faszerkezeteken, tehát jellemzően padlásokon, ilyesfajta sufnikban mint az enyém könnyen okoz tüzet. Ezért én még a sorozatkapcsokban se bízok (régi nevén "csoki", mert akkoriban még barna bakelit volt a szigetelőanyaguk, mellékesen jobbak voltak mint a mai hőre lágyuló PVC anyagok, jobban bírták a hőt, lévén a bakelit tudomásom szerint az egyetlen hőre keményedő műanyag), ami elismerem túlzás, de én amit csak lehet forrasztok. A forrasztás úgy mínusz 30 ° C-ig biztos kötést ad. Ráadásul mindig rakok a műanyag doboz, vagy egyéb szerelvény alá éghetetlen alátétet, aminek amióta maradt egy rakás dirib-darab 0,5-ös vaslemezem a háztető-fedésből, bőviben vagyok. "Régenmindenjobbvót", itt tényleg van benne valami, régen ónozott vaslemezből készültek a kátrányos papírral bélelt "igazi" Bergmann csövek és dobozok, ha azokban izzott fel valami, ritkábban adta át a hőt a gyulladási hőmérsékletig a környezetnek és a füstölgő büdös kátránypapír  gyakrabban felkeltette a gyanút valakiben. Valahogy úgy mint az "amperszag", ami szintén kiment a divatból a modern különféle uretán szigetelőanyagokkal. De hát én csak nosztalgiázok. 

Ha már itt tartok az M/S Újpesttel kikötőben álltunk úgy 1975 táján, a bőbeszédű Mártha  kápó (tengerészül van mondva, gépüzemvezetőt jelent, szóval a gépszemélyzet felettesét) szokása szerint maga köré gyűjtötte a tisztjeit a tiszti szalonban és szóval tartotta őket (személyes sértésnek vette ha valaki hiányzott), amikor is elsápadva jön be az ügyeletes "aszi" (gépápoló vagy másnéven gépasszisztens)..."valami amperszag van a gépházban". Ilyenkor persze ki rohan, ugye az "elek" ( azaz az elektrikus), szóval én. Hüm.... ez tutira nem "amperszag"ez valami rohadtul más. Akkor már többen szimatolunk, kiderült az egyik  "jendró" ( Jendrassik segédgép , azaz egy Diesel motor ami generátort hajt, ami a hajót villannyal ellátja) hűtővize állt le valamiért és hát ugye hűtés nélkül egy belsőégésű motor az álmoskönyv szerint nem a legjobb dolog. De becsületére legyen mondva az öreg gépnek, meg se kottyant neki a dolog, miután a hiba kijavíttatott, gond nélkül dolgozott tovább. Ennyit a bajmegelőzés során a szaglás fontos szerepéről és a szerszámos-kamrákról.

A kamrába menő földkábel látja el a korábban említett hátsó kapufélfára szerelt villanypásztor elektronikát is, itt megy be, illetve tovább a kábel a kapuhoz.004_57.JPG

A villany a tornácról indul, ehhez elvágtam és megdobozoltam  a földkábelt ami a hajóra megy a Dunapartra,005_47.JPG

ott van a kötés a kukázott  klasszikus muzeális ACIDAX bakelit dobozban és itt is megszűnt a "hosszabbítózás", az ott heverő "T" dugó is elvesztette jelentőségét, a munkaasztalhoz került egy sávkonnektor sor, van hova bedugni  az asztali köszörűt állványos fúrógépet és épp ami még kell. Szóval jelentős a fejlődés villanyilag.

 

1 komment

Péntek.

2018.05.04. 23:28 :: A Tengerész

Huh! Hát a nap végére elhantoltam  a bő 40 m kábelt. Hát ez kemény volt. Nem tudom mi van idén de valami újfajta szúnyog lett, kétszer akkorák, mint a régiek és  rengeteg van belőlük és míg korábbiak engem alig csíptek, ezek összemartak. A tűző napon is támadnak, nemcsak az árnyékban, ez különösen kellemetlenné tette az árokásást. Az volt az érzésem, hogy a földből sereglettek elő, ami persze biztos nem igaz, gondolom, hogy a fűben, aljnövényzetben zavarhattam meg őket, mindenesetre nem győzök vakaródzni. Egy kullancsot is összeszedtem, nem is gondoltam rá, hogy az van az oldalamban, öregségemre mindenféle kinövések lesznek rajtam, már két napja éreztem, zuhanyozás szappanozás közben hogy van ott valami, ma megnéztem napfénynél, hát egy kullancs. Oldalcsípőfogóval szedtem ki (kutyából, macskából már nagy a gyakorlatom), van egy szép piros udvara, meglátom holnapra mi lesz belőle. Ha bekokárdásodik, mehetek antibiotikum kúrára Lyme kór ellen.

