Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • carter66: @A Tengerész: Akkor nem ismerhetted, mert addigra már abbahagyta. Örülök a képeknek, mert fontos d... (2019.01.16. 10:41) Hétfő.
  • carter66: A hajóács Lendvai Misi (ő szinte semmit sem változott), Capt. Bauer Józsefet hirtelen fel sem isme... (2019.01.14. 15:40) Csütörtök.
  • A Tengerész: @emeritus: Köszönöm Dodókám! Hasonlókat neked is!ha olvasod a blogot, látod, hogy nem viszem túlzá... (2019.01.09. 16:27) Szombat.
  • A Tengerész: Néha az ember úgy lő tízest, hogy háttal áll a céltáblának. (Moldovától loptam) Nem gondoltam voln... (2019.01.08. 09:32) Hétfő.
  • ostvan2: Szívemből szóltál. (2019.01.05. 21:58) Szombat.

Linkblog

Hétfő.

2019.01.14. 22:31 :: A Tengerész

Hát akkor közkívánatra. A parti buszos kép  Malajziában, ugyancsak  Penagban készült, 

20190110122923_08.jpg

ahol horgonyon rakodtunk, motoros hajókkal ( régi szovjet aldunai kikötőket idézve "kátyerrel") jártunk ki a partra, ahol az árapály miatt a helyiek csónakjai a fenékbe vert karókhoz voltak kikötve egy, a rúdon csúszó gyűrűhöz, dagálykor úsztak a vízen, apálykor meg így a fenéken hevertek, ilyenkor a hajóroncsok is kilátszottak, amiket úgy látszik macerás lett volna eltakarítani. 

20190110123613_04.jpg

Penang,  Flying Angel tengerészklubban egy kollégával, akinek a nevét sajnos elfelejtettem.

20190110123613_02.jpg

A hajósképek  mind az M/S Petőfin készültek. Aki felfedezi magát rajta azt Isten éltesse még sokáig! Egyszer viharban kellett felmásszak éjjel oda az árboc tetejére izzót cserélni egy pozíciós lámpában, ahogy dülöngélt a hajó, hol jobbra, hol balra láttam magam alatt a tengert, miközben egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikkal a szerszámokat tartottam amivel szétszedtem a lámpát, a harmadikkal a szétszedtem, a negyedikkel az égőt tartottam, stb. de mindehhez akkoriban is csak két kezem volt. Hogy mekkora élmény volt azt mutatja, hogy még mindig emlékszem rá.

20190110122923_12.jpg

20190110123613_05.jpg

20190110123613_06.jpg

20190110125700_12.jpg

 

20190110130213_05.jpg

20190110130213_10.jpg

20190110130213_12.jpg

20190110131018_01.jpg

A múltkor a gépházi munkát mutogattam, itt egy kicsit elegánsabb a környezet. A napszemüveges tengerész nem Hamlet atyjának szelleme lila köpönyegben, csak a radar "kappája" ( takarója)  mögött áll éppen. balra a Bajai Árpi rádióskambuzer ( rádiós-gazdasági tiszt), az alacsony fiú jobbszélen akinek csak a feje látszik az hiszem a Győri Jani harmadik tiszt, a többiek nevére nem emlékszem, de ha megírjátok, utólag beírom.

20190110131018_06.jpg

20190110131018_07.jpg

20190110131018_08.jpg

20190110131018_09.jpg

 

5 komment

Csütörtök.

2019.01.10. 22:03 :: A Tengerész

A mai nem vitorlázósképes blog lesz. Ma olyan negatívok kerültek sorra amik boldogult ifjúságom  más korszakából valók. De előbb a jelen. Akárhogy is nézzük a tél fele elmúlt. Nemsokára el lehet ültetni a paradicsom magokat. Előbb WC papír guriga szeletbe rakott földbe egyet-egyet, aztán ha kihajt, kiválogatni a legerősebbeket, átrakni félbevágott PET palackba, aztán amire azt kinövi, addigra elmúlnak a fagyok és a télkertből ki lehet ültetni a kertbe. A terv 20 tő a karóra kúszó fajtából, legalább 4-5 különféle fajta.

Szóval két napja még ilyen tél volt. Összefüggő behavazott jég a teljes  víztükör fölött,

001_134.JPG

egyedül a fűtött hajó körül olvadt meg kissé.

002_114.JPG

Ma meg már szinte tavasz, hét ágról sütött a nap, jég meg már csak a part mentén,

001_136.JPG

bár hó még azért akad, napközben kissé olvad, de a délutáni sétánál már ropogós fagyott, reggel vigyázni kell majd, mert ahol kitaposták az autók, ott jeges, mindketten estünk már egyet-egyet kutyasétáltatás közben.

003_97.JPG

Nyomom  a pincéből előkerült régi negatívok digitalizálását. Néhány a múltból.

Gyakori gondom, hogy fogalmam sincs hol és mikor készültek a képek, itt legalább a "hol"-lal nincs gond a harmadikon oda van írva a táblára hogy Penanag. (Malajzia). A "mikorra" viszont nincs pontos válaszom, a naplóim elmúltak a sok költözködésben, nagyjából a múlt század '70-es évek vége felé lehetett.

20190110122923_01.jpg

20190110122923_02.jpg

20190110122923_04.jpg

nem tudom most hogy néz ki a környék, azóta eltelt több mint 40 év, akkor úgy nézett ki, hogy egy darabig házak voltak, aztán minden átmenet nélkül jött a dzsungel.

20190110122923_05.jpg

Drága anyám otthon cserépben növesztett zöld-sárga cirmos levelű futónövényeket, amik 3-4 mm átmérőjű száraikkal kúsztak a falon, ajtókeret felett, na ezek itt őshonosak, combvastagságú száraikkal hálózzák be az őserdőt és akkora leveleik vannak, hogy a képen látható kisgyerekek betakaródzhatnának velük.

Nagyon tetszettek az épületek. Miközben modernek, egész Malajziában mégis a hagyományos őserdei stílust idézik... idézték akkoriban.

20190110122923_06.jpg

Rengeteg kép van, mind felett elmélázok kicsit, de egy blogba elég ennyi egy országból. Peneng általában a visszafele úti kikötő volt útban Európába, a szokásos farakományt itt egészítettük ki a maradék hajóférőhely kihasználásra az itteni expotcikkekkel, pálmaolajjal, ónnal. Az érkező, és a magyar hajóknak "honi", induló kikötőnek számító Amszterdam volt a szokásos következő állomás, eltekintve Szueztől, a csatornaátkeléstől. Hollandiában egyszer tolmácsként működtem közre egyik kollégámnak, az akkori büntetőtörvénykönyv szerint "valutakiajánlásnak" minősülő bűncselekményében, miszerint egy német cég holland összeszerelő üzeme kazán olajégőket adott át neki, melyeket ő az akkori szabályok szerint vámmentesen behozhatott és eladhatott, amiért a kolléga apja a balatoni nyaralójában a német cég képviselőit ingyen nyaraltatta. Ebből az alkalomból jártam egy kis holland faluban. Itt volt egy hosszú főutca, két oldalon házakkal, a telkeket csatorna választotta el mind a főúttól, mind egymástól, a telkek hátsó fertálya beleveszett a beltengerbe, szóval minden telek, rajta takaros házzal egy önálló sziget volt. A házbejárattól egy híd vezetett a főútra, azon lehetett autóval közlekedni, de igazából mindenki csónakázott. Idős (akkor nekem az) házaspár piciny csónakkal kikötött a "közért" előtt az asszony bement vásárolni, a férfi meg  a csónakban várta.20190110125700_01_1.jpg

Minden ház mellett a csatornában, meg a parton mindenféle csónakok, vitorlások

20190110123613_09.jpg

20190110123613_12.jpg

Egy kisfiú optimisttel indul éppen vitorlázni, anyukája kötényben, ahogy konyhából épp kiszaladt segített neki a kertből kihozni és vízre tenni a hajócskát, a gyerek beszállt és máris sebesen "pumpált a kormánnyal a kert vége felé a nagyvíz irányába, a mama egy kicsit még gyönyörködött gyermekében aztán visszament a házba. AKKORIBAN nagyon szerettem volna "egyszer majd" így élni, de nem bíztam benne, hogy mostanra pontosan sikerülni fog.

Keverednek a negatív tekercsek, különböző  évekből az 1966-83 évek közti időszakból. Még néhányat mutatok a tengerészes időkből. Sok van, de nem akarok fárasztó lenni. Annakidején voltam pár diavetítésen az első munkahelyemen, amikor kollégák az akkoriban rendkívül ritka külföldi útjaikról bemutatókat tartottak, az első pár kép még érdekes, de amikor már a huszadik képen látod Velencét, már unalmas. Szóval nem akarok az lenni.

Ezek a képek az M/S  Petőfin (Motor/Ship) készültek, valamikor  1978-ban, vagy 79-ben. "Hazafelé" csattogtunk valahol az Indiai-óceánon és amolyan hajóbuli volt a kellemes hullámmentes vízen trópusi időjárásban. Sokan mentünk haza váltásra, ami úgy nézett ki, hogy Amszterdamban kiszállt akinek letelt az ideje és onnan repült haza Budapestre. Helyszín az úszómedence  környéke. Háttérben a tartalék hajócsavar.

20190110125700_08.jpg

20190110125700_10.jpg

20190110125700_11.jpg

A termetes tengerész a Sztojkó Józsi hajópincér, a tábla rendes esetben a medence korlátjára volt kifüggesztve és szerénységem alkotása. Egyszer láttam, amikor beült a biciklis riksába Bangkokban, hát megküzdött a viteldíjért, lejtőnek felfelé a "sofőr". ( de az is lehet, hogy összetévesztem a Piedone Hongkongban film hasonló jelenetével, rég volt)

20190110131018_05.jpg

Bauer József captainnek valamilyen alkalomból ajándékot nyújtott át a Jáki Béla bácsi gépüzemvezető.

20190110130213_06_1.jpg

A disc jockey Dobozi Gábor gépaszisztens.

20190110125700_09.jpg

 "Parafa" ( sajnos az igazi nevére nem emlékszem) most is dolgozik, csak a szemetet kiönteni ugrott ki a gépházból.

20190110131018_03.jpg

A végére néhány életkép, gépházi fotó. Itt a hajóács a Petőfin, a vezetéknevére nem emlékszem, pedig egy utcában laktunk Újpalotán, szóval a Misi.

20190110123613_08.jpg

Elektrikus kollégám Árvai Laci, képzeljétek ő (sok év kihagyás után) most is hajózik, igaz a Dunán személyszállítón, ha jól emlékszem svájci lobogó alatt. (igen azok ott a bal kezénél a főgép szelephimbái)

20190110125700_03.jpg

Szerénységem a segédgéptérben,

20190110125700_04.jpg

és manővernél a főkapcsolótáblánál. ( ha a bócman gorombán húzta a horgonyt, levágta a védelmet, gyorsan vissza kellett kapcsolni)

20190110125700_05.jpg

A kápó (olaszul "fej" általában "fő") azaz a gépüzemvetető adja az "erőt", én szemlélődöm, a jobboldali kolléga nevét sajnos elfelejtettem, de ha valaki tudja kisegíthet. ( ps. Megtörtént, Kerekes Miklós, aki a bulizós képeken mellkason keresztben egy többszínű csíkos májóban van, kisegített, szóval jobbra Rózsa Laci harmadik géptiszt)

20190110125700_06.jpg

 Kis viccelődés  a kamerának  belefér. Béla bácsi nem volt túl szigorú főnök.20190110125700_07.jpg

Az elektrikusműhely, az én (meg az Árvai Laci) birodalmam.

20190110125700_02.jpg

Búcsúzom a hajótól, megyek haza, itt a váltás. a kabinom a csomagolástól felfordult állapotban.

20190110121945_09.jpg

 Ennyi év után elárulhatom, az íróasztal néhány csavar eltávolítása után a teljes mögötte lévő falburkolattal együtt elmozdítható volt, mögötte hely volt a csempészcigarettának és szeszeknek. A rejtekhely saját találmányom volt.

Ennyi volt a mese mára, talán a képekből se volt túl sok. Ha már volt szó gépekről, melyek iránt sose szűnik meg az érdeklődésem, mai kedvencemmel búcsúzom. ( a 6:50-nél lévő profil és csőhajlító nem akkora durranás azért mint a többi, ilyennel hajtottul le Amapola egyes elemeit, például a koppintott Rocna horgony kengyelét acélcsőből, a gépet J kezelte)

https://www.youtube.com/watch?v=amAjMJTZ-HM

10 komment

Hétfő.

2019.01.07. 17:29 :: A Tengerész

2019.01.07. 17:29 

( Az alsó az eredeti bejegyzés dátuma ami passzol a hétfővel, az új dátum, amit a blog formátum automatikusan ad és mindig az utolsó módosítás időpontja, azért más, mert frissítettem a pocsék minőségű színes képeket egy olvasóilag javasolt szoftverrel. A fekete-fehéreken nem segít semmi sajnos.)

Reggel mínusz 10 fok volt, amikor keltem. Ebben a hidegben a "kötelező" kutyasétáltatáson kívül nincs kedvem kint tüsténkedni. Meg nem is nagyon lenne mit, mindent hó és jég borít, úgy hogy visszatértem a tavasszal félbehagyott foglalatossághoz, szkennelem a pincéből előkerült régi diákat, negatívokat. 

Egy nagyhajós bajnokság rajtja 1972-ben. A képen balról az első a Kishamis, a kormánynál Vass Boldizsár.

Ps. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és ennyien olvasnak. Három órával a megjelenés után a Fb messengerben jött a javítás: "Látom a blogodon a színes képet a Hamissal. Nem lehetett a nagyhajós bajnokság rajtja, mert a dragonokkal nem rajtoltunk együtt és 1972-ben miután Bobó Kanadában volt a bajnokságon is én kormányoztam a Hamist. A hajó orránál a Csongor áll, Máthé Zoli és Zsolt Gábor Andris, Fehér Árpi és jómagam voltunk a hajón, ha ez a bajnokság alatt készült. Üdvözöl, a Jajó." ( Jajó= Varga János)

20190107142646_04_1.jpg

Az Orion vas 50-es, a forstágnál  Hrehuss György, azaz a "Rihonya", később csak "Rihi", manapság ő a Kishamis kormányosa, a kormánynál háttal a keresztkomám Szilágyi András. Az Orionon kezdtem vitorlás versenyző pályafutásomat.

