Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Kis ember: Szép hosszú előadás volt, itt a másik rész www.youtube.com/watch?v=ZGf6ImD37vc (2018.11.21. 00:33) Hétfő.
  • A Tengerész: @teddybear01: A tárolással semmi gond. A stég alatt van egy sátortető és az alá kiemelem hevederek... (2018.11.20. 11:51) Péntek.
  • carter66: Én csak körbeásom és a talajszint alatt pár centivel elvágom a törzset, aztán mehet rá vissza a fö... (2018.11.06. 09:59) Hétfő.
  • A Tengerész: @zsepizsik: Nem is 300 volt hanem 330 :) (2018.11.01. 10:37) Hétfő.
  • A Tengerész: @lajtos: Welcome aboard lajtos! Köszönöm. Sajnos a helyzeten nem tudok változtatni, de megvan az a... (2018.10.29. 20:36) Szombat.

Linkblog

Csütörtök.

2008.05.22. 19:34 :: A Tengerész

Gondba voltam, hogy hegesztem meg a gépházban egy teljesen "odaláthatatlan" helyen a tolócsapágy rögzítő lemezeken a toldásokat. Ráadásul ha "mellélövök" odahegesztem a mellette lévő csavar fejét, nem lehet többé szétszedni. Na azt találtam ki, hogy kikapcsoltam a trafót, kitapogattam a helyet,  odaillesztettem az elektróda hegyét és rányomtam. Ezután miközben nyomva tartottam mozdulatlanul, bekapcsoltam a trafót. Egy pöttyben odahegedt. Utána kihajtottam a csavarokat, kivittem napfényre és satuban rendesen meghegesztettem.Kicsit macerás volt  a trafót ki-be hurcolászni, de  mind a négy tökéletes lett. Vidáman összeraktam a teljes kihajtást és mitagadás igen megvoltam magammal elégedve, amikor szépen hagyta magát megforgatni, persze csak kézzel, forschriftosan meghúzott tömszelencével. Mondjuk itt zsírtöltésű tönkcsőnél azért a tömszelencének nincs akkora jelentősége, mint a víznél, ha megjelenne a zsír, csak utána kell húzni, nem olyan kellemetlen, mintha a víz folyna befelé a gépházba.

Elkezdtem a felvonulást a külső festéshez. Mivel a hajó fenékkel kezdem, illetve hát folytatom, ahol két éve abbahagytam, a hajó alatt tárolt száradni felrakásolt körisfa deszkákat kezdtem el kipakolni. A nagyját bedutyáltam a többi deszka tetejére a trapézlemezekkel letakart rakásra, de három szál nem fért be, így Bélával becipeltük a VIZA rakterébe, ott nem ázik ha esik az eső. Nemsokára eljön az idő, amikor dörzslécekké és a mestersort felülről lezáró párkányléccé alakulnak. Aztán elkezdtem a szalon felépítmény tetején lévő anyagot lehordani a trapézlemezek tetejére. Szigetelő keményhab lemezek, alu és rozsdamentes lemezek, bakelit tábla maradék darabok, megam se gondoltam volna mennyi minden összejött. Aztán nekiálltam a cockpit bal oldaláról kirámolni az anyagokat, mert amíg tart a nyárfavirágzás kívül nem tudok festeni, de idebent  talán igen. Itt ugyanis még csak az első réteg tűzálló alapozó festék van fent. Előtte, mivel hegeszteni kell, ki  kell találjak még valami frappáns zárószerkezetet a 4db 50mm átmérőjű nyílásra, amiken az esővíz kifolyik a cockpitból, de ha vitorlázok, megdőlve a lee oldalon víz alákerülhetnek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr78482863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.