Megvádoltak, hogy a véleménybuborékomban élek csak libsi médiát fogyasztok és semmi más nem befolyásol, ma tettem egy próbát. Csak Kossuth rádiót hallgattam egész nap, este a TV 2-t néztem, majd az M1 közszolgálati híradót, végül  az Echo TV  "Troll" című négyszemélyes ellenzéket- és "mindenkimástakinemmivagyunk" fölényesen  gúnyolódva fikázó kerekasztalbeszélgetésével zártam. Illetve addigra már szóról szóra tudtam a mantrát, így kikapcsolódásként a Duna TV "Virtuózok", ifjúsági zenei tehetségkutató vetélkedőjével vigasztalódtam, na az valamennyire helyretette ezt az elb@szott napot. A Kossuth rádióból az Echo és M1 valamennyi hírműsora két dolgot ismételt egész nap, de tényleg legalább tucatszor hangzott el, mind idézet, mind hang-képbejátszás formájában, hogy Orbán Viktor kijelenti "egy centet se szabad az EU költségvetésből kifizetni a migránsokra, aki befogadta őket fizesse a saját költségvetéséből", továbbá, hogy  a biztos kétharmaddal első dolguk lesz megszavazni a stopsoros törvényt, hogy ezzel láthatóvá tegyék a sorosista zsoldoshadsereget. Ezen kívül még Szíjjártó Péter három mondatos, Tadzsikisztánban tett kijelentést ismételték, miszerint az EU-nak oda kellene nyomni egy csomó pénzt, hogy megfogják az onnan várható menekülthullámot. Slussz-passz, más hír nem volt ma a világban, legalábbis a felsorolt médiák szerint. A köztévé híradójának első 17 percében kizárólag különféle szakadt menekülteket mutattak, kezdve a 2013-as Keleti Pályaudvar előtti kempingeztetésüktől napjainkig. NEKEM ez az egy nap elég volt belőlük. EZT nem lehet ép ésszel elviselni, hogy a sokszínű világ, a rengeteg jó és rossz hírével, tudnivalókkal és odafigyelnivalóival összezsugorodik akkorára, hogy beférjen maximum 10 bővített mondatba, amiből öt Orbán Viktor szájából hangzik el. Meg is értem miért alakult a választás úgy ahogy, az ország fele csak ehhez a tájékoztatáshoz jut hozzá. Zorán zeneszámának egy mondata jut eszembe róla: "Szemedbe küldi a fényt, így lesz a  fejben sötét".

2 komment

Szerda.

2018.05.02. 17:36 :: A Tengerész

Rég jelentkeztem, de hát nem volt miről beszámolnom másról, mint amit már megírtam. Jelentem a "hátsó fertályt" a legjobb tudásom szerint borostyántalanítottam. Több mint két hétig tartott. Na jó, nemcsak ezt csináltam, de fizikailag se lettem volna képes egyfolytában csak ezt csinálni, pihenésképpen  kész a hátsó kapu,001_102.JPG

a műanyag ételdobozban van a villanypásztor adóegysége, mögötte a szemöldökfa alatt a 230 V AC dugaszolóaljzat, amibe a 12V DC tápegység van bedugva, jobboldalt a sárga csíkos műanyagcsőben fut föld alatt a tápkábel ami bemegy a házhoz ( még bő 20 métert el kell ássak árokba, ez is egy utálatos munka). A kábel végig csőbe van húzva, mert E-nek a szomszédban pl. a vakond elrágta a sufnija tápkábelét. Védőcsőnek mindenféle maradék kerti öntözőtömlőket használtam el, amiket még az előző tulaj  hagyott  hátra, ezt a fekete-sárgacsíkos  utálatosat (majdnem olyan merev mintha KPE cső lenne) negyedik éve kerülgetem, most eljött végre az ő ideje is.

A két végén a kerítésnek ilyen oszlopok állnak.

002_83.JPG

Mint már említettem mindent lekentem olvasztott bitumen-méhviasz keverékkel, amit még hőlégfúvóval alaposan mégegyszer ráolvasztottam a fára, ha ez a technológia jó volt Mózes Níluson úszó kosarától kezdve 2000 éven át  hajók millióihoz, akkor tán itt is kitart amíg élek. A viasz azért jó bele, mert bár az erős napsütés meglágyítja, de nem fog, nyugodtan hozzá lehet érni nem keni vele össze magát az ember. Az látszik, hogy ezzel persze a borostyánnak csak a töredékét számoltam fel, az oldalkerítéseken, bokrokon, fák törzsén, meg a talajon annak amivel idáig végeztem, kb az ötszöröse él még és ha azokat is kitermelem, akkor se végeztem valamennyi gyökérrel, újra és újra ki fognak hajtani, szóval ez alighanem életem végéig tartó sportfoglalkozás lesz. A bosszantó az, hogy mindez az előző gazda  telepítése volt, mert azt gondolhatta, hogy milyen jópofa dolog lesz, hogy a drótfonat kerítést benövi a szép örökzöld növény.

Ami még plusz kellemetlenség, bő két hete eltörtem a jobb lábam 4-es ujját. Zuhanyozás közben beszappanozott állapotban fogyott ki az aktuális tankból az édesvíz, így mentem ki a szalonba a ruhásszekrény padlója alatt lévő csapokat átváltani a következő tartályra, amikoris a lakkozott padlódeszkán mezítláb megcsúsztam és belekorcsolyáztam a szögletes mennyezeti oszlop sarkába. Jó dagadt lett, meg lila, meg fáj, de kezdem megszokni, meg talán javul is valamit.

Akit érdekel a kopárblog, ezzel is sokat matattam, szóval nem loptam a napot. 

http://kopar.blog.hu/

 

Szólj hozzá!

Péntek.

2018.04.20. 17:53 :: A Tengerész

Kegyetlen nehéz munkába kezdtem. Még fiatalnak is elég lenne. Arról van szó, hogy mint már említettem talán, a kert hátsó fertályát teljesen eluralta a zöld őstermészet. A csalán és a kúszó borostyán olyan szinten vette birtokba a szerszámos kamra, komposztáló, régi kert budi (jelenleg talicskatároló), körzetet, hogy már gond megközelíteni is. J nem is merte már tavaly se kivinni a komposztálnivalót, mert rettegett a csalántól, a borostyán meg a puszta súlyával összedöntéssel fenyegette a kamrát, nem viccelek, karvastagságú törzseket növesztett és méternél vastagabb ágasboggal  borította be a tetőt. Ahogy egy kertészeti siteon tanácsolta "Ali bá", akivel még tavaly gyümölcsfa ügyben konzultáltam, megpróbáltam sportnak felfogni és nekiálltam. Igazából a hátsó, Balabán csatornára nyíló kerítéstelen kertvég villanypásztorral való lezárása iniciálta a munkát, mert a villanypásztor miatt muszáj kiirtani az aljnövényzetet, hát akkor eszkaláltam a dolgot. Elmondani nem tudom milyen kegyetlen kemény meló kapával irtani, kézi és karos ollóval vágni, kézzel szaggatni,, gereblyézni a borostyán gyökereit, amik  dúsan átszövik a talajt és a vastagságuk a hajszálgyökértől  4 cm-ig terjed. A szomszéddal határos drótfonatos oldalkerítést is el kellett bontsam, hogy a gyökerekhez hozzáférjek. Egy hete ezen dolgozom és még nem látom a végét. Szóval "sportolok" ahogy  Ali mondta.