20190107142646_03_1.jpg

Erős szélben bójakerülés  az Orionnal Balatonszemes előtt egy pályaversenyen ugyanabból az évből. Még nem voltak használható csörlőink (konkrétan semmilyen csörlőink nem voltak fockbehúzáshoz), az volt az eljárás, hogy valaki kiment (itt éppen én) a hátulról, úgy-ahogy behúzott orrvitorla sarkához, azt a hóna alá véve teljes erejéből tolta menetiránynak háttal, a többiek a cockpitból húzták a shottot mint állat, a kormányos meg kicsit felment, hogy lobbanjon a génua eleje, hogy ne legyen rajta akkor erő. Miközben ezt csináltuk, térdig vízben állva  leeben a decken felpillantok,  előttem 10 m-re a Beloiannisz  ( ma Balaton, akkoriban a Balaton legnagyobb utasszállítója) jön kifelé keresztben nekünk a  kikötőből, legkevésbé se zavartatva magát a vitorlásversenytől. ( kissé megviselte a negatívot az utóbbi 45 év)

20190107124136_08.jpg

20190107122825_11.jpg

Siófok kikötői kép az Orion árbocáról, lentről fölfelé Berecki Sanyi legeslegelső Leguánja ( utána még épített vagy kettőt ugyanezen névvel, az utolsóból típus lett a Balatonon), felette  Koós Jani 25-öse (később amikor "Happy" néven szerepelt "Az oroszlán ugrani készül" című felejthető magyar filmben {amin még az se sokat segített, hogy Papp Laci játszotta benne a verőembert} lecserélte egy Rebellre aminek ugyanezt a nevet adta, aranyos pici gyermekei mentőmellényben ott játszadoztak a mólón)  és Böröcz János szép mahagóni belugája a Kagyló. Legfelül azt hiszem Újlaky Laci bácsi ( a legszebb hangú magyar színész, ha valaki nekikoccant a hajójának, ahogy azt elküldte melegebb éghajlatra annak "zenéje volt", az István a királyban ő volt a főpap aki a koronát a fejére tette Istvánnak ) 25-öse, amire később sztár kielt rakatott, mert útban volt a svertkaszni, kellett a hely az unokáknak a hajóban.

siofok_1973.jpg

Akkoriban még senkinek nem voltak menő cuccai. Mentek hajók még igazi pamut vitorlavászon vitorlákkal is, amik állandóan megpenészedtek. Itt például egy hajó a maga szabta spinnakerrel, amit ejtőernyőből aktualizált hajójára a gazdája. De már ez is drága holminak számított, a mezőny fele ugyanazzal hátszelezett amivel kreuzolt.

20190107142646_01_1.jpg

Hát szóval ilyenek kerülnek elő a múltból. A Jankó Mari, aki évtizedeken át volt a magyar vitorlázás fotósa csinálhatna már egy blogot azokból az időkből, had nyáladzzunk már egy kicsit a múltba révedve mi öreg csontok, mielőtt lehúzzuk a rolót!

 

1 komment

Szombat.

2019.01.05. 21:42 :: A Tengerész

Azt írta a Sefcsik Józsi  barátom kommentben a tegnapihoz: "Vilikém ! Azt gondolom, hogy az idő múlásával, egyre türelmetlenebbek leszünk. Gondolj vissza egy picit ! Mennyit bosszankodtál az ostoba főnökökön, kollégákon,"Pártunk és Kormányunk"-on,az örökös áruhiányon, az ócskábbnál-ócskább autókon, (amire évekig vártál,hogy a Merkur-tól,jó sok pénzért megvehesd,)....folytathatnám estig. Ma minden információ azonnal eljut hozzád. Nagyon nehéz szűrni, feldolgozni .Sokkal nagyobb lett a világ. De hát ezt te is tudod.Ölellek benneteket ! Boldog új évet !" Onnan tudom, hogy ezt írta, mert ha valaki kommentálja a blogot, arról mindig kapok egy Emailt is. De a blog kommentfalon meg hiába keresem a bejegyzést. fene érti, még az is lehet én szúrtam el valamit, rossz helyre kattintottam és "kimoderáltam". Sün77 barátom is valami hasonlót fűzött hozzá a tegnapi mondandómhoz. ( az övé hálistennek nem törlődött) Van nekem egy nagyon okos barátom Ausztráliában RP. Csak azért említem így rövidítve, ahelyett, hogy szokásom szerint a nevén nevezném mielőtt a későbbiekben csak kezdőbetűkkel jelölöm, mert nem vagyok benne biztos, hogy vágyna arra a kétes dicsőségre, hogy ebben a blogban szerepeljen. Annakidején egy kalózban vasalgattuk a Balaton hullámait, de neki kicsi volt ez az ország, tudta, hogy rendkívüli tehetségével esélye sincs itthon érvényesülnie, gyermekei jövőjéről gondoskodni úgy ahogy megérdemelné, így hát sikeresebben kamatoztatta "odakint". Csak annyit, hogy nem akármilyen karriert csinált, "kinti" mértékben mérve is rendkívülit, mind ő, mind felesége a hasonlóan ambiciózus Zs. Na a lényeg, hogy gyakori Emailváltásaink során a hajóépítés mellett a világ dolgait is ki szoktuk tárgyalni, melyekre naki aki ellentétben velem, a világmédiából tájékozódik sokkal nagyobb rálátása van mint nekem, miközben az itthoni dolgok, érthetően nagyon sokat már nem izgatják, szóval a gondolkodását egyáltalában nem determinálják úgy, mint a bennünket folyamatosan foglalkoztató, hazai eseményekre tréningezett agyunkkal. Ő régóta kongatja a vészharangot, miszerint nagyon rossz felé kanyarodik az egész emberiség szekérrúdja. És ÉN pont ugyanilyenekkel szoktam nyugtatgatni őt, mint ti most engem. De sajnos az igazság az, hogy annyira felgyorsult a világ, annyira globális minden jelenség, köszönhetően a technikának, alapvetően a computerkorszaknak, hogy míg korábban a hülyeségek megmaradtak helyben, ma bármi történik, az 12 órán belül eszkalálódik az egész világban. És ennek semmi köze ahhoz, hogy Magyarországon most éppen ki kit utál, ki kitől lopja a népvagyont és kié a média, aminek módja van olyan régi barátokat, akiket szerettem, olyan módon megbolondítani, hogy önként és dalolva (fb-on, netes fórumokon) harsogni a legalávalóbb hazug propagandát. És EZ ami Magyarországon van, olyan mint laborkísérleteknél a kisminta, a makett, cseppben a tenger. Hisszük akár, hogy a magyar a legkiválóbb nép, vagy akár, hogy a legalávalóbb, az igazság az, hogy statisztikailag alig különbözik bármely fehér keresztény gyökerű néptől. Márpedig ha ITT így mennek a dolgok, akkor az az egész világra is jellemző, vagy az lesz éveken belül. Hibás lelkű akarnokok maguk alá édesgetik az ellustult, a jóléttől elbutult többséget, akikből kiveszett a munkavágy, az alkotás iránti belső kényszer, gondolja majd a kínaiak dolgoznak helyette, hisz szaréhugyé megkap mindent amiért azok keményen megdolgoztak ( csakhogy a világ is azé lesz aki megdolgozik érte),  majd amint a demokrácia játékszabályainak megfelelően feljutottak a csúcsra, úgy tesznek mint a menekülő, aki lerombolja maga mögött a hidakat, kiüresítik a demokráciát, kisajátítják a tájékoztatást, csinálnak nejlonparlamentet és műellenzéket, szabnak olyan törvényt ami törvényesíti a törvénytelenséget, de még azt se tartják be, mert a hatalom megteheti. És ehhez képest eltörpül az, hogy jobban, vagy szarabbul élek mint 10, vagy 20 évvel ezelőtt. Hogy vehetek e bármikor jó kocsit. Hogy utazhatok e külföldre, vagy pofázhatok e büntetlenül amit csak akarok. Mert úgy is lehet rabságban élni, hogy degeszre zabálhatod magad, megvan mindened, mert ha úgy lenne akkor egy rabszolga is érezhetné  szabadnak magát, akit jóltartanak. A szabadság az a rend, az okos törvény, mely előtt mindenki egyenlő. A jogod nem függhet attól, hogy mennyire vagy nyalonca a hatalomnak. Nézem a https://www.youtube.com/watch?v=G7w0n4_5Fg8 videót. És olvasom a kommenteket különböző fórumokon ahol megjelent. És se szeri se száma azoknak az elkötelezett önkénteseknek, akik helyeslik, hogy egy  törvényesen megválasztott képviselőt akadályoznak a jogai gyakorlásában, sőt bántalmazzák. Ugyanolyanok  mint azok akik helyeselték, hogy az ÁVH-sok bántalmazzák a "rendszer" ellenségeit, vagy akárcsak azokat akik nem akarták, hogy a tulajdonukat maguknak "államosítsák" a  rendszernyaloncok. Mert nekik a rendszer megadta azt, hogy éhező munkanélküliség után immáron fizetést kapnak érte, hogy lopnak a gyárból. Nem tudom Varjú milyen, nem ismerem és nagyon nem is érdekel. De nem lesz ebből a jogtiprásból bírósági ítélet, hacsak el nem megy a jogfosztó állam odáig, hogy felmentik a képviselői mentelmi jog alól és  Varjút ítélteti el a rendszergazda keresztapa garázdaságért.  Engem egy cseppet se elégít ki az, hogy jobban (SOKKAL jobban) élek a bugrisdiktatúra focializmusban, mint éltem a proletárdiktatúra szocializmusban. MINDEN jogtipró rendszer a többségi tahók segítségével gyűrte maga alá a kisebbségi gondolkodókat és az már csak részletkérdés ( bár nagyon fontos ) hogy ezt legyilkolászás, gettóba, gulágraküldés útján, vagy csak simán papírdemokráciával éri el. Vigyázó szemeiteket a világra vessétek! Uff én szóltam.

Köszönöm a jókívánságokat és minden barátomnak és volt barátomnak boldog újévet kívánok!

1 komment

Péntek.

2019.01.04. 23:54 :: A Tengerész

NnnA! ismét öregebbek lettünk egy évvel. Kivéve engem, én amint megvolt egy születésnapom, másnap már egy évvel többnek mondom magam, szóval megelőlegezek magamnak még egy évet. Amúgy ezt nem az optimizmus sugallja, hanem egyszerűen így maradtam. Gyerekkori beidegződés. Ugye az ember amikor 4-5 éves, mindig szeretne többnek látszani, tehát ha megkérdezték hány éves vagyok, mindig azt mondtam amiben már benne jártam. És ez valahogy így maradt, egy idő után már szégyelltem volna magam "fiatalítani". Szóval így vagyok most 74, pedig igazából csak július 15.-én leszek annyi. 

A Szilveszter nálunk már sok éve pont ugyanolyan mint az év bármely más napja. Kicsit "feldobta" az estét az "újkutya" a Picur. Bennünk volt, hogy jó lesz vigyázni, mert nem tudni hogy reagál a petárdázásra, amúgyis bent volt mindkét jószág a házban, de miután a Szmájli teljesen érdektelen minden durrogással kapcsolatban ( az augusztus 20.-i tűzijátékot együtt szoktuk nézni a stégen) valahogy lankadt a figyelmem és amikor ott hömpölyögtek a lábamnál az előszobában, hogy kimennének, még jóval az este előtt, kiengedtem őket szokás szerint, had szaladgáljanak a kertben. Na ez hiba volt, mert a durrogtatás már a délután elkezdődött, P el is tűnt annak rendje-módja szerint. Amikor J elkezdte őket behívogatni, csak Sz jött, a kicsi SEHOL. Na keresgélés az udvaron, a környéken, de akkor már sötét volt. J-t nyugtatgattam, mert már kezdett szipogni, "na volt egy kutyám egy hónapig", hogy "nyugi, van benne már chip, a nyakán nyakörv rajta biléta mindkettőnk telefonszámával ha valaki megtalálja felhív, stb". Na nem tartott reggelig, egyszercsak jön J boldogan, hogy megvan a jószág. Hát végülis az Sz találta meg és igazából el sem volt veszve, a tornácon, srévizavé a bejárati ajtóval bebújt rettegni a tűzifarakás tövébe, a kacatok alá és "nem szólt egy szót se", bárhogy is hívogattuk, a "főkutya" állt meg előtte szimatolva, ő adta a jelzést J-nek., hogy megvan a szökevény.

Valahogy meg kell rendszabályozni, mert amúgy imád felfedező utakra menni. J pórázon sétáltatja, de én hagyom szaladgálni, mert megszoktam, hogy Sz-el is ezt teszem, de a kicsi időnként eltűnik, de mindig hazajön egy fél órán belül, de ez J-t nagyon zaklatottá teszi, mert ilyenkor "anyai szíve" mindig elgázolt, szétszaggatott kutyát vizionál. Tegnap kicsit hosszabb időre tűnt el a délutáni sétánál, alkonyközelben, már rám is a frászt hozta, mert sötétedésig kerestem mire előkerült vigyorogva, szokás szerint a kapu előtt toporzékolva, hogy azonnal engedje be valaki, ráadásul olyan büdösen, hogy J-nek muszáj volt ma megfürdetni. Elképesztően tiszta lett, a bundája kifésülve selymes, rá nem lehet ismerni az egy hónapja még rasztás, csapzott, koszos jószágra, pláne hogy kikerekedett az állandó jóllakottságtól. Amikor hozzánk került semmi "anyag" nem volt benne, bőre rászáradva a bordáira, legfeljebb ha 3 kiló lehetett, most pár deka híján hat kiló. Várakozásuktól eltérően kifogástalanul viselte a fürdetést, sőt a hajszárítózást is, itt már kiadjusztálva élvezi a kényeztetést.

008_36.JPG

004_74.JPG

009_24.JPG

Hát velem már nem foglalkozik senki?

005_67.JPG

Rettenetesen féltékenyek egymásra, amúgy remekül elvannak, de amint valamelyiket megsimogatja az ember, a másik azonnal tolakszik kitúrni a szeretetgetésből.  A kicsi különösen odavan a simogatásért, de a nagy is szinte cicatermészetű.

