Tegnapelőtt kemény viharos dél-délnyugati szél fújt egész nap. Délutáni sétánkon hazafelé J felkiált, "odanézz felborult egy gyerek kajakkal!" .(Merthogy ilyenkor a gyerekeknek szoktak kajak edzést tartani a túlpart mentén.) Nézem....sajnos a szemeim ilyen 2-300 métere már nem sokat érnek, de nem tűnik se kajaknak, se felborultnak, inkább egy sodródó csónaknak. Beszaladok a távcsőért, valóban egy gazdátlan kis csónak. A szomszéd kint horgászik és a csónakja motorral lent van a vízen, beszállunk és kimegyünk érte. Könnyű műanyag csónakocska, embernek nyoma sincs a vízen sehol, gyanítom egy stégre lehetett kirakva és a szél egyszerűen befújta a vízbe. Kivontatjuk a stéghez, ilyenkor az az eljárás, hogy be kell jelenteni a talált tárgyat a jegyzőnél és ha nem jön érte senki egy évig akkor a megtalálóé. Na nem kellett nekikezdeni, mert épp csak kikötöttünk, közeledett egy csónak motorral, kérdem, "A tietek?" Mondják "Igen, azért jöttünk". Átdobtam a kötelét, köszönték és elpöfögtek vele. Mondom "azért egy sört dobjatok be Amapolára!" Tibi akivel kiszedtük, hozzáteszi "kettőt!", na azóta is hozzák.
Ma lekacsoltam és felkötöztem a robbanásszerűen beindult paradicsomültetvényt.
Amivel elégedetlen vagyok az a dinnye, nem fejlődik szinte semmit a kiültetés óta és egészen besárgultak a palánták. Viszont kinőttek maguktól valamik amik lehetnek dinnyék, vagy tökök, vagy uborkák, nagy kérdés mi fog rajtuk teremni. Ezeken már virágbimbók vannak. Muszáj volt felkötözni, mert össze kavarodtak a zöldborsóval.
Hogy ne csak ennivaló teremjen a kertben, itt nyílnak J éppen aktuális virágai.