4 komment

Csütörtök.

2018.04.12. 21:29 :: A Tengerész

 

Végre IGAZÁN tavasz van. Zeng a madárdal a kertben, csigák rohangásznak mindenütt, vigyázni kell a kutyasétáltatáskor az erdőben, hogy ne tapossam agyon őket,  kibújtak mindenféle virágok és elkezdtem kikapálni a komposztáló környékén a csalánt, mert ha most nem intézem el őket, villámgyorsan eluralnak mindent és megint nem meri majd megközelíteni J  a területet.

Tegnap éjjel kijöttem a http://kopar.blog.hu/2018/04/12/ggr_2018_35_resz -szel is. Aztán délelőtt kihasználva a remek időt nekiálltam a kerítésnek hátul a Balabán csatorna mellett. Szerettem volna akác karókat venni, az a legtartósabb kerítésoszlopnak, de nincs a környéken, hozatni meg egy vagyon, különbem is amióta úgy pórul jártam a stég faanyagával ami eltört alattam, megfogadtam, hogy fűrészárut az életben nem veszek többé a netről, csak olyat veszek amit magam válogatok ki a fatelepen. Hosszas tépelődés után végülis úgy döntöttem, hogy fenyő gerendát fogok használni. Amikor a háztető cserepeslemezeit megrendeltem, a szállítmányt göngyölegként két darab 6 m hosszú 10 x 10 cm-es fenyő gerendára fektetve hozta a teherautó. Ezt a két gerendát ki is fizettették velem. Azóta is kerülgettem őket, most kerítés oszlopok lesznek belőlük. A szívem vérzik a hosszú szálak feldarabolásától, a 6 m-es hossz külön érték, de hát alighanem soha nem lesz szükségem ilyen faanyagra ( na ilyenkor szokott előfordulni, hogy  amint elhasználja az ember dirib-darabokban, azonnal kiderül, hogy "dejólettvolna..."), szóval itt van útban, nem a legjobb anyag, a fenyő sokkal kevésbé időtálló szabadtéren, pláne földbe ásva mint az akác, de hát 73 éves vagyok, muszáj nekem 100 évre építkeznem?  Amikor gyerek voltam, és a fa nem volt még akkora érték mint manapság, apám amikor hintát csinált nekem a kertben, a fenyő gerendákat csak úgy beásta a földbe, kitartott felnőttkoromig. Azért megtettem amit a faanyag időtállóságának növelése érdekében helyesnek gondoltam, az oszlopok földbe kerülő részét lekentem azzal a bitumen-méhviasz keverékkel amit a visszavágott cseresznyefa vastag ágainak sebkezelésre is használtam. Az anyagot hígfolyósra megolvasztottam, beecseteltem vele a gerendákat, majd hőlégfúvóval füstölésig melegítettem, hogy a fenyő minél jobban magába tudja szívni.002_82.JPG

Az elsőt tegnap le is ástam és némi újabb töprengés után nem betemettem, hanem körbebetonoztam, így masszívabban áll, ez lesz a kijárat egyik kapufélfája. Majd 20 év múlva visszatérünk rá áll e még.004_56.JPG

 Amúgy nem "igazi" kerítés lesz, a feladata a kutya távol tartása a Balabán csatornától, aminek a partja mentén tág lehetőségei vannak a kertek alól megközelíteni a szomszédos ingatlanokat. Eddig 10 tyúk és egy kakas  van a rovásán, egy frászba vagyok mikor támad kedve  a negyedik szomszéd  M1 baromfiudvarát is lenullázni, különös tekintettel a Lujzára "aki" egy emu, de onnan további három telekre M2-nek libái is vannak, elég volt az az 55000 Ft amit idáig kifizettem miatta kártérítést. Szóval amit itt tanácsolt valaki, villanypásztor lesz az oszlopokra kifeszítve, hogy az imposztort távol tartsa az éjszakai kalandozástól.

Más. Nem tudom és nem is akarom eltitkolni mekkora csalódás volt nekem a vasárnapi választás végeredménye.

Ezt írtam másnap a 444 kommentfalra:

"Megy itt a hibáztatás melyik párt meg ki, hol hibázott. Mindegy! Ha úgy tetszik a történelmünk a hibás, ami kitermelte azt a jobbágymentalitást amiben a többség 1000 éve megtanulta a túlélés leckéjét, hogy Döbrögihez kell igazodni. Nézzük a jó oldalát!
Van az a mondás, hogy "Ha veszett a ház, vesszen a kerítés is!" Legalább gyorsabb lesz az exodus. Kétharmaddal kiteljesedik a rendeleti úton való kormányzás, gyors lesz a feudalizmus megvalósulása. Aki teheti elmegy aki marad (velem együtt) él ahogy 1945-től 89-ig megtanulta. Annak a többségnek aki megszavazta pláne nem lesz szokatlan, mert eddig is erre vágyott."