Nem olyan az idő, hogy nagy kedvem lenne kint sertepertélni, lógok a neten, harmonikázok, meg este TV-zek. Nyomkodom a távirányítót, elképesztően silány a felhozatal, túl a tucatszor látott "sikerfilmeken" századszor is Bud Spencer Terence Hill, Reszkessetek betörők és egyéb újszülötteknek való újdonságok mellet az amúgy szeretett természet és technikai filmek is gyakran idegesítők az elképesztően sz@r (többnyire alámondásos) szinkron miatt.  History channel, a századik bőrt próbálják lehúzni az érdekfeszítővé tupírozott Titanic sztoriról. A hajó ugye felágaskodik közvetlen az elmerülés előtt, orra már mélyen a víz alatt, amikor ezt bírja mondani a narrátor " a bojlerek kiszakadtak". És nem szántak rá háromezer forintot, hogy a középiskolás angol érettségiző fordítását mielőtt bement volna a szinkronba átnézessék egy szakemberrel, hogy a "bojler" az jelen estben KAZÁN! Anyátok! A másik amitől a méreg esz, hogy a drótkötelet, acél sodronyt, kizárólag "kábel"-nek fordítják, pedig a KÁBEL az az amin a villany megy. National Geographic Channel.... Veretes név, annakidején a kedvenc újságom volt. Pocsék alábeszélés, nevetséges "ferdítések", lelki füleimmel hallom a csikorgó magyar mögött az  eredeti angolt. Szeretem nézni a "Tűzben edzett" kovácsversenyekről szóló sorozatot. Katasztrofális a magyar szöveg. A fordító (?) meglévő szövegpaneleket vett át a korábbi részekből, azt mondja a kovácsolt fegyvert "ballisztikus babákon" tesztelik, miközben a képen pajzsokat vagdalnak. Igénytelen hitvány minden amerre csak néz az ember. Ugyanazok az emberek hol tegezik, hol magázzák egymást, aszerint, hogy aki olcsó fordítót találtak a családban éppen minek fordítja a "You"-t.  De a silányság nem korlátozik csak erre. Bármit veszel, az ár semmilyen módon nem tükrözi a minőséget. Szinte csak a szerencsén múlik, hogy drágáért veszel hitványat, vagy épp szerencséd van és olcsón kapsz jót. Bár ez utóbbi azért ritka.  Korunk nem termel már semmi maradandót, azért, hogy valamit egy euróval olcsóbb legyen gyártani, beleraknak bármibe olyan silány alkatrészt, amitől az fele annyi ideig működik. A jelenség nagyban is hasonló. NAGYON nagyban is. Nemcsak olyan jelentéktelen seggluk országoknak vannak már silány vezetői mint amilyen a hazám, hanem világbirodalmaknak is. Az Amerikai Egyesült Államokat egy seggfej vezeti, Brazília bugrisai megválasztottak uralkodónak egy erdőirtót, Oroszország Putyinnal hozza a megszokott formáját, csakhogy már nincs ellensúly. A kiteljesedett Internetdemokrácia végre felszabadította a világ tahóit, hogy letépve az intelligencia elnyomását elfoglalják méltó helyüket megválasztott képviselők útján a Föld irányításában. Csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy az öregek minden időkben borúlátóan tekintettek az éppen aktuális "mára", nyilván én is megöregedtem és ezért hiszem azt, hogy minden jel rossz felé mutat, nem is így van ahogy látom. De az se túl vigasztaló, hogy abban reménykedek, hogy CSAK hülyülök.

1 komment

Hétfő.

2018.12.31. 11:55 :: A Tengerész

December 31.-e  Szilveszter napja. Hát, szégyenszemre megfutottam. Ragyogó napsütés, +3-4°C hőmérséklet élénk széllel. Mondom MOST kell menni vitorlázni. J egyértelműen nemet mondott. Hogy Ő? EBBEN az időben? Nos kimentem a stégre, a szél zúg a lombját vesztett fűzfa kopár ágait cibálva, szóval robogás lenne, de beretválja is az arcot, a víz se melegebb mint a levegő, sőt.....  Egy darabig tépelődtem, Tequila csábítóan járja táncát az enyhén tarajos hullámokon,

002_113.JPG

de egyedül ülni  a hajót,  "élvezve" a spricceket... hüm  .....aztán elkezdtem rohadtul fázni a benti öltözékben és lebeszéltem magam a vitorlázásról. Nem vagyok már olyan mint régen amikor nem lehetett volna visszatartani ilyen eszményi időben.  Miután ugye ez egy öregedésblog, bevallottam, nem árt ha tudjátok, hogy így jön. Kerestem egy videót ami aktuális így év végére. (ő nálam valamivel keményebb legény)            https://youtu.be/4JdlkqdX7GA?list=PL54W4l0QPV2lpqOjn6fouLaVT_rZmxiV

                                                      Minden olvasómnak boldog újévet kívánok!

1 komment

Szerda.

2018.12.26. 11:53 :: A Tengerész

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, elnézést, hogy külön-külön nem válaszolok mindenkinek. 

Hát a karácsonyi vitorlázásból úgy tűnik, hogy nem lesz semmi, tegnap még összefüggő jég borította a teljes vízfelületet. Csalóka volt a dolog, mert a tetején vékony vízréteg állt, először azt hittem, hogy nincs is már jég, de feltűnt, hogy semmi hullám, holott olyan szél fújt ami máskor tarajos hullámzást vert. Aztán amikor megkocogtattam a "vizet" a csáklya végével, kiderült, hogy jégből van. Ma reggel a kitartó erős szél viszont egy részét megbontotta, a reggeli harmonikagyakorlatomhoz a hajó oldalán csilingelő jégdarabok adtak zenei aláfestést. Szóval nem az a vitorlázóidő. Olyan NAGYON azért nem bánom, az imént kiszaladtam valamiért a hajóra, hát rendesen beretválja a hideg szél az ember képét. Szóval nem rossz idebent a meleg kályha környékén. A szőrős családtagok nagyon tudják.

001_133.JPG

002_112.JPG

17:36 A késődélutáni sétánál nézem, valaki mégiscsak vitorlázik.  Az én szemeim már nem a legalkalmasabbak nézésre,  a kis fehér vitorlához nem tudom milyen hajó tartozik, de a helyből ahol partot ért az alkonyatban, gyanítom, hogy a Nagy Péter, fiatal színész és hasonlóan hajóbolond a túlparton a csepeli oldalon.

 

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2018.12.23. 17:56 :: A Tengerész

Olyan nagy sütésfőzést már nem csinálunk mint régen. Valahogy ebből is kiöregszik az ember. A bejglit a Lipótinál vettem és így J-nek se kellett agyondolgoznia magát vele. Mert nekem azért bejgli nélkül nem karácsony a Karácsony. Már eszem is, nem tudtam neki ellenállni. Nagyon finom, megadták a módját! De töltött káposzta azért van. mert az is hozzá tartozik. Egy "kicsit" sikerült csinálni.

003_96.JPG

NAGYON finom lett. Pedig még friss, ugye a káposztás ételek akkor igazán jók, ha már kicsit összeértek az ízek, ha már másodszor is fel lettek melegítve. Az illatának meg senki nem tud ellenállni.

002_111.JPG

Ők a csülökcsontot kapták, meg egy kicsit a levéből, nem is maradt belőle semmi.

Sajnos az áhított fehér Karácsonyból nem lett semmi, minden hó elolvadt. De hát ahogy a Kisherceg mondta a rókának, "semmi sem lehet tökéletes". Viszont az enyhülést kihasználtam, a múltkor nem indult be a csónakmotor, gondoltam, hogy beköpte a gyertyát, most hogy nem fagyott rá a kezem a szerszámokra levettem a kabátját és kicsavartam a gyertyát, hát nem csoda, hogy nem indult.

008_35.JPG

Ha holnap a jég is elolvad, akkor megjáratom kicsit, de lehet, hogy még vitorlázom is, mert azért hagytam vízen a Tequilát, hogy vitorlázással ünnepeljek. Minden olvasómnak Boldog Karácsonyt kívánok!

5 komment

Kedd.

2018.12.18. 23:02 :: A Tengerész

A karácsonyi kaktusz honnan tudja a dátumot?

009_23.JPG

007_39.JPG

A télikert is nagyon tudja a dolgát. Ilyenek nőnek benne

003_95.JPG

001_132.JPG

005_66.JPG

Az alkutya nem akart bejönni a hidegből.

013_17.JPG

Kapott egy párnát, hogy választhat, azon alszik az ajtó előtt a tornácon, vagy a jó vastag pulóverrel letakart hordozóketrecben, de a párnát cafatokra tépte, a pulóvert lerángatta, a ketrecbe meg nem volt hajlandó bemenni. Az éjjel viszont -12 fok volt, úgyhogy a hónom alá vettem és behoztam a nappaliba. Most úgy tűnik kezd megbarátkoznia meleggel.

014_10.JPG

Miközben e sorokat kopácsolom, J jön be kacagva, azt mondja "Ezt nézd meg! Öt percre magára hagytam." Átmegyek a nappaliba, a P édesdeden alszik J ágyában.

 

 

7 komment

Vasárnap.

2018.12.16. 20:14 :: A Tengerész

Reggel Pestre mentem  a lányom kádcsaptelepét  egyenpotenciálra hoznia  a káddal. Eveztem a túlpartra, mert a csónakmotort szervizelnem kellene, de nem volt még hozzá ingerenciám kint a hidegben, idebent meg nincs rá helyem. Amúgyis alighanem vége a csónakázásnak egy időre, visszafelé este 7-kor már törni kellett a jeget, mert a szélcsendes hidegben pár milliméter jég lett rajta. Olyan nagyon nem volt vészes, az evezőket kicsit jobban oda kellett csapni, a csónak meg nem igazán csusszant, minden húzás után megtorpant. Inkább a köd miatt aggódtam, mert a parti fények 50 m után eltűntek, de szerencsére a hold mutatta az irányt. Indulásnál emlékezetből iránylatot vettem és anélkül, hogy hátranéztem volna (sokat amúgyse láttam volna, legfeljebb  csak az utolsó 50 méteren), úgy 3-400 evezőcsapás után ott voltam Amapola mellett a stég lábánál.

A feladat megoldva. leszedtem a  fali kádcsaptelepet, kifúrtam a takaró rózsa alatt a falat át a konyhába és egy 2,5-es rézvezetéket bilincseltem az excenterre.

eph_5.jpg

eph_2.jpg

A konyhai oldalon egy dobozon megy át az 6-os EPH vezeték ami rá van kötve a fürdőkádra, azt megblankoltam egy darabon és hozzáforrasztottam a vezetéket ami átjött a fürdőszobából.

eph_3.jpg

És kész.

eph_1.jpg

Látszani nem fog mert a konyhai fiókos munkapult lesz előtte. A dugaszolóaljzatokat meg takarja a mosogatógép.

 Aztán felfúrtunk még négy polcot  a volt nappaliba azaz a  jövendőbeli bőrműves műhelybe, szóval eredményes nap volt.

 

15 komment

Szombat.

2018.12.15. 12:48 :: A Tengerész

Nna! A végén még karácsonyra Karácsony lesz. Ilyen lett a világ ma reggelre. (hoppá, most látom, hogy a villanypásztor drótjáról le kell rázni a havat)

001_131.JPG

003_94.JPG

002_110.JPG

Olyanok voltunk  amire visszaértünk a reggeli sétából, mint a hóemberek. (meg hókutyák)

Egy biztos, MA nem fogok kúszónövényeket irtani. Az első kép bal szélén az a nagy kupac az elmúlt hét termése. Elégetve alighanem már csak tavasszal lesz.

Szólj hozzá!

Péntek.

2018.12.14. 10:38 :: A Tengerész

Soha nincs nyugalom. Tegnapelőtt felhív a lányom, hogy ráz a zuhanyvíz. Ehhez hozzá tartozik, hogy  nemrég teljes lakásfelújítást végzett. Azelőtt nem rázott. Nos a lakásfelújítással semmi baj ( azon kívül persze, hogy egy vagyonba kerül), csak az, hogy egy házban sok lakás van. Régen elintézték a védőföldelést azzal, hogy rákötötték a horganyzott vízvezeték csőre. Namármost az ember beköltözik egy régi lakásba és mivel szeretné hogy minden rendben legyen, ezért kicseréli a teljes lakáshálózatot. Villanyt vizet egyaránt. Az MSZ 1600 annakidején megengedte a melegpadlós helyiségekben a védőföldelés nélküli dugaszolóaljzatokat, a ház többi parkettás lakásában még mind ilyen, egyedül a konyhai ( esetleg a fürdőszobai) konnektorok földeltek a fentebb leírt módon. Namármost a vízcsőcsere ma már az "ötrétegű"-nek titulált műanyaggal történik, azaz a vízcső villamos vezetőképessége megszakad. Időközben az utcán is vízcsöveket cserélnek KPE-re azaz műanyagra, gyakorlatilag a régi lakások hatásos védőföldelés nélkül maradnak. "Természetesen" egy társasházi közgyűlés torkán a Jóságos Atyaúristen se tudja azt letolni, hogy mindenki fizessen egy rakás pénzt, hogy valamit felszereljenek, szétvéssék a lakását, amikor ő ott lakik 50 éve és NÁLA minden a legnagyobb rendben van. Nála nem ráz a csaptelep ( naná, egyrészt az ő kádja le sincs földelve, másrészt nála a gyengén testzárlatos 100 éves készülékének földelése valóban egyenpotenciálon van a fürdőkádja csapjával a vascsövön keresztül. Fí reléje meg pláne nincs, a régi (jól megpatkolt) Diazed olvadóbiztosítói meg nem olvadnak ki rövidzárlaton kívül semmire. Viszont a szomszéd becsületesen megszerelt földelt fürdőkádjában ülve meg ráz a zuhanyból kifolyó víz. Na erre hogy varrjak gombot? Megoldás lenne a fürdőkád és a csaptelep galvanikus összekötése, de a csaptelepen nincs földelőcsatlakozás, szóval csak valami gányolás jöhet szóba, ráadásul szét kell vésni a frissen burkolt fürdőszobát. Azt, hogy meggyőzzem a házat, hogy MINDEN lakásban ki kell építeni a földelést, plusz Fí relé mindenhova, reménytelennek vélem. Megint egy fogas ravasz probléma.

6 komment

Péntek.

2018.12.07. 22:14 :: A Tengerész

Kész vagyok a bozótirtásnak nagyjából a felével. Mondjuk többet reméltem amikor augusztus legvégén nekiálltam, de így visszatekintve nagyon meg vagyok magammal elégedve. A ház északi oldala így néz ki.

002_108.JPG

001_130.JPG

Ha az időjárás engedi, természetesen nem állok le télre sem, de azért hidegben kicsit nehezebb a haladás. A bal kezem gyűrűsujján a körömágy például berepedt, mert a hidegben az ember keze valahogy merevebb, jobban kiszárad, fájdalmas a harmonikázás vele a basszus oldalon a gombokkal. Igyekszem kesztyűt használni ( na nem a harmonikázáshoz), de valahogy a kesztyűben "motoszkálás" nekem nem igazán megy. De azért, ha csak nem lesz nagyon kemény tél sok hóval, remélem tavaszra végzek.

