J beváltotta a Penny Market jutalompontjait egy plüss kutyára. Sz meg van érte őrülve. Elsőre nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy nem élő kutya és mindenáron játékra akarta csábítani. Aztán elhatározta, hogy megregulázza ezt a passzív nyavalyást, ami semmibe veszi őt, el kellett venni tőle, hogy ne tépje cafatokra, bár én azt mondtam, hogy hagyjuk, legalább egy kacattal kevesebb, de J inkább kimosta és kiakasztotta száradni a kertbe a drótra.
13:57 Csak tespedtem idebent a hűvös szobában, még az álom is elnyomott. Aztán felébredve elszégyelltem magam, mondom ez mégse járja, kimegyek valami értelmes tevékenységet űzni, eltakarítom a stégről a második napja ott száradó hínárkupacot. Megyek hátra a talicskáért a kerti budiba ( ez az eredeti funkciójától megfosztott bódé a talicskatároló), hát látom, hogy valami szétszaggatta a villanypásztort. A kutya nem lehetett, az annyira fél tőle, hogy a közelébe se mer menni, valami idegen állat lehetett. Aggódtam, hogy mivel a földön feküdt gubancban a karámvezeték, tehát folyamatosan földzárlatban volt, megártott neki, de miután megjavítottam vidáman dolgozott tovább. Na kigurítottam a taligát a stégre és betrógeroltam a hinarat a komposztáló ketrecbe, aztán a köteles vödörrel 5-6 merítést húzva a Dunából, söprűvel lemostam a stéget, de éreztem, hogy ennél többet nem bírok ki a tűző napon. Most idebent ülök és még a térdemből is folyik az izzadtság. Így még nem jártam, hogy kifogott rajtam a hőség. Most vagy a meleg túl nagy, vagy én puhulok az idő múlásával. ( azt hiszem mindkettő)