"Mondjuk én csupa győztesre szavaztam. Egyéniben, mint (papíron) VII. kerületi lakos az Oláhra, ő nyert, listán meg a kétfarkú kutyákra, hogy ne kelljen visszaadniuk a választási támogatást. Nota bene Kovács Gergely mondta magasan a legjobb beszédet a választási eredmények nyilvánosságra kerülése után az őt intejuvoló..... ha jól emlékszem ATV-s csaj mikrofonjába. Annak meg külön örülök, hogy az is indokolatlan ajvékolás volt, hogy bármi fontos múlna azon, hogy a vicces MKKP párt nem lépett vissza valamelyik viccpárt javára.
Mindazonáltal az ország elveszett. Bebizonyosodott, hogy még annál is több a megvásárolható, hazugságokkal elámítható bugris, mint korábban gondoltam. Fel fog gyorsulni a kivándorlás, a legértékesebbek fogják elhagyni tömegével a Hazát, szakember már most sincs, ha berág Orbánra az EU és elzárja a pénzcsapot, a Fidesznek már csak az egyre fogyatkozó adófizetők fosztogatása marad. Érdekes 4 év vár ránk maradókra."

Tegnap nézem a HÍR TV "Szabadfogás" műsorát, tudjátok, amiben hivatalból okos fiúk szörnypofákkal ékesített pultok mögött osztják az észt egymásnak, meg nekünk. Az egyik nagyon komoly ember kardoskodik, hogy bojkottálni kellett volna a választást minden ellenzéki pártnak, annyira lejt a pálya a Fidesznek.  Nos az, hogy lejt még enyhe kifejezés. Az, hogy gyakorlatilag mást nem látni villamosmegállóban, utcán, falon, kerítésen, mint az adópénzből kormánytájékoztatásnak hazudott választási plakátjukat, a lopott pénzből megvásárolt médiában más nem ment mint a propagandájuk, az több mint gyalázatos. Ha azt mondjuk demokrácia, akkor annak része lenne a demokratikus jogok gyakorlásához nélkülözhetetlen kiegyensúlyozott tájékoztatás. Ez még akkor is így van, ha Szájer József ennek az ellenkezőjét hazudja. De az, hogy EZÉRT bojkottálni a szavazást, kifejezetten kontraproduktív lett volna. Választás akkor is lett volna, így is indult több mint egy  tucat kamupárt, ráadásul a Fidesznek még nagyobb lett volna a szája, hogy "lám, hogy beszartak". Egyszerűen nem volt más választás mint szembeszállni a Fidesszel. Hogy tehették volna okosabban is ? Igen, ha pl Budapesten nem indulnak egymás ellen, akkor egy kerülete se lenne a Fidesznek, mert még a hagyományosan Fideszbázis budai "polgári" melegágyakban, mint a II. III: XI. XII. kerületekben is többen szavaztak ellenük mint mellettük. De Budapestet így is elvesztették és elvesztették volna az országot is, ha nem uralják igazságtalanul egyenlőtlen módon és tolvajlásból megszerzett közpénzen a vidéki médiát. Az már csak hab a tortán, hogy ezrével hordták a bérszavazókat Ukrajnából, hogy a Fideszes vidéki polgármesterek csak annak adnak közmunkát aki rájuk szavaz, de még aki állami állásban van az is megnézheti magát egy kisvárosban, de tán még Debrecenben is,  ha kitudódik róla, hogy nem a Fideszre adta a voksát. Szóval Fideszes  barátaim lehet mutogatni, hogy "nézetek a táblára!", de ez kb. annyira volt tiszta választás, mint amennyire tiszta egy focimeccs, ahol az egyik  csapat úgy kényszerül játszani, hogy a meccs előtt mindenkinek beütnek egy szöget alulról a cipője talpába.

2 komment

Péntek.

2018.04.06. 23:59 :: A Tengerész

Aki nem olvassa ennek a blognak a kommentjeit az most kivételesen olvassa el a szerdai   http://amapola.blog.hu/2018/04/04/szerda_321  "Akiga" kommenteket.  Mint testből a vér folyik el az országot éltető kreatív népesség java. A múltkor írtam a demokráciáról. Holnapután kiderül mit ér a demokrácia, ha magyar és ha ilyen unortodox amilyenné a Fidesz tette a kétharmadával, melyhez  határon túli magyarok hazaárulása segítette hozzá. Tessék?  Hogy túlzás a "hazaárulás"? Nos ha valamit eladnak akkor az adás-vétel. Az eladó árulja a vevő megveszi. Európai állampolgárságot adtak el Európán kívüli ország polgárainak szavazatokért cserébe. Ezért ezek a külföldiek segítenek a belföldi szavazók valamely hányadának demokratikus akaratát annulálni. Olyan külföldi állampolgárok, akik jóesetben beszélik a magyar nyelvet, de nem élnek az országban, szavazatuk következményeit nem viselik, az országot adójukkal és egyéb állampolgári kötelességekkel nem erősítik, ha csúnyán akarok fogalmazni csak élősködnek a Haza testén. Ez a választás meghamisításán túl azért bűn, mert gyalázatosabban választ el magyart a magyartól, mint a párizsi béke során visszaállított igazságtalan trianoni határok.

Nyomogattam este a TV távirányítót, százszor látott filmek és bugyuta sorozatok közt egyszercsak a látom a "Keresztapa" című Coppola film valamelyik része megy az egyik csatornán. Először tengerész koromban láttam egy részt belőle tán Svédországban, azóta láttam itthon többször is. Ahányszor láttam mindig valami másról szólt nekem. A jó filmeket azért is érdemes többször megnézni, mert így működnek, a cselekmény mindig más gondolatokat ébreszt az emberben. Más szereplőre figyel fel, a cselekmény más szálát "veszi fel", a mondanivalót másképpen, más oldalról más megvilágításban értelmezi.  Ezt nem tudom jobban elmagyarázni, vagy érti valaki vagy nem, vagy megtörtént már vele vagy nem. Persze ez a népszerű akciófilmekre nem vonatkozik. Elgondolkodtam Akiga történetén a féláron értékesített balatoni vitorlás klubról. Ez ugye napjainkban történt, nem a két világháború közti és a második világháború utáni Amerikai Egyesült Államokban és nem a maffia tett visszautasíthatatlan árajánlatot valakinek, hanem a magyar állam. 