Vettem a hajóra egy új elektromos hősugárzót. Ugye volt a Black Friday, amivel nagyon vigyázni kel, mert 90 %-ban csalás az egész, JÓESETBEN annyiért adják a holmit mint korábban, de számtalan példa van arra, hogy éppenhogy drágább, mint egy hónappal az "akció" előtt. De elég jól képben voltam az árakkal, rám nem jellemző a hebehurgya vásárlás és tényleg olcsóbb volt és még ingyen is kihozták. Sőt, nem is azt a típust amit megrendeltem, hanem egy drágábbat ugyanannyiért, alighanem elfogyhatott amit én rendeltem. Viszont azóta egy ezressel már drágában adják azt is. Viszont a működésével elégedetlen voltam. Arról van szó, hogy a hajóban a belső hőmérsékletet 17 °-on akarom tartani. Lehetne melegebb is, még jól is esne, de hát ha 5 °-al melegebbet csinálnék duplája lenne a villanyszámla, szóval kompromisszum, mint az életben szinte minden. Aludni tökéletes, harmonikázni kicsit fázós, zuhanyozni vacogós. De ilyen pontos hőmérséklet tartásra ezek az olcsó kategóriás készülékek https://euronics.hu/termekek/somogyi-fk-11-keramia-futotest/p/200753  nem alkalmasak. ( bár szerintem az drágák se nagyon) Az ok az, hogy mindet felülír a dizájn. A beépített termosztát valóban be van építve és a külső hőmérsékletet a készülék "kabátján" keresztül érzékeli. Szóval bekapcsol valahol  egy hőfoknál, elkezdi fújni a meleget, aztán kikapcsol valahol 10 fokkal az induló hőmérséklet felett. Aztán a helyiség elkezd hűlni, de csak jóval a kikapcsolási érték alatt kapcsol be megint, szóval a hiszterézis tartomány rendkívül nagy, ráadásul roppant bizonytalan. Ugyanolyan tekerőgomb állásban 5-6 °-os hőmérséklet különbségeket csinált a szalonban.Természetesen a hiszterézis hiba még attól is függ, hogy alulról, vagy felülről közelítem a kívánt beállítást ( tekerem a gombot alulról felfelé, vagy felülről lefelé a kiválasztott állásba).Szóval tűpontos beállítás tizedfokra lehetetlen, de ez a +/- 5° nagyon durva. Szóval szétszedtem a szerkezetet cafatokra 

002_109.JPG

és lukakat fúrtam a ventilátor nyomó oldalának házára a termosztát közelébe ( filctollal jelöltem be a fúrás szükséges helyét).

003_93.JPG

Ezzel a beszívott hideg levegőt hozzávezettem a bimetálhoz, így az mindig a helyiség aktuális hőmérsékletét érzékeli amikor a ventilátor, azaz a fűtés megy. Ezt a levegőt persze el is kell engedni, szóval a termosztát körüli teret át kell szellőztetni, ezt további rejtett (hogy ne rontsam a dizájnt) lukakkal oldottam meg ( a képen balra lent a kiugró perem alatt látható belőle néhány). Így legalább a kikapcsolási referencia hőmérsékletet hozzárendeltem a tényleges helyiség hőmérséklethez. A bekapcsolásin sajnos sokat nem tudok segíteni, a furatok persze itt is kell, hogy javítsanak valamit a korábbi bizonytalan helyzeten, de mivel ilyenkor  a ventilátor nem üzemel, csak a statikus gravitációs átszellőzésben bízhatok a furatokon át. Még annyit változtattam a konstrukción, hogy a fals levegőt kiküszöbölendő, a konyha és a fürdőszoba burkolásából maradt 2 mm-es dekorit lemezből ragasztópisztollyal terelőlemezeket rögzítettem a termosztát köré, hogy lehetőség szerint csakis a furatokon beáramló, helyiség hőmérsékletű levegővel kommunikáljon a termosztát és semmi esetre se, a kifúvott forró levegővel. Ennél többet nem tudok tenni a szabályzás pontosítása érdekében. Kipróbáltam, pár be-kikapcsolás idejére elég jól muzsikált, az igazi próba az elkövetkező 24 óra lesz. Amúgy meglepően jó a szerkezet szemre. Semmi gányolás, precíz, megbízhatónak kinéző szerelés és masszív, minőségi alkatrészek, egyáltalán nem néz ki  úgy, mint a szokásos olcsó kínai vackok, amikről amint leveszi a burkolatot az ember látszik, hogy csak eladásra készítették nem használatra. Ha beválik az átalakításom remek és nem utolsó sorban takarékos fűtésem lesz a hajón.  Az eddigi tapasztalat az, hogy -6 ° C éjszakai hőmérsékletnél (  ennél hidegebb még nem volt) az esti zuhanyozást szolgáló villanybojlerrel együtt a 24 órás villamos energia fogyasztása a hajónak  15-20 kWh. 40 Ft-os díjjal számolva 800 Ft/ nap. Nem olcsó, egészen pontosan sokkal drágább mint a kályhával való tüzelés, de nincs vele annyi macera, behordani, hamuzni, kormozni, nekem ez a luxus kell az életemben. Amikor meg csak olyan + 8-10 fok van odakint 10 kWh alatt van a fogyasztás.

Picur kutya nagyon megtalálta a helyét. Engedelmesnek nem nevezném, sétánál hajlamos elkóborolni, de mindig hazatalál és vagy titkos lukakon egyszercsak bent van a kerítésen belül, vagy ott követelődzik a kapuban, hogy azonnal engedjem be. Kiszökni viszont esze ágban sincs, csakis akkor megy ki ha mi is megyünk. Amúgy szigorú jószág, Sz-t azonnal elmarja a tányérjától ha enni kap, őrzi a házat, kegyetlenül megugat minden, általa gyanúsnak ítélt embert, kutyát ha elhalad előttünk az utcán. (  Nem mindenkit, nem tudom milyen alapon szelektál, de érdekes módon AZT az ember mindig akiért mi se rajongunk. Pedig bizisten nem világosítottuk fel róla, még ráutaló magatartással sem, ő előbb veszi észre mint én.) Lajos,  Flóra törpemalaca elgondolkodva bóklászott az utcán, amit eddig szabadon birtokolt Lujzával, az Emuval közösen, amikor a kerítésen át dühödten csaholva P megriasztotta. Kiengedtem a kutyát az utcára, hogy lássam mit kezd a nála ötször nagyobb malaccal, "aki" amúgy még a Szmájlit is elugraszja amikor az játszani hívja ( Lajos nem játékos, csak a zabálás érdekli), Picur olyan vadul támadt rá, hogy megijedtem, hogy megharapja a sertést, de szerencsére az apró szájának a durva sörtés disznóbőr páncélnak bizonyult, viszont Lajoson páni félelem vett erőt, futásnak eredt ( még nem láttam az amúgy lusta komótos jószágot így szaladni), P meg hazáig kergette. Rengeteget javult a külleme, amióta nálunk lakik, igaz két napig egyfolytában zabált, kikerekedett, a bundája  se olyan csapzott ázott, kóborkutyás, J fésülgeti, bontogatja ki a berasztásodott csomókat, még a bogáncsmag is megérett a szőrében, szóval kezd "emberi" külseje lenni. 

007_38.JPG

005_65.JPG

 

2 komment

Hétfő.

2018.12.03. 16:15 :: A Tengerész

Pár nap tél után ismét tavaszias az idő. Ki is használtam, folytattam a liántalanítást. Estére még a nap is kisütött, igaz csak amikor már lenyugodott, a látóhatár mögül festette bíbor színűre az eget. Persze ez csak most "este", nyáron még bőven a délután közepe. Csodás meleg fényekkel telt meg minden, miközben a fényképezőgép automatában már vakuzott. 

002_107.JPG

1 komment

Szerda.

2018.11.28. 23:04 :: A Tengerész

Igyekszem a kerti munkákkal, mert jön az igazi tél. A ház háta mögött, ahol nemrég még dzsungel volt, mostanra ilyen a terep. Csak az idáig elnyomott tiszafácskák maradtak. Korábban nem is látszottak a borostyántól.

010_22.JPG

Amíg nem esik le a hó nyomulok ( a képen a kék-fehér vödörtől ). Többet reméltem a nyár végén amikor nekiálltam a gaztalanításnak, de ennyire futotta.  Mindegy. Az a lényeg, hogy gyorsabban irtsak mint ahogy az agresszív zöldek nőnek. Egyszer csak elfogynak. Olvastam, hogy a második világháború idején a brit admiralitás falán volt egy grafikon. Két görbe volt rajta, az egyik a német tengeralattjárók által elsüllyesztett bruttó regiszter tonna hajókapacitás, a másik meg az újonnan vízre bocsájtott hajóik BRT-ja. Amíg ez utolsó felette járt az előzőnek, addig volt remény a győzelemre. Hát most így vagyok én is a borostyánnal. A jó hír az, hogy most már csak ez az ellenség van, a vadkomlóval végeztem.

Néha beugrik más is.Tegnap reggel sétálunk Sz-el ( az új kutya nem jött velünk ) és benéztünk SP-hez mert kottákat nyomtatott ki nekem. ( elhatároztam, hogy szintet lépek a harmonikával, ezt akarom játszani és így https://www.youtube.com/watch?v=zcpHMniXXYk szóval nagy fába vágtam a fejszémet) Éppen indult a vízre, mert dolga volt a túlparton, kérdezte nem megyünk e vele. Mért ne? Sz is imád hajózni. 

pityuval.jpg

Épp arra való idő van, szemerkél az eső és hideg van, ilyenkor öröm a csónakázás. Na szóval SP 

sp.jpg

bevállalta, hogy valakinek az Angyali szigeten kiveszi a vízből a stég fürdőlétráját, hogy ne szakítsa le a jég, ha befagy és közben csökken a vízszint, mert két éve sokak jártak így. Csak éppen arra nem emlékezett pontosan, hogy melyik az a  stég  Többet is megvizsgáltunk, de mindnek oda volt hegesztve a létrája, vagy olyan berozsdált csavarokkal odacsavarozva, hogy látszott, hogy soha nem oldották ki őket. Na így jól kicsónakáztuk magunkat, mondtam az lesz a legjobb ha berakunk egy aggregátort és az összes környékbeli létrát levágjuk sikítóval, de aztán mégse tettük, csak bementünk az Angyali szigetre a Németh Sanyihoz, régi tengerészkollégámhoz megmelegedni, meg megnézni az új esztergapadját. Aztán végülis mégis megtaláltuk a stéget, de úgy tűnik rosszul emlékezett a gazdája, mert a létra már nem volt bent a vízben. De jót hajóztunk az esőben. Ma már sütött a nap, úgy hogy piacozás után neki is ugrottam a kertnek. Nulla dies sine linea.

2 komment

Vasárnap.

2018.11.25. 17:24 :: A Tengerész

Hát lett még egy kutyánk.

003_92.JPG

Flóra futni volt tegnap délután és a mezőn hozzászegődött egy kivert kutya. Kis szőrgombóc, nagy gazda utáni vággyal. Ott tépelődtek az utcán, hogy mit kezdjenek vele, amikor a Szmájli kutyával esti sétánkat tettük. Addig megvolt, hogy el kéne vinni valahova ahol chipet tudnak leolvasni, hátha van gazdája ( nem szokott lenni), aztán meg esetleg menhely, de hát a menhelyek tele vannak kutyákkal, amik kennelben tengődnek, ez meg olyan aranyos, egy ilyen kis vacaknak milyen sorsa lenne ott....?  Végülis M1 (Flóra mamája) meg F elautóztak vele a menhelyre, persze nem volt benne chip, az volt a döntés, hogy ha a Szmájli elfogadja, akkor marad nálunk. Beköltözött a kutyaházba, amit idáig úgy tűnt, hogy hiába alkottam meg nagy műgonddal, tudományosan hőszigetelve, mert Sz nem volt hajlandó benne aludni, de a kicsi aki mostantól Picur névre hallgat, megérezte, hogy ez lesz a lakása, azonnal beköltözött, sőt ha Sz be akart kukkantani hozzá, rámorgott. Ahogy evés közben sem ismer tréfát, ha Sz kíváncsiskodik akkor rávicsorog. Nem lehetett vidám előélete, a bal első agyara hiányzik, bánthatták, de ez amúgy nem látszik a viselkedésén, nem bátortalan egyáltalán és nagyon élénk, láthatóan vágyik a szeretetre. Elsőre nem tudta abbahagyni a zabálást, fene tudja mióta nem ehetett, de ma estére már hagyott a tányérjában. A kutyaházba raktam neki szalmát, a felét kitúrta, de úgy tűnik jól érzi magát benne. Éjszakára bevonult, de a napot jórészt kint tölti az "esernyő" alatt megtalált egy szivacspárnát amin heverészni szoktam amikor a Tequila fenekén a kormányt szereltem és azon ücsörög. Reggel már a két kutyával sétáltam és minden póráz nélkül szépen jött velünk, egyedül egyszer használta ki, hogy épp beszélgetek M 2-vel és nem figyelek rá, elnyargalt, de tudtam hol keressem, 100 m-el arrébb feltűnő érdeklődést mutatott a horgászok által otthagyott halmaradványok iránt, azt ment vissza csemegézni Szóval szemmel láthatóan megvan a magához való esze. Ha olyan megy el a ház előtt az utcán aki nem tetszik neki arra rávakkant, úgy tűnik teljesen itthon van már, kevesebb mint 24 óra után. Nem lehet már nagyon fiatal, mert Sz hiába csábítja játékra, mérgesen rávakkant, amitől a nála ötször akkora kutya ijedten elugrik.

005_64.JPG

008_34.JPG

Amíg az idő engedi nyomulok a kertben, így néz ki a magaságy, minden nap terítek rá egy újabb réteget, földet, avart, hamut a kerti tűzrakóból, megint földet, megint avart, lesz még jó pár réteg, tavaszra összeérik komposztnak és remélem a paradicsompalánták meghálálják a sok munkámat.

009_22.JPG

13 komment

Hétfő.

2018.11.19. 22:57 :: A Tengerész

Szombat délután Tökölön voltam. 

