Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @carter66: Köszönjük. (2019.01.21. 12:33) Vasárnap.
  • carter66: @carter66: Ez ügyben írtam már Capt. Székely Istvánnak is, hogy a MATE karolja fel a témát, mert ... (2019.01.18. 11:29) Hétfő.
  • carter66: A hajóács Lendvai Misi (ő szinte semmit sem változott), Capt. Bauer Józsefet hirtelen fel sem isme... (2019.01.14. 15:40) Csütörtök.
  • A Tengerész: @emeritus: Köszönöm Dodókám! Hasonlókat neked is!ha olvasod a blogot, látod, hogy nem viszem túlzá... (2019.01.09. 16:27) Szombat.
  • A Tengerész: Néha az ember úgy lő tízest, hogy háttal áll a céltáblának. (Moldovától loptam) Nem gondoltam voln... (2019.01.08. 09:32) Hétfő.

Linkblog

Péntek.

2019.01.04. 23:54 :: A Tengerész

NnnA! ismét öregebbek lettünk egy évvel. Kivéve engem, én amint megvolt egy születésnapom, másnap már egy évvel többnek mondom magam, szóval megelőlegezek magamnak még egy évet. Amúgy ezt nem az optimizmus sugallja, hanem egyszerűen így maradtam. Gyerekkori beidegződés. Ugye az ember amikor 4-5 éves, mindig szeretne többnek látszani, tehát ha megkérdezték hány éves vagyok, mindig azt mondtam amiben már benne jártam. És ez valahogy így maradt, egy idő után már szégyelltem volna magam "fiatalítani". Szóval így vagyok most 74, pedig igazából csak július 15.-én leszek annyi. 

A Szilveszter nálunk már sok éve pont ugyanolyan mint az év bármely más napja. Kicsit "feldobta" az estét az "újkutya" a Picur. Bennünk volt, hogy jó lesz vigyázni, mert nem tudni hogy reagál a petárdázásra, amúgyis bent volt mindkét jószág a házban, de miután a Szmájli teljesen érdektelen minden durrogással kapcsolatban ( az augusztus 20.-i tűzijátékot együtt szoktuk nézni a stégen) valahogy lankadt a figyelmem és amikor ott hömpölyögtek a lábamnál az előszobában, hogy kimennének, még jóval az este előtt, kiengedtem őket szokás szerint, had szaladgáljanak a kertben. Na ez hiba volt, mert a durrogtatás már a délután elkezdődött, P el is tűnt annak rendje-módja szerint. Amikor J elkezdte őket behívogatni, csak Sz jött, a kicsi SEHOL. Na keresgélés az udvaron, a környéken, de akkor már sötét volt. J-t nyugtatgattam, mert már kezdett szipogni, "na volt egy kutyám egy hónapig", hogy "nyugi, van benne már chip, a nyakán nyakörv rajta biléta mindkettőnk telefonszámával ha valaki megtalálja felhív, stb". Na nem tartott reggelig, egyszercsak jön J boldogan, hogy megvan a jószág. Hát végülis az Sz találta meg és igazából el sem volt veszve, a tornácon, srévizavé a bejárati ajtóval bebújt rettegni a tűzifarakás tövébe, a kacatok alá és "nem szólt egy szót se", bárhogy is hívogattuk, a "főkutya" állt meg előtte szimatolva, ő adta a jelzést J-nek., hogy megvan a szökevény.

Valahogy meg kell rendszabályozni, mert amúgy imád felfedező utakra menni. J pórázon sétáltatja, de én hagyom szaladgálni, mert megszoktam, hogy Sz-el is ezt teszem, de a kicsi időnként eltűnik, de mindig hazajön egy fél órán belül, de ez J-t nagyon zaklatottá teszi, mert ilyenkor "anyai szíve" mindig elgázolt, szétszaggatott kutyát vizionál. Tegnap kicsit hosszabb időre tűnt el a délutáni sétánál, alkonyközelben, már rám is a frászt hozta, mert sötétedésig kerestem mire előkerült vigyorogva, szokás szerint a kapu előtt toporzékolva, hogy azonnal engedje be valaki, ráadásul olyan büdösen, hogy J-nek muszáj volt ma megfürdetni. Elképesztően tiszta lett, a bundája kifésülve selymes, rá nem lehet ismerni az egy hónapja még rasztás, csapzott, koszos jószágra, pláne hogy kikerekedett az állandó jóllakottságtól. Amikor hozzánk került semmi "anyag" nem volt benne, bőre rászáradva a bordáira, legfeljebb ha 3 kiló lehetett, most pár deka híján hat kiló. Várakozásuktól eltérően kifogástalanul viselte a fürdetést, sőt a hajszárítózást is, itt már kiadjusztálva élvezi a kényeztetést.