Szóval "d e m o k r á c i a". Mindig lehurrognak, hogy  ne tegyek egyenlőségjelet a nemzetiszocialista Németország és a mai Magyarország közé. Pedig nem teszek ilyet, csak akiknek érzelmi okokból muszáj hibát találni az érvelésemben, azonnal megragadják ezt a kényelmes fogódzkodót, nehogy még véletlenül is szembe kelljen nézniük a hitük megingathatóságával. Pedig csak azt mondom, hogy 1932-ben  Adolf Hitler pártja demokratikus választások során nyert és ennek alapján teljesen jogosan bízta meg Hindenburg a kormányzással. Az eredményt tudjuk. Egy világháború és megy a vita, hogy 40, 50, vagy 60 millió halott. Szóval lehet demokratikusan diktatúrát teremteni? LEHET.

Amikor Magyarországon éppen úgynevezett proletárdiktatúra volt, akkor is voltak választások, azzal a népi demokratikus megszorítással, hogy csak egy pártra lehetett szavazni. Itt még nem tartunk, de a pillanatnyilag nyolc éve uralkodó NER mindent megtett érte hogy úgy lejtsen a pálya, hogy ne lehessen az uralmát megdönteni. Eltűri a kamupártokat, eltűri, hogy ukrán-magyar kettős állampolgárok százával jelentkezzenek be magyar határmenti falvakba, hogy magyar nyugdíjért cserébe a Fideszre szavazzanak, a határon túliaknak szavazati jogot adott, melynek során még a halottak is szavazhatnak, míg a nyugaton élőknek meg akik feltehetően nem azért mentek oda, mert annyira elégedettek lennének a hazai viszonyokkal, olyan későn küldte ki a szavazólapokat, hogy ne tudjanak már határidőn belül szavazni, átszabta a választási körzeteket úgy, hogy a feltehetően nem mellette szavazók olyan körzetbe kerüljenek ahol kisebbségbe lesznek, listázta a híveket a könnyebb egybetartás végett, elfoglalta az alkotmánybíróságot, a legfelsőbb bíróságból kúriát csinált, hogy kirúghassa a neki nem tetsző elnökét, az ügyészség vezetését megbízható kádere, Polt Péter kezébe tette, hogy még véletlenül se indulhasson nyomozás a kormánymaffia ellen ( Don Corleone ilyesmiről csak álmodhatott volna ), maga alá gyűrte és szócsövévé tette a közmédiát, valamennyi megyei lapot, minden olyan tájékozódási lehetőséget ural amiből a szavazók jelentős része, lakhelyük, iskolázottságuk, anyagi helyzetük, igényességük korlátozott volta miatt tájékozódhatnak. Miközben korlátozza és bünteti  a nem kormánypropagandát nyomó maradék médiát, riporterei nem jelenhetnek meg a rendezvényeken, kérdéseik elől elmenekülnek a gerinctelen káderei, élen a haláltmegvetően bátor Orbán Viktorral, aki azzal kampányol hogy egyedül ő képes feltartani a ránkzúduló szaracénok hadát, de ha meglát egy nem "baráti" mikrofont azonnal menekülőre fogja a dolgot. Holnapután ki fog derülni, hogy van e utunk vissza Európába, amit éppenhogycsak megkóstoltunk, vagy megyünk tovább befelé a feudalizmusba, csak nem a Csekonics bárónak, hanem Mészáros Lőrinc kegyelmes úrnak kell majd bokáznia annak aki meg akar élni valahogy Magyarországon. 

6 komment

Szerda.

2018.04.04. 21:36 :: A Tengerész

Ááá prilis négyről / Szóól jona zének / Felszaba dulva /Zengjea nép... stb.

Egyre inkább hatalmába kerít a déja vu érzés. Szóval, hogy átéltem én ezt már egyszer. "Annakidején" lelkes olvasói levelek áradoztak az épülő, szépülő szocialista rendszerünkről és a gaz imperialistákról, akik le akarják rombolni azt. Miközben a szemüket kellett volna kiverje a két világrendszer életképessége közti különbség. Most lelkes facebook bejegyzések terjesztenek hamis propagandát a tökéletes rendszerről és a gaz Sorosról, aki megvette a teljes EU adminisztrációt, majd az ENSZ-et is, hogy egész Európát és benne különösen hazánkat elárassza arabokkal. Miközben a szemüket kellene hogy kiverje, hogy ez hazugság, amit egyetlen okkal lehet magyarázni, hogy Orbán Viktor és rendszere retteg a felelősségre vonástól ami bukása esetén feltehetőleg bekövetkezne.   És ehhez életbevágóan szüksége van kétmillió buta választópolgárra határon innen és félmillióra határokon túl, aki ezt beszopja.

Tegnap este néztem az RTL klub híradót, reklámozza magát a "KÖSZ" párt, csupa jópofasággal. Csak hogy MINDENKI érezze, ez a párt (??) meg a többi kamupárt legkevesebb százmilliós támogatást kap a TE meg az ÉN adómból mert összesen 3 milliárdot (!!) osztanak szét kampány célokra. 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=39&v=F2Dm0dAzC8M

  Egy ember egyetlen mikrofonnal néhány óra alatt bebizonyítja, hogy a szavazóíven szereplő, a TV nyilvánossága előtt reklámozó pártok, többségében valójában kamupártok. De miután a Fidesz nevű tolvajbandának elemi érdeke, hogy szétszórja az esetleg ellene szavazók szavazatát, eltűri ezt az aljasságot akármennyibe is kerül ez nekünk.Tudjátok ehhez képest a kékcédulás kommunista ifjak grál lovagok voltak, És ehhez képest egyáltalában nem számít, hogy a többi párt milyen. Mert akármilyen is, de egyetlen egy sem ennyire gátlástalanul aljas mint a Fidesz és bojtorjánhala a KDMP. Persze nem öröm, hogy IGAZÁBÓL olyan rendszert csinált a Fidesz a határon túliak hazaárulásából fakadó 2/3-ával, melyben gyakorlatilag nem lehet őket leszavazni, de azért mégiscsak meg kéne próbálni. napirajz_valasztasos.jpg

Egyébként az a véleményem, hogy a Fidesz tolvaj és hazug és aki rászavaz az a cinkosa.