022_4.JPG

Az apropó a

035_2.JPG

 szervezte találkozó. Akik olvassák ezt a  blogot tudják, hogy két éve csaptam bele a harmonika tanulásba, mindig szerettem volna, de mindig volt valami fontosabb, pénzt keresni, gyerekeket felnevelni, házat, hajót építeni, aztán a 71. születésnapomon megjelent Kata lányom egy nagy kofferral, amiben egy 120 basszusos Weltmeister volt és azt mondta, apu most már ráérsz. Azóta gyakorlok. 8 hónapig volt tanárom, a Pataki Ádám, aki lejárt Ráckevére Budapestről hármunkat tanítani, de aztán válságba került a helyi kultúrház vezetése, melynek első áldozata mi voltunk, mert kivágtak minket a művházból, azóta magam tanítom magamat az internet segítségével. Nem mondom, hogy ez rossz, de nem is jó. Első gond a lassú a haladás, nekem nincsenek már évtizedeim, hogy jó harmonikás váljék belőlem, azzal tisztában vagyok, hogy igazi művész már nem lehetek, ahhoz előbb kellett volna kezdeni, de ha úgy halok meg, hogy még ez se jött össze, nagyon mérges leszek. Másodig baj, hogy nagy a veszélye a hibák beidegzésének. Egy hibát mindig sokkal nehezebb később kijavítani, mint mindjárt az elején, ha egy igazi tanár észreveszi, még a beleszokás előtt könnyű javítani. De hát ez van, nagyon figyelem a neten a játékosokat, bár nem tudom az a módszer, hogy letöltök egy kottát, vagy amit épp most csinálok, hogy lelassítva lekottázom amit az előadó az ujjával csinál és aztán a kottából játszom ( nem a dallammal van a gond, a fülem { attól eltekintve, hogy az egyikre süket vagyok mint az ágyú, a másikra meg nagyot hallok, hja a tengeri hajók gépházzaja} remek, de ugye a harmonikajáték úgy szép ha a jobb kéz egyszerre több hangot játszik hármashangzatokat billegtet), nem tudom mennyire célravezető ez a magamnak kitalált módszer, de jobb híján így haladok, illetve gyakorlom a Hanont  https://www.youtube.com/watch?v=PobMbXEU550 az első négy gyakorlat (van belőle vagy két tucat) az ami már aránylag jól megy.

Na szóval egy ilyen esemény megszervezése nem lehet könnyű feladat, az egésznek ahogy én nézem a motorja a "Csiga" azaz Cserna Gábor, ő tartja kézben a ráckevei "harmonikaszakkört", ami azzal is jár, hogy ő terít

024_4.JPG

( talán ő is főzött, mindenesetre a marhapörkölt finom volt ), konferál

036_4.JPG

és ott van mindenütt. 

Remélem, hogy SENKINEK nem volt képe úgy távozni, hogy legalább egy ezrest nem dobott be a perselybe!

026_3.JPG

A zene, az élmény és a kaja amúgyis ennél sokkal többet ért.

011_22.JPG

012_14.JPG

025_3.JPG

 Na szóval belépve az előadóterembe éktelen lárma fogadott, a kiállított hangszerek ugyanis kipróbálhatók,

001_129.JPG

058_2.JPG

mindenütt játszik valaki, elképesztő kakofóniába olvad össze a tömeges élvezet. Magam is hozzájárulok egy hangszert magamra akasztva, de hamarosan feladom, mert elvonulni nincs hova és én általában halkan, odafigyelve játszom, de nem hallom saját magamat a teremzajtól. Ezt a szépséget még

013_16.JPG

azért nagyon szerettem volna kipróbálni ( mint később kiderült a Móger Péter által bemutatott darabok egyike volt), mert szerelem volt az elő látásra és az én kisebb 72 basszusos  hasonló méretű  ( harmadik) harmonikámhoz képest ez 96 basszusos és a basszus oldalon is van három regisztere, szóval ha netán még az ára is "olyan" lett volna akkor esetleg....  de a Péter szigorú beosztottja kiparancsolta a kezemből, mondván, hogy ne állítgassam a szíját, mert akkor attól már csak használtként lehet eladni, ezzel a laza szíjjal meg nem tudtam volna igazán kipróbálni, ez a sors keze volt, még képes lettem volna megvenni negyedik hangszernek, na ezt megúsztam. Szóval mindenütt zenél valaki

002_106.JPG

ő például egy ifjú bajnok, kár hogy most nem lépett fel, tavaly hallgattam a virtuóz játékát.

003_90.JPG

A korosztály az általános iskolástól a magamkorabeliekig terjed,

004_72.JPG

szóval itt senkit nem választ el a másiktól a korkülönbség, akár együtt is játszik öreg és fiatal.

031_4.JPG

019_8.JPG

020_11.JPG

Arcok átszellemülten

005_63.JPG

kezek magabiztosan, vagy tétován, mikor épp hogy kívánja a dallam és az ihlet. 

016_8.JPG

029_2.JPG

034_2.JPG

És mindenki muzsikál.

007_37.JPG

Bedő Jenő aki többek közt a  "Sole mio"-val lépett fel, ezt a számot én is játszom, de ő sokkal szebben.

008_33.JPG

009_21.JPG

021_9.JPG

028_3.JPG

Miközben megörökítem a résztvevőket egy párosra leszek figyelmes. Az általában úgy van, hogy a férfiak harmonikáznak a csatolt nők pedig hallgatnak, de ha figyelnek akkor is "másképp"mint ő.

017_10.JPG

 Ő őt figyeli

018_7.JPG

De nem "úgy". Ez látszik. Egyszercsak belejavít a kéztartásba, szóval a hölgy nem csatolt feleség, ara, vagy épp bimbózó kapcsolat, amibe óvakodnék beleavatkozni, hanem  szigorú tanító. Én aki előbb megszólalok mindig mielőtt gondolkodnék azonnal rá is kérdezek, kiderül, hogy igazam van, nem akárki, nem is akármilyen zenész, fel is fog lépni, ő dr Bálint Csilla a Dél- Alföldi harmonikabarátok egyesületének alelnöke. (Nos gyakran emlegetem, hogy ez a blog mely kezdetben  hajóépítő blognak indult, majd víziéletmód blog lett és végül a fiatal olvasóimnak öregedésoktató bloggá vált, szóval az öregség bár a képességek minden területén romlással jár, az ember szeme ahogy felfigyel a másik nem egyes tagjaira ... na AZ nem romlik, akárhány dioptriás is amúgy a szemüveg.)

014_9.JPG

Amikor a "hóhért akasztják", lencsevégre kerül aki amúgy kamerájával minden ilyen eseményt mindig megörökít, ő  Babarczy Éva jobb oldalt.

027_4.JPG

És kezdetét veszi az előadás. Elsőnek a nagyon fiatalok lépnek fel. 

037_3.JPG

038_2.JPG

Aztán a kevésbé nagyon fiatalok. 

https://www.youtube.com/watch?v=6leCkfV7-NU

039_2.JPG

https://www.youtube.com/watch?v=d2Zk6uUtG7o

040_4.JPG

Majd egy szabadkai gyermek tánccsoport. 

https://www.youtube.com/watch?v=R4AX2mEH3aw

043_3.JPG

https://www.youtube.com/watch?v=2HXjCBqoRws

044_3.JPG

Na ők igazi virtuózok

https://www.youtube.com/watch?v=LnHUqms1V6A

045_2.JPG

Egy ifjú zeneakadémista.

046_3.JPG

És egy tavalyról ismerős trió. https://www.youtube.com/watch?v=27IJ02h28Eo

047_2.JPG

Sajnos a neveket nem jegyeztem meg.

048_1.JPG

Kivéve persze az övét.    https://www.youtube.com/watch?v=Cy_SAK-cSgo

049_1.JPG

Egy vendég székelyföldről.  https://www.youtube.com/watch?v=19XcG-w_KIA

050_3.JPG

Ismét egy ifjú ember. https://www.youtube.com/watch?v=E9-Jj2QJdvQ

052_1.JPG

Egy régi ismerős Nyergesújfaluról. https://www.youtube.com/watch?v=bjmAZF7OmhE

053_2.JPG

És végül a sztárvendég Jovica Djordjevic. Bécsben él, de szerte a világon koncertezik, legutóbb Indiában lépett fel 40000 ember előtt. Tőle is tanultam itt és most. Bár még soha nem játszottam mások előtt, a hajón magányosan nyekergetem a hangszert, de mindig szégyelltem magam előtt is, hogy átadom magam a zenének és a testem az arcom, a grimaszaim is "zenélnének", szóval igyekeztem fegyelmezetten játszani. Nos ahogy ő egész testével zenél az meggyőzött róla, hogy felesleges valamilyen elképzelt vizuális elvárásnak megfelelni, csak a zene számít. 

https://www.youtube.com/watch?v=u-55JrF_vVA&t=3s

054.JPG

Kár, hogy ez a csúcsprodukció a végére maradt, amire sokan már elmentek.

 

056_2.JPG

 A legeslegvégén a harmonikaszakkör örömzenélt, előttük Djordjevic és Móger Péter harmonikaművész és harmonikakészítőművész. 

060_3.JPG

Későre járt, nem tudtam az utolsó pillanatig maradni mert indult a HÉV-em és még a Dunán is át kellett kelnem csónakkal, így lemaradtam a vendégekkel kibővített harmonikaszakkör  zárószámáról.

https://www.youtube.com/watch?v=S_UF7jR3chw

Pedig maradhattam volna, mert így is lekéstem 2 perccel a járatot (hétvége van összevissza járnak a vonatok a vágányfelújítás miatt) jó 40 percet sétálgattam a magállóban a következőre várva. Szerencsére vastag kabátban voltam, nem hagytam magam megtéveszteni a délutáni enyhe időtől, mert bizony éjjel már elég hideg volt.

Ez a mai bejegyzés nem jöhetett volna létre, ha nincs ilyen pocsék idő, mert akkor ma is kint dolgoztam volna a kertben. De reggel esett a hó és egész nap esett valami, még a Szmájli kutya is iszkolt befelé a séta után leheveredni a cserépkályha elé a szőnyegre.

004_73.JPG

Így aztán nem tudtam folytatni a "magaságy" készítését, amit pár napja elkezdtem, amiben majd jövőre paradicsomot, paprikát fogok ültetni.

003_91.JPG

A beton izékbe J fog virágokat ültetni, a közepét meg rétegesen töltöm fel, már érett komposzttal, vegyes kerti földdel, homokkal és avarral, mikor mit tudok innen onnan kitermelni a kertrendezés során. Az ágyás oldalát a tetőhéjazat cseréjéből maradt lemezből csináltam.

6 komment

Péntek.

2018.11.09. 22:18 :: A Tengerész

Tegnap este a minden évben szokásos osztálytalálkozón voltam. Tizenhárman voltunk, ami ahhoz képest, hogy az 1963-ban  érettségizett harminckettőből tizenegyen már nem élnek, egész jó felhozatal.

001_128.JPG

Sajnos idén hárman is örökre elmentek, most tudtam meg, hogy nyáron távozott akit különösen szerettem, a Kelemen Feri. Pár sarokra lakott tőlünk, én a Frangepán utca 53-ban, ő az Üteg utca és Országbíró utca sarkán álló házban, anyáink lánykorukban együtt dolgoztak a Vadas testvérek Petneházy utcai harisnyaüzemében. Feri remek humorú, laza srác volt, a Vasas ifiben bunyózott, de ezt is lazán vette, szóval sose lett belőle menő (pizsamában statisztált a "Vesztegzár a Grand Hotelben" film tömegverekedős jelenetében), a technikum után kikerült Moszkvába a Lomnoszovra, de mielőtt végzett volna hazakívánkozott, itthon tolmácskodott a Telefongyárban, aztán amikor Siemens lett belőle a privatizáció során, remek történeteket tudott a hülye exendékés németekről, a végén, ő úgy mondta "kirúgtam őket". Felesége könyvelő cégében dolgozott és minden évben itt ült a Trombitásban az asztalnál, de tavaly már hiányzott, nekem különösen. Tudtam, hogy régóta bajlódik a szívével, de végülis agydaganat vitte el, úgy látszik különös, állandóan tréfás, soha senkit nem bántó megjegyzésekre kihegyezett agya ezt a rossz poént termelte ki magából végül. Beszólásai amik órák alatt is gyakoriak voltak, még a tanárokat se bosszantották igazán, de hát nekünk nagyon jó tanáraink voltak ( akkoriban ezt természetesnek tartottam), erre sajnos már csak akkor jöttem rá, amikor szembesültem azokkal a tanerőkkel akik a gyerekeimet tanították. Legutolsó tréfája már halálos ágyán a Honvéd kórházban esett meg, felesége elbeszélése szerint nem volt már egészen tiszta az agya, szerintem meg szeretett volna még egyszer utoljára valami olyat csinálni amiért már "idelent" soha senki nem vonhatja felelősségre, szóval a mobiljával az ágyból felhívta a 112-t hogy terrorfenyegetés van a Honvéd Kórházban. Miután a telefon a cellainformáció szerint onnan jött, komolyan vették a dolgot és kivezényelték a TEKeseket. Hogy aztán mi történt nem tudom, de megdicsérni biztos nem dicsérték meg, de ez őt már aligha izgatta, mint ahogy nagyjából soha semmit se vett igazán a szívére, olyan csendes szarkasztikus derűvel szemlélte mások csetlését-botlását. Isten nyugtasson Ferikém!

Éjfélhez közel utálatos volt átcsónakázni a HÉV végállomástól a szigetünkre, mert  minden csupa víz volt a lecsapódott párától, nem lehetett leülni, állva meg egy 2,50 m-es csónakban nem jó buli billegni, a motorral kormányozni lábbal pláne, hideg már a víz beleesni, valamit ki kell találjak erre. 

 

3 komment

Szerda.

2018.11.07. 23:05 :: A Tengerész

A terület kb. 25 %-a megtisztítva. 

005_62.JPG

004_71.JPG

Igyekszem kihasználni a kivételesen enyhe időt. A folyamatosan gyűlő hulló levelek már  a komposztálókba mennek, csak a ledarálhatatlan keszekusza kúszónövények  és gyökereik kerülnek tűzre.

001_127.JPG

002_105.JPG

Ma nekikezdtem a következő területnek, a házat északról támadó keszekuszaság irtásának. Itt annyival kedvezőbb a helyzet, hogy nincs vadkomló, kizárólag borostyán amit egy kicsivel könnyebb szaggatni és nem szúrós.

003_89.JPG

 

 

Szólj hozzá!

Hétfő.

2018.11.05. 14:08 :: A Tengerész

Négy napig kíméltem magam, egészen pontosan nagyjából heverésztem, mert előjött a derékfájásom. Hogy mitől arra tippem sincs, nem volt még mozdulathoz sem köthető, egyszercsak reggel alig tudtam kimászni az ágyból, mintha villámok csapkodtak volna a 4-es 5-ös csigolyák közé. Ismerős a dolog, ilyenkor felveszem és betépem a súlyemelő övet, de még így is fájdalmas volt még a kutyasétáltatás is, kicsit pihenni lekönyököltem egy stégbejáró korlátjára és egyszerűen nem tudtam elindulni, mert amint áthelyeztem volna a testsúlyomat a lábaimra, mintha valami el kart volna szakadni a gerincoszlopomban. Botra támaszkodva vánszorogtam haza, de 10 perc múlva semmi fájdalmat nem éreztem, hogy aztán megint előjöjjön ugyanez, nyilvánvalóan az ideget nyomja a porckorong széle. Szóval lapítottam, pedig a jó időre való tekintettel mindenféle erőszakos kerti munkákat terveztem, de hát ez csúszott. Egészen tegnap reggelig amikor gyógyultnak nyilvánítottam magam és nekiálltam kiszedni a kivágott szilvafa tönkjét. Sajnáltam a fát, J már évek óta nyaggatott, hogy vágjam már ki, mert valóban egyre jobban csúnyult, idénre teljesen kiszáradt, a fáknak is lejár egyszer az élettartamuk, hát amikor a nagy gazolásban odaértem ezt is megszüntettem, de a neheze a gyökér volt. Kezdetben csákánnyal, kapával, majd térden állva kislapáttal, mint a régészek, amikor feltárnak egy helyszínt. Ráment a tegnapi nap nagyrésze mire ide jutottam

002_104.JPG

A gyökereket vízsugárral lemostam, mert nem tesz jót a láncfűrésznek ha homokban vagdal vele az ember, bár nagy a kísértés, hogy a félig földdel borított vastag gyökereket elintézze, ahelyett, hogy térden állva szurkáljon, lapátoljon fejjel lefelé, de ellenálltam. Ma délelőtt aztán kitermeltem a tuskót.