008_36.JPG

004_74.JPG

009_24.JPG

Hát velem már nem foglalkozik senki?

005_67.JPG

Rettenetesen féltékenyek egymásra, amúgy remekül elvannak, de amint valamelyiket megsimogatja az ember, a másik azonnal tolakszik kitúrni a szeretetgetésből.  A kicsi különösen odavan a simogatásért, de a nagy is szinte cicatermészetű.

Nem olyan az idő, hogy nagy kedvem lenne kint sertepertélni, lógok a neten, harmonikázok, meg este TV-zek. Nyomkodom a távirányítót, elképesztően silány a felhozatal, túl a tucatszor látott "sikerfilmeken" századszor is Bud Spencer Terence Hill, Reszkessetek betörők és egyéb újszülötteknek való újdonságok mellet az amúgy szeretett természet és technikai filmek is gyakran idegesítők az elképesztően sz@r (többnyire alámondásos) szinkron miatt.  History channel, a századik bőrt próbálják lehúzni az érdekfeszítővé tupírozott Titanic sztoriról. A hajó ugye felágaskodik közvetlen az elmerülés előtt, orra már mélyen a víz alatt, amikor ezt bírja mondani a narrátor " a bojlerek kiszakadtak". És nem szántak rá háromezer forintot, hogy a középiskolás angol érettségiző fordítását mielőtt bement volna a szinkronba átnézessék egy szakemberrel, hogy a "bojler" az jelen estben KAZÁN! Anyátok! A másik amitől a méreg esz, hogy a drótkötelet, acél sodronyt, kizárólag "kábel"-nek fordítják, pedig a KÁBEL az az amin a villany megy. National Geographic Channel.... Veretes név, annakidején a kedvenc újságom volt. Pocsék alábeszélés, nevetséges "ferdítések", lelki füleimmel hallom a csikorgó magyar mögött az  eredeti angolt. Szeretem nézni a "Tűzben edzett" kovácsversenyekről szóló sorozatot. Katasztrofális a magyar szöveg. A fordító (?) meglévő szövegpaneleket vett át a korábbi részekből, azt mondja a kovácsolt fegyvert "ballisztikus babákon" tesztelik, miközben a képen pajzsokat vagdalnak. Igénytelen hitvány minden amerre csak néz az ember. Ugyanazok az emberek hol tegezik, hol magázzák egymást, aszerint, hogy aki olcsó fordítót találtak a családban éppen minek fordítja a "You"-t.  De a silányság nem korlátozik csak erre. Bármit veszel, az ár semmilyen módon nem tükrözi a minőséget. Szinte csak a szerencsén múlik, hogy drágáért veszel hitványat, vagy épp szerencséd van és olcsón kapsz jót. Bár ez utóbbi azért ritka.  Korunk nem termel már semmi maradandót, azért, hogy valamit egy euróval olcsóbb legyen gyártani, beleraknak bármibe olyan silány alkatrészt, amitől az fele annyi ideig működik. A jelenség nagyban is hasonló. NAGYON nagyban is. Nemcsak olyan jelentéktelen seggluk országoknak vannak már silány vezetői mint amilyen a hazám, hanem világbirodalmaknak is. Az Amerikai Egyesült Államokat egy seggfej vezeti, Brazília bugrisai megválasztottak uralkodónak egy erdőirtót, Oroszország Putyinnal hozza a megszokott formáját, csakhogy már nincs ellensúly. A kiteljesedett Internetdemokrácia végre felszabadította a világ tahóit, hogy letépve az intelligencia elnyomását elfoglalják méltó helyüket megválasztott képviselők útján a Föld irányításában. Csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy az öregek minden időkben borúlátóan tekintettek az éppen aktuális "mára", nyilván én is megöregedtem és ezért hiszem azt, hogy minden jel rossz felé mutat, nem is így van ahogy látom. De az se túl vigasztaló, hogy abban reménykedek, hogy CSAK hülyülök.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr4814535660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sün77 2019.01.05. 11:56:43

Szia Vilmos!

A politikai helyzet tényleg nem rózsás, de az élethez pozitívan kell hozzáállni! Mindig azt nézni, hogy mi a jó benne. A világ lakosságának 80%-a rosszabb körülmények között él, mint mi. Ezt tartom szem előtt és nem rágódok azon, hogy az "emút nyóc év"-ek során juthattunk volna előbbre is. Ilyen a demokrácia, ezt érdemli a nemzet.
Egészségben elfogadható 2019-es évet kívánok nektek!

Sün