11 komment

Hétfő.

2018.04.02. 12:56 :: A Tengerész

Mindenkinek köszönöm a húsvéti jókívánságokat. Szépen süt végre a nap, felszáradóban van az a rengeteg sár amit a három napos ezt megelőző eső okozott. Ehhez segít a két napja fújó viharos erejű nyugati szél, ami tép, szaggat mindent amihez csak hozzáfér, tegnap például ismátelten leponyváztuk E csónakját, ami az udvarán áll, de az alaposan lesúlyozott takarót mégis levitte róla a cúg. Kockásra fagyva értem vissza a reggeli kutyázásból, pedig pont úgy voltam öltözve mint mínusz tíz fokban. Egyedül az állatok nem fáznak, fene érti, pedig ugyanúgy vannak "öltözve" idebent mint odakint mégis akármennyit lennének képesek csatangolni szélben esőben. Rájöttem mért mondta boldogult édesanyám, hogy "böjti szelek" , nyilván a Húsvétot megelőző héten kellett volna hogy így fújjon, hát most pár napot csúszott az idő. A rossz időnek egyetlen pozitív hozadéka van, teljes egészében megírtam a http://kopar.blog.hu/  csütörtökön megjelenő számát, kivételesen nem ég a körmömre a lapzárta.

Találtam egy mára pont aktuális locsolóverset az Indexen:

"Zöld erdőben gázszerelő, tolvaj Viktor gyere elő"

zold_erdoben.jpg

Szólj hozzá!

Péntek.

2018.03.31. 00:59 :: A Tengerész

Ma szinte egész nap tavasz volt. Elkezdtem a rendcsinálást a "külső körleten". A téli kinti hidegek miatt csak a legszükségesebbeket végeztem a szabadban és mindig a munka utáni elpakolást spóroltam el, halomban állnak a szerszámok, eszközök, anyagok az összes elképzelhető munkasíkon és a nem elképzelhetőkön is. Van az a mondás, hogy "ha valamidet nem vagy képes 5 perc alatt megtalálni éjjel kettőkor, álmodból felkeltve, akkor az a valamid nincs is". Hát ott tartottam, hogy szinte semmit se találtam már, pedig azt szeretem, ha becsukott szemmel is megtalálom a szerszámaimat, hát most nekiláttam a dolgokat helyrerakni.

https://www.youtube.com/watch?v=w1RmVAJRFyQ&feature=youtu.be

 Nagypéntek. Krisztus keresztre feszítésének napja. Ha nem is böjtöltem, de kerültem a húsevést és elgondolkodtam ezen-azon. Mindig ugyanoda lukadok ki, pedig most a krisztusi szeretetről indultam.

Ömlik a Facebookon és minden létező fórumon a nyakamba a kéretlen kormánypárti propaganda. Több síkon is bajom van ezzel. Valahogy új alapokra kell helyeznem a honfitársaimról idáig alkotott véleményemet. Egyszer ugye ott van a magát keresztényként, patriótaként, igazmondóként és konzervatívként meghatározó kormányzat, amely csak úgy ontja a gyűlöletet és a hazugságot. De ezt már megszoktam, a dolog nem új, 2010 óta (egy hosszabb szünettel az igaz) gyakorta emlegettem és sajnos minden jóslatom beigazolódott. De a következő sík a civil szféra.  A választás előtt az összes megveszekedett kormányhívő személyes kampányba kezdett, terjesztve a hazug mantrát, miszerint létezik egy ravasz üreg zsidó aki megvásárolta előbb az EU adminisztrációt, majd legutóbb az ENSZ-et, hogy Magyarországot telerakja arabokkal, akik majd elpusztítják a Nemzetet. Továbbá holtbiztos, hogy ez ellen a galád terv ellen csak egy modortalan, tolvaj, csúnyán öregedő, elhízott, ügyvédbojtár képzettségű, negyedosztályú futballista tudja az országot megvédeni. Mert az összes többi közszereplő mind egy szálig arra ejakulál hogy minél több szaracént beengedjen az országba, hogy megerőszakolják a nőinket.  Emberek, akiket a Facebookon barátként jelöltem meg, akik korábban kellemes kollégák, vitorlázó társak voltak, képesek NEKEM hazug fotómontázsokat küldeni. Olyat, hogy ha nem Orbán Viktor lesz 2018 után is a miniszterelnök, akkor a Balatonban 10 év múlva már minden nőnek csak burkiniben szabad majd fürödni. Nem tudom elképzelni, ismerve őket, hogy olyan buták lennének, hogy elhiszik amit terjesztenek. Akkor meg miért teszik? Hogy támadhatott az a meggyőződésük, hogy MINDENKI aki nem Fideszfan az a nemzet ellensége? Szemérmetlen hazugságokat, álhíreket, csúsztatásokat terjesztenek amikről nem tudom elképzelni, hogy maguk is elhinnék. De terjesztik. Ha valamelyiket fülöncsípem, azonnal menekülőre fogják, vagy engem kezdenek el sározni azok akikkel nincs valódi barátinak mondható kötődésem, hogy ha én kételkedem akkor én se nem magyar se nem ember nem vagyok, ha meg a kapcsolat azért ezt a fajta vagdalkozást kizárja, akkor sem érvelnek, csak a más pártokat kezdik gyalázni, ezzel relativizálni próbálják, hogy a szarok közül még mindig a Fidesz a kevésbé szar. Merthogy "mind lop", meg "ha nyernének azok még többet lopnának". Nos soha senki a magyar történelem  folyamán nem lopott annyit mint a Fidesz-KDMP formáció. És mégcsak nem is ez a legnagyobb baj. Nem az amit pénzben elloptak, hanem amit lehetőségben. A határon túli megvásárolt szavazatokkal szerzett kétharmadukkal  meghamisították a demokráciát, az egyéni képviselői törvényjavaslatokkal 24 óra alatt megszavazott törvényeikkel gyakorlatilag bevezették a rendeleti úton való kormányzást és az előbb Simicska Lajossal, majd Mészáros Lőrinccel megnyeretett közbeszerzésekkel  a kapitalizmusból a lényeget vették ki a versenyt, amitől működik. Ezzel ugyanolyanná tették a gazdaságot mint a bukott szocialista tervgazdaság volt, miközben jó úton haladunk afelé, hogy az államrendszer még a bolsevik struktúránál is gyalázatosabb, feudális rendszerré váljon. Ha a fidesznyik kedves barátaim vágyai beteljesülnek, a rendszer meg is fog valósulni maradéktalanul. Akinek ez nem tetszik és fiatal, erős és van versenyképes tudása, el fog menekülni az országból, maradnak a magamfajta vénségek, meg az a kétmillió aki még a szart is megeszi, ha az nemzeti színűre van festve és  Orbán Viktor rakja a tányérjára. Gyalázatos dolog ahogy Orbán Viktor csak  a hívei és a lakájmédia (amit mellékesen az adófizetők tartanak el) előtt mer megszólalni, röhejes ahogy Kósa Lajossal az élen minden Fidesz káder pánikban menekül egy nem kormánypárti riporter mikrofonját meglátva, aljas, hogy amikor az OLAF konkrét nyomozati anyagot rak le az asztalra Orbán Viktor vejének bűncselekményével akkor annak a kivizsgálását a Polt Péter elszabotálja.  Sajnálom barátaim és kevésbé barátaim, aki ezt nem látja az futóbolond, az a véleményem, hogy a Fidesz tolvaj, gyáva, jellemtelen  és hazug és aki rászavaz annak nincs mentsége, mert az meg a cinkosa.