003_88.JPG

006_44.JPG

014_8.JPG

Ha "igazi" férfi lennék, kicsákányoznám még a combvastagságú fő oldalgyökeret, meg a vékonyabbakat is

010_20.JPG

de miután a föld alatt nem zavarnak, beérem. ezzel az eredménnyel.

009_20.JPG

Pár napja olvastam egy cikket a 444-en, hogy tényleg lehetséges e valakit halálra rémíteni, nos ma leellenőriztem az egércsapdákat a padláson és a négyből hármat elcsattanva találtam, a dió csali bennük érintetlen volt, viszont kettő mellett ott feküdt egy-egy döglött egér. Semmi sérülés nem volt rajtuk, szóval alighanem a csattanás okozta riadalomba haltak bele.

017_9.JPG

 A baloldali úgy tűnik vemhes volt, éppen idejében sikerült "meghalasztani" nem örülnék egy népes rágcsálócsaládnak a padláson.

Sajnos van olyan kártevő ami ellen védtelen vagyok, ez tegnap volt. 

https://www.youtube.com/watch?v=fgCpjPmJUSU&t=10s

3 komment

Hétfő.

2018.10.29. 21:34 :: A Tengerész

Délután átkeltem a Dunán és  a 15:10-es HÉV-vel elutaztam Pestre. Vettem a Fb-on, hogy a Hadházy Ákos ott lesz az aláírásgyűjtőkkel az Őrs vezér téri aluljáróban és leadtam neki az aláírt íveket. ( az aki nem a Hadházy az nem én vagyok )

002_103.JPG

Függetlenül attól a meglehetősen sötét helyzettől amit korábban leírtam, ott nem volt ennyire vigasztalan a dolog. Folyamatosan jöttek a pulthoz az aláírók, mindenféle kapacitálás nélkül. Pár szót beszélgettem a Hadházy Ákossal, ő optimista, szerinte kevesebb mint egy év alatt össze fog jönni az egymillió aláírás. És tényleg lehetséges, az ember a pultnál

001_126.JPG

azt mondta simán összejön egy délután itt 3-400. Ha azt veszem, hogy Budapesten gyűjtenek  9 helyen és az országban is van még vagy öt város ahol állandó gyűjtés van délutánonként,  valamint talán nem én vagyok az egyetlen ilyen aktív gyalogkakukk akkor van rá esély.

003_87.JPG

Más. Villannyal fűtök a hajón. Ez most egy próbaüzem, Kíváncsi vagyok mibe kerül. Beraktam egy fogyasztásmérőt a hajó parti betápjába és regisztrálom a napi adatokat. Ha nem lesz nagyon durva a fogyasztás ( egyelőre még nem az, de hát még meleg van) akkor nem vacakolok a fafűtéssel, mert azért ez kényelmesebb, meg nincs annyi por a hamuzás miatt. Bár megvallom a tűz az azért sokkal barátságosabb. Ahogy parázslik a kályha üvegén át, ahogy duruzsol a kályha az nemcsak testet, de szívet is melengető. Szóval ha nagyon súlyos lesz a villanyszámla akkor nem esik majd nehezemre visszatérni a fafűtéshez. A hőfokszabályzós ventilátoros elektromos fűtőtest remek dolog, de találtam a háznál egy olajradiátort, ez csendesebb, csak abban nem vagyok még biztos, hogy az 500 W elég lesz majd ha igazán hidegre fordul az idő. J úgyis nyafog már, hogy a fújós az kell neki a télikertben ha kint nagyon nagyok lesznek a mínuszok, hogy ne fagyjanak el a virágai, szóval az megy vissza a télikertbe, ez az antik (1965-ös) szovjet darab meg lenne a hajón.

004_70.JPG

Kicsit ki kellett tataroznom, mert még selyem szigetelésű volt a kábele és semmi földelése nem volt, ami azért fűtőkészüléknél, ami sohasem kettős szigetelésű elég veszélyes. De hát a"testvérek" úgy tűnik ezekkel az apróságokkal nem foglalkoztak. Na most már van háromerű kábele és földelővezetéke a picinek.  Glimm lámpa,  jelzi amikor a termosztát bekapcsolja a fűtőtestet, na ilyet se láttam már vagy 40 éve. Még le kell fessem, mert eléggé rozsdás imitt-amott, de amúgy működik és most már biztonságos is.

006_43.JPG

Egy kis aktatáska szerű, kukázott női neszeszerben tartom a gyakran használatos  mérőműszereimet, mérőzsinórokat, dugókat, csipeszeket, griffeket. Mondom megmérem az áramfelvételt ( az a helyzet hogy a mérés szerint még 500 W-os sincs a fűtőtest, mert csak 1,7 A-t mértem ami 230 V-on  csak 390 W hát majd kiderül mire lesz elég ), belenyúlok a táskába a lakatfogóért, valami furcsát tapintok. Hát hemzsegnek benne a mezei poloskák! Kitalálták maguknak, hogy a jó bélelt bőrtáskában fognak áttelelni. Na ez most nem jött be nekik.

007_36.JPG

15 komment

Szombat.

2018.10.27. 20:58 :: A Tengerész

Maradt még pár üres aláíróívem, a töpörtyűm meg elfogyott, szóval piacra kellett menni úgyis, na mondom még egy utolsó ráadás aláírásgyűjtés ma,  hátha  elfogynak az űrlapok. 

27-i_piac-2-3.jpg

Nos elfogytak. A végeredmény  az  öt piacnapon összesen  330 aláírás . Azért is jó volt ez a ráadásnap, mert az elmúlt másfél hét alatt sokat gondolkodtam, nem vontam e le téves következtetéseket az első két hét után. Talán mégse olyan szomorú a helyzet mint korábban megállapítottam. De sajnos nem tévedtem, az. Az emberek elsöprő többsége közömbös. Elvan a dolgával, más nem érdekli. Ha felhívom a figyelmét a jelenlétemre, olvassa el legalább a táblámat, oda se néz, mereven bámul maga elé és inkább megszaporázza lépteit. Általános az a kétféle reakció, hogy  1. "MIND lopnak", 2. "Na és ki az aki lop?". Az elsőre azt szoktam válaszolni, hogy "valóban, de talán azért kellene ezen változtatni, hogy ez az ezer éves átok végre megszűnjön az országon". A másodikra meg azt, hogy "A pillanatnyilag regnáló kormány. És ha netán másik lesz egyszer, akkor is fontos hogy legyen mitől félnie, ne merjen lopni." Sajnos mindkét csoport megegyezik abban, hogy minden józan, értelmes érv ellenére nem írja alá. Szóval a kérdés csak kibúvó. Voltaképpen szereti, hogy a kedvenc kormánya tolvaj, de szégyelli a hitét, ezért talán magát is áltatja. Beletörődött, hogy ez a magyar világ rendje, és ha már ő beletörődött akkor maradjon is így, mert ha netán mégse, akkor mekkora szégyen lenne, hogy ő egy követ fújt a rendszerrel. Inkább bukjanak az örökösen jobbítani akarók, mert ezzel saját magát igazolja saját maga előtt. Nem új dolog ez, ez az aktívan passzív, az igát magától a nyakába vévő tömeg legalább 200 éve segíti az uralkodásra magukat felhatalmazva érző erőszakosoknak elűzni  a hazától azokat, akik alkalmasak lennének a haza sorsának jobbítására. 

Nos ma egyetlen kivétel azért akadt. Nagyon sokáig kerülgetett, elment, visszajött, méregetett közelről, távolabbról, aztán felbátorodott és feltette a szokásos 2-es számú kérdést, én meg mondtam a 2-es típusú választ. Mire kirukkolt, hogy " de hát az európai ügyészség ide akarja telepíteni a migránsokat". Akkorát ordítottam, hogy megállt a piac. "Ki mondta magának ezt a marhaságot? SENKI épeszű ember nem akarja a migránsokat, ez a legnagyobb hazugsága a kormánypropagandának amit magának bemeséltek. "  És egy mondatban elmondtam az 1-es típusú válaszomat. Megmondom őszintén nem számítottam kedvező eredményre, általában ilyenkor vagy elmegy a partner, vagy tovább kötözködik, ilyenkor én szoktam elhessegetni, mert parttalan hitvitákra már régóta nem vagyok vevő, de most meglepetés ért, mert az volt a válasz: "akkor aláírom". és megtette én meg megköszöntem.

Még egy, egészen pontosan két kellemes élményem volt, ez volt az ötödik aláírásgyűjtő napomon és végre volt egy, egyetlen egy kismama, pici gyerekkel, aki aláírta. Legalább százan siettek el előttem anélkül, hogy aláírták volna, pedig az ő figyelmüket külön felhívtam rá, hogy ha nem is a maguk, de a gyerekeik kedvéért tegyenek valamit, hogy tőlük már ne lopjanak. De öt nap alatt ez az egyetlen egy akadt aki odajött. Igaz a mamájával együtt, mert ő jött először oda aláírni, elsőre nem is néztem a kismamát nagykorúnak, de aztán mutatta, hogy neki már tipegő picinye van. Mondtam is mennyire meglepődtem rajta, hogy egyetlen kismamaként hajlandó aláírni, mire a mamája megjegyezte "nevelés kérdése". A másik egy fiatal lány volt, úgy 20 és 30 közt, aki odajött, mondtam ő az első ma ebből a korosztályból, de öt nap alatt se volt több ötnél, a barátnője egy kedves vizsladomináns keverék kutyával a póráza végén türelmesen várt amíg aláírja, gondoltam őt is megkínálom a golyóstollal, de a fejét rázta és megjegyezte, "kettőből egy legyen elég".

És hát ma is volt durvulás. Elsőre még nem is "éreztem a pengét", nem indítottam a kamerát, jött a szokásos 1-es vagy 2-es kérdés, már nem emlékszem, de valahogy beszédbe elegyedtünk, mire egyre erőszakosabb vitába kezdett ahol engem egyáltalán nem hagyott beszélni. Mondtam hagyjuk, menjen tovább. El is ment, de visszajött megleckéztetni kb ezekkel a szavakkal:

"Magának fogalma sincs miről beszél.  ( mondjuk sokat nem hagyott) Nekünk üzletünk volt, erre odajött a mocskos zsidó kurva elvette a kasszából a napi bevételt, aztán kizavart az üzletből minket úgy hogy vissza se mehettünk többé.Maga nem tud semmit!!"

 Nos ez az ember legalább egy tízessel fiatalabb volt nálam, tehát ez VELE eleve nem történhetett meg. Természetesen elhiszem, hogy a szüleivel megtörtént, mint ahogy sokezerrel megtörténtek, ennél még sokkal szörnyűbb dolgok is, az a korosztály vagyok  aki száz ilyen történetet hallott gyerekkorában, részben a családban történtek, részben a közvetlen szomszédság elbeszéléseiből ( a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek nem figyel, mert elmélyülten játszik, miközben a gyerekfülek MINDENT lekagylóznak és megértenek és elraktároznak és feldolgoznak), továbbá miután a legújabbkori történelem a vesszőparipám, elolvastam szinte mindent ami ezekről az időkről dokumentumregény formában megjelent. De HOGY A  ΠCSÁBA JÖN EZ IDE?!  Mi köze ennek ahhoz, hogy Magyarországra pénzeső zúdult az elmúlt évek során, amit ahelyett, hogy a haza javára használtak volna fel, egyszerűen maffiamódszerekkel, az állam kisajátításával, a törvények megváltoztatásával, a nyilvánosság szinte teljes bekebelezésével és a független hatalmi ágak, a fékek és ellensúlyok  kiiktatásával elloptak? De az ember csak folytatta tovább ebben a stílusban, beláttam értelme itt vitának nincs, mondtam haladjon tovább. Erre még jobban begorombult, mondta ha még egyszer meglát itt "bebasz a Dunába", de ezt már elrohantában mondta, miután hívtam vissza, hogy hajlandó e ezt lenyilatkozni kamerába is, mert most már szerettem volna valami poént is a végére. Igazából felvállaltam volna egy bunyót is, de nem fordult vissza. Az hogy van, hogy az összes agresszív szarházi összefossa magát ( Orbán Viktorral az élen) ha meglát egy "idegen" kamerát?

 

7 komment

Csütörtök.

2018.10.25. 13:07 :: A Tengerész

Jó ronda idő lett. Viharos szél, eső és hűvös. De hát vége a nyárnak sajnos. Most jöttem vissza a "városból", kellett venni kenyeret, meg el akartam intézni a lejárt jogosítványom megújítását is. Hozzá voltam szokva, hogy az orvosim jó sokáig érvényes, erre egy rendőri ellenőrzés során két hete kiderült, hogy egy éve lejárt, mert 70-en túl már csak két évre adják. A büntetéstől eltekintve 3500 az orvos és 1500 az új jogsi, plusz utánajárás. jelen esetben esőben, bringán elázva. Reméltem, hogy "megúszom", de amint elindultam rákezdett.

Megint fogtam a tűzifa alatt egy cickányt. Annyira megsajnáltam a parányi helyes állatot, hogy mind a sufniban, mind a tornácon beszüntettem a csapdázást. 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=VbOxh0uAiwo

Utánagugliztam, a cickány nem is rágcsáló, veszedelmes vadász, de nem olyan mint az egér, hogy állandóan nő a foga és muszáj ezért mindet szétrágnia, hanem rovarokat, csigákat eszik. Hátha hálából levadásszák a zöld poloskákat. A pirókegér ugyan rágcsáló, de az meg csak nem zabálja fel a több köbméter tüzelőt, meg a szerszámokat a sufniban és olyan szép állat, hogy azt is sajnálom.

https://www.youtube.com/watch?v=gpsEW3lf6SQ

Szóval visszavontam a rágcsálóírtást a "belső körletre", a padlásra. Ott nincs kegyelem.

