Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Vasárnap.

2018.09.16. 17:49 :: A Tengerész

Pénteken kölcsönkértem a szomszédasszony autóját, mert másképpen nem tudtunk volna elmenni Maklárra. Pedig már nagyon régen készültem oda, egy kedves tengerészkollégám, Dobozi Gábor csinált ott a saját kezével egy múzeumot. http://www.tengereszmuzeum.hu/hu/  Így hát reggel útnak indultunk. Kalandos volt az út, mert egyrészt a Garmin navigátoromon  a szoftver nem volt frissítve vagy 10 éve, bár ez csak annyit zavart, hogy tele lett azóta körforgalommal minden, viszont a navigációs szempontok közé a "legrövidebb"-et jelöltem meg, na ezt annyira komolyan vette, hogy odafelé az elején elvitt mindenféle "alig" utakra, mire rájöttem, hogy átállítsam "leggyorsabb"-ra. De aztán baj nélkül megérkeztünk a múzeumba. Gábor volt az első muzeális emlék "amire" rácsodálkoztam, bár fényképről a netről már tudtam hogy néz ki, de face-to-face utoljára kerek 40 éve láttam, amikor egy kalandos úton az első hajóm 12 m-es árbocát két bringán tolva áthurcoltuk Budapesten  a VIII. kerületi Tömő utcából ahol az Aluker volt, a XI. kerületi Beregszász utcába. Fel is kiáltottam, hogy "hova lett a szép hajad?" Ezt a képet még az M/S Petőfi gépházában készítettem róla.

20180304130847_05_1.jpg

De hát akkor még én is így néztem ki.

20180304130847_03_1.jpg

Most meg így nézünk ki mi ketten, a múzeum kertjében lévő tengerész szoborral.

178.jpg

Gábor "igazi "tengerész maradt, szóval nem váltott pályát mint én, végighajózta az aktív éveit, hajózott a MAHART hajókon amíg az utolsót is el nem lopták és utána különféle idegen lobogók alatt volt gépüzemvezető, bejárva  öt világrész száz kikötőjét. Nem mondom, hogy alaposan, mert ahhoz napok kellettek volna, de elbeszéltük egymásnak az életutunkat, hát mindkettőnknek elég kacskaringós volt az elmúlt 40 év. 

És akkor a múzeum. Először is fantasztikus teljesítmény.  Kezdetben vala egy pince, arra kellett építeni egy házat, hogy legyen miben lakni, amikor megnősült. De már akkor tervezte, hegy lesz egy múzeuma. Mindnyájunkban benne volt a gyűjtés ösztöne akik a világot jártuk, de hogy erre egy múzeumot csináljon valaki az csak neki jutott az eszébe. A múzeum "felfalta" a családi otthont. Múzeum lett a garázsból, a pincéből a melléképületből és az udvarból. A gyűjtemény feszegeti a kereteit. Miután lassan nemzetközi hírneve van, egy szponzor felajánlotta egy önálló épület felépítését ingyen, de ez sajnos ellenkezik a községre vonatkozó szent  beépítési tervvel, amit módosítani 9,5 millió forintba kerülne, úgy hogy ez ugrott. Bár nem nagy az egész, hogy is lehetne, de erre is vonatkozik a minden múzeumra érvényes szabály, hogy többször, több napig kellene nekifutni, hogy az ember nagyjából mindenre rácsodálkozzon, történetét meghallgassa, elmerüljön benne. Még nekem is akinek pedig a legtöbb dolog ismerős.

180.jpg

181.jpg

A világtérképen a kikötök amikben Gábor élete során megfordult.

183.jpg

A hölgyek, Gábor felesége, Szabó Béla captain lánya és annak barátnője és persze J.

185_1.jpg

Minden tengerésznek van egy doboza, amibe belerakja a maradék aprópénzt a zsebéből amikor elhagy egy kikötőt. Pár kiló összegyűlik, nekem is volt, de akinek több felesége volt az sokat költözik, az enyéim valahol ottmaradtak. Gábor az övét a múzeumban őrzi.

189.jpg

188.jpg

Középen az úgynevezett "alexi" táskák (Alexandriában vásároltuk), minden tengerész "kötelező" felszerelése volt, .190.jpg

ahogy a sajátkezűleg varrt tengerészzsák is a lelakatolható trükkös zárral, amit ha a finánc le is plombált mégis ki lehetett nyitni, de hogy hogyan, na AZT nem árulom el csak sok sörért.

214.jpg

Persze ennél a kitömöttnél valamivel nehezebb volt amikor a teljes egy évi hajózó motyója benne volt az embernek.

215.jpg

192.jpg

A lányok naná hogy elmerülnek a távolkeleti egzotikus ékszerekben.

195.jpg

194.jpg

196.jpg

197.jpg

Az én fegyvergyűjteményem valahol a padláson van eltemetve (kivéve a machetát, azt most is naponta használom eredeti funkciójának megfelelően a bozótirtás során) a rengeteg cucc alatt amit még nem volt idő kibontani, hiszen még csak 5 éve költöztünk ide.

199.jpg

200.jpg

201.jpg

Ezeket a korallokat még együtt szedtük Gáborral Dzsibutiban, amikor még szabad préda volt a Vörös Tenger, azóta sokat változott a világ, a tenger koszosabb, viszont ha csak egy ágat letörsz a korallról börtönbe csuknak érte. Az én koralljaim szintén elkoptak a költözködések során.

202.jpg

203.jpg

 

205.jpg

206.jpg

207.jpg

209.jpg

210.jpg

211.jpg

212.jpg

216.jpg

Tengerészek beszélgetnek a régi szép időkről....

217.jpg

 A kertben muzeális aranyhalak.

221.jpg

Mára ennyi volt a mese, a gép kiírta, hogy több képet nem hajlandó befogadni, holnap folyt. köv.

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr7414242465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

carter66 2018.09.17. 15:32:51

Pazar gyűjtemény! Tervezem, hogy meglátogatom anyósékhoz menet. Magam is gyűjtöm a magyar vonatkozású tengerész relikviákat, de a fasorban sem vagyok Dobozi úrhoz képest. Grat.! :)

Missa 2018.09.18. 20:55:40

:-) Pár éve Egerben nyaraltunk a feleségemmel. Naná, hogy el kellett mennünk ebbe a múzeumba! És bár nem voltam tengerész, csak folyamos, volt pár MAHART-os közös emlékünk.