Ezek után minden olvasómnak kellemes Húsvétot kívánok.

 

 

9 komment

Csütörtök.

2018.03.29. 16:34 :: A Tengerész

Fenébe, nagyon érzem a koromat. Kétszer fél  napig dolgoztam a szennyvízátemelőn. Mondjuk én voltam a hibás, negyedik éve működik az automatikus rendszer, amikor összegyűlik az aknában egy bizonyos mennyiségű  anyag az úszókapcsoló bekapcsolja a búvárszivattyút ami továbbítja a nyomott rendszerű közcsatornába. (azért van erre szükség, mert a sík vidéken nincs lehetőség gravitációs lefolyásra) Miután gond nélkül működött, rá se néztem soha, sőt jól tele is pakoltam az aknafedőt, többek közt azon állt a kutyaól. Na most viszont kiöntött. Kevés ennél undorítóbb munka van a világon. Előbb le kell merni a tetején úszó bűzös zsírréteget, aztán eltávolítani az  anyag hígját egy másik búvárszivattyúval, ezt kinyomattam a kert egyik félreeső részébe ahonnan elszivárog a talajba, aztán jött az alsó harmadban összegyűlt szennyvíziszap, ezt egy botra kötött nagyobbacska tejfölösvödörrel meregettem vödörbe és hordtam ki egy ásott gödörbe. (akinek a "szennyvíziszap" nem egészen világos, ez a sz@r sűreje). Ez a meregetés nagyon macerás, próbáltam "megúszni", amikor a szivattyú már látszott, kiemeltem és folyamatosan slaugoltam, hogy egyáltalán kézbevehető állapotba kerüljön. Kiderült, hogy működik, csak eldugulhatott az iszapba került valamiktől, rejtélyes textilszerű dolgok foszlányait találtam a kikerült anyag elemzése során. Na visszaraktam a szivattyút, de nem volt hajlandó csökkenni az anyag az aknában. Felmerült bennem a gondolat, hogy esetleg az elmenő csőszakasz dugult el, ezért ismételtem megbontottam a kidobóágat, hogy lássam maga a szivattyú szállít e. Nem szállított. Szóval pörög-forog, de nem szív. Már ott tartottam, hogy akkor szétszedem, de mondom próba mégegyszer. És akkor BEINDULT! Nem mondom, hogy nem számítottam rá, mert ezért fordítottam óvatosan a kidobóágat az aknafal felé, de hogy ENNYIRE beindul, arra őszintén szólva nem gondoltam. Pedig gondolhattam volna. Ez egy 18 m emelőmagasságú aránylag nagy teljesítményű szivattyú, szóval amikor végre elkapta az "anyagot" , azt úgy vágta neki az aknafalnak, hogy még a mennyezetre is felcsapódott a "szennyvíziszap". Csak egy pillanatig tartott, mert persze rögtön elengedtem a csáklyával a felemelt úszókapcsolót... de ennyi is elég volt. Szóval a szivattyú szétszedést megúsztam a zuhanyt a szennyvíziszappal nem. De a jó a dologban az, hogy a szivattyú amiért aggódtam, hogy meghibásodott egészséges, én nyomatékos leckét kaptam, hogy a rendszer karbantartását nem szabad elhanyagolni, mindent (beleértve magamat) átmostam, kiszivattyúztam szóval minden remekül működik.004_55.JPG

Viszont piszokul elfáradtam. Tegnap túllendültem az egészen, de még ma is fáradt vagyok a rengeteg guggolászástól, hajolgatástól emelgetéstől. Szóval miután többször említettem, hogy ez  többek közt egy önmegfigyelésen alapuló gerontológiai kutatásblog is, jó ha tudjátok, olyan 70 éves kornál van az én tapasztalatom szerint az inflexiós pont. Attól kezdve szignifikáns a fizikai öregedés.