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2018.10.21. 13:39 :: A Tengerész

Tegnap kihasználtuk a vénasszonyok nyara utolsó napját és kicsónakáztunk a piacra. Nagyon lefogyott alattunk a Duna, az, hogy a főágban minden idők legalacsonyabb vízállása van, ide a zsilipekkel lezárt szakaszra is kihat, egyrészt gondolom a zsilipek nem zárnak hermetikusan, másrészt a víz ismeri a fizikát, nevezetesen a közlekedő edények törvényét, elszivárog a talajon keresztül is. Bár azért az nagyon furcsa, hogy a múlt héten egyetlen éjszaka alatt csökkent vagy  15 centit a vízszint, EZ biztos nem szivárgás. Amapola orra ül a fenéken, ami persze nem baj, minden télen ez van, bennünket csak annyiban zavar, hogy J-nek a kurta lábacskáival nehéz a csónakból kiszállni a piacon a stégre.

Szóval mára megjött a tél, vagy legalábbis az ősz a csúnya arcával, reggel szakadó esőben sétáltunk Sz-el, igazi ázott kutya lett belőle (belőlem meg ázott ember, mert hiába vittem az esernyőt, csak beverte a szél a vizet alá), most itt fekszik a szőnyegen a lábamnál és bűzölög. Nem volt szívem kizárni, mert amikor visszaértünk úgy szaladt befelé előttem a jó meleg, száraz házba amint ajtót nyitottam mint a villám. 

A hűvösödéssel megjöttek az egerek is. Nyáron elvannak odakint a természet lágy ölén, de télre mindig keresik a meleg védett helyet, akárcsak a legújabb idők kártevői ( kivételesen nem a Fidesz-KDMP-ről beszélek ) a mezei poloskák, tele velük a tornácon felrakásolt tüzelő. Ahogy az ott elhelyezett egérfogóval is naponta átlag 2 pirók egeret, cickányt fogok. A pirók egér nagyon csinos állat, ahogy a cickány is, kifejezetten sajnálom agyoncsapdázni őket, de hát vagy ők vagy én. A kertben felőlem élhetnek kedvükre, de a házba és a csatolt részekre, sufniba ne telepedjenek meg. Ebből a szempontból legveszélyesebb a padlás, ahova ritkán járunk, de ott a teljes ruhatárunk. Ez amúgy beépített, bútorozott  lakótér volt az előző tulajéknál, de nekünk elég laknia  földszint (meg persze a hajó). A padláson van négy csapda állandóan élesítve, nyáron sose fogtam velük semmit, de az utóbbi két hét alatt négy egér is akadt. Ezek viszont háziegerek, voltak, szóval úgy tűnik a rágcsálók felosztják a területet.

7 komment

Vasárnap.

2018.10.14. 11:18 :: A Tengerész

Tegnap ott hagytam abba, hogy "Áldjon vagy verjen..." és hogy mért vagyok még itt. Nos ilyen egy normális reggel ITT.  Erre (is) szoktunk sétálni a Szmájli kutyával.

016_7.JPG

Balra a Duna.

001_125.JPG

Nem füst amit a motoros ladik húz maga után, ilyen köd van.

011_21.JPG

Szembe az Angyali sziget.

017_8.JPG

Sz izgatottan szaladgál. Neki a rengeteg szimatolnivaló olyan mint embernek a Facebook. Soha nem unja meg, az állandó felfedezés a megszokott helyeken is motiválja. Pontosan tudja a reggeli és a délutáni séta idejét, de soha nem tolakszik, ha alszom, türelmesen ( na jó türelmetlenül, de nem annyira hogy felkeltsen) megvárja amíg felébredek és elindulok vele. Bár nyitva a kapu, nem rohan el, csak amikor kilépek rajta akkor néz rám, hogy épp észak, vagy dél felé indulok és akkor előrenyargal.

020_10.JPG

023_3.JPG

018_6.JPG

 Amúgy a csendre kabátot lehet akasztani. A levegő tiszta, hideg és őszi illatokkal terhes.

008_32.JPG

A sarkon Mici kutya csaholva rohan a kerítéshez. Hűségesen őrzi a házat, az udvart ahova egyszercsak valahonnan a semmiből beköltözött és azzal lepte meg az ottlakókat, hogy mostantól itt fog élni. Szóval igazi "migráns" aki cserébe az eltartásért őrködik éjjel és nappal fáradhatatlanul. Ha nyitva is néha a kapu, ki nem jön az utcára, tudja, hogy neki az a hazája. Pedig túlságosan jól aligha tartják, a gazdái nem dúskálnak a földi javakban, de neki ott jó... ő hazatalált.

010_19.JPG

A kerítésre paradicsom kapaszkodik, szezonban mindig lelopok néhányat ( mentegetem magam a lopásért, ami bent van nem szedi le senki ott rohad el a szárán, vagy leesik a földre), az íze mesés, össze nem hasonlítható a boltival, de még a piacival sem ( amúgy a piacon is 95%-ban kereskedők árulják ugyanazt ami a Tescoban is van, mindenki a "nagybanin" vásárol), sajnos ezek már nem fognak beérni.

013_15.JPG

Még egy pillantás a vízre, aztán irány a ház, meleg otthon, Sz rohan J-hez aki még alszik, nem nagyon örül amikor a kutya kézcsókkal kelti, de nem is haragszik nagyon érte, mire a jószág hanyatt dobja magát az ágy mellett a szőnyegen és boldogan tűri ahogy J félálomban vakargatja.

021_8.JPG

Hát ha még mindig nem lenne érthető mért is jó nekünk minden egyéb ellenére csakis itt élni.

9 komment

Szombat.

2018.10.13. 20:59 :: A Tengerész

Kedves  ismerős érkezett az "aláírópultomhoz", még egy üveg meglepetést is hozott. K I gyakran kommentál is ide a blogba, korábban ugyanabban a székben ( na jó a szék az alighanem változott, de ugyanabban a pozícióban) ült egykori munkahelyemen mint én, mielőtt visszavonultam volna a pénzért dolgozás világából. 

alairasgyujtes2.jpg

Apropó pénzért dolgozás. Sokan képtelenek elhinni, hogy ezt az aláírásgyűjtést nem "jópénzért" csinálom. TÉNYLEG beletöltötték a fejekbe, hogy MINDENKIT Soros fizet aki utálja ha kilopja a szemét  a Fidesz. Mondják a helyi szurkolóim, hogy épp egy korábbi polgármester suhan el előttem. Mára már teljesen feladtam a csendes szerény szemlélődő pozíciómat és ha már piac, hangosan kínálom a "portékámat", utána kiálltok, hogy "egykori polgármesterek is aláírhatják". Visszafordul. Nagydarab szigorútekintetű és meglehetőse dühös ember, odaáll elém és számon kéri, hogy ki fizet nekem ezért a hazaárulásért. Ilyenkor indul a kamera a kezemben, ha balhé lesz ne kelljen tanúkkal bizonygatni ki ütött először. Na a kamerát különösen zokon veszi, mondja azonnal kapcsoljam ki, persze nem teszem meg. Mindenféle vélt jogaira hivatkozik, felvilágosítom, hogy azt videózok amit akarok, egyet nem tehetek meg, a belegyezése nélkül nem hozhatom nyilvánosságra, hagyja abba a provokációt. Dühösen távozik.

Ma 94 aláírást gyűjtöttem, a két heti munkám végeredménye 266 aláírás. Ráment durván 14 órai tényleges piacon tartózkodás és némi előkészítés, táblák, jövés-menés. NEKEM megérte. Azon túl, hogy SENKI nem mondhatja, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és nekem se kell szemesütve nézni a tükörbe, sok mindent másképp gondolok mint akár csak két héttel ezelőtt is. Megtapasztaltam azt a hatalmas közönyt, ami lehetővé teszi, hogy ezt a népet BÁRKI aki megfelelő energiát szentel a feladatnak leigázza. Ha voltak is fenntartásaim azzal a kissé költői túlzással szemben ahogy Kertész Ákos jellemezte a magyarokat, előttem beigazolódott a lényegi mondanivaló igazsága.  Láttam továbbá a többségi közöny mellett a tapintható félelmet. Ahogy emberek nem merték megadni az Email címüket, vagy a telefonszámukat. Érdekes dolog, de nem hittem volna, hogy a nők bátrabbak. Az aláírók 70 %-a nő. Viszont, erről előzőekben már szóltam és még mindig meglep, fiatal csak elvétve akadt aki aláírta. Egy lánykának volt ma alkalmam örvendezni, mondom " na végre egy valaki aki nincs még harminc!", mire szomorkodva mondja "de én már harminc vagyok". Az aláírók 90 %-a hatvan felett jár. 40 alatt a 266-ból legfeljebb ha tucatnyi akadt. Valaki azt mondta nekem, amikor ezen spekuláltam, hogy a fiatalok már elmentek az országból. Nem hinném azért, hogy így van, ebbe belejátszhatott az is, hogy a piacra kevesebb fiatal jár. De arra, hogy kisgyerekes anya, egyetlen egy se volt aki odajött volna, egyáltalán, hogy ne kapta volna el a szemét a táblára nézve és ne menekült volna el amint megszólítottam, nem nagyon találok értelmes magyarázatot. Valaki azt mondta, hogy a családtámogatási programmal megvette a Fidesz őket, ha ez így van akkor legalább ezt az egyet jól csinálták.

Ma volt aki rám emelte a kezét, igaz őt én is provokáltam, mert megismertem azt aki az első napon lehazaárulózott és mielőtt megint elkezdett volna pampogni  mondtam, hogy húzzon el innen, de bunyó nem lett, elég volt szigorúbban rászólni, elhúzott a ... szóval oda.

Már jócskán elmúlt dél vége a piacnak, szinte mindenki szedelődzködik, amikor szokás szerint nyakamba veszem a tábláimat és sétára indulok. Összejön még 4-5 aláírás, de ilyenkor már mindenki siet haza, nem áll le ilyesmiért. Egy szimpatikus "későközépkorú" házaspárnak "felkínálkozok", mosolyogva menekülnek, miközben közli a férfi, hogy ők Fideszesek. Tehát TUDJÁK, hogy lopnak és HELYESLIK. Vajh miért nem gondolják, hogy aki a tolvajnak falaz az a cinkosa? Sokan kérdezik, melyik párthoz tartozom. Egyszerűen nem fér az emberek fejébe, hogy létezik valódi civil, aki senkinek nem a kutyája. Volt aki rámbökött és határozottan kijelentette, "szóval maga a Gyurcsány embere!". Más, egy fiatalabb korosztályhoz tartozó nő, amikor  elmentében megszólítottam, dühösen kiáltott fel" Európai Ügyészség?! Még csak az kéne, idetelepítsék a migránsokat!"  Csak legyintek... de ugyanakkor nagyon elszomorít. Amiért nem folytatom annak nagyrésze ez a lelki teher. Nyomaszt az egész. Én hozzászoktam, hogy ha problémám van megoldom. De EZ... még nekem is sok.

Szóval érdekes kísérlet volt ez a négy hosszabb délelőtt, Van egy pár videó róla, ha kitanulom hogy kell használni a programot, mert egyelőre semmi se akar sikerülni, összevágok egy pár perces anyagot és kirakom a youtubera. Tudom, tudom, személyiségi jogok, meg ilyesmi, eben az országban csak sokat lopni lehet büntetlenül, legfeljebb leülöm amit kapok érte, sitten még úgyse voltam, időmbe belefér.

Este a magyar festészet napja alkalmából  Maszelka János kiállítás megnyitón voltunk a városi képtárban.

20181013_171328.JPG

20181013_174240.JPG

20181013_174252.JPG

Nekem valahogy túl erősek voltak a képek. Volt előtte hosszas megnyitó beszéd. A beszédekkel úgy vagyok ahogy Mikszáth Kálmán mondta, kolbászból a hosszú, beszédből a rövid a jó. Bizonyára nagyon mély értelme van annak, hogy " ...a lényegen áttörve eljut a valóságig.." ezt valami nagyon okos embertől idézték, de nekem ez már túlságosan éteri, a délelőtti piaci tapasztalatokhoz képest meg annyira a "másik vége" a valóvilágnak, hogy nehezem  tudom ugyanazzal az agyi szoftverrel feldolgozni. Viszont bevallom itt lakunk már lassan öt éve, de még nem voltam eben a  Patay Lászlóról elnevezett képtárban, az ő képei valóban lenyűgözőek.

20181013_180606.JPG

Sajnos hibáztam, mert nem az "igazi" fényképezőgépet vittem magammal, csak a kis zsebkamerát.

Kifelé jövet van alkalmam ismét megbánni, fantasztikusak a fények, ragyog a kifli alakú hold és még a lenyugvó nap is világít, miközben a lámpák már égnek, de sajnos csak ez lett belőle ezzel a géppel.

20181013_182227.JPG

Nemrég valaki megkérdezte tőlem, ha annyira nem érzem magam jól ebben az országban, mért nem megyek el, itt a hajó bármikor megtehetném. Nos nem igaz, hogy nem érzem magam jól, sőt kijelentem (amit sokan nem mernek) én boldog vagyok. Csak bánt, amit én látok, hogy mások, a többség nem látja. Hogy mennyivel lehetne ennél jobb.  De ezzel együtt én itt vagyok otthon, hol áld, hol ver a sors keze... a többit tudjátok.

5 komment

Péntek.

2018.10.12. 17:37 :: A Tengerész

Elértem a déli oldali kerítés végéhez a liánok irtásával.005_61.JPG

003_86.JPG

Ez azt jelenti, hogy olyan 25 %-al vagyok készen. Szerencsére kitart a jó idő ahogy nézem még a jövő héten is, tudok haladni. Holnap még lesz egy nap kiesés, aztán az aláírásgyűjtést befejezem és teljes erőbedobással a kertre koncentrálok. Lebontottam az almafa törött ágait.

004_69.JPG

Teleszedtem róluk ilyen XL-es vödörrel vagy nyolcat.

001_124.JPG

Jobbhiján a komposztba kerültek.

002_102.JPG

Ha megindul a szeszes erjedés, a komposzt tele lesz részeg gilisztákkal.

3 komment

Szerda.