Azért szennyvízátemelő ide, szennyvíziszap oda, kötelességszerűen kijöttem ma is a Kopárbloggal http://kopar.blog.hu/2018/03/29/ggr_2018_33_resz  mert rendnek muszáj lenni!

17:34 Akinek kutyája van azt ugyebár a szőrös családtag szakadó esőben is elviszi sétálni. Az imént érkeztünk vissza, tavasz van. Először nem is tudtam mért érzem magam biztosnak ebben, de aztán rájöttem, megszólaltak a  madarak. Ahány csak van hangicsál, fütyörészik, énekel, trillázik ahogy a csőrén kifér. Jól eláztunk, Sz most ott fekszik elégedetten a cserépkályha előtt a száradó kabátom alatt és bűzölög a vizes bundájában.006_34.JPG

4 komment

Szombat.

2018.03.24. 07:41 :: A Tengerész

Tegnap vízretettem  a csónakot ( nem volt egyszerű, a Duna annyira leapadt, hogy a láncokat amik a hevedert tartják amiben a csónak fekszik, meg kellett kötéllel toldani, hogy a csónak elérje a vizet, ennél már csak este sötétben kiszedni volt macerásabb), átmentem a túlpartra, a HÉV-hez és feldöcögtem Pestre, mert Moldova dedikálta a legújabb könyvét a Láng Tékában. Parányi könyvesbolt, nem is fértek be az érdeklődők, nem mondom, hogy kilométeres volt a sor, de nem fogyott, pedig a Mester folyamatosan dolgozott. moldova_dedikal_2.jpegMoldova 50 éve kedvencem és ez már nem is fog változni, még akkor sem, ha ez a mostani könyve nem épp a szívem csücske, talán mert mindenre emlékszem amiről írt, tudom kik vannak a nevek mögött, viszont aki nem élte meg annak meg nem vagyok benne biztos, hogy lebilincselő lesz a szatirikus tartalom, mert nem tudja mi van a poénok mögött. Mindenesetre örülök, hogy még életben láttam ( 11 évvel idősebb nálam) moldova_deikal.jpegés beszélhettem vele, ha mást nem is, csak annyit, hogy miért is vagyok én "A Tengerész"001_101.JPG

Visszatérve megittam két sört új barátaimnál az Old Barge Pubban ( ez a csónakkikötő helyem amikor Pestre megyek). Ez a Mihalik Péter hajója, amiről korábban mint eladóról adtam itt hírt, nos a korábbi diszkós, dühöngős kocsmából új bérlői által kultúrhellyé nemesedett és remélhetően meg is marad annak, itt találhatók.

https://www.facebook.com/szitakoto1esulet/?hc_ref=ARSyT_4teeVGBD7yBYAL-5tf2bvG2-x1CLl5oHtoULIUECZD4qW0o67yIzzLyXuNR-A

 fogunk oda járni bennünket érdeklő programokra, ha kicsit több víz lesz a Dunában.

Mai további ajánlataim:

https://www.youtube.com/watch?v=7r5h8T22RAs

https://www.youtube.com/watch?time_continue=282&v=hHXNe-hLwnU

Az mekkora hazugság már, hogy a "kötelező ötperces"  felkonferálását azzal kezdik, hogy ezen  kívül is biztosítanak számukra lehetőséget a megszólalásra, amikor ez nem igaz? És az hogy lehet, hogy van kétmillió magyar határon innen és félmillió határon túl, aki szerint az, hogy Orbán Viktor hazudik és lop az teljesen rendben van? Drága boldogult anyámnak volt erre egy közmondása, "ki mint él úgy ítél", nekem a "similis simili gaudet" jut eszembe.

https://www.youtube.com/watch?v=tGwe0w17KgA

 

 

Szólj hozzá!

Szerda.

2018.03.21. 11:58 :: A Tengerész

Nézem az április 8.-i választásokra milyen pártok minősíttettek alkalmasnak arra, hogy felkerüljenek a listára.szavazolap_2018.jpg

A 23-ból legkevesebb 14 kamupárt kettőnek még annyi fantáziája se volt, hogy valamiféle logót kitaláljon magának. Namármost  ne mondja nekem senki, hogy ez csak nekem tűnik fel. Vannak mindenféle hivatalok, amiknek jólfizetett alkalmazottait én tartom el az adómból.  De miután a kormánypártnak kifejezett érdeke, hogy hogy ezzel is csökkentse az ellene szavazók számát, ugyancsak az én adómból  párezer milliót beletöm a kamupártok zsebébe. Az meg csak duma, hogy majd a választások után jól visszaveszik tőlük, NAV legyen a talpán ami százmilliós behajtásokat tud majd eszközölni érdekes módon addigra tökéletesen vagyontalanná váló pártalapítókon. Vannak nekem kedves Fidesz szimpatizáns barátaim, akik még régen nagyon fel voltak háborodva azon, hogy a komcsik hogy csaltak a kékcédulákkal 1947-ben. Hát gyerekeim  Rákosi ifjúkommunistái Orbánhoz képest amatőrök voltak. Az ami kezdve a határon túliak megvásárlástól, a kint dolgozó hazai lakcímmel rendelkezők  urnáktól való távoltartásán, a választási rendszer átszabásán, a média kisajátításán, az adópénzek kormánytájékoztatás címén számolatlanul Fideszkampányra költésén és még sok aljas trükkön át a mához vezetett arra minden antik rákosista csak csodálva tekintene. A Fidesz tolvaj és hazug és aki rászavaz az a cinkosa. Én meg egy hülye vagyok, ha időben kapcsolok és megalakítom mondjuk a "Progresszív Ifjak Nemzeti Arcvonala" ( PINA) nevű pártot, ezzel a frappáns logóval,pina.jpgtuti, hogy bent ülök a Parlamentben májustól.

2 komment