2018.10.10. 18:01 :: A Tengerész

Ha szerda akkor piacnap, ha piacnap akkor aláírásgyűjtés. 

alairas_2.jpg

Még a szombatot megcsinálom, de utána azt hiszem abbahagyom. Senki nem mondhatja rám, hogy nem tettem meg ami tőlem telik és én se nézhetek magamra elégedetlenül, de egyrészt fizikailag fárasztó három órákat ácsorogni a piacon, meg ami még a csónakázással vele jár, de ennél sokkal nagyobb rajtam a lelki teher. Nem vicc, rossz nézni elviselni azt a sok birkát akivel közös a sorsom, de ő azt nem érzi amit én, benne kihunyt a vágy, hogy valaha is jöhet jobb. Ennél rosszabb az amikor ellenségesek. Mert ma felhagytam a teljes passzivitással. Érdekes pszichológiai kísérlet ez és én, ha már rászántam magam ( nem sokat spekuláltam rajta előtte, egyértelmű volt számomra, hogy ha a saját szemembe akarok nézni ennyit meg kell tegyek), akkor kipróbálok mindenfélét. Először is ránézésre  felismerem a közeledők 80 %-án, hogy potenciális aláíró, érdeklődő, bizonytalan, közömbös, tudatlan, érdektelen, netán ellenséges. Szóval ritkán tévedek. Ma akiket  nem egyértelműen az utolsó kategóriába soroltam (azok többnyire úgyis megszólítanak) megszólítottam. Csak ennyivel, hogy "itt lehet aláírni", vagy "ha ön is úgy gondolja akkor...", vagy piacosan "aláírást tessék!" Volt aki  minden további szemkontaktust kerülve haladt tovább, volt aki rám nézett de a fejét rázta, esetleg legyintett beletörődően volt aki visszaszólt, "nem politizálok". Ők voltak a többség és messze több mint kétharmad. Voltak kevesen akik erre odajöttek, kérdeztek és aztán vagy aláírtak, vagy nem. Volt egy olyan is köztük akinek elmagyaráztam miről szól ez a dolog és azt mondta amikor otthagyott az aláírása nélkül, "azt hittem ez valami komoly dolog". Aki a magyarázat után se írt alá, az szinte 100 %-ig azzal zárt, amivel többnyire kezdett, hogy "mind lopnak". Ilyenkor reflexszerűen kérdeztem rá "és maga szerint ez jó?" MINDENKI azt mondta, hogy "NEM". De ettől még maradt a véleménye, hogy SEMMINEK SEMMI ÉRTELME. Amikor rákérdeztem, hogy akkor meg mit veszíthet egy aláírással, fejüket imbolygatva elténferegtek. A szolgaság beleette magát a lelkekbe, tízből hetet biztosan már felfalt. A valóban közömbösök a legcsüggesztőbbek. Például a mai 70 aláíróból mindössze egy 30 év alatti akadt. Gyakori olvasója és kommentálója vagyok a 444.hu-nak. Érdekes az ott kialakult közvélekedés, hogy a rendszer támaszai az agyhalott nyuggerek, Kádár népe akiket meg lehet vásárolni egy Böskeutalvánnyal, akik már olyan elmeroggyantak akik bedőlnek Orbán mézes-mázas dumájának, akik csak M1 M2 TV-t néznek és Kossuth rádiót hallgatnak. 9 óra aláírásgyűjtés után állítom, hogy ritka nagy tévedés. A fiatalok úgy mentek el előttem mintha ott se lennék. Még ha futó pillantást vetettek is a táblámra már fordították el a fejüket. Nem akadt gyerekkocsit toló kismama (hiába szólam rá, hogy "ha érdekli a gyereke jövője") fiatal férfi, cicanadrágos műkörmös, műcsöcsös, tetováltszemöldökös, a jövő generációját megszülni készülő trendi lány, fiatalasszony aki odajött volna. Egy kioktatott, hogy szerinte nem lopnak. Mondtam akkor pláne nyugodtan aláírhatja, nincs mitől félnie a kedvenceinek, dühösen otthagyott. Volt egy 40 pluszos nő aki elmondta, hogy NEM MERI aláírni, mert kirúgnák az állásából ha kiderülne. Kérdeztem hol dolgozik, mondta "büntetés végrehajtás". A rendőrőrstől jött egy nehéztiszt, őrnagy, vagy alezredes, csak az arany vállapját láttam nem volt időm megszámolni a csillagjait, mondtam neki rendőr is aláírhat, úgy rohant el mint akire nagyon ráijesztettek. Amúgy a nők a bátrabbak, érdeklődőbbek. Nem azért mert rendkívül szép fiú vagyok, de kétharmada az aláíróknak nő volt. Aki viszont lehazaárulózott az egy 60 körüli dühös férfi volt. Elő is vettem a kamerát, kérdeztem ide is elmondaná e, elmondta. De a nevét már nem vállalta. Pedig én bemutatkoztam. Majd a végén összevágok egy sorozatot a youtube-ra az eseményekből amiket megörökítettem.

Egy korombéli idős ember amint kiértem a piacra és kiraktam a táblámat, odajött hozzám és azonnal elkezdte, hogy "a Gyurcsány is lopott". Tehát tökéletesen tisztában van vele, hogy a jelenlegi kormány lop, nem is vitatja, de működik nála is az ami a Fidesz-KDMP maffia legnagyobb csodafegyvere, a relativizálás. És hiába magyaráztam neki, hogy ha csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez az esetleg bármelyik jövendőbeli kormányt megakadályozhatná abban, hogy lopjon,  mert fél a következményektől, ő ISMÉT csak  Gyurcsányozott. Egyszerűen nem fért a fertőzött agyába, hogy ez az aláírási akció most nem erről szól. Amikor már alig voltak a piacon, a nyakamba akasztottam a táblámat és körbesétáltam, na akkor találkoztam egy emberel aki azt mondta "tudom ám én maguk kitől kapják ezért a pénzt". Mondtam, hogy nem titok, az államtól kapom a nyugdíjamat, amiért 42 évet dolgoztam, ő magabiztos kézmozdulattal jelezte, hogy "tudja ő a dörgést" neki aztán magyarázkodhatok.

Az abszolút pozitív két ember volt aki azt mondta, hogy  kifejezetten azért jött ide ma más községből, mert olvasta a ráckevei Fb oldalon, hogy ma itt leszek és akkor alá tud írni.

Szóval találkoztam ma úgy 2-3000 emberrel és ebből lett 70 aláírás. Mielőtt elkezdtem volna ezt az egészet, úgy gondoltam, hogy ha 100 aláírást összegyűjtök akkor megtettem a magamét. Mostanra egyrészt kicsit megnőtt az étvágyam, másrészt viszont látva amiket idáig leírtam csüggedtebb vagyok, mert MEGÉREZTEM mi a baj a nemzetemmel. 

7 komment

Szombat.

2018.10.06. 17:41 :: A Tengerész

Kitataroztam a táblámat. Mert azt mondta szerdán egy hölgy, hogy elsőre ő azért nem foglalkozott velem, mert azt hitte koldulok. Aztán amikor mégis megnézte alaposabban, akkor ugrott be neki, hogy miért is sétálok itt a piacon.  Így aztán aláírtam még kékkel, hogy miért is koldulok aláírásokat. Mások meg azt gondolták, hogy a piaci lopások ellen gyűjtök aláírást. Szóval ezért a kiegészítő tábla.

004_68.JPG

Érdekes dolog ez a jobbágyság. A többség lelkét felfalta a Stockholmszindróma. Pénteken bíbelődtem ezzel a táblával, mondom kéznél van az aláíróív, átsétálok a szomszédokhoz, hogy ugyanmá...... Ötből kettő aki aláírt. És ezek mind a barátaim. Az első mindjárt rákezdett a szokásos mantrára, hogy "és akkor a többiek jobbak?" Magyaráztam, hogy EZ most nem erről szól, hanem arról, hogy bármelyikek legyenek tökönragadhatók. Mintha a falnak beszéltem volna, már mondta is " nézd meg milyen szar az utca, egyik se csinálja meg!" (Mellékesen ő ásta, vagy neki ásta vízművek a gödröt amikor csőtörés volt a hozzá bejövő ágon.) Másik mondta, hogy ő aztán sehova se írja oda a nevét, mert abból csak a baj lehet, házastársa fellélegezve a döntés felelőssége alól, mindjárt kontrázott, hogy csak nem fog ellenkezni a párjával!

Köztünk szólva én örülök, hogy ilyen az utca. Ez egy lakó-pihenőövezet, békés és csendes, csak az jön ide aki itt lakik, vagy itt van dolga. Ha leaszfaltoznák, mindenki erre autózna, mert "megmutatom neked, milyen szép itt a part", meg lenne aki ha nem tud ötösbe kapcsolni 50 méter után rossz lenne a napja. Annyira nem rossz az út, hogy hússzal ne lehetne rajta vidáman autózni, többel meg ne lehessen menni, mert akkor hiába lenne a tábla, hogy tilos az átmenőforgalom, meg hogy lakó-pihenőövezet, itt mindenki magyarból van, sz@rik a táblára, megy amennyi a csövön kifér. Nekem meg a kutyának ( meg a szomszédasszony tyúkjainak, Behemótnak a kakasnak, meg Lujzának az emunak, meg a Lajos nevű törpemalacnak) pont jó így az utca. De tényleg, ha aszfalt lenne, mind rosszul éreznénk magunkat tőle.

005_60.JPG

Szóval piacnap lévén ma is kicsónakáztam a piacra feltáblázva.

ha_on_is_ugy_gondolja_1.jpg

csatlakozzunk_az_2.jpg

Nagyon könnyen indult, nem mentem még 50 métert és majdnem megtelt egy lap (10 sor van egy lapon). Aztán mintha elvágták volna. Érdekes kísérlet ez.  Részben technika, részben alkalmazott pszichológia. Gyorsan rájöttem, hogy a tömegbe belekeveredni abszolút rossz megoldás. Ha  nincs az embereknek bőségesen idejük elolvasni, megrágni a mondanivalót, nem fognak pozitívan reagálni. Szerdán azért működött, mert kevesen voltak. De ma csak úgy tudtam hatékonyan dolgozni, hogy leálltam a piac északi végére és vártam. Még a szemkontaktust is csak akkor vettem fel, ha volt rá kifejezett igény. Volt aki odajött és kérdezett, jobbára azt, hogy "na és kik lopnak?". Ez egy fogós ravasz kérdés, mert jobbára provokáció. Amint válaszolok, hogy pillanatnyilag a kormányra és csókosaira gondolok, azonnal jön az egyenválasz: Mind lopnak! Erre van válaszom, mert azt mondom "egyetértek, ezért kell az EU ügyészség, hogy BÁRMELYIK lop el lehessen kapni".  Persze a kormányoldalon elkötelezettek ezzel nem érik be, ilyenkor nem bocsátkozom vitába, egyrészt mert kontraproduktív, rontja a "boltot", amíg vitázunk potenciális aláírók távoznak, másrészt SOHA egyet se lehet meggyőzni, csak magamat fárasztom. Volt akinek azt mondtam, hogy "tudja mit, magának azt se hagynám hogy aláírja". Viszont volt néhány olyan ritka eset is, hogy valaki valóban nem tudta mire irányul az akció, ezeknek miután elmagyaráztam, alá is írták. De ez annyira elenyésző, hogy szerintem országosan számítani ilyenekre tömegével nem szabad. A célközönség azok a kormánypropagandával nem elbutított, és/vagy nem anyagilag megvásárolt, és/vagy nem zsigerileg ellenséges ( meggyőződésük, hogy ez valami bolsevik ármány amit a libsizsidók találtak ki a magyarok ellen) alanyok, akik alapvetően egyetértenek velem, de arra is lusták, hogy kimásszanak a foteljükből, amiben amúgy bőszen kommentálnak a kormány ellen és felkeressenek egy aláíróhelyet.  De hát enni csak kell és ezért kimennek a piacra. Persze voltak nem kevesen akik  előbb-utóbb valószínűleg megtették volna, de azért most örömmel üdvözölték, hogy itt az alkalom. Amúgy nagyon békés volt a manőver, egy középkorú, az átlagnál jobban öltözött pár volt a kivétel, szemre beleillettek az aláírókról kialakított tapasztalati képletembe, de amikor közeledtek és rákérdeztem, hogy aláírnának e, a férfi megvetően odavetette "magának biztos hogy nem", majd peckesen elsiettek. A piac amúgy zsúfolt volt,hosszú sorok álltak a kajás és piás standok előtt, csak a szabadság nem kelendő árucikk, előttem négynél többen sose vártak aláírásra, de többnyire magamban ácsorogtam. Jól el is fáradtam, nem ment még ki belőlem egészen ez a nyugat-nílusi láz. De az is lehet, hogy csak öreg vagyok.

Már távozni készültem amikor egy, a "Viza" hajóra telepített pálinkásbutik előtt beszélgető ember azt mondta, hogy ha meggyőzöm őt akkor aláírja. Na megpróbáltam. Mindenben egyetértettünk, de azt mondta a végén, hogy értelmetlen az egész ő csak a forradalomban hisz. Na neki mondtam, hogy ha akarná se hagynám hogy aláírja. ( minden forradalmat ellenzek, ha erős a hatalom elvérzik a lázadó tömeg, ha gyenge, akkor magától is kimúlik a zsarnokság, ha meg kicsi a tömegbázis, nevetséges kudarcba fullad az egész, márpedig ezt a max 10 %-ot akik valóban utálják a NER-t és szeretik a szabadságot, erős bázisnak nevezni gyermetegség) A végén megkérdezte, hogy kinek gyűjtöm az aláírásokat ( amúgy általános volt a meglepődés amikor rákérdeztek, hogy melyik párt vagyok és közöltem, hogy magánzóként működök minden külső támogatás nélkül ), mondtam, hogy a Hadházy Ákos akciója, na akkor kitört, hogy "ANNAK?",  hát annak sose írna alá semmit. Kérdeztem mi a baja vele, mondta rengeteg, na ekkor otthagytam, mert már így is sok időt eb@sztam rá. 

Hazafelé csónakáztam a Dunán amikor szembe vitorlázik velem  a 80 éves  BME-TTK professzor barátom, mondom merre jártam, mire ő is aláírt egyet, pedig nem volt egyszerű, mert össze-vissza forgatott minket a szél. Így tarok most összesen 102 aláírásnál. Folyt. köv. jövő szerdán.

 

23 komment

Péntek.

2018.10.05. 09:29 :: A Tengerész

Micsoda reggel!! 001_123.JPG

002_101.JPG

003_85.JPG

Amikor ébredés után kimegyek reggel a deckre ezt látom magam körül. EZ az én országom és ezért nem megyek el innen, mert itt vagyok otthon. És igen, ezért gyűjtöm az aláírásokat. Apropos, ahogy sétálok a táblával a nyakamban, ismerős pofa eszi a lángost. Mondom "Én téged ismerlek valahonnan!" , ő is néz merően, felkiált "Tengerész!", felkiáltok "Pepííí!"  Hát vagy 30 éve nem látott kedves  sárkányrepülő klubtársam, már megérte kimenni aláírást gyűjteni.

2 komment